63-as főút (Magyarország)
| 63-as főút | |
_Otszogletu_zold_tabla.svg){kind=small} |
|
 |
|
| A 63-as főút nyomvonala | |
| Úttípus | Másodrendű főút |
| Hossza | 101,4 km Ebből elkészült: 101,4 km Ebből épül: 0 km Ebből tervezett: 0 km |
| Ország |  Magyarország |
| Megyék | Tolna megye; Fejér megye; |
| Mérnökségek | Magyar Közút Kht. |
| Az út eleje | Szekszárd (nyomvonal eleje Tolna)  |
| Az út vége | Székesfehérvár  |
| Időzóna | Budapest; GMT+1 |
A 63-as számú főút Tolna megye székhelyét, Szekszárdot köti össze Fejér megye központjával, Székesfehérvár megyei jogú várossal. A 100 km hosszú másodrendű főút a közép Mezőföldön, Sárvíz vidékén vezet keresztül.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Az út vonalvezetése a Mezőföldön, de a Sárrét vagy a Sárvíz tájain is kanyargós, követi a korai századokban kialakult utak nyomvonalát. A vonalvezetés több szakaszon is célszerűtlennek tűnhet, de kikerüli az évezredek alatt kialakult homokhegyeket, és a vizenyős, mélyebben fekvő területeket. A szeles tájakon erdősávokat telepítettek, az út mentén gyakori a eperfa, a nyárfa, a fűzfa és az akác.
A mezőföldi talaj általában a lösz, de található itt futóhomok is. A löszös táblák és a völgyek köz iszapos üledék található, mely a kertművelésre ideális lehetőség. A lefolyástalan részeken szikesedés figyelhető meg (a Sárvíz vidékén). Kitűnő mezőségi talaj van a Duna mentén. Ez a táj Székesfehérvár alá is elér. A középső talajtájnak nevezett vidékek a Sárrét és és a Sárvíz völgyét foglalják magukban Itt iszapos öntéstalaj váltakozik szikes részekkel. A nyugati talajtáj a Sárvíz-Sió köze, a melyet a középhegység és a sárrét zár le. A mezőföldi talajt az erózió permanensen pusztította. A szeles tájakon erdősávokat telepítettek, az utak mentét pedig évszázadok óta mindkét oldalon fákkal - eper-, nyár, fűz, akác - ültették be. Az erdősávok építését az állami akarat is elősegítette. Ennek eredményeképp sikerült a mezőföldi talajpusztulást megállítani. Ezzel lehet magyarázni, hogy az út mentén viszonylag kevés lakott település van, illetve a közlekedési út mindkét oldalán sok ligetes erdősávos rész váltakozik egymással.
Települések az útvonal mentén [szerkesztés]
A főút Szekszárdtól körülbelül 3 km-re északra, a 6-os számú főút szintbeni csomópontjától indul. Alig 3 km megtétele után térünk le a 63. számú másodrendű főútra, amely közigazgatásilag Tolnán ágazik le a 6-os főútról. Az első település Szedres község. A falu határában gesztenyefasor fogad. Az út mellett lévő településen még ma is láthatók az eper, vagy ahogyan errefelé nevezik szederfák sora. A település is innen kapta a nevét. A selyemhernyó tenyésztés miatt ültették a szederfasorokat. Innen továbbhaladva érünk Nagydorogra, amely Tolna megye középső részén található. A település a Sió-Sárvíz és az országos jelentőségű útvonalak mentén, azok találkozásánál alakult ki. A térség gazdasági és kulturális központja volt. Ma is jelentős vasúti és közúti forgalmat bonyolít le. Bikács község Tolna megye legészakibb települése, határos Fejér megyével. De csak a 63-as főúton a legészakibb, földrajzilag az egész megye legészakibb települése Dunaföldvár.
További utunk Fejér megyében folytatjuk. Az első rögtön a közigazgatási határ mellett Vajta. 110 méter tengerszint feletti magasságban fekszik a Sárvíz-völgy bal partján. A községet elhagyva láthatjuk a Zichy-kastélyt és parkot, melyet korábban gyermeküdültetési célokra használtak. A klasszicista épületet Pollack Mihály 1815. évi terve alapján Havel Lipót Schmidt Miksa építette fel. Kertje védett! Néhány kilométerrel arrébb Cecére érkezünk. A település két főút találkozásánál fekszik: a 63-as úton Sárbogárd és Szekszárd között, illetve Dunaföldvár és Simontornya között a 61-es úton. A község központja a Sárvíz hordalékkúpján fekszik 106 m tsz feletti magasságban. A község híres paprikatermesztéséről. A település a névadója a „cecei paprikának”, amely fajtát itt nem termelnek. Továbbhaladva keresztezzük a rétszilasi vasúti megállóhelyet, ami Sárbogárd településrésze. Sárbogárd eredendően mezőgazdasági település, de a középkorban a közutak csomópontjában feküdt. Itt keresztezték egymást fontos kereskedelmi utak, mint például az Eszék-Fehérvár, a Fehérvár-Pécs, továbbá a dunai kikötőkből az ország nyugati része felé vezető utak Zágráb és Grác felé. A Földvár-Bogárd-Enying utat „Sóhordó útnak” is nevezték, ami az útvonal fontos kereskedelmi jellegét jellemezte. A Sárvízen itt volt átkelési lehetőség. 1882-ben jelent meg a vasút, ami lehetővé tette a modern áruszállítást. Meg kell említeni, hogy az 1700-as évek első harmadában már postaállomás működött Bogárdon, ahol lóváltás is volt.
Alig hagyjuk el Sárbogárdot máris a felsőkörtvélyesi útbejáratot érjük el. A középkorban elpusztult falu helyére épült helység ma Sárszentágotához tartozik. Az anyaközség és határának nagy része a Sárvíz lesüllyedt hordalékkúpjának felszínére telepedett. Korábban 1 km-es bekötő úton lehetett a faluba bejutni. Ma azonban a település házai a főútvonal mentéig vannak felépítve. A 4 km-re lévő Sárkeresztúr községgel együtt a települések területén és közöttük alföldies jellegű szikes tavas táj terül el.[1] A területük védett az ott lévő védett madárfajok (gyurgyalag) és más állatok miatt. Másik érdekesség a faluban a 63-as úttal szinte párhuzamosan futó Gorsium-Sopianae (ma Tác és Pécs) római főútvonal maradványa, mely a községen vezetett át. Egy szakaszát légi felvételről ismerjük a község határában. A főúton közlekedve figyelmesebb vezetés ajánlott,mert a főút menti lakosok sokszor figyelmetlenül hajtanak rá a főútra!
Aba felé tovább haladva feltűnik a Sárbogárd–Székesfehérvár-vasútvonalon közvetlenül az út mellett, Aba és Sárkeresztúr közös vasútállomása. Megjegyezve, hogy Sárkeresztúron még egy vasúti megálló található. Az állomáson túl a főút bal oldalán már Aba szélső házai települtek. A kb. 10 km-re lévő Székesfehérvár vonzáskörzetébe tartozó nagyközség 1990 után indult igazán fejlődésnek. A megye székhelyéig ez az utolsó nagyobb település, bár találkozunk út bejárókkal több kisebb településnél, amelyek Abához tartoznak közigazgatásilag. (Belsőbáránd, Budakajtor). Érdekesség, hogy Székesfehérvár külterületén a főutat keresztező vasútvonal, mély átvágásban halad. A közút fölött nem építettek felüljárót. Így, egy bukkanóban található egy fény és félsorompós útátjáró. A főút utolsó szakasza Székesfehérváron, az M7-es autópálya csomópontja után, a Sárkeresztúri útban folytatódik. Napjainkban a főútról egy új csomóponton keresztül is el lehet jutni a Székesfehérvárt nyugatról elkerülő gyorsforgalmi útra. Egyébként a székesfehérvári vasútállomás melletti aluljárón áthaladva érjük el a 63-as út végpontját a 7-es főutat, a Balatoni út és Széchenyi utca kereszteződését, illetve a Vörösmarty teret, végül a Palotai út végén a 8-as főút eleji csomópontban van vége, a Tolnai elágazástól 98 km-re.
Története [szerkesztés]
Mai állapota [szerkesztés]
2000-et követően kezdődött el a 63-as út Székesfehérvár környéki szakaszának átépítése. Korábban a főút a Széchenyi utca végén torkollott a 7-es főút városon átvezető szakaszába. A 63-as út Székesfehérvárt nyugatról elkerülő szakaszának építését 2002 márciusában kezdték meg. Az új út 2×2 sávos, osztott pályás, gyorsforgalmi jellegű útszakaszként épült meg, első szakaszát 2003. december 16-án adták át a forgalomnak az M7-es autópálya és a 7-es út között.[2] A szintén 2×2 sávos második, 7-es út és a Csóri út között húzódó 7,1 km-es szakaszt 2007-ban adták át.[forrás?]
Fejlesztési tervek [szerkesztés]
A 63-as út továbbfejlesztésére jelenleg két terv létezik:
- Az út északi szakaszának meghosszabbítása a 81-es főútig.
- Az M6-os autópálya építéséhez kapcsolódóan a Szedres község belterületét elkerülő szakasz megépítése.[3][4] Ennek magvalósulása esetén a főút teljes hossza kb. 7 kilométernyivel rövidül meg.
Kereszteződések, pihenőhelyek és hidak [szerkesztés]
| Csomópontok, pihenőhelyek és hidak | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Források [szerkesztés]
- ↑ Fejér megyei Hírlap 1989. március 3. Kócsagfiókák elpusztítása
- ↑ Nemzeti Fejlesztési Ügynökség: Elkészült a 63-as számú főút Székesfehérvárt elkerülő szakaszának első üteme (magyar nyelven), 2003. december 12. (Hozzáférés: 2009. december 22.)
- ↑ Nemzeti Közlekedési Hatóság: 3205/3/2009. sz. Hirdetmény (magyar nyelven), 2009. december 17. (Hozzáférés: 2009. december 22.)
- ↑ Az M6-os autópálya Paks-Szekszárd szakasza (magyar nyelven). Roads.extra.hu, 2007. (Hozzáférés: 2009. december 22.)
A Wikimédia Commons tartalmaz 63-as főút (Magyarország) témájú médiaállományokat.- Fejér megye kézikönyve (Szekszárd,1998) ISBN 963-9089-06-0
- Tolna megye kézikönyve (főszerkesztő:Kaczián János) (Szekszárd, 1997) ISBN 963-9089-16-8
Külső hivatkozások [szerkesztés]
|
|||||||||||||||||||
_Otszogletu_zold_tabla.svg)
