Adyliget
| Adyliget | |
 |
|
| Ady Endre szobra Adyligeten | |
| Közigazgatás | |
| Település | Budapest |
| Kerület | II. kerület |
| Alapítás dátuma | 1920-as évek |
| Városhoz csatolás éve | 1950. január 1. |
| Korábbi rangja | Nagykovácsi városrésze |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 856 fő (2001)[1] +/- |
| Elhelyezkedése | |
 Adyliget
Pozíció Budapest térképén
|
|
Adyliget (németül Hotterbergl) Budapest városrésze a II. kerületben. Területe 1950-ig, Budapesthez való csatolásáig Nagykovácsihoz tartozott.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
A Hosszú-Erdő-hegy délkeleti lankás lejtőjén helyezkedik el, a Hűvösvölgytől északnyugatra. Határa a Rézsű utca 82. szám alatti telek északnyugati oldalától a Rézsű utca – Nagykovácsi út – Feketefej utca vonalon fut, ezen kívül Budapest közigazgatási határával esik egybe.
[szerkesztés] Az Ady-ligeti-medence
Az Ady-ligeti-medence az Ördög-árok Remete-szurdokától délre lévő, lösszel feltöltött, kb. 1 km széles és 2 km hosszú, lapos mélyedés, ami a Fekete-fej, a Hosszú-Erdő-hegy és a Vöröspocsolyás-hát keleti nyúlványa között helyezkedik el. Mielőtt kialakult volna a Remete-szurdok, az Ördög-árok ezen keresztül folyt le a Hűvösvölgy felé. Ma az ellenkező irányba, északnyugat felé lejt.
[szerkesztés] Története
Az 1920-as években kialakított, eredetileg Tisza Istvánról elnevezett családi házas telepet később Tisza István-kertvárosnak nevezték, majd 1939-től Tisza István-liget volt a neve, végül 1949-ben kapta mai nevét. Területét egykor tölgyerdő borította, ezekből a fákból sok megmaradt a kertekben, illetve az utcák mentén. A legenda szerint a területet azért nevezték el Ady Endréről, mert a költő szeretett a közeli, hűvösvölgyi Balázs-vendéglőben étkezni. Bronz portrészobra Kiss István alkotása, 1982-ben állították fel a városrész központjában.
Adyliget másik, mészkőből készült köztéri szobra Borbás Tibor Tisza című műve, kis szójátékkal utalva a kertváros előző nevére.
Évtizedekig e két szobor helyén állt egy-egy női és férfi akt ülőszobor. Ezek a Klebelsberg Kunó-emlékmű mellékalakjai voltak, és a szoboregyüttes újbóli felállításakor visszaszállították eredeti helyükre.
[szerkesztés] Oktatási intézményei
[szerkesztés] Források
- Budapest teljes utcanévlexikona. (Dinasztia Kiadó - Gemini Kiadó, Budapest, 1998) ISBN 963 657 176 7
- Budapest lexikon I. (A–K). Főszerk. Berza László. 2., bőv. kiadás. Budapest: Akadémiai. 1993. 20. o. ISBN 963-05-6410-6
