Széchenyi gyógyfürdő
A Széchenyi gyógyfürdő, becenevén a Szecska, Budapest és egyben Európa legnagyobb fürdőkomplexuma, melynek építését 1909-ben kezdték meg Czigler Győző tervei alapján. A Városligetben található fürdő termálvízellátását jelenleg az 1938-ban átadott II. számú, „Szent István” kút, hidegvíz ellátását 6 darab kisebb kút biztosítja. A komplexum 3 kültéri és 15 beltéri medencével rendelkezik. A fürdőben különböző gyógykezelések és nappali kórház is működik.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Története
A fürdő megépítésének gondolatával a főváros már 1884-ben foglalkozni kezdett. Megtervezésével Czigler Győző műegyetemi tanárt bízták meg. A közgyűlés azonban csak 1903-ban szentesítette határozatában Czigler terveit. Czigler még halála előtt értesülhetett a jóváhagyásról és állandó helyetteséül Dvorák Ede okleveles építészt és műegyetemi tanárt jelölte meg.
A helyszín többszörös módosítása után a tényleges építkezés 1909. május 7-én kezdődött meg. A művezető építész Schmitterer Jenő volt.
A fürdőt, amelyet addig Artézi fürdő néven emlegettek, 1913. június 16-án nyitották meg, már Széchenyi gyógyfürdő néven. A fürdő megépítése mintegy 3 900 000 aranykoronába került, az összes beépített terület 6220 négyzetméter volt.
A fürdő ekkor beosztása szerint magánfürdőkre, férfi és női gőzfürdőre, valamint férfi és női népfürdőre oszlott. A fürdő forgalma 1913-ban meghaladta a 200 000 főt, majd 1919-ban 890 507 fővel tetőzött. Ennek ellenére a fürdő 1914 és 1915 között veszteséggel működött, melynek oka a világháború gazdasági hatásai mellett a tervezett gyógyszálló hiánya is volt.
A fővárosi közgyűlés 1924-ben, lehetőségeihez mérten határozott a fürdő kibővítéséről. A strand építéséről a városgazdasági ügyosztály 1926. június 26-án írt ki tervpályázatot, melyre összesen 35 pályaterv érkezett. Ezek közül ifj. Francsek Imre (Budapest, 1891. március 27. - Szovjetunió, Gulág, 1952 k.) építész tervét ítélték a legjobbnak. A strandfürdőt 1927. augusztus 19-én nyitották meg, ez azonban a fürdő gazdasági egyensúlyát nem oldotta meg. A vízmelegítés költségei emelkedtek, ezért a vízhozam növelése érdekében szükségessé vált egy második artézi kút fúrása. A fúrási munkálatokat 1936. július 9-én kezdték meg és azok mintegy két évig tartottak. 1938. március 16-án 1256 méter mélyen 77 °C-os termálvizet találtak. A kútból 24 óránként 6000 m³ víz tört a felszínre, amely megoldotta a fürdő termálvízellátását és az épület fűtését is. 1939-re a fürdő fűtőberendezését átalakították a hévízzel való fűtésre, valamint a fürdő mellett ivócsarnok is épült.
A fürdő forgalma egészen 1944-ig emelkedett. A II. világháború során az épület 20%-os károsodást szenvedett, a II. számú kút azonban nem sérült. 1945-ben, a háború után megkezdődtek a helyreállítási munkálatok, és már 1945 márciusában a jobb oldali kádosztályt a szovjet katonák, a bal oldali kádosztályt és a női kádosztályt a lakosság igénybe is vehette.
1949-ben új társas iszaposztályt létesítettek. 1950-től ezen az osztályon bevezették a nőgyógyászati iszapkezeléseket is. 1952-ben került sor a fiziko- és elektroterápiás kezelések, valamint a sós kádfürdő bevezetésére. 1963. november 26-án a fürdőt télen is megnyitották.
1981-ben a férfi néposztály működése leállt és helyén társas, fürdőruhás gyógyfürdő osztályt létesítettek. A következő évben a női néposztály helyén megkezdődött a nappali kórház kialakítása, mely egy komplex fizikoterápiás részlegként működik.
[szerkesztés] Felújítási munkálatok és megújulás
A fürdő állapota a 20. század második felére igen leromlott (fekete penészes falak, eltérő színűre festett homlokzat), mivel a javítások csupán alkalmankénti jelleggel és csak a felmerülő hibák sürgős kijavítására korlátozódtak.
A valódi felújítási munkálatok 1997-ben kezdődtek meg. Először a Francsek-szárny (a strand oldalán) műemléki rekonstrukciója kezdődött meg. A falak visszakapták eredeti, sárgás színüket, pótolták a hiányzó műkő elemeket, és restaurálták az előlépcsőket valamint a teraszokat.
Az Európai Uniós normáknak megfelelően a medencéket szűrő-forgató berendezésekkel látták el. Ez alól kivételek azok a medencék, melyek gyógyászati célokat szolgálnak, mivel a víz forgatása ebben az esetben rontaná vagy meggátolhatná a víz gyógyhatását. Az átalakítás során az egyik külső medencét élménymedencévé alakították át.
2003 nyarától folytatódott a Francsek-szárny tető- és homlokzati felújítása, valamint megkezdődtek a Czigler-szárny (a társas-termál oldal), és az ivócsarnok felújításai is. Az ivócsarnok esetében a helyreállító munkálatok során csak néhány elemet vettek át az eredeti tervekből. Ennek oka, hogy az eredeti ivócsarnok már nem felelt volna meg a kor igényeinek és előírásainak.
2004-ben befejeződött a Czigler-szárny főhomlokzatának felújítása az elektromos és gépészeti hálózat korszerűsítésével együtt. Néhány szobor rekonstrukcióját azonban csak műhelyben lehetett elvégezni, ezért a szobrok ideiglenes eltávolítására volt szükség. Néhány díszítőelem már menthetetlen állapotban volt, ezért azokat újra el kellett készíteni. A kupolacsarnok rekonstrukciója 2005 végén kezdődött meg, mely az épület legdíszesebb részének számít, mozaikképeivel és stukkóival. A kupola felújítása 2006 nyarára teljesen befejeződött.
A felújítási munkálatok 2007-ben is folytatódtak. Az év első felében a nappali kórház súlyfürdő medencéje, az uszodai szekrényes öltözők és az uszodai tetőnapozó felújítására került sor.
2008-tól tervezik a társas-gőz és a medenceterek rekonstrukcióját, az öltözők és a kezelőhelyiségek felújítását.
[szerkesztés] Műremekek a fürdőben
[szerkesztés] A kupolacsarnok
A főkupola négy sarkán Vastagh György, ifj., Bezerédy Gyula, Lányi Dezső és Szentgyörgyi István által készített tryton-kompozíció látható. Középen Markup Béla hattyúi és delfinjei láthatók.
A kupolacsarnokba való belépéskor Róna József szobrászművész remekével, a Tritonhalász kentaur szökőkútjával találjuk szemben magunkat. A kupola mozaikképei Vajda Zsigmond alkotásai. A kupola legtetején Héliosz napisten látható, amint négyes lovasfogatát hajtja. A négy félköríves ablak között görög, római, keleti és egyiptomi fürdőjelenetek láthatók. A központi képet állatövi csillagképek övezik. További szimbolikus képek; a hő-, gyógy,- szökő- és az ivóforrás ábrázolják, valamint a csarnok két oldalán látható félköríves részben az „erő” és a „szépség” képei foglalnak helyet. A festett színes üvegablakokat Róth Miksa készítette. A puttószobrok és oszlopfők Maróti Géza munkáját dicsérik, míg a lakatosmunkák (a fűtőtestek burkolata és a falikarok) Jungfer Gyula alkotásai.
[szerkesztés] Tények és érdekességek
- A Fővárosi Állat- és Növénykert vízilova a fürdővizét a Széchenyi fürdőt is tápláló egyik forrásból kapja, mivel annak vegyi összetétele hasonlít a Nílus vizének összetételéhez.
- A Csak szex és más semmi című magyar film egyes jeleneteit a fürdőben forgatták.
[szerkesztés] A gyógyvíz
A hévíz tartalmaz nátriumot, valamint gazdag a kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos, szulfátos anyagokban melynek fluorid- és metaborsav-tartalma is jelentős.
Az ivókút vize kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos, kloridos, szulfátos, alkáliákat és jelentős mennyiségű fluoridot tartalmazó gyógyvíz. A fürdő gyógyvize javasolt az ízületek degeneratív betegségekkel küzdőknek, valamint idült és félheveny ízületi gyulladások, ortopédiai, baleseti utókezelések kiegészítésére.[1]
[szerkesztés] Képgaléria
-
A Széchenyi gyógyfürdő a levegőből
-
A gyógyfürdő légifotója
-
-
-
-
[szerkesztés] Jegyzetek
[szerkesztés] Egyéb hivatkozások
- Széchenyi gyógyfürdő ISBN 9-6300-6379-4
- A Széchenyi gyógyfürdő műemléki felújítása – Építészfórum.hu
- A felújítás alatt is üzemelnek a budapesti fürdők – Termálfürdő.net
