Ugrás a tartalomhoz

Pribilina

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pribilina (Pribylina)
Skanzen
Skanzen
Pribilina címere
Pribilina címere		 Pribilina zászlaja
Pribilina zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületZsolnai
JárásLiptószentmiklósi
Rangközség
Első írásos említés1286
PolgármesterMilan Kohút
Irányítószám032 42
Körzethívószám+421 044
Forgalmi rendszámLM
Népesség
Teljes népesség1309 fő (2025. dec. 31.)[1]
Népsűrűség16 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság768 m
Terület86,12 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 49° 06′, k. h. 19° 48′49.100000°N 19.800000°EKoordináták: é. sz. 49° 06′, k. h. 19° 48′49.100000°N 19.800000°E
Pribilina weboldala
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Pribilina témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Pribilina (szlovákul Pribylina) község Szlovákiában, a Zsolnai kerületben, a Liptószentmiklósi járásban. A magyarországi településnevek 20. század eleji magyarítási kampánya során a középkorban már előfordult Perbenye nevet javasolták a számára, de ez nem vált hivatalossá.

Fekvése

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Liptószentmiklóstól 15 km-re keletre, a Liptói-havasokban, 765 m magasan fekszik a Racskó-patak Béla folyóba ömlésénél.

Nevének eredete

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szlovák nyelvészek nevét a „pribyt” szóból vezetik le (pribudnúť = megszaporodni).

Története

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1286-ban „Perbenye” néven említik először. A falu eredetileg a Béla folyóhoz közelebb, a Kostolec nevű részen volt, de a gyakori áradások miatt fokozatosan áttelepült a közeli magaslatra, ahol ma is fekszik. 1332-ben a pápai tizedjegyzékben említik Szent Katalin plébániáját, birtokosa már ekkor a Pongrácz család volt. A falut a 15. században keletről jött pásztorokkal telepítették be.

1682-ben Pribilina lakói népesítették be újra az elpusztított Boldva községet. 1709-ben csata zajlott itt a császári és kuruc csapatok között. 1784-ben 103 házában 968 lakos élt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „PRIBILENA. Tót falu Liptó Vármegyében, földes Ura Pongrácz Uraság, és a’ Génuai Közönséges Társaság, lakosai katolikusok leginkább, fekszik Dovallóhoz közel, mellynek filiája, földgyének 1/3 része sovány, és 1/5 része hegyes, legelője elég; 2/3 része határjának termékeny, fája tűzre, ’s épűletre elég van, keresetre is módgya, első osztálybéli.”[2]

1828-ban 132 háza volt 1622 lakossal, akik főként állattartással foglalkoztak. 1848-ig a Pongrácz család birtokában állt. A magyar szabadságharc idején lakói közül többen részt vettek és elestek a harcokban a szlovák felkelők oldalán. Lakói az állattenyésztés mellett tutajozással, majd kőművességgel foglalkoztak. A 19. században sokan Budapest nagy építkezésein dolgoztak.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Pribilina, tót falu, Liptó vmegyében, a Kárpát hegyei alatt: 65 kath., 1550 evang., 7 zsidó lak. Ev. anya, kath. filial templomok. Határa roppant, de csak zabot terem. Erdeje nagy kiterjedésü, s benne sok medve lappang; van még dészkametsző malma, és savanyuviz forrása. F. u. Pongrácz nemzetség. Ut. p. Okolicsna.”[3]

A trianoni diktátum előtt Liptó vármegye Liptóújvári járásához tartozott.

Népessége

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Népességi statisztikák (10 év)[4]
Év:1995.2005.2015.2025.
Lakosság1343137413181309
Különbség +2,30 % -4,07 % -0,68 %
Népességi statisztikák[4]
Év2024.2025.
Lakosság13161309
Eltérés-0,53 %

1910-ben 1554, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2001-ben 1350 lakosából 1093 fő szlovák volt.

2011-ben 1369 lakosából 996 fő szlovák és 270 cigány.

Nevezetességei

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Szent Katalin temploma 1910-ben épült a régi fatemplom helyén.
  • evangélikus temploma 1901–2-ben szintén egy fatemplom helyén épült.
  • 1991-ben alapított falumúzeuma van, ahová a Szentmáriai-víztározó (Liptovská Mara) által elárasztott 11 falu értékeit mentették. A skanzen településszerkezete a 19. század végi liptói községekét szemlélteti, közepén vásárok tartására szolgáló terjedelmes térrel, amely jelenleg számos rendezvényeinek helyszíne. A szegényebb és módosabb gazdák korabeli lakóházai mellett helyet kapott az eredeti használati tárgyakkal és bútorokkal berendezett falusi iskola és tanítólak is. Ezenkívül ide költöztették át és építették újjá a víztározó által elárasztott párisházai gótikus-reneszánsz kastélyt; a Nagypalugyáról származó, 1858-ban fából épített nemesi kúriát; valamint a liptószentmáriai gótikus Szűz Mária templomot. A népi mesterségeket számos műhely szemlélteti. Az erdei vasút gőzmozdonyát és vasúti kocsijait a skanzen hátsó felében állították ki. A skanzen számos rendezvény színhelye: áprilisban tavaszköszöntőt, a nyár folyamán néhány alkalommal hagyományos liptói konyha napját, valamint népi mesterségek napját, augusztusban aratási ünnepséget rendeznek. Ezenkívül itt tartják meg a Szentmáriai-víztározó által elárasztott községek egykori lakosainak találkozóját is.

Híres emberek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. ↑ Population of Slovakia by gender – municipalities (annually), 2026. március 31., 2026. április 1.
  2. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
  3. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
  4. 1 2 "Počet obyvateľov podľa pohlavia - obce (ročne) [om7101rr_obce=AREAS_SK]". Statistical Office of the Slovak Republic. 2026. március 31. Hozzáférés: 2026. március 31..

Külső hivatkozások

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Commons:Category:Pribylina
A Wikimédia Commons tartalmaz Pribilina témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Pribilina&oldid=28287529”