AS Roma

AS Roma
Csapatadatok
Teljes csapatnév	Associazione Sportiva Roma SpA
Becenév	Giallorossi (Sárga-vörösök) La Magica (A Varázslatos) Lupi (Farkasok)
Székhely	Róma, Olaszország
Alapítva	1927. július 22.
Stadion	Stadio Olimpico
Vezetőedző	José Mourinho
Elnök	Dan Friedkin
Bajnokság	Serie A
Nemzeti sikerek
Bajnok	3 alkalommal
Kupagyőztes	9 alkalommal
Szuperkupa-győztes	2 alkalommal
Nemzetközi sikerek
VVK	1 alkalommal
Statisztika
Legtöbb mérkőzés	Francesco Totti (614)
Legtöbb gól	Francesco Totti (250)
Csapatmezek
Hazai Idegenbeli
Jelenlegi szezon
2020–2021 szezon
A Wikimédia Commons tartalmaz AS Roma témájú médiaállományokat.

Az AS Roma olasz labdarúgócsapat. Hazai mérkőzéseit (akárcsak az SS Lazio) a Stadio Olimpicóban, a római olimpiai stadionban rendezi. A 2019–2020-as szezonban a ötödik helyen végzett és ezzel Európa-liga indulási jogot szerzett.

Klubtörténelem

A kezdetek

1893-ban ért el a futball Olaszországba, azon belül először Genovába, ahol pár angol fiatal megalapította a Genoa Cricket and Athletic Club-ot, amit később, (1896-ban) Genoa Cricket and Football Club-bá kereszteltek.

Habár a következő 40 évben Olaszország szerte új klubok, egyesületek százai alakultak, az első össznemzeti bajnokságot mégis csak 1939–1940-ben rendezték meg először. Addig a klubok csupán különböző regionális bajnokságokban versenyeztek, majd a „scudetto”-t az ún. nemzeti döntőben nyerték el a csapatok.

A genovai klubalapítás és az első nemzeti bajnokság elindulása között természetesen a futball megjelent Rómában is, ami itt is azt jelentette, hogy számos új klub alakult egymás után. Az első ilyen a Football Club Roma (1901) volt, melyet később a Roman, a Lazio (1900), az Alba (1907), a Fortitudo (1908) és még később az Audace, az Esperia és a Juventus Roma követett.

Az 1920-as években a római csapatok csatlakoztak a bajnoksághoz (amit még mindig régiókra osztva bonyolítottak). Először a Fortitudo-nak sikerült bejutnia a döntőbe, 1922-ben, azonban kettős győzelemmel a Pro Vercelli nyerte a bajnokságot. Három év múlva, 1925-ben, az Alba hasonlóan járt, ők a Bologna csapatával szemben maradtak alul 4:0, 2:0 arányban. A következő években az Alba még egyszer eljutott a döntőig, akkor azonban a torinói Juventus állta útjukat a kupa megszerzésében.

Ezekben az időkben vált világossá, hogy a római futballrégió túlságosan is megosztott és gyenge ahhoz, hogy felvegye a versenyt az északi csapatokkal, így szükségessé vált egy radikális átszervezés. 1927-re a Pro Roma és a Romana egyesültek, hozzájuk csatlakozott később a Fortitudo, míg a Juventus Roma feloszlott, valamint az Audace beleolvadt az Albába. Négy új klub született: Alba-Audace, Fortitudo, Roman és a Lazio.

Az Alba játékosai zöld (vízszintesen) csíkos felsőt, fehér nadrágot és zöld-fehér csíkos fekete lábszárvédőt viseltek, a Fortitudo a „katolikusok” csapata volt, rendszerint piros felsőben (alján egy kék csíkkal), fehér nadrágban és piros zokniban (szintén kék csíkkal) léptek pályára. A Roman (a későbbi AS Róma) a tehetősebb (Flaminio és Parioli) kerületek csapata volt, akik az örök város császári hagyományait követve giallorosso-ban, azaz a sárga-bordóban szerepeltek.

A csapat születése

A négy csapat közül a Lazio volt a legszervezettebb egyesület, ahol a labdarúgáson kívül biciklizéssel és gimnasztikával is foglalkoztak, a klub egyfajta sportcentrumként üzemelt. Ezen okok miatt a Lazio vezetői elutasították a másik három csapat azon felvetését, hogy egyetlen nagy, közös egyesületbe kéne tömörülniük. 1927. június 6-án a Lazio elnöke olyan elfogadhatatlan pénzügyi körülményeket mutatott be a jelen lévő másik három csapat vezetőinek, amely meghiúsította a csapatok egyesítését.

Válaszul 1927. július 22-én az Olasz labdarúgó-szövetség épületében az Alba, a Fortitudo és a Roman csapatának képviselői elfogadták az egyesülés ötletét, a jó és sikeres római sportért, továbbá megegyeztek abban is, hogy megszakítják a Lazio-val a tárgyalásokat. A döntés jónak bizonyult, hiszen az Albának nagy szurkolói tábora volt, a Furtitudo a játékosokat adta, a Roman pedig pénzt hozott a fúzióba. Ezen a napon született meg az AS (Associazione Sportiva) Roma.

Az elnök Italo Foschi lett, az edzői teendőket ideiglenesen Pietro Piselli (az Alba volt edzője) és Jozsef King (a Fortitudo volt edzője) látták el.

1927. június 17-én lépett először pályára a csapat, már mint AS Roma a Velodromo Appio-ban, ami akkor az Alba stadionja volt, itt játszották a mérkőzéseiket egészen 1929-ig, amíg az új stadion, a Testaccio befejezésére vártak. A történelmi, első meccsüket az Újpesti TE-vel játszották, a következő felállásban: Rapetti a kapuban, Mattei, Corbyons, Ferraris IV, Degni, Caimmi, Heger, Boros, Rovida, Cappa és Ziroli. A Roma nyerte 2:1-re a találkozót Cappa és Heger góljaival, akik így a giallorossa-k történetének első hivatalos góljait szerezték. A mez, amit viseltek, a hagyományos bordó poló („sangue di bue” – ökör vére) sárga nyakkal („becco d'oca” – kacsa csőre) és a fehér nadrág és vörös zokni sárga hajtókával. A csapat története első bajnoki címét az 1941-1942-es szezonban érte el, a győzelmet a háború miatt azonban csak szerény keretek között lehetett megünnepelni. A harcok ezután elérték Olaszországot is, véget vetve a Roma felívelő pályájának is.

Az első sikerkorszak

Az 1960-as években két Olasz Kupát ('64 és '69) is megnyertek, amellett, hogy olyan értékes játékosok öltötték magukra a Roma mezét, mint Lojacono, Schiaffino, Angelillo, Losi vagy „Picchio” De Sisti. Főleg az 1969-es Olasz Kupa győzelme emlékezetes, melyet Alvaro Marchini elnöksége és a „mágus” Helenio Herrera technikai vezető idején szereztek. Ennek az időszaknak a góllövői közül „Ciccio” Cordova és Fabio Capello sok évvel később, mint edzők tértek vissza a Romába. A sikerek időszakát csak egy, igen szomorú eset árnyékolta be, Giuliano Taccola egy tragikus márciusi vasárnapon a Cagliari elleni meccs után, máig tisztázatlan körülmények között az öltözőben hunyt el. (Feltehetően a dopping áldozata lett).

Az 1970-es éveket Gaetano Anzalone elnöksége jellemezte, kinek igen jó megérzése volt Nils Liedholm Rómába hozatala. A „báró” érdeme volt fiatal játékosok értékesítése, mint Rocca és Di Bartolomei. Nem hiányzott a kiváló helyezés sem, 1974–1975-ben bronzérmet nyertek. '79 nyarán a Roma története fordulóponthoz ért, elnöke Dino Viola lett, aki az azóte eligazolt Liedholmot újból visszahozta, továbbá olyan fiatal reménységeknek adott lehetőséget, mint Bruno Conti és Carlo Ancelotti, míg Roberto Pruzzo folyamatosan bizonyította milyen kiváló bomba formában van. Természetesen a siker sem maradt el, az 1979-es Olasz Kupát már ők emelhették a magasba a Torino ellenében.

Az 1980–1981-es szezonban a klub történelme egyik legjobb vételét ütötte nyélbe Paulo Roberto Falcão leigazolásával. Szintén ebben a szezonban a Juventus megerősödésével elkezdődött a rivalizálás a két klub között. 1982–1983-ban végre sikerült, amire már régóta vártak, Pruzzo döntetlent érő Genova ellen lőtt góljával az AS Roma történetében másodszor Olasz Bajnok lett. Róma önkívületbe került ezzel a fantasztikus győzelemmel, még dal is született a csapatról, mely később az AS Roma himnuszává vált.

Lassú hanyatlás

A következő időszak a nagy vereségek kora. Első veresége az Olimpicó-ban érte a csapatot, ahová egy egész város ment ki szurkolni nekik a Bajnokok Kupájának döntőjére, de a Liverpool FC legyőzte őket. Az ott érzett keserűséget az Olasz Kupa újbóli elhódítása sem tudta enyhíteni.

A következő évek hiábavaló kísérleteket jelentettek a korábbi tündökléshez való visszatéréshez, Viola még egyszer visszahívta Liedholmot, de ezúttal a csoda elmaradt. A „sárga-pirosak” iskolájának egyik legjobb talentuma ekkoriban Giuseppe Giannini volt. Liedholm hőseinek árnyékában nőtt fel, egy a Roma számára kevéssé boldog időszakban érte el az érettségét és a nemzeti válogatottban is kénytelen volt elszenvedni Olaszország 1990-es csúfos világbajnoki vereségét.

Viola lemondása után, 1991-ben úgy tűnt a csapat újra magához tér. Bejutott az UEFA-kupa döntőjébe az Interrel együtt, de ismét csalódniuk kellett, a milánói 0–2-es vereségre csak Rizzitelli egyetlen góljával tudtak válaszolni az Olimpicóban. A Szuperkupában sem ment jobban: a Sampdoriától kaptak ki 1–0-ra, így idén sem enyhítette keserűségüket a hetedik alkalommal is elnyert Olasz Kupa.

Dino Viola-t Ciarrapico követte, aki azonban csak egy évig maradt, helyét Franco Sensi vette át. Carlo Mazzone, egy igazi tősgyökeres római jött a csapathoz, azonban a győzelmek csak nem jöttek, a technikai vezetés egyetlen igazi sikere Francesco Totti volt. Egy szezonon át tartó megbeszélés után, Carlos Bianchi kísérletét jelezve, az elnök Sensi egy technikai újításba fogott, mely Zdenek Zeman nevéhez fűződött.

Második sikerkorszak

A cseh szakember alkalmazása fontos játékosok, mint Cafu és Candela érkezését, valamint Damiano Tommasi, Marco Delvecchio megerősítését és Francesco Totti felemelkedését hozta magával, de az igaz eredmények valahogy továbbra is elkerülték a csapatot.

Az 1999–2000-es szezonban végre bekövetkezett az oly rég óta várt fordulat. A Roma szurkolói egy hosszú, sikertelen időszak után győzelmet követeltek. Sensi elnök Fabio Capello-nak szavazott bizalmat az edzői poszton. A körülményekkel tökéletesen tisztában lévő szakember leigazoltatta a klubbal többek között Montellát és Nakatát. A szezon túlnyomó részében kiválóan teljesítettek, azonban a véghajrára lendületük elfogyott és végül a hatodik helyre zuhantak. A Lazio győzelme csak fokozta a keserűséget a szurkolókban.

A következő szezon már Capello szakértelmét dicséri: 2000–2001-ben a Roma átütő sikerrel, 75 pontos rekorddal győzött az akkor még 18 csapatos Serie A-ban. A résztvevők közül elsősorban Gabriel Batistuta 20 góljával, Montella fontos döntő helyzetekben lőtt góljaival és Totti vezetői képességével és tehetségével járult hozzá döntő mértékben a sikerhez. A harmadik diadal volt és a „sárga-pirosak” tengere a Circus Maximusban gyűlt össze a hetekig tartó ünnepre. A bajnokságban aratott győzelem hozzájárult ahhoz, hogy az AS Roma biztosítsa helyét az olasz foci elitjében. A következő szezonban a Roma csupán egy ponttal lemaradva második lett a bajnokságban a Juventus mögött. Ezután a 2003-2004-es szezonban erősödött meg a csapat, amikor 2. lett a Milan mögött. Utána egy 8. hely következett, majd az ezt követő három szezonban: 2005-2006-ban, 2006-2007-ben és 2007-2008-ban a csapat rendre 2. lett, mindhárom alkalommal az Inter mögött. A 2009-2010-es idény kiélezett bajnokságában megint az Inter mögött lett második két ponttal lemaradva.

Sikerlista

• Olasz bajnokság – Serie A

Bajnok (3): 1941-42, 1982-83, 2000-01

• Olasz kupa – Coppa Italia

Győztes (9): 1963–64, 1979-80, 1980-81, 1983-84, 1985-86, 1990-91, 2006-07, 2007-08

• Olasz szuperkupa – Supercoppa Italiana

Győztes (2): 2001, 2007

• Olasz bajnokság – Serie B

Bajnok (1): 1951-52

• Vásárvárosok kupája

Győztes (1): 1960-61

Egyéb címek

• Angol-Olasz Kupa

Győztes (1): 1972

• Teresa Herrera-kupa

Győztes (1): 1984

• MLS All-Star Game

Győztes (1): 2013

Játékoskeret

Utolsó módosítás: 2021. május 30.

A vastaggal jelzett játékosok felnőtt válogatottsággal rendelkeznek.

A dőlttel jelzett játékosok kölcsönben szerepelnek a klubnál.

Mezszám	Név	Nemzetiség	Születési hely	Születési idő (kor)	Korábbi csapat	Érték (€)	Szerződés lejárta
Kapusok
12	Simone Farelli		Róma	1983. február 19. (41 éves)	Delfino Pescara 1936	50 000	2021.06.30.
13	Pau López		Girona	1994. december 13. (29 éves)	Real Betis	10 000 000	2024.06.30.
87	Daniel Fuzato		Santa Bárbara d’Oeste	1997. július 4. (26 éves)	SE Palmeiras	300 000	2023.06.30.
Védők
2	Rick Karsdorp		Schoonhoven	1995. február 11. (29 éves)	Feyenoord	10 000 000	2025.06.30.
3	Roger Ibañez		Cenela	1998. november 23. (25 éves)	Atalanta BC	20 000 000	2025.06.30.
6	Chris Smalling		London	1989. november 22. (34 éves)	Manchester United FC	15 000 000	2023.06.30.
18	Davide Santon		Portomaggiore	1991. január 2. (33 éves)	FC Internazionale Milano	2 000 000	2022.06.30.
19	Bryan Reynolds		Fort Worth	2001. június 28. (22 éves)	FC Dallas	6 000 000	2021.06.30.
20	Federico Fazio		Buenos Aires	1987. március 17. (37 éves)	Tottenham Hotspur FC	1 000 000	2022.06.30.
23	Gianluca Mancini		Pontedera	1996. április 17. (28 éves)	Atalanta BC	30 000 000	2024.06.30.
24	Marash Kumbulla		Peschiera del Garda	2000. február 8. (24 éves)	Hellas Verona FC	27 000 000	2022.06.30.
37	Leonardo Spinazzola		Foligno	1993. március 25. (31 éves)	Juventus FC	26 000 000	2024.06.30.
61	Riccardo Calafiori		Róma	2002. május 19. (21 éves)	utánpótlásból került fel	2 500 000	2025.06.30.
Középpályások
4	Bryan Cristante		San Vito al Tagliamento	1995. március 3. (29 éves)	Atalanta BC	18 000 000	2024.06.30.
7	Lorenzo Pellegrini		Róma	1996. június 19. (27 éves)	US Sassuolo Calcio	37 000 000	2022.06.30.
14	Gonzalo Villar		Murcia	1998. március 23. (26 éves)	Elche CF	15 000 000	2024.06.30.
17	Jordan Veretout		Ancenis	1993. március 1. (31 éves)	ACF Fiorentina	35 000 000	2024.06.30.
22	Nicolò Zaniolo		Massa d’Albe	1999. július 2. (24 éves)	FC Internazionale Milano	45 000 000	2024.06.30.
27	Javier Pastore		Córdoba	1989. június 20. (34 éves)	Paris Saint-Germain FC	2 000 000	2023.06.30.
42	Amadou Diawara		Conakry	1997. július 17. (26 éves)	SSC Napoli	15 000 000	2024.06.30.
55	Ebrima Darboe		Bakoteh	2001. június 6. (22 éves)	utánpótlásból került fel	100 000	2023.06.30.
77	Henrih Mhitarján		Jereván	1989. január 21. (35 éves)	Arsenal FC	20 000 000	2021.06.30.
Támadók
9	Edin Džeko		Szarajevó	1986. március 17. (38 éves)	Manchester City FC	5 000 000	2022.06.30.
11	Pedro		Santa Cruz de Tenerife	1987. július 28. (36 éves)	Chelsea FC	7 500 000	2023.06.30.
21	Borja Mayoral		Parla	1997. április 5. (27 éves)	Real Madrid CF	14 000 000	2022.06.30.
31	Carles Pérez		Granollers	1998. február 16. (26 éves)	FC Barcelona	9 000 000	2024.06.30.
92	Stephan El Shaarawy		Savona	1992. október 27. (31 éves)	Sanghaj Greenland	8 000 000	2023.06.30.
Kölcsönadott játékosok
Név	Poszt	Nemzetiség	Születési hely	Születési idő (kor)	Kölcsönben itt	Érték (€)	Kölcsön lejárta
Robin Olsen	kapus		Malmö	1990. január 8. (34 éves)	Everton FC	4 000 000	2021.06.30.
Stefano Greco			Galatina	1999. február 21. (25 éves)	Aurora Pro Patria	250 000	2021.06.30.
Matteo Cardinali			Róma	2001. június 28. (22 éves)	Matelica Calcio	100 000	2021.06.30.
Alessandro Florenzi	védő		Róma	1991. március 11. (33 éves)	Paris Saint-Germain FC	15 000 000	2021.06.30.
Mert Cetin			Ankara	1997. január 1. (27 éves)	Hellas Verona FC	3 200 000	2022.06.30.
Lorenzo Valeau			Róma	1999. március 5. (25 éves)	Alma Juventus Fano 1906	100 000	2021.06.30.
William Bianda			Suresnes	2000. április 30. (24 éves)	SV Zulte-Waregem	750 000	2021.06.30.
Devid Eugene Bouah			Róma	2001. augusztus 13. (22 éves)	Cosenza Calcio	100 000	2021.06.30.
Ante Ćorić	középpályás		Zágráb	1997. április 14. (27 éves)	NK Olimpija Ljubljana	1 000 000	2021.06.30.
Alessio Riccardi			Róma	2001. április 3. (23 éves)	Delfino Pescara 1936	900 000	2021.06.30.
Salvatore Pezzella			Róma	2000. március 11. (24 éves)	AC Reggiana 1919	350 000	2021.06.30.
Steven Nzonzi			Colombes	1988. december 15. (35 éves)	Stade Rennais FC	10 000 000	2021.06.30.
Gennaro Nigro			Livingston	2000. május 29. (23 éves)	Potenza Calcio	50 000	2021.06.30.
Zakaria Sdaigui			Firenze	2000. augusztus 9. (23 éves)	AS Gubbio 1910	50 000	2021.06.30.
Cengiz Ünder	támadó		Balıkesir	1997. július 14. (26 éves)	Leicester City FC	20 000 000	2021.06.30.
Justin Kluivert			Zaandam	1999. május 5. (24 éves)	RB Leipzig	14 000 000	2021.06.30.
Ludovico D'Orazio			Sora	2000. február 19. (24 éves)	Feralpisalò	200 000	2021.06.30.
Mirko Antonucci			Róma	1999. március 11. (25 éves)	Salernitana Calcio 1919	300 000	2021.06.30.
Zan Celar			Kranj	1999. március 14. (25 éves)	US Cremonese	800 000	2021.06.30.

Egykori híres játékosai

Aldair (1990–2003) Amadeo Amadei (1936–1948) Carlo Ancelotti (1979-1987) Antonio Valentin Angelillo Francesco Antonioli (1999–2003) Marcos Assunção (1999–2002) Abel Balbo (1993–1998, 2000–2002) Gabriel Batistuta (2000–2003) Zbigniew Boniek (1985-1988) Cafu (1997–2003) Vincent Candela (1996–2005) Claudio Caniggia (1992–1994) Fabio Capello (1967-1970) Amedeo Carboni (1990-1997) John Carew (2003–2004) Antonio Cassano (2001–2006) Toninho Cerezo (1983–1986) Cristian Chivu (2003-2007) Bruno Conti (1973–1990) Fabio Cudicini (1958–66) Dino Da Costa (1955–1962)

Olivier Dacourt (2003-2006) Martin Dahlin (1996–1997) Traianos Dellas (2002–2005) Marco Delvecchio (1995–2005) Agostino Di Bartolomei (1972–1984) Luigi Di Biagio (1995–1999) Emerson (2000–2004) Paulo Roberto Falcão (1980–1985) Alcide Ghiggia Giuseppe Giannini (1981–1996) Enrique Guaita Josep Guardiola (2002–2003) Gianni Guigou (2000–2003) Thomas Häßler (1991–1994) Iván Helguera (1997–1998) Francisco Lima (2001–2004) Francisco Lojacono (1960-1963) Giacomo Losi (1954–1969) Mancini Pedro Manfredini (1959-1965) Guido Masetti (1930–1943)

Philippe Mexes Vincenzo Montella (1999-2007) Hidetoshi Nakata (2000–2001) Sebastiano Nela (1981–1992) Christian Panucci Ivan Pelizzoli (2001–2005) Simone Perrotta Roberto Pruzzo (1978–1988) Francesco Rocca (1973–1981) Walter Samuel (2000–2004) Alessandro Scopelli Angelo Sormani Luciano Spinosi Franco Tancredi (1977-1990) Damiano Tommasi (1996-2006) Francesco Totti (1989-2017) Rudi Völler (1987–1992) Rodolfo Volk (1928-1933) Antonio Carlos Zago (1998-2002) Cristiano Zanetti (1999–2001) Jonathan Zebina (2000–2004)

Források

• https://web.archive.org/web/20060207202027/http://asroma.hu/index2.html
• https://web.archive.org/web/20070103084227/http://www.fanatical.hu/category/as-roma/

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz AS Roma témájú médiaállományokat.

• A klub hivatalos honlapja (olaszul)