Kovács Béla (politikus, 1908)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kovács Béla 2002-ben, a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja alkalmából leleplezett szobra Budapesten a Kossuth téren

Kovács Béla (Patacs, 1908. április 20.Pécs, 1959. június 21.[1]) kisgazdapárti politikus, a Tildy Zoltán- és Nagy Ferenc-kormány, majd Nagy Imre második és harmadik kormányának földművelésügyi minisztere.

1947-ben a kommunistákkal szembeni kiállása miatt a szovjet hatóságok letartóztatták és a Szovjetunióba szállították, és évekig ismeretlen helyen tartották fogva. Ez az esemény fontos volt a kommunista hatalomátvétel előrehaladása szempontjából és kijózanítólag hatott számos magyar politikusra, akik előtte még bíztak a magyar politikai rendszer demokratikus úton maradásában, mások számára pedig bizonyítékot jelentett arra a várakozásukra, hogy kommunista egyeduralom következik.

Életrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szülei kisparasztok voltak (6 hold földjük volt)[1], ő maga csak négy elemi és négy polgári iskolát végzett, igaz,[1] később mezőgazdasági szaktanfolyamokat is elvégzett. Ugyanakkor kitanulta a pincér szakmát is,[1] azaz nyitva akarta tartani az utat, hogy elhagyhassa a földművelő életmódot. Mégis földművesként indult az életnek, mert 1926-ban megnősült, és a felesége örökölte nyolc (más forrás szerint 14) holdon kezdtek gazdálkodni. A kis gazdaság gyarapodott: 1940-re már mintegy 30 holdat ért el.

Közéleti pályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nem elégedett meg saját birtoka művelésével, korán feléledtek ambícói a közélet alakítására. 1927-ben, 19 éves korában Patacson tagja lett a képviselőtestületnek, 1932-től helyettes bíró lett Mecsekalján (ma már Pécshez csatolt községek). „A felemelkedni, polgárosodni akaró, a világ dolgai iránt érdeklődő parasztember típusát testesítette meg, a Baranyában eléggé általános ún. polgárparasztot. Nem csizmában, hanem többnyire cipőben és pantallóban járt” – írta róla Vida István. [*[2]

A kisgazdapártban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1930-as évek elején már az országos politika kérdései foglalkoztatták, bekapcsolódott a birtokos paraszti politikai mozgalomba és 1933-ban csatlakozott a Független Kisgazdapárthoz.[1]

Ambiciózus és tehetséges fiatal parasztként, aki szerint az ország jövőjének záloga és törzse a magyar parasztság, gyorsan emelkedett az erősödő párt ranglistáján: hamarosan a párt Baranya megyei első számú vezetője (1936)[1], főtitkára lett, 31 éves korában pedig a párt országos főtitkárhelyettese.[1]

A második világháború idején náciellenes függetlenségi mozgalomban vett részt. 1944. november 29-e után a Pécs Városi Intézőbizottság tagja lett.[1] A Belügyminisztérium politikai államtitkára lett.[1]

1945. augusztus 20-ától az FKgP főtitkárává választották.[1] 1947. február 25-én letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták,[1] részeként a kommunistáktól még távolságot tartó politikusok elleni hadjáratnak. A Szabad Nép kommünikéje szerint letartóztatása oka az volt, hogy „aktívan vett részt földalatti szovjetellenes fegyveres csoportok alakításában és a szovjet hadsereg ellen irányuló kémkedés szervezésében”. Tiltakozásul még aznap kilépett pártjából Kovács Imre, a kommunistákhoz közel sodródott Nemzeti Parasztpárt alelnöke, és elhagyta az országot.

1951. szeptember 25-től az Állambiztonsági Minisztérium moszkvai központi börtönében tartották fogva.[1] 1955-ben az ÁVH jászberényi börtönébe szállították, majd átvitték Budapestre.[1] A következő év áprilisában hazaengedték családjához.[1]

Az 1956-os forradalom és szabadságharc alatt, pontosabban október 31-én részt vett az FKgP újjászervezésében. Október 27-november 2. között földművelésügyi miniszter, majd két napig államminiszter.[1]

Miután 1956. november 4-én a szovjet csapatok megkezdték az 1956-os forradalom vérbefojtását, Kovács Béla egy ideig a későbbi miniszterelnök Antall József édesapjának családjánál lakott.[2] November 4-e után kereste a kiegyezés lehetőségét a Forradalmi Munkás–Paraszt Kormánnyal, tárgyalt Kádár Jánossal. 1958 novemberében országgyűlési képviselővé is megválasztották.[1] 1959. június 21-én halt meg.

Kapcsolatban állt vele Kapócs Ferenc, Nagy Ferenc miniszterelnök személyi titkára is.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Országház és a Miniszterelnöki Hivatal épülete előtti téren álló bronzszobrát 2002. február 25-én avatták (az 55. évfordulóján annak, hogy a szovjetek koholt vádakkal letartóztatták és elhurcolták).[3]

„Annak idején Kovács Béla volt az, aki emberileg és erkölcsileg példát mutatott, és akiben ott rejlett a lehetőség, hogy nagy államférfi legyen. Mint ahogy Nagy Ferencben is” – értékelte Kovács Béla alakját évtizedekkel később Göncz Árpád. [3]

Elhurcolásának évfordulója a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja Magyarországon, a Magyar Köztársaság Országgyűlésének 2000. június 13-án elfogadott 58/2000. (VI. 16.) sz. határozata alapján.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f g h i j k l m n o p Pécs Lexikon  I. (A–M). főszerkesztő Romváry Ferenc, Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010, Pécs. 422. o. ISBN 978-963-06-7919-0
  2. [1]
  3. Kovács Béla-szobor

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kovács Béla (politikus, 1908) témájú médiaállományokat.