Budapest–Érsekújvár–Pozsony–Marchegg-vasútvonal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Budapest–Érsekújvár–Pozsony–Marchegg-vasútvonal
Perbete állomás
Perbete állomás
A Budapest–Érsekújvár–Pozsony–Marchegg-vasútvonal útvonala
Vonal:A Magyar Királyi Államvasutak 26 számú vonala
ma: Budapest–Szob: magyar 70-es vasútvonal
      Párkány–Pozsony: szlovák 130-as vasútvonal
      Pozsony–Dévényújfalu: szlovák 100-as vasútvonal
      Dévényújfalu–Marchegg: szlovák 110-es vasútvonal
Hossz:214 km
Nyomtávolság:1435 mm
Feszültség:2 × 25 kV 50 Hz ~
Maximális sebesség:140 km/h
0 Budapest-Nyugati
Cegléd–Szolnok felé
2,9 Rákosrendező
Északi fűtőház (Magyar Vasúttörténeti Park) felé
Kőbánya felső, Hatvan, Újszász / Északi pályaudvar[1] (ma: Budapest-Angyalföld) felé
Istvántelki Főműhely felé
Palota-Újfalu mh.
Rákospalota főműhely (később: Landler Jenő Járműjavító, ma:Istvántelek mh.
7,7 Rákospalota újpest
Vácrátót felé
Dunakeszi-alsó mh.
14,7 Dunakeszi-Alag (ma: Dunakeszi
Dunakeszi megálló
Dunakeszi hadi kórház[2] (ma: Dunakeszi-Gyártelep mh.)
üzemi vágány a Dunakeszi Járműjavító Kft. felé
Kisgöd (később: Göd alsó mh., ma: Alsógöd mh.)
21,7 Göd
Felsőgöd 169. sz. őrház (ma: Felsőgöd mh.)
Sződ 166. sz. őrház (ma: Sződ-Sződliget mh.
Vácrátót felől
Vác-Alsóváros mh.
33,3 Vác
Balassagyarmat felé
42,7 Nógrádverőce (ma: Verőce)
Kismaros 151½ sz. őrház (ma: Kismaros mh.)
Nagymaros-Visegrád mh.
51,7 Nagymaros
Dömösi átkelés 142. sz. őrház (ma: Dömösi átkelés mh.)
58,4 Zebegény mh.
Szob megálló (ma: Szob alsó mh.)
69,0 Szob
69,7 Ipoly folyó magyar-szlovák határ
71,5 Helemba mh. (ma: Chľaba)
76,8 Esztergomi csavargőzös mh. (később: Ostrihomský propeler, Kovácspatak mh., Kováčov)
70,6 Garamkövesd mh. (ma: Kamenica nad Hronom)
Garam folyó
LévaCsata felől
77,3 Párkány-Nána (később: Parkáň, ma: Stúrovo)
83,8 Muzsla (ma: Mužla)
87,7 Sárkányfalva 119. sz. őrház (később: Sárkányfalva mh., Šarkan)
91,7 Köbölkút (ma: Gbelce)
Kisújfalu 114. sz. őrház (később: Kisújfalu mh., ma: Nová Vieska)
101,5 Kürt (ma: Strekov)
Fűr 109½ sz. őrház (később: Rúbaň, Fűr mh. Fýr)
109,0 Perbete (ma: Pribeta)
115,0 Udvard (ma:Dvory nad Žitavou)
Zsitva folyó
Komárom felől
Nyitra folyó
121,4 Érsekújvár (ma: Nové Zámky)
Nagysurány felé
127,7 Lajoshalma 94. sz. őrház (később Lajoshalma mh., ma: Ľudovítov)
Nagysurány felől
131,4 Tótmegyer (később: Slovenský Meder, ma: Palárikovo)
136,1 Tardoskedd (később: Tardošked ma: Tvrdošovce)
140,0 Jattó (később: Alsójattó mh., Dolný Jatov ma: Jatov)
147,2 Tornóc (ma: Trnovec nad Váhom)
149,5-9 Vág folyó
Negyed felől
152,5 Vágsellye (Vág-Sellye, később: Šala nad Váhom, ma: Šaľa)
158,5 Tósnyárasd 71. sz. őrház,[3] (ma: Topoľnica)
163,7 Galánta (ma: Galanta)
Lipótvár (Újvároska) felé
Nemeskosút 63. sz. őrház
(később: Košúty pri Galante, Nemeskosút mh., ma: Košúty)
170,7 Diószeg (később: Németdiószeg,[4] ma: Sládkovičovo)
magyar-szlovák határ 1938-1939 között
177,3 Pusztafödémes mh. (később: Pustý Fedýmeš, ma: Pusté Úľany)
magyar-szlovák határ 1938-1939 között
183,5 Réte 53 sz. őrház (később Réte mh., ma: Reca)
187,0 Szenc (Szempcz, ma: Senec)
190,9 Magyarbél 47. sz. őrház,[5] ma: Veľký Biel)
magyar-szlovák határ 1939-1945 között
195,3 Cseklész (később: Čeklís, ma:Bernolákovo)
magyar-szlovák határ 1938-1939 között
198,8 Pozsonyivánka 41. sz. őrház (Ivánka, Pozsonyivánka mh. ma: Ivanka pri Dunaji)
Šurský kanál
202,8 Pozsonyszőlős (Szöllős, ma: Bratislava-Vajnory)
Pozsony-Rendező (ma:)
Zsolna felől / Pozsonyligetfalu felé
208,2 Pozsony dynamit-gyár megálló 1. sz. őrház (később: Bratislava dynamitka zastávka)
208,8 Bratislava-Vinohrady
Dynamit gyár iparvágány
Pozsonyligetfalu felé
212,5 Pozsony (ma: Bratislava hlavná stanica)
213,2-213,8 Lamacs-alagút
215,5 Vörös híd
215,7 Vöröshíd mh. ([6] ma: Bratislava-Železná studienka)
217,7 Lamacs (ma: Bratislava-Lamač)
Devínska Nová Ves zastávka
225,38 Dévényújfalu (ma: Devínska Nová Ves)
SzakolcaBřeclav felé
229,0 szlovák (történelmi magyar)-osztrák határ
Morva-viadukt
231,3 Marchegg 146  t.sz.m.
Gänserndorf / Bécs-Südbahnhof felé

A Budapest–Érsekújvár–Pozsony–Marchegg-vasútvonal a történelmi Magyarország legfontosabb vasúti fővonala volt, mely ma is az európai törzshálózat része és jelentős forgalmat bonyolít le az utódállamok területén.

Története[szerkesztés]

Az első világháború végéig[szerkesztés]

A magyar kormány vasútépítési terveiben kezdettől fogva a legfontosabb feladatként jelölték meg a Pestről Pozsonyon át Bécsbe vezetendő, úgynevezett „bal parti” vasút megépítését. A munkálatokat több helyen egyszerre, 1844-ben kezdte meg a Magyar Középponti Vasúttársaság (MKpV); az 1836. évi XXV. törvénycikk alapján. A vonalszakaszok közül

Ez utóbbi szakaszon készült el Magyarország első vasúti alagútja.

A VácPozsony szakaszon is megkezdték az előmunkálatokat.

A szabadságharc eseményei a további munkálatokat megakadályozták, majd a szabadságharc leverése után az MKpV megszűnt, vonalai az osztrák állam kezébe kerültek. Az Osztrák Államvasút–Délkeleti Államvasút (Südöstliche Staatsbahn - SÖStB) 1850-től folytatta a félbemaradt építkezéseket:

Az SÖStB anyagi nehézségei miatt vonalait, így a Budapest–Érsekújvár–Pozsony–Marchegg-vasútvonalát is 1885. január 1-jével eladta az Osztrák Államvasút-Társaság (StEG/ÁVT) részére. A társaság

A Osztrák–Magyar Államvasút-Társaságot 1890-ben államosították, így ezt a vonalat is a MÁV vette át. A MÁV 1893-ban kétvágányúsította a VácPárkánynána vonalszakaszt, 1896-ig pedig a még megmaradt egyvágányú szakaszokat is. A századfordulótól a MÁV vonalai közül először a felépítményt 42,8 kg/folyóméter tömegű „I”-jelű, úgynevezett góliát-sínek alkalmazásával 16,0 t tengelyterhelésre építették át.

Két háború között[szerkesztés]

Az első világháború a vonalat az Ipoly folyónál kettévágta az új határ. A PárkányMarchegg közötti szakasz az újonnan létrehozott Csehszlovákia területére került.

Az első bécsi döntéstől a második világháború végéig[szerkesztés]

Az első bécsi döntés nyomán a vonal nagy része újra Magyarország területére került. Eredetileg Cseklész és Pozsonyivánka, a későbbi településcserék után Magyarbél és Cseklész között húzódott a határvonal. A MÁV ekkor a BudapestPárkány-Nána szakaszt a 60-as, a Párkány-NánaSzenc(–Magyarbél) szakaszt a 61-es menetrendi mezőként jelölte.

A második világháború után[szerkesztés]

A második világháborút követően újra az Ipoly lett a határfolyó. A ČSD-nél

A ČSD a PárkányPozsony vonalszakaszt 1969-ben, a PárkánySzob szakaszt 1971-ben 25 kV 50 Hz feszültséggel villamosította. Ugyanebben az évben a MÁV is befejezte a Budapest-Nyugati–VácSzob szakasz villamosítását – ugyancsak 25 kV 50 Hz feszültséggel

1993-tól a ŽSR

További információk[szerkesztés]

Commons:Category:Bratislava–Budapest railway line

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A két világháború között: Budapest-Magdolnaváros
  2. később Dunakeszi műhelytelep mh.
  3. később: Tóš Narášd, Tósnyáras mh., Jazerný Nárazd
  4. Nemecký Dióseg, Veľký Diosek
  5. később: Maďarský Bél, Magyarbél mh., Maďarbel
  6. később: Červený most

Források[szerkesztés]

  • Tisza István.szerk.: Dr. Kovács László: A magyar állami és magánvasút-társaságok kialakulása 1847 és 1875 között, Magyar vasúttörténet: A kezdetektől 1875-ig (1. kötet). Budapest: Közlekedési Dokumentációs Kft. ISBN 963-552-312-2 (A teljes sorozat: ISBN 963-552-311-4) (1997) 
  • Dr. Horváth Ferenc.szerk.: Dr. Kovács László: A magyarországi vasúti pályák építése (1827–1875), Magyar vasúttörténet: A kezdetektől 1875-ig (1. kötet). Budapest: Közlekedési Dokumentációs Kft. ISBN 963-552-312-2 (A teljes sorozat: ISBN 963-552-311-4) (1997) 
  • Tisza István.szerk.: Dr. Kovács László: A magyar állami, magán- és helyiérdekű vasúttársaságok fejlődése 1876 és 1900 között, Magyar vasúttörténet: 1876-tól a századfordulóig (2. kötet). Budapest: Közlekedési Dokumentációs Kft. ISBN 963-552-313-0 (A teljes sorozat: ISBN 963-552-311-4) (1997) 
  • Dr. Horváth Ferenc.szerk.: Dr. Kovács László: Hazai vasútépítések az 1876–1900 évek között, Magyar vasúttörténet: 1876-tól a századfordulóig (2. kötet). Budapest: Közlekedési Dokumentációs Kft. ISBN 963-552-313-0 (A teljes sorozat: ISBN 963-552-311-4) (1997) 
  • rail.sk