„Dániel könyve” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap 2016. július 21., 00:34-kori változata

Dániel könyve a Biblia Ószövetség része, annak második legkésőbbi eredetű könyve.

Olyan kánoni irat, amelyet a keresztények a prófétai könyvek között tartanak számon, míg a zsidók nem sorolnak a prófétai könyvek közé. A 14 fejezetből álló könyv első 12 fejezete kezdettől fogva a kánonban szerepel, míg utolsó két része (a Bél sárkányról és Zsuzsannáról szóló rész) csak később került a kánonba.

Az első 12 fejezet héberül és arámul íródott, míg a 13-14. rész fellelhető legrégebbi szövege ógörög. Ez utóbbi 2 rész a deuterokanonikus könyvek közé tartozik.

A könyv első része Dánielnek és három társának a bábeli királyi udvarban játszott szerepét beszéli el, akik a pogány környezetben is megtartják a zsidó étkezési és vallási szokásokat és terjesztik JHVH, az egyedüli Isten vallását. Természetfeletti és rendkívüli dolgokat művelnek (megmenekülnek a tüzes kemencéből, Dánielnek nem esik bántódása az oroszlánok vermében), Dániel álmokat fejt és látomásokat magyaráz (a királyi mulatozás közben misztikus kéz jelenik meg és ír a falra).

A könyv második része apokaliptikus látomásokat tartalmaz. E látomások mondanivalója, hogy miként pusztulnak el az istentelen nagy világbirodalmak.

A könyv keletkezése

A könyv keletkezéstörténetére nincs kielégítő válasz. Három nyelven íródott, ezért arra lehet következtetni, hogy hosszabb irodalomtörténete van.

Héber 1-2,4a; 8,1-12,3
Arám 2,4b-7,28
Görög 3,24 - 50,51; 51-90; 13,1-14,42

A Dániel könyve jelenlegi kánoni formája vagy annak egy része (a kutatók többségének véleménye szerint) Kr. e. 167-164 között keletkezett, a hellenizációs kísérlet idejében. Elképzelhető az is, hogy a könyv első része korábban - más szerző által - íródott, mint a második. A keltezés idejének meghatározását két dolog nehezíti meg: az egyik a történelmi utalások kezelése, a másik pedig a három nyelv használata.

A legsarkalatosabb kérdés az, hogy a részletgazdag, egyértelműen a Kr. e. 2. században élt IV. Antiokhoszra utaló 11. fejezetet 400 évvel korábbi keltezésű jövendölésnek kell-e tekintenünk.

A feltehetően Kr. e. 2. századi keletkezése ellenére Kr. e. 605-ben kezdi a történetet. Történelmi háttere teljesen elnagyolt, hibás, ami az ötödfél évszázados távlatból tulajdonképpen teljesen érthető is. Ezért azonban a könyv történelmi forrásértéke kérdőjeles.

Dániel könyvének eseménytörténetét gyakorlatilag törésmentesen folytatja a Makkabeusok két könyve, amely Kr. e. 100 körül keletkezett és ezek a legkésőbbi kanonizált könyvek.

Rendszertelen szerkezetű, de egy stílusú mű ez, még akkor is, ha a középső része eredetileg arameus nyelven íródott, míg a nagyobb része héber. A több száz évnyi távlat miatt legfeljebb az i. e. 6. századi eseményekről élő i. e. 2. századi elképzeléseket láthatjuk. A vallás i. e. 2. századi állapotának i. e. 7–6. századba való visszavetítése mindenképp anakronisztikus. Dániel könyvének történelmi tévedéseihez érdekes adalékként szolgált a kumráni „Nabúnáj imája” irat (töredékek - 4Q242, 4QOrNab, 4QprNab). Ezekben határozottan felismerhető – minden töredékesség ellenére –, hogy a Dánielnél teljes mértékben anakronisztikusan szerepeltetett Nebukadnécár helyett Nabúnáj volt a szenvedő alanya a történetnek. Azaz a zsidók éppenséggel ismerhették Dániel szerkesztésekor a valódi történést, a kanonizált szerző mégis szándékosan átalakította, mert így a gyűlölt Nebukadnécár alakjára tudta átvinni a hétéves őrületet. II. Nabú-kudurri-uszur esetében a történelem nem tud hétéves távollétről, míg Nabú-naid valóban hosszú időt töltött birodalma fővárosától távol, Thaimában (Dél-Arábia), mely idő alatt fia, Bél-sar-uszur kormányzott társuralkodói minőségben. Ráadásul Thaima sivatagi oázis, így a „puszta” említése is hiteles, mindössze annyi a ferdítés, hogy Nabú-naid nem valamiféle őrület okán időzött ott.

Tartalma

rész: A fiatal Dániel és társai II. Nabú-kudurri-uszur királyi udvarában. A leírásból az derül ki, hogy Dániel és társai júdai menekülként élnek Babilonban. Nemesi származásuk és kiemelkedő szellemi képességeig miatt a király körébe kerülnek.
rész: Nabú-kudurri-uszur álma. Dániel értelmezi.
rész: A tüzes kemence
rész: Nabú-kudurri-uszur betegsége
rész: Természetfeletti írás a falon Baltazár idejében. Dániel megfejti a szöveget.
rész: Dánielt az oroszlánok barlangjába vetik. Isten segítségével megmenekül
rész: Dániel látomása: A négy vadállat: négy egymást követő birodalom jelképe
rész: Dániel látomása: A kos és a kecskebak. A kost jelképező Méd-Perzsa Birodalmat a kecskebak, vagyis Nagy Sándor birodalma váltja fel. (A szöveg itt arámból héberre vált)
rész: Dániel imádsága. Isten megmutatja Dánielnek, hogy mit tartogat a jövő.
rész: Dániel és az angyal. Hosszú böjtje után újabb látomást kap.
rész: Harc a hatalomért
rész: A szabadulás. Az Ószövetség könyvei közül elsőként Dániel könyve beszél a feltámadásról. A végítélet mibenlétét azonban még Dániel sem képes felfogni.

Értelmezése

Katolikus értelmezés

Pesszimizmussal szemléli a történelmet, abban megállapítja a bűn fokozatos növekedését, mely halad a tetőpont felé: Az egymást követő birodalmak gonoszságban túlszárnyalják az előzőt. A végkifejletben már Isten népét is megsemmisítéssel fenyegetik. Ez lesz a pillanat amikor maga az Isten avatkozik be és igazságot szolgáltat. Ezután megvalósul Isten országa (3,33; 4,31). Az égi valóság jelenik meg - nem a földi -, a holtak közül sokan életre kelnek, méltó jutalomban vagy büntetésben lesz részük (12,2-3).^[1]

Forrás

A Wikimédia Commons tartalmaz Dániel könyve témájú médiaállományokat.

Gecse Gusztáv: Vallástörténeti kislexikon, 1983
Scolar: Kézikönyv a Bibliához, 2014

Dániel könyvének szövege

Dániel könyve (Biblia, Szent István Társulat) (katolikus)
Dániel könyve (Biblia, Káldi-Neovulgáta) (katolikus)
Dániel könyve (Biblia, magyar Bibliatársulat újfordítású Bibliája) (protestáns)

Jegyzetek

↑ Biblia, bevezetés Dániel könyvéhez, Szent István Társulat 2007

Lásd még

Zsidóságportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Biblia, bevezetés Dániel könyvéhez, Szent István Társulat 2007

[1]

@@ 2. sor: / 2. sor: @@
 '''Dániel könyve''' a [[Biblia]] [[Ószövetség]] része, annak második legkésőbbi eredetű könyve.
 Olyan [[Bibliai kánon|kánon]]i irat, amelyet a keresztények a prófétai könyvek között tartanak számon, míg a zsidók nem sorolnak a prófétai könyvek közé. A 14 fejezetből álló könyv első 12 fejezete kezdettől fogva a kánonban szerepel, míg utolsó két része (a Bél sárkányról és Zsuzsannáról szóló rész) csak később került a kánonba.
-Az első 12 fejezet [[Héber nyelv|héber]]ül és [[arameus nyelv|arám]]ul íródott, míg a 13-14. rész fellelhető legrégebbi szövege [[Ógörög nyelv|ógörög]]. Ez utóbbi 2 rész a [[Deuterokanonikus könyvek|deuterokanonikus könyvek]] közé tartozik.
+Az első 12 fejezet [[Héber nyelv|héber]]ül és [[arameus nyelv|arám]]ul íródott, míg a 13-14. rész fellelhető legrégebbi szövege [[Ógörög nyelv|ógörög]]. Ez utóbbi 2 rész a [[deuterokanonikus könyvek]] közé tartozik.
 A könyv első része [[Dániel próféta|Dániel]]nek és három társának a bábeli királyi udvarban játszott szerepét beszéli el, akik a pogány környezetben is megtartják a zsidó étkezési és vallási szokásokat és terjesztik [[JHVH]], az egyedüli Isten vallását. Természetfeletti és rendkívüli dolgokat művelnek (megmenekülnek a tüzes kemencéből, Dánielnek nem esik bántódása az oroszlánok vermében), Dániel álmokat fejt és látomásokat magyaráz (a királyi mulatozás közben misztikus kéz jelenik meg és ír a falra).
 A könyv második része apokaliptikus látomásokat tartalmaz. E látomások mondanivalója, hogy miként pusztulnak el az istentelen nagy világbirodalmak.
 == A könyv keletkezése ==
@@ 16. sor: / 16. sor: @@
 * Görög 3,24 - 50,51; 51-90; 13,1-14,42
 A Dániel könyve jelenlegi kánoni formája vagy annak egy része (a kutatók többségének véleménye szerint) [[Kr. e. 2. század|Kr. e. 167-164]] között keletkezett, a hellenizációs kísérlet idejében. Elképzelhető az is, hogy a könyv első része korábban - más szerző által - íródott, mint a második. A keltezés idejének meghatározását két dolog nehezíti meg: az egyik a történelmi utalások kezelése, a másik pedig a három nyelv használata.
 A legsarkalatosabb kérdés az, hogy a részletgazdag, egyértelműen a Kr. e. 2. században élt [[IV. Antiokhosz szeleukida uralkodó|IV. Antiokhosz]]ra utaló 11. fejezetet 400 évvel korábbi keltezésű jövendölésnek kell-e tekintenünk.
 A feltehetően [[Kr. e. 2. század]]i keletkezése ellenére [[Kr. e. 605]]-ben kezdi a történetet. Történelmi háttere teljesen elnagyolt, hibás, ami az ötödfél évszázados távlatból tulajdonképpen teljesen érthető is. Ezért azonban a könyv történelmi forrásértéke kérdőjeles.
 <!-- Mégis sok történelmi téveszme ered innen, így Baltazár lakomája a perzsa betöréskor, Nebukadnézár őrülete, stb. Baltazár ([[Bél-sar-uszur]]) nem Nebukadnézár ([[II. Nabú-kudurri-uszur]]), hanem Nabonidusz (héber Nabúnáj, [[Nabú-naid]]) fia és társuralkodója volt. Babilont nem a médek, hanem a perzsák foglalták el, akiknek akkorra a médek alattvalóivá váltak. A „méd Dárius” értelmezhetetlen jelző, Babilont a perzsa Cirrusz ([[II. Kurus perzsa király|Kurus]]) vette be, és ő rakta le a satrapia-szervezet alapjait is. A Dániel 9, 1. hasonlóképp: „Achasvéros”-t általában [[I. Khsajársá perzsa király|I. Xerxésszel]] azonosítják, de csak [[II. Khsajársá perzsa király|II. Xerxészt]] követte Dareiosz nevű uralkodó. Ekkor médekről már szó sem volt ([[i. e. 5. század]]), de ezidőben a zsidók is legalább engedéllyel rendelkeztek a hazatérésre, még ha nem indult is meg a nagyobb arányú áttelepülés. Dániel amúgy sem élhetett az [[i. e. 7. század]]tól az i. e. 5-ig.