Zipernowsky Károly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zipernowsky Károly
Károly Zipernowsky.jpg
Zipernowsky Károly
Életrajzi adatok
Született
1853. április 4.
Bécs, Ausztria
Elhunyt
1942. november 29. (89 évesen)
Budapest
Nemzetiség magyar
Állampolgárság magyar
Iskolái
Középiskola Kegyesrendi Piarista Gimnázium, Budapest
Felsőoktatási
intézmény
Királyi József Műegyetem[m 1]
Pályafutása
Szakterület gépészmérnök, fizikus, villamossági mérnök, a párhuzamos kapcsolású, tetszőleges áttételű váltakozóáramú induktorokon alapuló áramelosztó rendszer, az öngerjesztésű váltakozó áramú generátor, valamint a transzformátor egyik szabadalmaztatója
Aktivitási típus üzemvezető mérnök, egyetemi tanár, elméleti és gyakorlati kutatás megszervezése
Szakintézeti tagság Az Elektrotechnikusok Egyesülete [m 2] elnökség
Munkahelyek
Más munkahelyek Ganz és Társa Vasöntő és Gépgyár Rt (Villamos osztály vezetője) A Budapesti Királyi Műszaki Egyetem Elektrotechnika Tanszék első tanszékvezető tanárja
Jelentős tervfeladatai Tivoli Erőmű, Róma, Olaszország
Szakmai kitüntetések
Az Elektrotechnikusok Egyesülete Zipernowsky díjának megteremtője
Az első transzformátorok (Déri-Bláthy-Zipernowski, Budapest 1885.)
Zipernowsky Károly sírja a budapesti Farkasréti temetőben (Érdi-46. falsírbolt).

Zipernowsky Károly (Bécs, 1853. április 4.Budapest, 1942. november 29.[1]) magyar mérnök, a transzformátor egyik feltalálója, a váltakozó áram apostola.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bécsben született, édesapja Zipernowsky József könyvelő[2], édesanyja Fischer Franciska. A pesti kegyesrendi gimnáziumban érettségizett, majd 3 évig gyógyszerészként dolgozott Kecskeméten. Ezután íratkozott be a Királyi József Műegyetemre 1872-ben. Negyedévesen már az akkor fiatal tudománynak számító elektrotechnikáról tartott előadásokat a Mérnök- és Építész-Egylet felolvasó ülésein. Egyik ilyen előadásán figyelt fel rá Mechwart András a Ganz és Társa Vasöntő és Gépgyár vezérigazgatója.

Mechwart az akkor 25 éves Zipernowsky-ra bízta a Ganz gyárban 1878-ban létesített új villamos osztály vezetését. Itt néhány hónap alatt Zipernowsky tervei alapján készítették el az öntőműhely világításához szükséges első egyenáramú dinamót, amely 56 V feszültségű 12 A áramerősségű egyenáramot termelve szénrudas ívlámpát táplált.

Déri Miksa 1882-től lép a gyár szolgálatába, és Zipernowskyval együtt még ugyanebben az évben öngerjesztésű váltakozó áramú generátort szabadalmaztatnak a Nemzeti Színház 1000 izzólámpából álló világításának táplálására.

Figyelme a váltakozó áram felé fordul, mert abban látja a jövőt, míg Edison is, Siemens is úgy itélte, hogy a váltakozó áramnak nincs jövője, mert megoldhatatlan a termelt energia elosztása.

1883-ban a bécsi nemzetközi elektrotechnikai kiállításon egy 150 lóerős gőzgéphez közvetlenül kapcsolt egyfázisú váltakozóáramú generátort mutattak be, amely a váltakozó áramú rendszer fejlődésében úttörő lépés volt, és méreténél fogva is általános feltűnést keltett. A gép később évekig a Keleti pályaudvar világítását táplálta.

1885-ben Déry és Zipernowsky szabadalmaztatta a párhuzamos kapcsolású, tetszőleges áttételű váltakozóáramú induktorokon alapuló áramelosztó rendszert. Ezt néhány hónap múlva követte legnagyobb jelentőségű munkájának, a zárt vasmagos transzformátornak szabadalmi bejelentése, amelynek Bláthy Ottó is részese volt.

Ezzel a váltakozóáramú Ganz-rendszer diadalútja kezdődött, melyet 1893-ig Zipernowsky személyesen vezényelt. Legnagyobb sikere a Róma városát ellátó Tivoli Erőmű és távvezeték létesítése volt 1892-ben.

1893-tól a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja volt. Ugyanebben az évben június 11-én kinevezték a Műegyetemen újonnan alakított Elektrotechnika tanszék tanszékvezető egyetemi tanárának. Ezzel Zipernowsky megvált a Ganz gyártól, és a továbbiakban tevékenységét az oktatásban és a tudományos közéletben folytatta.

A Műegyetem 1906/1907-es tanévben átadott FE (fizikai-elektrotechnikai) épületében (ma F épület) a tanszék saját előadótermet és laboratóriumot kapott, amelyet Zipernowsky korszerű gépekkel szerelt fel. A nagyfeszültségű technika terén a tanszék Európa más egyetemeit és próbatermeit is megelőzte. A terem egykori felszereléséből egy gépcsoport ma is az eredeti helyén található.

Zipernowskyt az 1900-ban megalakult Magyarországi Elektrotechnikusok Egyesülete (ma Magyar Elektrotechnikai Egyesület) 1903-ban Dérivel és Bláthyval együtt tiszteletbeli tagjává nyilvánította, majd 1905-ben Zipernowskyt választották elnöknek. 1912-ben Zipernowsky 5000 koronát adományozott az egyesületnek, hogy annak kamatát minden évben díj gyanánt ítéljék oda. Az egyesületi választmány ezüst Zipernowsky-plakettel egészítette ki a díjat.

Az egyesület 1937-es közgyűlésén már nem vett részt, búcsúlevelét felolvasták, utódja Verebélÿ László lett.

1942. november 29-én halt meg Budapesten.

Írásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Hock-féle hőléggépről. Magyar mérnök- és építészegylet közleményei, 1878
  • Az elektromos világítás története. Magyar mérnök- és építészegylet közleményei, 1880
  • Elektromos világítás izzólámpákkal központi állomásokból. Magyar mérnök- és építészegylet közleményei, 1885
  • A központi elektromos világítás körül elért újabb eredmények. Magyar mérnök- és építészegylet közleményei, 1886
  • Az elektromos áram elosztása transformatorok segítségével. Magyar mérnök- és építészegylet közleményei, 1887
  • Villamos vasút függőleges nyommal. Magyar mérnök- és építészegylet közleményei, 1890
  • A Zipernowsky-féle függélyes nyomú közúti vasút, (Kny. a Gazdasági Mérnök-ből). Budapest; 1890.
  • Nagysebességű elektromos vasutak. Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1891

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Halálesete bejegyezve a Budapest II. ker. polgári halotti akv. 530/1942 folyószáma alatt.
  2. Arnold Dreyblatt: Who’s who in Central & Eastern Europe 1933 [1]

Megjegyzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Ma: Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, röviden: BME
  2. Ma Magyar Elektrotecnikai Egyesület

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XIV. (Telgárti–Zsutai). Budapest: Hornyánszky. 1914.  Online hozzáférés
  • Z. K. saját és másokkal közösen szabadalmaztatott találmányai. Bp., 1900;
  • Asztalos Péter: A 100 éves Ganz Villamossági Művek gyártmányainak fejlődése. Bp., 1978;
  • Műszaki nagyjaink. 2. k.
  • Sitkei Gyula: A magyar elektrotechnika nagy alakjai. (Energetikai Kiadó Kht. 2005)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Zipernowsky Károly témájú médiaállományokat.