Ugrás a tartalomhoz

Szielnic

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szielnic (Liptovská Sielnica)
Szielnic zászlaja
Szielnic zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületZsolnai
JárásLiptószentmiklósi
Rangközség
Első írásos említés1262
PolgármesterIgor Guráň
Irányítószám032 23
Körzethívószám044
Forgalmi rendszámLM
Népesség
Teljes népesség589 fő (2024. dec. 31.)[1]
Népsűrűség35 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság574 m
Terület17,25 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 49° 08′ 42″, k. h. 19° 30′ 52″49.145000°N 19.514444°EKoordináták: é. sz. 49° 08′ 42″, k. h. 19° 30′ 52″49.145000°N 19.514444°E
Szielnic weboldala
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Szielnic témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Szielnic (szlovákul Liptovská Sielnica) község Szlovákiában, a Zsolnai kerületben, a Liptószentmiklósi járásban. Bernic tartozik hozzá.

Fekvése

[szerkesztés]

Liptószentmiklóstól 13 km-re északnyugatra fekszik.

A vár története

[szerkesztés]

Várának helyén már korábban állt egy hallstatt-kori megerősített földvár, ahonnan számos bronzkori lelet került elő. A várat 1262 körül építették a Szestrcs-völgyön át vezető egykori kereskedelmi út védelmére. Kezdetben királyi várként a zólyomi ispánsághoz tartozott. A 14. század elején Csák Máté foglalta el. Az oligarcha halála után újra a királyé Dancs mester zólyomi ispán uralma alatt. 1340-ben az ispánság több részre oszlott és Liptó önálló ispánsági székhely lett. 1397-ben Magnum castrum Liptovience, azaz Nagyliptóvár néven említik. 1397-ben IV. Vencel cseh király serege foglalta el. 1406-ban Gara Miklós kapta meg a várat és a liptói ispáni címet. 1441-ben elfoglalták a husziták. 1454-ben Hunyadi János a Pongráczoknak adta. 1459-ben Hunyadi Mátyás Komorovszky Péter árvai és liptó ispánnak adományozta. Komorovszky azonban a lengyel-magyar viszályban a lengyel királlyal szimpatizált, ezért Mátyás 1474-ben elfogatta és bezáratta, a várat pedig leromboltatta. Már nem építették újjá, azóta pusztul.

A falu története

[szerkesztés]

A falu már a 11. században is létezett. 1256-ban „Zelniche”, 1283-ban „Sulnucha” a neve. 1290-ben III. András egy Sibran nevű keresztes vitéz, Perislaus, Maravigh és Dworzee nevű unokáinak adományozta, bernici birtokuk mellé. 1297-ben „Zelnice” néven írják. 1304-től a család Benk nevű leszármazottjának birtokában állt. 1323-ban „Zelnycza”, 1391-ben „Zelnichefeu” illetve „Zelniche a. n. Benkhaza”, 1392-ben „Bakonia a. n. Selihche” alakban szerepel az írott forrásokban.

A 15. században földesúri mezőváros vásártartási joggal, a likavai uradalomhoz tartozott. 1463-ban Hunyadi Mátyástól városi szabadalmakat kapott, ezt követően a város körüli 12 mérföldes körzetben vámmentességet élvezett. 1625-ben 17 jobbágytelek állt itt, ahol 50 család élt, ezenkívül 8 házas zsellér és 2 ház nélküli zsellércsalád lakott a településen. Legrégibb pecsétje 1630-ból származik. 1784-ben 144 házában 930 lakos élt. A 18. században sörfőzdéje, pálinkafőzdéje volt. Lakói lent és kendert termesztettek és az ebből készített vászonnal kereskedtek.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „SZELNICZE. v. Szelnicza. Régi Mezőváros Liptó Várm. most már tsekély helységgé vált; de az előtt nevezetesebb, ’s gazdagabb is vólt, a’ Likavai Uradalomhoz tartozik, lakosai katolikusok, ’s másfélék is, fekszik Tarnóczhoz, ’s Vágvizéhez sem meszsze; határja jól termő, vidékje szép; patakja, melly a’ Városon keresztűl foly, ártalmas áradások’ idején.”[2]

1828-ban 146 házát 1183-an lakták. A 19. században virágzó település volt jelentős kézműiparral, lakói emellett főként földműveléssel, állattartással foglalkoztak. Később főként Liptószentmiklós üzemeiben dolgoztak.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a településről: „Szilnicz, vagy Szenicza, tót mv., Liptó vmegyében, 180 kath., 992 evang., 11 zsidó lak. Kath. filial. szentegyház. Van szép erdeje, országos vásárai, fürészmalma, sör- és pálinkafőző házai. Lakosai sok lent, borsót termesztenek; vásznat szőnek. F. u. a kamara.”[3]

A 20. század elején nevét Benkházára akarták magyarosítani, de ennek végrehajtására nem került sor. A trianoni diktátumig Liptó vármegye Németlipcsei járásához tartozott.

1924-ben csatolták hozzá Bernicet. 1974-ben egy részét a 13. századi gótikus templommal és az 1783-ból való evangélikus templommal együtt elárasztotta a Szentmáriai-víztározó. Lakosai északabbra azonos néven alapítottak új települést.

Népessége

[szerkesztés]
Népességi statisztikák (10 év)[4]
Év:1994.2004.2014.2024.
Lakosság440609607589
Különbség +38,40 % -0,32 % -2,96 %
Népességi statisztikák[4]
Év2023.2024.
Lakosság603589
Eltérés-2,32 %

1910-ben 774, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2001-ben 529 lakosából 525 szlovák volt.

2011-ben 606 lakosából 582 szlovák.

Neves személyek

[szerkesztés]
  • Itt született 1741-ben Ambrosi János evangélikus lelkész.
  • Itt született 1748-ban Ambrózy Sámuel evangélikus lelkész.
  • Itt született 1760-ban Lovich Ádám, a Bányai evangélikus egyházkerület püspöke 1815-től haláláig.
  • Itt született 1797-ben Ambrózy Mátyás evangélikus lelkész.
  • Itt született 1849-ben Karol Salva szlovák evangélikus lelkész, tanító, író, korának jeles szlovák nemzeti irányultságú lap- és könyvkiadója.

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Területén állnak Nagyvár (Hohenhaus) romjai, amely a 13. század óta Liptóvár néven királyi vár a liptói ispánság igazgatása alatt. A 15. században Mátyás király romboltatta le.
  • Római katolikus temploma a 13. század második felében épült, eredetileg gótikus stílusú volt. A 15. század első felében átépítették, 1750 körül pedig barokk stílusban építették át.
  • Evangélikus temploma 1783-ban épült, a 19. század első felében átépítették.
  • Szentmária római katolikus temploma a 13. század második harmadában épült, 1636-ban reneszánsz stílusban építették át. Belsejében késő gótikus és reneszánsz alkotások találhatók. Egykori főoltára és a régi Mária-oltár – melyek 1450 körül készültek NR mester műhelyében – ma a budapesti Szépművészeti Múzeumban láthatók.
  • Párisháza kastélya 1490 és 1510 között épült késő gótikus stílusban. A 17. század első felében reneszánsz stílusban építették át.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Population of Slovakia by gender – municipalities (annually), 2025. március 31., 2025. április 24.
  2. ↑ Vályi András: Magyar országnak leírása | Országleírások | Kézikönyvtár. www.arcanum.com. (Hozzáférés: 2022. december 19.)
  3. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára | Országleírások | Kézikönyvtár. www.arcanum.com. (Hozzáférés: 2022. december 19.)
  4. ↑ a b Počet obyvateľov podľa pohlavia - obce (ročne) [om7101rr_obce=AREAS_SK]. Statistical Office of the Slovak Republic, 2025. március 31. (Hozzáférés: 2025. március 31.)

Külső hivatkozások

[szerkesztés]

Lásd még

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szielnic&oldid=28311356”