Magyarországi Jolán aragóniai királyné

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Árpád-házi Jolán aragóniai királyné szócikkből átirányítva)

Árpád-házi Jolán aragóniai királyné, született Jolán magyar királyi hercegnő (latinul Jolans Regina ex Pannonia[1], katalánul Violant d'Hongria, aragóniai nyelven reina Biolant d’Aragón / Violant d’Hongría, spanyolul: Violante de Hungría; Esztergom, 1219Huesca, 1251. október 9.) magyar királyi hercegnő, házassága révén AragóniaKatalónia királynéja és Montpellier úrnője. Ismert még Jolánta néven is. A korabeli forrásokban „Jolench (okiratokban), Hyolens, Jolans, Hioles stb. néven ismeretes.”[2]

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Származása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Árpád-házi Jolán magyar királyi hercegnő 1219-ben jött világra az esztergomi királyi várban II. András magyar király (1176–1235) és második felesége, Courtenay Jolán konstantinápolyi latin császári hercegnő (1197–1233) egyetlen gyermekeként. Édesanyja francia főnemesi családból származott, ami a keresztes háborúk révén jelentős befolyásra tett szert, elsősorban a Szentföldön.[3] Felmenői ás távoli rokonai közé tartoztak a francia királyokat adó Capetingek. Courtenay Jolán halála után a király újranősült, így Jolánta hercegnőnek összesen hat féltestvére volt. A magyar királyleány neve egyaránt előfordult Jolán és Jolánta formában is: az előbbi magyar eredetű, utóbbi ógörög és jelentése „ibolyavirág”.[4]

Házasságának előzményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jolán hercegnő a magyar királyi udvarban nevelkedett. Édesanyja hatására az udvarban provence-i trubadúrok és vándorénekesek fordultak meg, akiktől a hercegnő megtanulta a latin nyelv ebben a korban elterjedt változatát, a romance-t.[5] Ezenfelül sakkozni is kitűnően tudott, a játék egyik legkedveltebb időtöltése volt.[6] A férjhezmenetelt jelentő jövőjéről a keresztény hercegnők gyámjaként IX. Gergely pápa döntött, elsősorban politikai és dinasztikus szempontokat véve figyelembe. A pápa I. Jakab aragóniai királyt választotta a magyar hercegnő jövendőbelijének, egyes feltételezések szerint azért, mert az így létrejövő magyar–aragóniai szövetség, amely magában foglalta volna a Földközi-tenger nyugati medencéjét és a délkelet-európai térséget, megfelelő ellenpólust képezhetett volna a Német-római Birodalommal szemben.[7] Az aragóniai uralkodó a pápa határozatakor éppen válófélben volt első feleségétől, Eleonóra kasztíliai infánsnőtől. A kasztíliai hercegnő egyetlen fiúgyermekkel ajándékozta meg férjét, utána kolostorba vonult. A pápa közeli vérrokonság ürügyén felbontotta az első házasságot, az aragóniai király nagyvonalúan kárpótolta volt feleségét.[8] Az aragóniai király és a magyar királyi hercegnő eljegyzését 1234-ben kötötték meg képviselők útján; a jegyesek egészen az esküvőig nem találkoztak egymással személyesen.

I. Hódító Jakab aragóniai király, Jolánta férje

Házassága, gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jolánta magyar hercegnő több száz fős kísérettel utazott el az esztergomi udvarból, ahonnan negyvenhat napi járóföldre volt Barcelona, az aragóniai udvar székhelye.[8] Az esküvőt 1235. december 15-én tartották a barcelonai katedrálisban Bertalan pécsi püspök celebrálásában.[9] II. András magyar király – akárcsak valamennyi leányának – egy drágakövekkel kirakott fejéket küldött nászajándékba.[5] Az aragóniai uralkodó nem maradt hűséges feleségéhez, több nemesasszonnyal is viszonyt létesített; ennek ellenére a király és Jolánta hercegnő viszonya a korabeli leírások alapján nem volt boldogtalan. A házasságból összesen tíz gyermek született:

  • Jolán (1236–1301), házassága révén Kasztília királynéja
  • Konstancia (1239–1269), házassága révén kasztíliai infánsné
  • Péter (1240–1280), később Aragónia királya, felesége Hohenstaufen Konstancia szicíliai királyi hercegnő
  • Jakab (1243–1311), később Mallorca királya, felesége Esclarmonde de Foix
  • Ferdinánd (1245–1250), kisgyermekként elhalálozott
  • Sancha (1241–1256), apáca
  • Izabella (1247–1271), házassága révén Franciaország királynéja
  • Mária (1248–1267), apáca
  • Sancho (1250–1275), Toledo érseke
  • Eleonóra (1251–?), fiatalon elhalálozott.

Élete az aragón királyi udvarban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jolánta aragóniai királyné hamar megtalálta helyét új otthonában és tökéletesen beilleszkedett. Kíséretébe kézművesek és magyar nemesek is tartoztak; előbbiek hatása érezhető az aragóniai kézművességen és kelmeszövésen, utóbbiak részt vettek az arabok elleni harcokban, amiért is jelentős adományokban részesültek. A magyar királyleány életrajzírója, Brachfeld F. Olivér szavai szerint: „Jolánta olyan volt, amilyenre szüksége volt a férjének: előkelő származású, szép, jóságos és mindenekelőtt termékeny.”[10] A királyné tíz gyermeket hozott világra, közülük többet a csatatéren, a katonai sátorban, mivel rendszerint elkísérte férjét hódító háborúira.[11] Valencia ostromakor is jelen volt, és részt vett a város feladásáról szóló tárgyalásokon is. Az aragóniai király rendszeresen kikérte felesége véleményét és tanácsát, olykor még háborús ügyekben is. Egy korabeli feljegyzés szerint a valenciai erőd feladásakor – mikor a királyné egyébként ismét áldott állapotban volt – a mórok vezetője „bezárkózott vele [az aragóniai uralkodóval], valamint egy famulusával és a királynéval egy félreeső vendégfogadóban, hogy a megadás rendjét és részleteit tisztázzák. A dokumentumot a királyné is aláírta.”[12] Valencia városa végül 1238. szeptember 28-án került keresztény kézre.

Elhunyta[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Santa Maria de Vallbona kolostor
Magyarországi Jolánta királyné sírja a Santa María de Vallbona Királyi kolostorban.

1251 októberének elején Jolánta aragóniai királyné Huesca városában pihent, amikor valószínűleg valamilyen lázas betegséget kapott el. Magához hívatta férjét, és tollba mondta neki végrendeletét: eszerint a Santa Maria de Vallbona kolostorban kell majd eltemetni, férjének gondoskodnia kell királynéi udvartartásáról és kincseinek elosztásáról. Kérésére férje ezer szegény embernek adott ruhát és harmincezernek osztott ennivalót, valamint a királyné személyes vagyonából adományokat juttatott kolostoroknak és zárdáknak.[13]

Jolánta magyar királyi hercegnő és aragóniai–kasztíliai királyné 1251. október 9-én hunyt el harmincas éveinek elején. Halála után több napig tartó búcsúceremóniákat tartottak. Föld maradványait végakaratának megfelelően a Santa María de Vallbona kolostorban (Real Monasterio de Santa María de Vallbona) helyezték el; később mellé temették betegápoló apácaként szolgáló leányát, Sancha aragóniai infánsnőt is. I. Jakab aragóniai király második felesége halála után feleségül vette Teresa Gil de Vidaure nemesasszonyt.

Leszármazása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Wertner 1891: 445. oldal
  2. Wertner 1891: 444. oldal
  3. Bertényi 2009: 138. oldal
  4. Soltész 2002: 159. oldal
  5. ^ a b Soltész 2002: 162. oldal
  6. Soltész 2002: 15. képmelléklet. „A királyi udvarok kedvenc időtöltése volt a sakk. Jolánta, I. Jakab aragóniai király felesége is kitűnően sakkozott.”
  7. Soltész 2002: 160. oldal
  8. ^ a b Soltész 2002: 161. oldal
  9. „Királylányok messzi földről” aragóniai–magyar dinasztikus kapcsolatok 2. rész (HTML). Történelem mindenkinek, 2009. szeptember 24. (Hozzáférés: 2010. június 15.) „Az 1235 szeptember 8-ai esküvőt a burgundiai származású Bertalan, pécsi püspök celebrálta, Barcelonában.”
  10. idézi Soltész 2002: 163. oldal
  11. Soltész 2002: 163. oldal
  12. idézi Soltész 2002:164–165. oldal
  13. Soltész 2002: 165. oldal

Források és felhasznált irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Wertner, Mór. Jolán, II. András király ifjabb leánya, A középkori délszláv uralkodók genealogiai története. Temesvár: Csanád-Egyházmegyei Könyvsajtó, p. 444–446. o [1891] 
  • Bokor József (szerk.). Jolán, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET Kft. ISBN 963 85923 2 X (1998). Hozzáférés ideje: 2010. június 17. 
  • Soltész 2002: Soltész, István.szerk.: Gáspár Zsuzsa: Jolánta – egy sikeres élet, Árpád-házi királylányok Európában – Győztes és bukott csillagok, 1. kiadás, Gabo Kiadó, p. 159–166. o. ISBN 963-9237-90-6 (2002) 
  • Bertényi 2009: Bertényi, Iván.szerk.: Karádi Ilona: Imre és András királysága, Az Árpád-ház királyai – Nemzeti dinasztiánk három évszázada, 1. kiadás, Budapest: Officina Kiadó, p. 136–146. o. ISBN 978-963-9705-63-0 (2009) 

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Magyarországi Jolán aragóniai királyné témájú médiaállományokat.


Előző:
Kasztíliai Eleonóra (1202–1244)
Aragónia királynéja
1235–1251
Az Aragóniai Királyság kiscímere
Következő:
Teresa Gil de Vidaure