Szilágyi István (író)
| Szilágyi István | |
 | |
| Horváth László felvétele | |
| Élete | |
| Született | 1938. október 10. (85 éves) Kolozsvár |
| Elhunyt | 2024. március 13. (85 évesen) Kolozsvár, Románia |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfaj(ok) | próza |
| Kitüntetései |
|
Szilágyi István (Kolozsvár, 1938. október 10. –) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és József Attila-díjas erdélyi magyar író. A Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozatának tagja (2009).
Életpályája
1956-ban érettségizett Szatmáron, kitanulta a mozdonyszerelő géplakatos szakmát. 1958-tól a kolozsvári egyetem jogi karán tanult, 1963-ban szerzett jogi diplomát. Az Utunk munkatársa, majd 1968-1989 között főszerkesztő-helyettese. 1990-től a Helikon főszerkesztője.[1] Kolozsvárt él, és alkot.
Novellákat, elbeszéléseket, regényeket ír. Első nagy sikerű könyve 1975-ben jelent meg, Kő hull apadó kútba című regénye a legkülönbözőbb iskolákhoz tartozó irodalmárok egyöntetű elismerését vívta ki. Több nyelvre lefordították: német nyelven 1982-ben (Steine fallen in versiegenden Brunnen), román nyelven 1984-ben (Cad pietre în fîntîna seacă), lengyel nyelven 2001-ben (Dudni kamień, dudni…) jelent meg. A regény Szendy Ilka és Gönczi Dénes szomorú balladai történetének pszichológiai regénybeli feldolgozása, természetesen nem egyszerű pszichokrimi, sokkal több annál, Arany János balladáinak nyomában megy, csak a nagy magyar írók tudják Arany balladai feldolgozásait és nyelvét így, ahogyan Szilágyi István is.
Nagy figyelmet keltett 1990-ben az Agancsbozót című monumentális, majd' 700 oldalas regénye is, amely egy abszurd látomás és nyitott mind a mítosz, mind az ironikusan ábrázolt felfoghatatlan valóság felé. Ám a hetvenes évekbeli sikerhez hasonlót inkább egyik újabb regénye, a Hollóidő (2001) váltott ki. Ez a regény a török hódoltság idején játszódik, egy távoli kor eleven hétköznapjait, szerelmeit, hadi kalandjait, rémségeit jeleníti meg. Egyszerre veretes és bámulatosan hajlékony, sokszínű nyelv, mely megrendülést, humort és iróniát egyazon könnyedséggel, szépséggel közvetít, mesél és magával ragadja az olvasót, hogy a távoli kor emberének lélegzetvételében a sajátjára ismerjen.[2] Az író műveinek fogadtatását, kritikai értékelését szemlézi a Tanulmányok Szilágyi Istvánról című kötet (szerk. Márkus Béla, Debreceni Egyetemi Kiadó, 2003).
A Magvető Kiadó az író hetvenedik születésnapjára – 2008 őszén – újra megjelentette Szilágyi István Kő hull apadó kútba, valamint Hollóidő című regényeit, egy esztendővel később pedig novelláinak, elbeszéléseinek legjavát gyűjtötte kötetbe.
2010-ben a Digitális Irodalmi Akadémia tagjai közé választotta.
Művei (válogatás)
- Sorskovács, elbeszélések, Irodalmi Kiadó, Bukarest, 1964
- Ezen a csillagon, novellák, elbeszélések, karcolatok, Irodalmi Kiadó, Bukarest, 1966
- Üllő, dobszó, harang, regény, Irodalmi Kiadó, Bukarest, 1969
- Jámbor vadak, elbeszélések, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1971
- Kő hull apadó kútba, regény, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1975
- Kő hull apadó kútba; in: Letűnt világok. Két egyfelvonásos; NPI, Bp., 1981 (Színjátszók kiskönyvtára)
- Agancsbozót, regény, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1990
- Hollóidő, regény, Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2001
- Bolygó tüzek. Novellák, elbeszélések; Magvető, Bp., 2009
- Katlanváros; MMA, Bp., 2019
- Messze túl a láthatáron; MMA, Bp., 2020
Díjak, kitüntetések
- 1975 – Romániai Írószövetség Díja
- 1975 – Pezsgő-díj
- 1990 – József Attila-díj
- 1992 – Ady Endre-díj
- 1995 – Déry Tibor-díj
- 1998 – Getz Corporation díj
- 2001 – Kossuth-díj
- 2002 – Magyar Irodalmi Díj (nem fogadta el)
- 2003 – Márai Sándor-díj
- 2008 – Székelyföld-díj
- 2008 – Arany János-díj
- 2008 – Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány-díj
- 2008 – Kölcsey-emlékplakett
- 2009 – Alföld-díj
- 2012 – Hazám-díj
- 2014 – A Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal
- 2014 – A Nemzet Művésze
- 2017 – Prima díj
Jegyzetek
Források
- Romániai magyar ki kicsoda, 1997. Nagyvárad, 1996. Szilágyi István szócikkét lásd 562. p. ISBN 973 97980 0 4
- Új magyar irodalmi lexikon III. (P–Zs). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 1992. o. ISBN 963-05-6807-1
- Kortárs Irodalmi Adattár [1]
- Tanulmányok Szilágyi Istvánról; szerk. Márkus Béla; Kossuth Egyetemi, Debrecen, 2003
- Mester Béla: Hatalom, ember, technika Szilágyi István prózájában; Kijárat, Bp., 2004 (Kritikai zsebkönyvtár, 4.)
- Márkus Béla: Szilágyi István; MMA, Bp., 2018 (Közelképek írókról)
.svg){kind=small}
