Kalkuttai Boldog Teréz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Kalkuttai Teréz anya szócikkből átirányítva)
Kalkuttai Boldog Teréz
MotherTeresa 094.jpg
Agnes Gonxha Bojaxhiu
Születése
1910. augusztus 26.[1]
Szkopje, Oszmán Birodalom (ma Macedónia)
Halála
1997. szeptember 5.
Kalkutta, India
Boldoggá avatása 2003. október 19., Vatikán
Boldoggá avatta: II. János Pál pápa
Ünnepnapja szeptember 5.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kalkuttai Boldog Teréz témájú médiaállományokat.
Teréz anya szülőházának helye
Teréz anya mosolya

Kalkuttai Boldog Teréz, közismert nevén Teréz anya (születési neve albánul: Agnes Gonxha Bojaxhiu; arománul: Agnesa/Antigona Gongea Boiagi; Szkopje, 1910. augusztus 26.[1]Kalkutta, 1997. szeptember 5.) vlach, pontosabban a mai Albániában és Macedóniában is kisebbségben élő aromán nemzetiséghez tartozó, római katolikus apáca, a Szeretet Misszionáriusai szerzetesrend alapítója, a Nobel-békedíj (1979) és számos magas kitüntetés tulajdonosa, aki Kalkutta szegényei között végzett áldozatos munkájával az egész emberiség elismerését kiváltotta.

Ifjúkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Teréz anya Agnes Gonxha Bojaxhiu néven Üsküb (ma Szkopje) városában született, ami akkor az Oszmán Birodalom része volt. Édesapja, Nikollë Bojaxhiu (Nicola Boiagi) sikeres albán építési vállalkozó volt, édesanyja, Dranafile Bojaxhiu (Dranafile Boiagi) a háztartást vezette. Ágnesnek még két idősebb testvére volt. A szülők Prizrenből, Koszovó déli részéről költöztek Szkopjébe, és az albán többséggel ellentétben -a mohamedán környezet dacára- katolikus vallásúak voltak. Ágnes 9 éves volt, amikor édesapja váratlanul meghalt, ettől kezdve az anya kézimunka-üzletükből tartotta fenn magát és három gyermekét. E súlyos megpróbáltatás még jobban összeforrasztotta a családot. Az édesanya jelentős szerepet töltött be a Szent Szív egyházközségben, a szegények segítője és támogatója volt. Ágnes állami iskolába járt, de tagja lett a Mária Kongregációnak. Teréz anya emlékei szerint a mély hitből származó szeretet volt az, ami enyhített az apa elvesztésének fájdalmán, és segített összetartani a családot. Édesanyja tevékeny szerepet töltött be az egyházközség életében, mindig igyekezett segíteni a szegényeken, és gyermekeit is ebben a szellemben tanította. Ágnes is tagja lett a Mária-kongregációnak. Ebben az időben az akkori Jugoszlávia területéről jezsuiták jártak a kalkuttai főegyházmegyébe, és lelkes levelekben számoltak be az ottani missziós tevékenységről.

Szerzetessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A jugoszláv jezsuiták szolgálatot vállaltak a kalkuttai egyházmegyében, ahonnan egyikük írásaiban beszámolt az ottani lehetőségekről. Ágnes (1928-ban) 18 éves korára elhatározta, hogy missziós nővér szeretne lenni Indiában, és jelentkezett az akkor ott szolgálatot teljesítő írországi Loreto nővérekhez (angolkisasszonyok rendjébe). Barátnőjével, Betikával együtt kérte felvételét a Loretói Miasszonyunk anyaházába, akik néhány hónap felkészítés után Indiába, Dardzsilingbe küldték. Szerzetesi fogadalmát itt tette le 1931. május 25-én, a Teréz nevet lisieux-i Szent Teréz iránti tiszteletből választotta. 1930-tól 1948-ig földrajzot és hittant tanított a kalkuttai Szent Mária szerzetesi iskolában, melynek 1944-től igazgatója lett.

1946. szeptember 10-én Darjeelingbe kellett utaznia lelkigyakorlatra. A vonaton a harmadosztályú kocsiban óriási volt a tömeg, és megdöbbenve tapasztalta azt a nyomort és szegénységet, amely az indiaiak többségének kijutott. Ekkor ébredt rá küldetésére, arra hogy nincs joga a kolostor békéjében, kényelmében éljen, miközben az emberek, akiket szolgálni jött, nyomorognak. Küldetést érzett arra, hogy elhagyja a kolostort, megossza sorsát a szenvedőkkel és Jézust követve a szegények között szolgáljon. 1948-ban Kalkutta érsekén keresztül engedélyt kért XII. Pius pápától, hogy elhagyhassa a közösséget és független apácaként Kalkutta nyomornegyedében dolgozhasson. Levetette szerzetesi öltözékét, fehér szárit öltött, és Patnába ment a missziós orvosnővérekhez, hogy megfelelő egészségügyi ápolónői kiképzést kapjon. Amerikai missziós nővéreknél egészségügyi kiképzésben részesült, majd hamarosan visszatért Kalkuttába, ahol a Szegények Kis Nővéreivel lakott, és engedélyt kért nyomortelepi iskolájának megnyitására. Nemsokára segítői is akadtak, és támogatást kapott az egyházi szervezetektől és a városi hatóságoktól is.

A Szeretet Misszionáriusainak alapítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1950 októberében Teréz anya megkapta a pápai jóváhagyást az új szerzetesrend alapítására. Hitvallásuk: "Szerzetesek vagyunk. A nap huszonnégy órájában Jézus Krisztust szolgáljuk." A rend hivatása Teréz anya szavaival: „hogy segítse az éhes, ruhátlan, hajléktalan, béna, vak, leprás embereket, az olyanokat akik nemkívánatosak, szeretetlenek, kitaszítottak a társadalomból és mindenki elkerüli őket”. Az indiai kormány támogatásával egy elhagyott hindu templomot alakítottak át a szegény, magatehetetlen emberek otthonává. Nem sokkal később újabb otthonokat nyitottak a leprások és az árvák számára. A rend egyre több hívet és támogatót talált céljai számára, és az 1960-as években sorra nyitotta az otthonokat szerte Indiában. 1965-ben VI. Pál pápa engedélyezte, hogy a rend más országokra is kiterjessze tevékenységét. Létszámuk rohamos gyorsasággal növekedett, és új otthonok nyílottak szerte a világon. Az első Indián kívüli otthont Venezuelában nyitották, majd Róma, Tanzánia következett. Sorra nyíltak az otthonok Ázsiában, Afrikában, Európában, és megnyílt az első misszionárius ház az Egyesült Államokban, New Yorkban is.

Ronald Reagan amerikai elnök átnyújtja a Szabadság Érdemérmet Teréz anyának

Teréz Anya: Az élet himnusza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az élet himnusza
  • Az élet egyetlen - ezért vedd komolyan!
  • Az élet szép - csodáld meg!
  • Az élet boldogság - ízleld!
  • Az élet álom - tedd valósággá!
  • Az élet kihívás - fogadd el!
  • Az élet kötelesség - teljesítsd!
  • Az élet játék - játszd!
  • Az élet vagyon - használd fel!
  • Az élet szeretet - add át magad!
  • Az élet titok - fejtsd meg!
  • Az élet ígéret - teljesítsd!
  • Az élet szomorúság - győzd le!
  • Az élet dal - énekeld!
  • Az élet küzdelem - harcold meg!
  • Az élet kaland - vállald!
  • Az élet jutalom - érdemeld ki!
  • Az élet élet - éljed!

Nemzetközi elismerések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1962-ben megkapja a Padma Shri (Pompás lótusz) díjat India elnökétől, és a Nemzetközi megértés díját a Fülöp-szigetek kormányától.[2] Az 1970-es évek elejére Teréz anya és rendje már nagy nemzetközi ismertségnek örvendett. A nagy elismerések sorát az 1971-ben VI. Pál pápa által adományozott XIII. János pápa békedíj nyitotta meg. Még ebben az évben Kennedy-díjat, 1972-ben Nehru-díjat, 1975-ben Albert Schweitzer-díjat, 1985-ben Szabadság Érdemérmet, 1995-ben Kongresszusi aranyérmet vehetett át Teréz anya. 1996-ban megkapta az Egyesült Államok tiszteletbeli állampolgárságát. 1979-ben Teréz anyának ítélték oda a Nobel-békedíjat. Amikor átvette a díjat, megkérdezte: „Hogyan segíthetjük elő a világbékét?” Nagyon egyszerűen válaszolt: „Menjünk haza és szeressük a családunkat.” Az ünnepi banketten való részvételt lemondta, és a kapott 6000 dollárt Kalkutta szegényeinek juttatta el. A Szeretet Misszionáriusainak kalkuttai házát 1986. február 3-án II. János Pál pápa is meglátogatta. Teréz anya ezt a napot élete legboldogabb napjának nevezte.

Időskora és halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Teréz anya szobra szülővárosában, Szkopjében

1983-ban Teréz anya II. János Pál pápánál tett látogatása során szívrohamot kapott. 1989-ben a második szívroham után már pacemakerrel élt. 1991-ben Mexikóban tüdőgyulladást kapott és súlyosbodtak a szívproblémái. 1991-ben hosszú idő után először tért vissza hazájába, Albániába, és megnyitotta a rend ottani házát. Felajánlotta lemondását a rend vezetéséről, de apácái ösztönzésére mégis maradt a rend élén. 1997-ben előbb csonttörést szenvedett, majd maláriát kapott, melynek következtében súlyos szívkárosodást szenvedett. Szívműtétnek vetette magát alá, de egészsége végképp megrendült. 1997. március 31-én leköszönt a rend vezetéséről és kilenc nappal 87. születésnapja után, 1997. szeptember 5-én elhunyt. Halálakor a rend a világ 123 országában 610 missziót működtetett, ahol több mint 4000 apáca és több mint 100 000 önkéntes ápoló dolgozott. Bár India nem keresztény ország, a kormány mégis három napos nemzeti gyászt rendelt el, és állami temetést rendezett. Halálát az egész világ az emberiség nagy veszteségeként értékelte.

Boldoggá avatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szentszék Teréz anya halálát követően a szokásos öt év helyett egy évvel elindította a boldoggá avatási eljárást, amely az első lépés a szentté avatás felé. Az avatás feltétele, hogy olyan csodák nyerjenek bizonyítást, melyek Teréz anya közbenjárására történtek. 2002-ben a Vatikán csodának nyilvánította Monica Besra gyógyulását, akinek hasi daganatát elmulasztotta egy medaillon, melyben Teréz anya képe volt. Besra szerint egy fénysugár jött a képből, mely meggyógyította a rákos daganatot. Kezelőorvosai és kezdetben Besra férje szerint az orvosi kezeléstől múlt el a daganat.[3] Dr. Ranjan Mustafi, aki kezelte Besrát azt mondta, hogy nem rákos daganat volt, hanem egy tuberkulózis okozta ciszta. Szerinte, “Ez nem volt csoda.... körülbelül kilenc vagy tíz hónapig gyógyszert szedett.”[4] Besra férje szerint, “A feleségemet az orvosok gyógyították meg és nem valamiféle csoda.”[5]

Besra orvosi iratai (ultrahang, felírt gyógyszerek, orvosi jegyzetek) bizonyíthatnák, hogy csoda volt-e vagy sem. Besra azt állította hogy az iratok Betta nővérnél vannak (Szeretet Misszionáriusai). Betta nővértől „no comment” válasz érkezett. A Balurghat Hospital hivatalnokai szerint ahol Besrát kezelték a katolikus rend nyomást gyakorolt rájuk, hogy a gyógyulást csodaként kezeljék.[5]

Teréz anyát II. János Pál pápa a missziós világnapon, 2003. október 19-én Rómában csaknem negyedmillió zarándok jelenlétében boldoggá avatta. Az eseményen 27 ország képviseltette magát kormányszinten, de megjelentek a nagy világvallások, a misszionáriusok és a szegények képviselői is, akikért Teréz anya életében annyit tett. A szentté avatáshoz szükség van még egy csodára.

Kritika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Adományok felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Stern német magazin szerint 1991-ben a Szeretet Misszionáriusai által kapott adományoknak csak 7%-a lett jótékonysági célra használva.[6]

Haldoklók megkeresztelése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Teréz anya bátorította a rendje tagjait, hogy kereszteljék meg a betegeket vallásukra való tekintet nélkül. Egy Scripps Klinikai beszédében 1992 januárjában ezt mondta: “Ez valami gyönyörű... senki sem hunyt el anélkül, hogy megkapta volna a különleges belépőjét Szent Péterhez. A keresztelőt szoktuk úgy emlegetni, hogy az belépő Szent Péterhez. Megkérdezzük a személyt, hogy akar-e egy áldást kapni, mely által bocsánatot nyernek bűnei? Soha nem utasították el. 29.000-en hunytak el egyetlen otthonban (Kalighat) akkortól kezdve mikor elkezdük a munkát 1952-ben.”

Bírálók szerint a betegeknek nem volt elég információjuk, hogy megértsék a vallási jelentőségét egy keresztény keresztelőnek, és hogy felelősen dönthessenek vajon meg akarnak-e keresztelkedni.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Róla elnevezett helyek, intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szobrok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 2014. szeptember 5-én, halálának évfordulóján avatták fel Budapest XII. kerületében, a róla elnevezett Boldog Teréz anya téren felállított szobrát, Mihály Gábor alkotását.[8]
Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak
Teréz anya témában.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kalkuttai Boldog Teréz témájú médiaállományokat.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hajdók János: Kalkuttai Teréz Anya, Ecclesia Kiadó, Budapest, 1985, ISBN 963-363-467-9
  1. ^ a b Születésének pontos ideje vitatott. Sok forrás 1910. augusztus 27-ét, a keresztelésének napját adja meg. Ld. még: The Nobel Peace Prize 1979: Mother Teresa. www.nobelprize.org. (Hozzáférés: 2012. augusztus 11.)
  2. M. Muggeridge: Valami nagyon szépet Istenért Prugg Verlag, Eisenstadt 1974. 97 oldal.
  3. Orr, David (10 May. 2003). "Medicine cured 'miracle' woman – not Mother Teresa, say doctors". The Telegraph. Retrieved 30 May 2007.
  4. "Her Legacy: Acceptance and Doubts of a Miracle", by David Rohde. The New York Times. 20 October 2003
  5. ^ a b What's Mother Teresa Got to Do with It?”, Time.com, 2002. október 14. (Hozzáférés ideje: 2011. augusztus 28.) 
  6. Thomas, Prince Mathews, "Pointing Fingers At Mother Teresa's Heirs", Forbes India, August 8, 2010
  7. B. M.: Boldog Teréz anya tér. Hegyvidéki Önkormányzat, 2012. október 22. (Hozzáférés: 2014. szeptember 8.)
  8. VD: Szobrot avatnak Teréz anyáról Budapesten. mno.hu, 2014. szeptember 5. (Hozzáférés: 2014. szeptember 5.)