Pribilina

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Pribilina (Pribylina)
Skanzen
Skanzen
Pribilina címere
Pribilina címere
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületZsolnai
JárásLiptószentmiklósi
Turisztikai régióLiptó
Rang község
Első írásos említés 1286
Polgármester Milan Kohút
Irányítószám 032 42
Körzethívószám +421 044
Forgalmi rendszám LM
Népesség
Teljes népesség 1369 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség16 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság768 m
Terület86,12 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Pribilina (Szlovákia)
Pribilina
Pribilina
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 49° 05′ 50″, k. h. 19° 47′ 50″Koordináták: é. sz. 49° 05′ 50″, k. h. 19° 47′ 50″
Pribilina weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pribilina témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Pribilina (szlovákul Pribylina) község Szlovákiában, a Zsolnai kerületben, a Liptószentmiklósi járásban. A magyarországi településnevek 20. század eleji magyarítási kampánya során a középkorban már előfordult Perbenye nevet javasolták a számára, de ez nem vált hivatalossá.

Fekvése[szerkesztés]

Liptószentmiklóstól 15 km-re keletre, a Liptói-havasokban, 765 m magasan fekszik a Racskó-pataknak a Béla folyóba ömlésénél.

Nevének eredete[szerkesztés]

Szlovák nyelvészek nevét a "pribyt" szóból vezetik le, (pribudnúť = megszaporodni).

Története[szerkesztés]

1286-ban Perbenye néven említik először.

A falu eredetileg a Béla folyóhoz közelebb a Kostolec nevű részen volt, de a gyakori áradások miatt fokozatosan áttelepült a közeli magaslatra, ahol ma is fekszik. 1332-ben a pápai tizedjegyzékben említik Szent Katalin plébániáját, birtokosi már ekkor a Pongrácz család volt. A falut a 15. században keletről jött pásztorokkal telepítették be.

1682-ben Pribilina lakói népesítették be újra az elpusztított Boldva községet. 1709-ben csata zajlott itt a császári és kuruc csapatok között. 1784-ben 103 házában 968 lakos élt. 1828-ban 132 háza volt 1622 lakossal, akik főként állattartással foglalkoztak. 1848-ig a Pongrácz család birtoka volt. A magyar szabadságharc idején lakói közül többen részt vettek és elestek a harcokban a szlovák felkelők oldalán. Lakói az állattenyésztés mellett tutajozással, majd kőművességgel foglalkoztak. A 19. században sokan Budapest nagy építkezésein dolgoztak.

Vályi András szerint "PRIBILENA. Tót falu Liptó Vármegyében, földes Ura Pongrácz Uraság, és a’ Génuai Közönséges Társaság, lakosai katolikusok leginkább, fekszik Dovallóhoz közel, mellynek filiája, földgyének 1/3 része sovány, és 1/5 része hegyes, legelője elég; 2/3 része határjának termékeny, fája tűzre, ’s épűletre elég van, keresetre is módgya, első osztálybéli."[2]

Fényes Elek szerint "Pribilina, tót falu, Liptó vmegyében, a Kárpát hegyei alatt: 65 kath., 1550 evang., 7 zsidó lak. Ev. anya, kath. filial templomok. Határa roppant, de csak zabot terem. Erdeje nagy kiterjedésü, s benne sok medve lappang; van még dészkametsző malma, és savanyuviz forrása. F. u. Pongrácz nemzetség. Ut. p. Okolicsna."[3]

A trianoni békeszerződés előtt Liptó vármegye Liptóújvári járásához tartozott.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 1554, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2001-ben 1350 lakosából 1093 fő szlovák volt.

2011-ben 1369 lakosából 996 fő szlovák és 270 cigány volt.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Katalin temploma 1910-ben épült a régi fatemplom helyén.
  • Evangélikus temploma 19012-ben szintén egy fatemplom helyén épült.
  • 1991-ben alapított falumúzeuma van, ahová a Szentmáriai-víztározó (Liptovská Mara) által elárasztott 11 falu értékeit mentették. A skanzen településszerkezete a 19. század végi liptói községekét szemlélteti, közepén vásárok tartására szolgáló terjedelmes térrel, amely jelenleg számos rendezvényeinek helyszíne. A szegényebb és módosabb gazdák korabeli lakóházai mellett helyet kapott az eredeti használati tárgyakkal és bútorokkal berendezett falusi iskola és tanítólak is. Ezenkívül ide költöztették át és építették újjá a víztározó által elárasztott párisházai gótikus-reneszánsz kastélyt, a Nagypalugyáról származó 1858-ban fából épített nemesi kúriát, valamint a liptószentmáriai gótikus Szűz Mária templomot. A népi mesterségeket számos műhely szemlélteti. Az erdei vasút gőzmozdonyát és vasúti kocsijait a skanzen hátsó felében állították ki. A skanzen számos rendezvény színhelye: áprilisban tavaszköszöntőt, a nyár folyamán néhány alkalommal hagyományos liptói konyha napját, valamint népi mesterségek napját, augusztusban aratási ünnepséget rendeznek. Ezenkívül itt tartják meg a Szentmáriai-víztározó által elárasztott községek egykori lakosainak találkozóját is.

Híres emberek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pribilina témájú médiaállományokat.