Pollack Mihály

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Than Mór festménye Pollack Mihályról

Pollack Mihály (előfordul Pollák írásmóddal is),[1] (Bécs, 1773. augusztus 30.Pest, 1855. január 3.) építész, a reformkor egyik legkiválóbb alkotója, a magyar klasszicista építészet egyik nagymestere, életének főműve a Magyar Nemzeti Múzeum.

Élete és munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1773. augusztus 30-án született Bécsben, a belváros 22. számú házában. Édesatyja, Josef Pollack építőmester volt, s fiát kora ifjúságától iparkodott foglalkozásának titkaiba beavatni. Komoly építészeti tanulmányait Bécsben, a Képzőművészeti Akadémián kezdte meg 1792-93-ban. Miután elméleti kiképzését befejezte, 1793-94-től a milánói dóm építésénél dolgozó féltestvérénél, Leopold Pollacknál[2] dolgozott, s mellette közreműködött a dóm kiegészítő munkáin, valamint Leopold kisebb építkezésein. Pestre 1798-ban érkezett, megtelepedett, majd 1802-ben polgárjogot nyert. Végleg Pestre helyezte át építészeti vállalkozásának terét, s egész sor nevezetes épületet alkotott. Felesége Eger Magdolna volt, akivel a Nagyhíd (ma Deák Ferenc) utca 13 szám alatti házban élt együtt boldog házasságban, 50 éven keresztül.

1808-ban alakult meg Pesten a Szépészeti Bizottmány, mely a városi építkezéseket felügyelte és melynek működésében Pollack is jelentős szerepet vállalt már az elejétől fogva. Eleinte mint építőmester szerepelt a régi német színház építkezésénél. Kiváló intelligenciája, széles körű ismeretei csakhamar előkelő helyet juttattak neki a pesti társaságban, így 1825-ben már pesti százas választópolgár (Egy-egy párt hívei a választókerületükben megválasztják a százas bizottságot, akik aztán elmennek a kiszemelt képviselőjelölthöz, s felkérik, vállalja el a jelöltséget,a választási procedúra aztán már a képviselőjelölttel együtt folyik, megjelennek más pártok képviselőjelöltjei is.), majd a József nádor alapította szépészeti bizottság elnöke lett, hol közvetlen befolyást gyakorolt a Városliget megteremtésére, valamint a városi rendezési tervek elkészítésére.

Nevezetes épületei 1810 és 1830 között meghatározták a pesti városképet. Ilyenek az Almássy-palota, (Szép u. 6.), Horváth–ház (Kossuth Lajos u. 3.), befejezi a Wurm-ház, (Dorottya u. 6.) és a Festetics-palota (Zrínyi u. 10.) építését. 1815-19-ben készült Dégen Festetics Antal impozáns kastélya. A legjelentősebb kastélyainak egyike az József nádor Alcsúti kastélya. A Rumbach Sebestyén u. 9. alatt 1819-ban épült a Staffenberger család háza, amit később Kasselik Fidél kétemeletesre bővít. Ma az R.S.9. Színházat találjuk az alagsorban.

Műveiben a klasszikus egyszerűségre való törekvés jutott kifejezésre, a díszítésben csak a legszükségesebbre szorítkozott. Ő építette a pesti és a dégi volt Festetics-kastélyokat, a nagylángi volt Zichy-kastélyt, a tengelici volt Csapó-kúriát, József főherceg alcsúti és budai palotáját[3], mindkét épület elpusztult a második világháborúban. A régi Pesti Vigadó épületét 1826-1832 között építette, legszebb alkotásai közé tartozott, sajnos az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején Pest bombázásakor találat érte, s újat kellett helyette építeni, (az már Feszl Frigyes alkotása, Pollack halála után, 1859-65-ben). Ő építette továbbá a Deák téri evangélikus templomot és annak oltárát (ettől kezdve tagja a Szépítő Bizottmánynak) 1799-1808-ban, közben a Sándor palotát 1806-ban. Ő építette Terézvárosban a Paulay Ede u. 33-ban Vogel Sebestyén híres pesti asztalosmester házát és valószínűleg a Füvészkert Festetics villáját is. Pollack tervei szerint épült a székesfehérvári megyeháza homlokzata, majd 1828-tól a szekszárdi új megyeháza, amely egyemeletes, hat dór oszlopos, timpanonos középrizalitjával és nemes egyszerűségével a vidéki klasszicista stílusú középületek példája lett. 1832-ben ő tervezte a jászberényi városházát. Az ő műve a Ludovika Akadémia is (1829-35). Ennek befejezése után fogott hozzá legismertebb alkotásához, a Magyar Nemzeti Múzeum építéséhez (1837-47). A múzeum építése közben, 1840-ben fiával, Pollack Ágostonnal együtt megtervezték a volt József fiúárvaházat[4]

Budapesten a VIII. kerületeben tér van róla elnevezve. Szegeden a Nemzeti Emlékcsarnokban portré szobra látható, amelyet Rafael Monti mintázott a nagy építőművészről.

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Díjak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A bécsi akadémia az építészet terén szerzett érdemei elismeréseképpen az akkori idők szokása szerint «k. k. Architekt»-té avatta.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Somorjai Ferenc grafikája Pollack Mihály budai Csendilla-villájáról
  • Emlékezetére teret neveztek el róla Budapesten. A Magyar Nemzeti Múzeumtól a Múzeum utcán át érünk a Pollack Mihály térre, ahol régi arisztokrata családok volt palotái emelkednek. Pest előkelő emberei szerettek a múzeum körül építkezni.
  • Pollack Mihály emlékezetére Ferenczy Béni szobrászművész domborművet készített bronzérmére. (Ferenczy Múzeum, Szentendre)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Pollack Mihály János néven is szerepel a szakirodalomban, l. Művészeti lexikon i.m. 314. o., valamint Pollák Mihályként a pesti Belvárosi Plébániatemplom születési (1809-1819) és halotti (1855) anyakönyvi bejegyezéseiben.
  2. latinosan Leopoldo Pollack néven is szerepel a szakirodalomban
  3. A Sándor palotával szemben épült
  4. (József fiúárvaház: Üllői út 75. (vagy 76.))
  5. Neoklasszicista stílusú palota Milánóban Leopold Pollack által építve, ma a modern művészetek múzeuma

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Zádor Anna: Pollack Mihály 1773-1855, Akadémiai kiadó, Budapest, 1960.
  • A Pallas nagy lexikona. 14. köt. Budapest : Pallas, 1897. Pollack szócikk l. 88. o.
  • Művészeti lexikon. Szerk. Éber László. 2. köt. Budapest : Győző Andor, 1935. Pollack szócikk l. 314-315. o.
  • Művészeti lexikon. Szerk. Zádor Anna és Genthon István. 3. köt. Budapest : Akadémiai Kiad., 1967. Pollack szócikk l. 788-790.
  • Somorjai Ferenc: Budapest. Budapest : Panoráma, 1996. 338 ISBN 9632437667
  • http://varosvedo.hu/cikk.bve?id=96
  • Magyar nagylexikon XIV. (Nyl–Pom). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2002. 919. o. ISBN 9639257117  

Külső források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pollack Mihály témájú médiaállományokat.