Magyar katolikus egyháztörténeti kronológia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Magyar katolikus egyháztörténeti kronológia tartalmazza a magyarországi katolikus egyház fontosabb eseményeit, amelyeket az aktuális politika, illetve az egyházhoz való egyes személyiségek történelmi viszonyulása határozott meg. Emellett az adott korszakra adott katolikus törekvéseket szedi időrendbe.

Előzmény Pannóniában[szerkesztés]

A középkorban[szerkesztés]

Újkorban[szerkesztés]

Legújabb korban[szerkesztés]

  • 1919-ben augusztusában megalakul a Keresztény Szociális Gazdasági Párt, mely néhány hónap múlva október 24-én egy egyesített néven a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja, (KNEP) néven egyesül a Keresztény Nemzeti Párttal.
  • 1920 január 26-i szavazáson a KNEP 76 képviselőt küld a nemzetgyűlésbe.
  • 1925 decembere, a KNEP egyesül az Országos Keresztényszocialista Párttal és visszatérnek régi nevükre - egy szócserével -, és a nevük Keresztény Gazdasági és Szocialista Párt (KGSZP) lett.
  • 1930 április 5. - november 16. Ünnepség sorozat Szent Imre halálának 900. évfordulóján.
  • 1930 június 2. Apostoli buzdítás a pápától "Nono exeunte saeculo" címmel, a magyaroknak Szent Imre erényeire való buzdítás.
  • 1938 Az egyház megrendezi a Szent István halálának 900. évfordúlóját, és a 34. Eucharisztikus világkongresszust május 26-29-ig a Hősők terén, ahol százezrek gyűltek össze.
  • 1943 március 21. Serédi Jusztinián hercegprimás böjti körlevelében tiltakozott a fajirtás, deportálás és népirtás ellen.
  • 1944. október 24. Serédi hercegprimás törvénytelennek nyilvánítja Szálasi uralmát. Október 27-én és november 4-i keresztény összefogással elérte, hogy Szálasi leállítsa a deportálást. Ez azonban nem jelentette azt, hogy biztonságba voltak a zsidók, mert a Szálasi különítmények túlkapásai folytatódtak a zsidóság ellen Budapesten.

A II. világháború után[szerkesztés]

  • 1945-ben az egyház földjeit államosítják.
  • 1948 végén letartóztatják Mindszenty József bíborost és koncepciós perben elítélik. 1956-ban szabadították ki pár napra, majd az amerikai követségre menekült, ahonnan 1971-ben Rómába került. Élete végéig Bécsben élt.
  • 1950-ben állami oldalról megvonják a szerzetesrendek java részének „működési engedélyét” (a gyakran használt „feloszlatás” pontatlan kifejezés ez esetben, mert az az egyházi hatóság általi megszüntetést jelentené), a rendek 1989-től működhetnek újra legálisan.
  • 1950. augusztus 30-án a püspöki kar a kormánnyal a Vatikán hozzájárulása nélkül kötött (ezért egyházjogi szempontból nem szabályos) megállapodásban elismeri a Magyar Népköztársaság államrendjét és kötelezi magát, hogy nem engedi meg „a hívők vallásos érzületének és a katolikus egyháznak államellenes politikai célokra” való felhasználását.
  • 1951-ben a püspöki kar elfogadja az ún. „állameskü” letételét az 1949-es alkotmányra, tudomásul veszi, hogy a főpapokat csak az Elnöki Tanács hozzájárulásával lehet kinevezni és kinyilvánítja, hogy helyesli a békepapi mozgalmat.
  • 1964. szeptember 15-én A Szentszék és a magyar állam képviselői aláírják az ún. „részleges megállapodás”-t, mely lényegében az 1950-es, jogilag tisztázatlan státuszú dokumentum főbb pontjait szentesíti. Ennek nyomán lehetővé válik a megüresedett püspöki székek betöltése, az egyház és az állam viszonya azonban lényegében nem változik Magyarországon.
  • 1969-ben vezetik be a II. vatikáni zsinat reformjait követő mai liturgiát a katolikus egyházban. Legnagyobb hatású újításai: a misézés ezentúl latin helyett a nép nyelvén történik, a miséző pap nem a híveknek háttal, hanem a néppel szemközt állva vezeti a szertartást, a szentírási olvasmányok három évenként visszatérő rendben (A, B és C év) követik egymást, egyszerűsödik és érthetőbbé válik a liturgia.
  • 1989. június 30-án az Elnöki Tanács jogutód nélkül megszüntette az Állami Egyházügyi Hivatalt, egyúttal az egyházi állásokhoz való állami hozzájárulás kötelezettségét is (bizonyos kivételekkel, például a püspöki kinevezések esetében).Július 1-jén megszűnt az egyházi kiadói tevékenység és sajtótermékek ellenőrzése.
  • 1990. február 6-án Paskai László bíboros és Németh Miklós kormányfő közös nyilatkozatban bontották fel az 1950. augusztus 30-án aláírt egyezményt.[1]

A rendszerváltás után[szerkesztés]

Lásd még[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Magyar Katolikus Egyház (magyar nyelven). Magyar katolikus lexikon. (Hozzáférés: 2012. március 25.)
  2. a b c d Gárdonyi Máté: A Magyar Katolikus Egyház évszázadai – XX. század. Magyar Katolikus Püspöki Konferencia. (Hozzáférés: 2012. március 25.)
  3. Egyházmegyék (magyar nyelven). Magyar Katolikus Püspöki Konferencia. (Hozzáférés: 2012. március 25.)
  4. Gárdonyi Máté: A Magyar Katolikus Egyház évszázadai – XXI. század (magyar nyelven). Magyar Katolikus Püspöki Konferencia. [2011. február 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 25.)