Brassó vármegye
Brassó vármegye | |||
| |||
Fennállás | 12. század–1918 | ||
Ország | Magyar Királyság | ||
Főbb települések | Brassó | ||
Népesség | |||
Népesség | ismeretlen | ||
Nemzetiségek | 35,5% románok 32,6% magyarok 30,8% németek[1] | ||
Vallás | katoliusok | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 1492 km² | ||
Térkép | |||
Brassó vármegye térképe | |||
Brassó vármegye domborzati térképe | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Brassó vármegye témájú médiaállományokat. |
Brassó vármegye (románul: Comitatul Brașov) közigazgatási egység volt a Magyar Királyság erdélyi részében. Magyarország egyik legkisebb vármegyéje, az erdélyi szászok kulturális központja volt. Területe ma Romániához tartozik. Keletről Háromszék vármegye, nyugatról pedig Fogaras vármegye és Nagy-Küküllő vármegye határolta. Központja Brassó volt.
Földrajz
Az egykori Brassó vármegye teljes területe hegység és hegyközi medence, folyóvölgy. A vármegye területének nagy részén a Persányi-hegység és a Bodzai-havasok egy része volt található. Jelentős déli hegykerete egyben határhegy is volt Románia felé. Ezek nyugatról keletre haladva: a Bucsecs egy része, a Keresztényhavas, a Nagykőhavas, a Lóhavas és a Csukás. Legfontosabb folyója az Olt. Főbb folyóvizei még a Tatrang és a Barca patakai.
Történelem
Brassó régiót a 12. században alapították a betelepülő németek. 1876-ban vált a régió vármegyévé, amikor Erdély közigazgatása jelentősen megváltozott.
Lakosság
A lakosság száma 1880-ban 83 929 volt.[2] Közülük 23 948 magyar (28,53%), 26 579 német (31,67%), 29 250 román (34,85%) anyanyelvű volt.[1]
1910-ben a vármegye összlakossága 101199 személy volt,[2] ebből 33 886 (35,5%) román, 31 191 (32,6%) magyar, 29 415 (30,8%) német.[1]
Közigazgatás
Járások
A vármegye községei fennállása alatt mindvégig az alábbi három járáshoz voltak beosztva:
- Alvidéki járás, székhelye Földvár
- Felvidéki járás, székhelye 1894-ig Feketehalom, azután Brassó
- Hétfalusi járás, székhelye Hosszúfalu
Város
A vármegyéhez egyetlen város tartozott, a megyeszékhely Brassó, melynek rangja rendezett tanácsú város volt, emellett törvényesen használta a történelmi szabad királyi városi címet is.
Hivatkozások
- ↑ a b c Erdély településeinek nemzetiségi (anyanyelvi) adatai százalékos megoszlásban (1850–1941). Szerk. dr. Kepecs József. Budapest: Központi Statisztikai Hivatal. 1996. 14. o. ISBN 9632151046
- ↑ a b Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen
<ref>
címke; nincs megadva szöveg a(z)KSH1
nevű lábjegyzeteknek
Források
Bokor József (szerk.). Brassó, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X