Budapest gyógyfürdői

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Budapest a világ kevés olyan fővárosának egyike, ahol hőforrások találhatóak. A különleges összetételű gyógyvizet hivatalosan 8 gyógyfürdő hasznosítja.[1] A gyógyfürdők többsége egyben műemlék és turisztikai látnivaló is.

A budapesti fürdőkultúra története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Római kor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pannónia aquincumi és a II. római légió táborhelyén fürdőépületeket, vízvezetékeket, csatornahálózatot, magán- és nyilvános fürdőket tártak fel. A budai fürdők első virágkorának tekinthető ez az időszak. Eddig összesen 18 fürdőt azonosítottak, melyek közfürdők, katonai fürdők, ill. magánfürdők voltak.[2] Aquincum polgárvárosi nagy gőz- és kis közfürdője, valamint a Táborváros vízvezetékei a mai Római Strandfürdő területén lévő forrásokból nyerték vizüket. A római fürdők jellegzetes elemeit sikerült azonosítani az aquincumi feltárások során, melyek a következők: apodyterium (fűtött öltöző), tepidarium (meleg vizes fürdő), caldarium (forró levegőjű és forró vizes fürdő), frigidarium (hideg vizes merülő medence). A Római Birodalom bukásával az aquincumi fürdők a római épületekkel együtt feledésbe merültek.

Középkor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A honfoglalást követően, az első igazán jelentős emlék 1178-ból való, amikor már a mai Óbuda-Újlak (a mai Lukács- és Császár-fürdő) területén létezett a Felhévíz nevű település. Itt végezte betegápoló tevékenységét a Szent János rend, akik a Gellérthegy lábánál kórházat és fürdőt alapítottak. Kórházukat Árpád-házi Szent Erzsébetnek, II. Endre leányának tiszteletére nevezték el Szent Erzsébet ispotálynak. Ez a mai Gellért fürdő helyén volt. Zsigmond király idején a fürdőkultúra ismételt virágzásnak indult, mikor Buda királyi székhellyé vált. A német nyelvű Budai törvénykönyvben (Ofner Stadtrecht) külön fejezetet szenteltek a fürdőknek, a szabályozás részleteiről azonban nem maradt fent forrás. Mátyás korában már „királyi fürdőknek” hívták a fürdőházakat, mivel maga a király is rendszeresen látogatta őket. Bizonyítja ezt a várból a Rác-fürdőhöz vezető fedett folyosó is. Galeotto Marzio beszámolója szerint a Mátyás udvarába messziről érkező vendégeket gőzfürdőbe hívták meg. [3] 1536-ban Oláh Miklós esztergomi érsek beszámol arról, hogy a budai Felhévíz gödreiben felgyűlő meleg vízben a parasztok és szőlősgazdák rendszeresen fürdőt vettek. Ez a szokás a mai Lukács fürdő környékén évszázadokig fennmaradt, egészen a XIX. századig.[4] A fürdőkultúra a középkor második felében egész Európában hanyatlásnak indult, ugyanis a pestis járványok után elterjedt az a felfogás, hogy a betegséget a víz is közvetíti, ezért sorra bezárták a fürdőket.

A török hódoltság kora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Rudas fürdő egy 20. századeleji képeslapon

Budapest fürdőinek következő virágkora a török hódoltság 150 éves korszakához köthető. A gyógyvízforrásokra épített, merőben más és sajátos stílus a közösségi fürdőkultúrát testesítette meg. A Duna jobb oldalán több fürdőt létesítettek a törökök, ezek közül négy kiépített hévíz, kettő gőzfürdő, egy hammám, egy pedig a pasa fürdője volt. A korabeli leírások alapján 7-9 fürdő működött Budán a török hódoltság időszakában.[5] A törökök kétféle fürdőt különböztettek meg, a gőzfürdőt (ez minden esetben épített, fűthető létesítmény), valamint a termálfürdőt. Az épített fürdőt hammámnak hívták, ezek művészi kivitelezésű és díszítésű fürdők voltak, melyeket vallási okokból a források fölé építették, ugyanis az iszlám vallás szerint a testi tisztálkodásra csak a folyóvíz alkalmas, az állóvíz nem. A kaplidzsa, ilidzsa vagy germáb elnevezésű fürdők jelölhettek természetesen feltörő hévizet, elkerített, de nyitott fürdőhelyet, de akár klasszikus épített törökfürdőt is.

Ebből az időből maradt ránk a Rudas-fürdő (egykori török nevén a „Zöldoszlopos”) és a Király gyógyfürdő törökfürdője, illetve a Rác-fürdő kupolás medencéi, valamint a korszak legjelentősebb törökfürdője, a feltehetően Szokoli Musztafa által épített Veli bég fürdő, mely ma az Irgalmasok Veli bej fürdője néven működik.

Egy angol utazó a következőképpen számol be a török által emelt budai fürdőkről (1669-70): „Fürdők is akadnak szép számmal, több alkalommal meg is fürödtem bennük. Legszebbnek Veli bej fürdőjét találtam, amely szép külsejét nagy részben Szolimának köszönheti. Mind a négy sarkán kupola, közepén pedig egy lenyűgöző szép ötödik, melyet tizenkét magas oszlop tart. (…) A városon kívül, a Konstantinápolyba vezető út kapuja előtt láttam egy kutat, melynek vize forró, a fenekén mégis halak úszkáltak. Az ember az hihette volna, hogy ezeket főtt állapotban lehet csak kihalászni.” [6]

A 18. és 19. század[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mai Lukács fürdő helyén álló Császármalom (balra), valamint a Császárfürdő (jobbra)

A török uralom végével a fürdők dicsfénye megfakult, állapotuk romlásnak indult. A 18. század elején születtek az első olyan tanulmányok, melyek a budai hévforrások és azok egészségre gyakorolt hatását fejtegették. 1721-ben jelenik meg a hazai balneológia jelentős műve, Stockert Lőrinc Thermographia Budensis című műve, mely nem csak tudományos munka, hanem a budai fürdőket népszerűsítő kiadvány is volt. Mária Terézia 1762-es rendelete alapján került sor az ásványvizek, „a kincstár terhére végzendő analizálására és jegyzékbe foglalására”. A budai fürdők harmadik nagy korszaka a felvilágosodás korában kezdődött. Fürdők a XIX. század első felében is működtek Budán, ekkoriban elsősorban tisztálkodási és szórakozási szempontból értékelték ezeket az intézményeket, de tisztában voltak a fürdők gyógyhatásával is. A budapesti fürdőkultúrában ebben az időszakban a tisztálkodási szolgáltatások nem vállnak el a gyógyfürdő kultúrától, az egyes intézmények a tisztasági fürdők mellett testápolást, orvosi szolgáltatásokat (pl. köpölyözés) is kínáltak. Ebben az időszakban a gőzfürdőket "orosz gőzfürdőnek nevezik, ugyanis az orosz népi fürdőzés elemeit vették át a budapesti fürdők. A nők és férfiak együtt használták a gőzfürdőt, nyírfavesszővel csapkodták egymást, majd testüket hideg vízben hirtelen lehűtötték. 1810-ben Vlagyimir Bronyevszkij orosz tengerésztiszt a következőket írja a budai fürdőkről: „A budai forró ásványvizes fürdőknek különleges gyógyhatást tulajdonítanak. (…) A keleti ízléssel berendezett fürdők egyedüli emlékei a török uralomnak, mostanában azonban nem működnek. Helyettük hosszú tetszetős faépület szolgál a fürdőnek, sok apró kabinnal.[7] (…) A fürdőtermeket rendesen karbantartják, a medencék vize tiszta, és külön csapon át az ásványvízforrásból és a Dunából táplálkozik. (…) A kormányzat a fürdőt bérbe adta azzal a kikötéssel, hogy minden fürdőzőtől óránként egy forintot (hatvan kopek) kap a fürdő használatáért. A fürdő olyannyira divatos, hogy reggelenként ide siet a legjobb társaság. ”[8]

A Rudas gyógyfürdő a 19. század közepén

A kortársak véleménye megoszlott a fürdőkről: Vlagyimir Bronyevszkijvel szemben két évtizeddel később, Pirch kapitány azt írta a Rudas fürdő közös medencéjéről, hogy az „utálatos látvány nyújtott”. Helmuth Moltke porosz katonatiszt miután megtekintette a Rudas közös medencéjét 1835-ben, külön fürdőt nyittatott, amit rendkívül kényelmesnek talált. Franz Schmas 1822-ben írt német nyelvű monográfiájában a budai fürdők pontos leírását adja (Blocksbad: a németek a Gellérthegyet Blocksbergnek hívták, ez a fürdő a mai Gellért helyén álló Sárosfürdő, Neu- oder Raitzenbad: Rácfürdő, Kaiserbad: Császárfürdő). Schmas Pesten egyetlen fürdőt említ, a korabeli viszonyokhoz képest drágának számító dr. Rumbach-féle vasfürdőt (németül Eisenbad). Patacsich József 1831-es „Szabad királyi Pest városának leírás” című művében további fürdőket is említ: Duna Fürdő (a későbbi Diána fürdő), az említett Rumbach-féle fürdő, valamint egy terézvárosi és egy városligeti fürdőt is. 1812-ben, Kitaibel Pál javaslatára kezdték összegyűjteni a hévforrások gyógyerejéről szóló adatokat, melyből Magyarország első hidrográfiája is elkészült. Az orvostudományok, a balneológia, és a mélykúti fúrási technika vívmányai új lökést adtak a fejlődéshez. Ismertté vált Magyarországon az északi fürdőkultúra is, amely főleg hőhatásokon alapult - ilyen volt a szauna, a hőlég- és gőzkamrák, a hidegvizes medencék.

A 19. század második felétől napjainkig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Lukács fürdő iszapfürdője a XIX. században

A budapesti fürdőkultúra újabb fellendülése a 19. század második felére tehető. Ez Than Károly kémiatanár elméleti munkásságának, Zsigmondy Vilmos artézi kútfúrásainak, Chyzer Kornél és Boleman István balneológiai munkásságának köszönhető. 1867-ben a technikai haladásnak volt köszönhető a Zsigmondy Vilmos által fúrt I. margitszigeti kút, mely Budapest első melegvízű artézi kútja lett. Ezt követte a Városligetben, a mai Hősök tere alatt található I. számú kút kifúrása, melynek munkálatait 1868-ban kezdték és 1878-ban fejezték be. Számos fürdő megújult és újjáépült, így a Császár- majd később a Lukács-fürdő is. Megépült a margitszigeti Szent Margit Gyógyfürdő, elkészült a Rudas-fürdő uszodája. 1891-ben megalakult az Országos Balneológiai Egyesület, melynek tagjai között számos neves szakember volt. Céljak között szerepelt, hogy széles körben megismertessék és népszerűsítsék a hazai fürdőket és vizeket, hogy gyarapítsák a balneológiai- és orvostudományi ismereteket. 1922-ben megalakult a Budapest Fürdőváros Egyesület, 1928-ban a főváros elhatározza, hogy a Rudas, Széchenyi és Gellért fürdők üzemeletetését egységesíti. Egy évvel később a Rudas és a Gellért valóban közös fővárosi igazgatás alá került. 1934-ben megvásárolta Budapest az akkori Szent Imre (későbbi Rác) fürdőt. 1934-ben alakították meg a Budapesti Központi Gyógy- és Üdülőhelyi Bizottságot. 1930-ban Budapest megkapta a „Fürdőváros” címet, majd ezt követően 1937-ben (a Budapest Fürdőváros Egyesület kezdeményezésével) került sor az első Nemzetközi Fürdőváros Kongresszus megrendezésére, melyre 30 országból 342 külföldi vendég érkezett. 1949-ben megalakult a Fővárosi Gyógyfürdők és Gyógyforrások Községi Vállalata, kezelésbe kerültek az államosított magánfürdők. A vállalat 1957-től Fővárosi Fürdőigazgatóság néven folytatja tevékenységét, mely magába foglalja a főváros tulajdonában lévő fürdők és gyógyfürdők üzemeltetését, a források fenntartását és hasznosítását. A budapesti fürdők és gyógyfürdők forgalma 1988-ban közel 7,9 millió volt, 1990-re visszaesett 6,8 millióra. A rendszerváltozás után számos budapesti gyógyfürdő rekonstrukciója megkezdődött: 1997-ben indult meg a Széchenyi Gyógyfürdő rekonstrukciója, 1999-ben több szakaszban megkezdődött a Lukács fürdő felújítása, 2007-től a Gellért műemléki felújítása zajlott. A felújítási munkálatok keretében az Európai Uniós normáknak megfelelően a budapesti fürdők és gyógyfürdők úszómedencéit szűrő-forgató berendezésekkel látták el.

Budapest történelmi gyógyfürdői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gellért Gyógyfürdő

A Gellért gyógyfürdő

A mai Gellért gyógyfürdő helyén a Sáros-fürdő állt, mely évszázadokon át az egyszerű emberek fürdője volt. A Sáros fürdőt 1917-ben lebontották, helyére a Gellért szálló és gyógyfürdő épült. A Gellért fürdőben 1927-ben nyílt meg a hullám strandfürdő, majd 1934-ben a pezsgő fürdő. A világháborúban a fürdő női részlege súlyosan megsérült, az épület komplex felújítása 2007-ben kezdődött meg. A Gellért mai napig Budapest legszebb fürdője, a magyarországi szecesszió kiemelkedő alkotása.

Szent Lukács gyógyfürdő

A Lukács fürdő

A mai Szent Lukács gyógyfürdő (melynek tőszomszédságában a Császár fürdő található) területén a hőforrások energiáját eredetileg lőporgyártásra és gabonaőrlésre használták. A fürdő kiépítése 1857-től kezdődött meg, 1894-ben építették fel a gyógyszállót, iszapfürdőt, népgyógyfürdőt, a népgyógyászati osztályokat és uszodákat. Az épület mai formáját 1921-ben nyeri el, 1937-ben az épületegyüttes egy ivócsarnokkal bővül. 1979-ben itt nyílik meg az első magyarországi komplex gyógyfürdőellátást biztosító részleg. Az épület átfogó rekonstrukciójára 1999-től kezdve kerül sor.

Széchenyi Gyógyfürdő

A Széchenyi gyógyfürdő főbejárata

A Széchenyi fürdő területén Zsigmondy Vilmos bányamérnök a XIX. század hetvenes éveiben kútfúrási munkálatokba kezdett. 1878-ben siker koronázta a vállalkozást és 970 méter mélységben gyógyvizet találtak. A Széchenyi Fürdőt 1913-ban Czigler György tervei alapján építették fel. A fürdő 1927-ben női és férfi népfürdőosztállyal és strandfürdővel bővült (utóbbi a fürdő Francsek-szárnya), 1936-ban egy újabb kút fúrásba kezdtek a megnövekedett termálvíz-igény fedezésre. A II. világháborúban kisebb sérülésekkel vészelte át. 1949-ben új társas iszaposztályt létesítettek, 1950-től ugyanitt bevezették a nőgyógyászati iszapkezeléseket is. 1952-ben került sor a fiziko- és elektroterápiás kezelések, valamint a sós kádfürdő bevezetésére. 1981-ben a férfi néposztály működése leállt és helyén társas, fürdőruhás gyógyfürdő osztályt létesítettek. A következő évben a női néposztály helyén megkezdődött a nappali kórház kialakítása, mely egy komplex fizikoterápiás részlegként működik. A fürdő komplex felújítási munkálatai 1997-ben kezdődtek meg.

Király Gyógyfürdő

A Király gyógyfürdő épületrészlete

A fürdőt eredetileg Arszlán budai pasa kezdte építeni, majd Szokullu Musztafa budai beglerbég fejezte be. A fürdő sem építése idején, sem ma nem rendelkezik önálló termálvíz-bázissal. Ennek oka, hogy a törökök ezt a fürdőt azért létesítették, hogy ostrom idején is biztosítva legyen a fürdési lehetőség a várfalon belül. A Király fürdő épülete jelenlegi formáját a XVIII. században nyeri el. A második világháború során az épület megsérül, teljes felújítására 1950-ben került sor.

Veli bej gyógyfürdő

Az Irgalmasok Veli Bej Fürdője Budapest egyetlen koedukált török fürdője, mely ideális kombinációja a kellemesen fürdőzve gyógyulásnak. A gyönyörűen felújított török fürdő öt különböző vízhőmérsékletű török medencéje mellett egy vadonatúj wellness részleg áll a vendégek rendelkezésére jakuzzival, két gőzkamrával, finn és infraszaunával, masszázszuhanyokkal, jégkészítő géppel, hydroxeur- és tangentorkáddal, Kneipp-sétálóval, úszómedencével és masszázzsal.

Rudas gyógyfürdő

A Rudas gyógyfürdő

Már a középkorban is üzemelt a mai Rudas helyén egy fürdő, Szokollu Musztafa budai beglerbég ezt 1571-72-ben átépíttette. Buda felszabadítás utáni évszázadokban a fürdőt fokozatosan bővítették, átépítették. 1896-ban nyitották meg az uszoda-csarnokot, 1928-ban hivatalosan is gyógyfürdővé nyilvánították. A Rudast 1936-tól csak férfiak látogathatták, 2005-ben – miután befejeződött a fürdő felújítása – bevezették a külön női napot, valamint koedukált fürdési napokat.

Rác gyógyfürdő

A Rác fürdő

A Rácfürdőt a törökök építették, elnevezése ekkor Kücsük ilidzsa, azaz Kisfürdő. Feltehetően a legrégebbi budapesti törökfürdő. Buda visszafoglalása után a fürdő sértetlen maradt, és a többi fürdőhöz hasonlóan a Királyi Kamara tulajdonába került, majd magánkézbe. 1860-ban már a Heinrich-család tulajdonában van, akik 1864-65-ben Ybl Miklós tervei alapján felújíttatják, 1870-ben pedig kibővítik a fürdőt. 1931-ben Szent Imre Fürdőre változtatják nevét, majd 1935-ben megvásárolta a főváros. A második világháborúban súlyosan megsérült az épület, ideiglenes helyreállítással 1963-ig üzemelt. Ekkor két évre bezárták az intézményt egy átfogó helyreállítás miatt, a háborúban megsérült női részleget azonban az Erzsébet hídhoz vezető út kiépítése miatt elbontották. Az épület a rendszerváltozás utáni időszakban nagyon rossz állapotban volt, felújításáról a tárgyalások 1998-ban kezdődtek meg. A nagyszabású rekonstrukció 2011 elejére elkészült, azonban egy elhúzódó jogvita miatt a Rácfürdő 2012 nyarán még nem nyitott meg.

Császár-fürdő

A Császár fürdő területén lévő hőforrásokat már a rómaiak is ismerték. A török hódoltság idején épült fel itt Veli bégi fürdője, melyet feltehetően Szokullu Musztafa budai beglerbég építtetett és átvészelte Buda ostromát. A XVIII. században a fürdőt már Császár fürdőnek hívják. 1806-ban a fürdőt Marczibányi Károly királyi tanácsos vásárolta meg, majd a budai Irgalmasrendnek adományozta. A Császár fürdő gyógyudvarát 1842-ben építették fel, a korábbi török fürdőből Budapest egyik első gőzfürdőjét alakították ki. 1926-ban kialakítottak egy versenyuszodát. A Császár-fürdő 1965-ben az Országos Reuma és Fürdőügyi Intézet (később: Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézet) hatáskörébe került, majd 2000-ben az Irgalmasrend visszakapja az épületet. A fürdő nevét ma a Császár-Komjádi Béla Sportuszoda viseli. Legfontosabb épületeleme a Veli bej fürdő ma az Irgalmasrendi Kórház részeként működik.

További budapesti gyógyfürdők, gyógyvizes strandfürdők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Dagály fürdő
A Dandár fürdő

Hivatalosan két további gyógyfürdőt üzemeltet a Budapesti Gyógyfürdő Zrt.: a Dagály fürdőt és a Dandár utcai gyógyfürdőt. A Dandár utcai népfürdőt 1930-ban adták át, majd 1936-ban átalakították. Az eredetileg tisztasági fürdőként működő Dandár a II. világháború alatt alig rongálódott meg, így azt már 1945-ben megnyithatták. 1978-ban a teljes felújítást követően gyógyfürdőként helyezték ismét üzembe. A Dagály (korábban Szabadság) fürdő 1948-ban nyitotta meg kapuit, amely a későbbiek során kibővült többek között az 1956-ban átadott 50 m-es uszodával. Vízbázisát akkoriban az 1944-ben fúrt kút biztosította, amellyel végre hasznosították a Duna medre alatt lelt, és a Duna vizébe elfolyó termálvizeket. 1970-től a Széchenyi Gyógyfürdő vizét vezették ide, mellyel a Dagály is a gyógyfürdők sorába lépett, és azóta is széles körű gyógyszolgáltatást biztosít vendégei részére. 2000-ben a strand területén található 2 nagy méretű termál ülőmedencét átépítették 4 modern vízszűrő-forgató berendezéssel ellátott medencévé, melyek gyermek-, termál-, ülő-, élmény- és oktatómedencékként üzemelnek. Az élménymedencében sodrófolyosó, pezsgőágy, nyakzuhanyok, buzgárok működnek. 2002 nyarán megújult a gombamedence és a vese alakú medence. Utóbbiban a tengerpart zúgását utánzó egyedi koncentrikus hullámokat keltő hullámgépeket építettek. Jelenleg 10 különböző formájú és hőmérsékletű medence található a 78 ezer négyzetméteres parkosított területtel rendelkező Dagály fürdőben.

A harmincas években épült Pesterzsébeti Jódos-sós Gyógyfürdő és az 1974-ben átadott Újpesti Gyógyfürdő nem üzemel. Budapesten 6 gyógyvizes strandfürdő üzemel (Csepeli Strandfürdő, Csillaghegyi Strandfürdő, Palatinus Strandfürdő, Paskál Strandfürdő, Pünkösdfürdői Strand, Római Strandfürdő), melyek csak a nyári időszakban vannak nyitva.

A budapesti gyógyvíz jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Széchenyi gyógyfürdő termálvizes medencéje télen

A budapesti termál- és gyógyvizek területei elhelyezkedésük, vízadó rétegük, a vízben oldott ásványi anyagok mennyiség és a víz hőmérséklete alapján a következőképpen csoportosíthatók[9]:

  • Budapest északi csoport: egyszerű langyos karsztvíz. Pünkösd fürdő, Római-fürdő, Csillaghegy kútjai és forrásai, a korábbi Tungsram strand kútja, az óbudai Árpád-forrás. E források hőmérséklete jellemzően 22-24 °C.
  • Margitsziget északi csoport: termális karsztvíz. A Dagály strand, az ELMŰ sporttelep uszodájának kútjai, a Paskál-kút.
  • József-hegyi csoport (változatos hőmérsékletű és összetételű) József hegy lábánál lévő források (pl. a Lukács fürdőt, Királyt és a Veli bej fürdőt ellátó kutak), a József hegy és Duna partja között fúrt kutak. Hőmérsékletük elérheti a 63 °C-ot is.
  • Mélykarasztcsoport: termális mélykarsztvíz. Mesterségesen fúrt kutak, Margitsziget I, a Széchenyi fürdőt ellátó I. és II. városligeti kutak.
  • Gellért-hegy és budapesti déli csoport: termális karsztvíz. Számos fürdő forrásai és kútjai innen kapják vizüket. A Gellért, Rudas és Rác fürdőt ellátó forrásokat összefoglalóan alhévízi forrásoknak is nevezik, hőfokuk 46-49 °C. Ide tartozik még a csepeli és pestszenterzsébeti termálkút, a Közraktár utcai kút, a már kimerült Tétényi úti Szent Imre kórház kútja, a korábbi Vízügyi Kutatóintézet kútja, Apenta telepi kút, Erzsébet téri megfigyelő kút
  • Pestszenterzsébeti gyógyvíz: más kategóriába nem sorolható, sós-jódos jellegű.

A gyógyvíz összetétele[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Budapesten hivatalosan 19 különböző gyógyvizet tartanak számon.[10] A budapesti gyógyfürdőkben mészkőtáblákon tüntetik fel az adott fürdő gyógyvízének összetételét, a gyógyvíz hőfokát.

A Lukács fürdő gyógyvizes medencéje

A Lukács fürdő gyógyvízének összetétele (a fürdőben elhelyezett mészkőtábla alapján):

Anionok Mennyiség Kationok Mennyiség Egyéb Mennyiség
Klorid 125 mg Nátrium 107 mg Metabórsav 1,70 mg
Bromid 0,31 mg Kalcium 137 mg Metakovasav 40 mg
Jodid 0,018 mg Magnézium 40,80 mg Szabad szénsav 144 mg
Fluorid 1,50 mg Vas 0,02 mg Oldott oxigén 2,9 mg
Szulfát 195 mg Kálium 5,60 mg
Hidrogén karbonát 510 mg Lítium 0,1 mg
Szulfid 1mg
Összesen 832,828 mg Összesen 290,52 mg Oldott anyagok összesen 1311,948 mg/1000 cm3
A Széchenyi fürdő gyógyvizes medencéje

A Széchenyi fürdő gyógyvízének összetétele (A fürdőben elhelyezett mészkőtábla alapján):

Anionok Mennyiség Kationok Mennyiség Egyéb Mennyiség
Klorid 197 mg Nátrium 176,2 mg Metabórsav 6,5 mg
Bromid 0,2 mg Kalcium 156 mg Metakovasav 36,4 mg
Jodid 0,07 mg Magnézium 35,0 mg Szabad szénsav n.a.
Fluorid 2,75 mg Vas n.a. Oldott oxigén n.a.
Szulfát 211,2 mg Kálium 21,4 mg
Hidrogén karbonát 554,6 mg Lítium 0,2 mg
Szulfid 1,21 mg
Oldott anyag összesen 1774,53 mg/l

(n.a. = nincs adat)

A Béke kút a Dagály fürdőnél

A Dagály fürdő Béke kútjának vízösszetétele [11]:

Anionok Mennyiség Kationok Mennyiség Egyéb Mennyiség
Klorid 47,9 mg Nátrium 64,5 mg Metabórsav n.a.
Bromid 0,14 mg Kalcium 120,2 mg Metakovasav 26,0 mg
Jodid 0,02 mg Magnézium 41,8 mg Szabad szénsav n.a.
Fluorid 1,40 mg Vas n.a. Oldott oxigén n.a.
Szulfát 107,5 mg Kálium 6,0 mg
Hidrogén karbonát 502,7 mg Lítium 0,12 mg
Szulfid 0,4 mg
Oldott anyag összesen 1047,58 mg/l

(n.a. = nincs adat)

A budapesti gyógyfürdők vízének jellege, orvosi javaslatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A budapesti gyógyfürdők vízének összetétel különböző, ennek megfelelően különböző betegségek és panaszok esetén alkalmazható.[12]:

Gyógyfürdő neve Gyógyvíz jellemzője Alkalmazás
Dagály fürdő Kálcium- magnézium- hidrogénkarbonát- szulfátos- klorid- fluorid Mozgásszervi, ízületi panaszok
Dandár fürdő Kálcium- magnézium- hidrogénkarbonát- vas Ízület, gerinc, idegrendszer, mozgásrendszer megbetegedései; nőgyógyászati, anyagcsere, emésztőrendszer panaszai
Gellért gyógyfürdő Kálcium- magnézium- hidrogénkarbonát- szulfátos- klorid- fluorid Ízületek és gerinc megbetegedései, ideggyógyászati, szív és érrendszeri panaszok, légzőszervi megbetegedések
Király gyógyfürdő brómos- kénes- szulfát- klorid- kalcium- magnézium- hidrogénkarbonát Ízületek, gerinc és csontrendszer megbetegedései, mozgásszervi panaszok
Lukács Gyógyfürdő Nátrium- kálcium- magnézium- hidrogénkarbonát- szulfát- klorid Ízületi, mozgásszervi panaszok, csontrendszer, gerinc megbetegedései, légzőszervi panaszok, idegrendszer, emésztőrendszer, anyagcsere megbetegedései
Rudas gyógyfürdő Nátrium- kalcium- magnézium- hidrogénkarbonátos- szulfátos- radioaktív Ízületi, csontrendszeri, gerinc panaszok, anyagcsere, emésztőrendszer, idegrendszer megbetegedései, légzőszervi panaszok
Széchenyi gyógyfürdő Kálcium- magnézium- hidrogénkarbonát- szulfát- klorid- metaorsav Ízületi, mozgásszervi panaszok, anyagcsere, emésztőrendszer megbetegedései, bőrbetegségek, légzőszervi, nőgyógyászati panaszok, idegrendszer megbetegedései -

A műemléki és török fürdők medencéi, gőzfürdői, szaunái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A budapesti műemléki és török fürdőinek termálmedencéiben található víz általában három hőfok-csoportba osztható:

  • langyos vizes medencék (32-34 °C)
  • meleg vizes medencék (35-37 °C)
  • forró vizes medencék (38-42 °C)
A Gellért gyógyfürdő úszómedencéje

Az egyes hőfokcsoportokhoz kapcsolódóan különböző idejű tartózkodást javasolnak a medencékben, melyet gyakran a medence közelében elhelyezett tájékoztató táblán is jelzik. A legforróbb vízben mindössze 6-9 perces tartózkodást, a közepes hőfokú medencékben 10-20 perces, míg a 32-34 °C-os medencékben 20-30 perces tartózkodást ajánlanak. Ha hosszabb ideig ülünk a vízbe, a vérnyomás csökkenése miatt könnyen megszédülhetünk, amikor elhagyjuk a medencét. A legmelegebb termálmedence a Rudas fürdőben található (42 °C). A hidegebb medencék (18-24 °C) a budapesti gyógyfürdőkben merülőmedencék, melyek a szauna vagy a gőzfürdő használata után a test hirtelen lehűtést szolgálják. A budapesti gyógyfürdők úszómedenceinek kiképzése és a víz hőfoka nagyon változatos: a leghidegebb vizű medence a Lukács fürdő kültéri, férfi medencéje (22 °C), a legmelegebb a Rudas gyógyfürdő beltéri, 29 °C-os gyógyvízzel üzemelő úszómedencéje. Hagyományosan több gyógyfürdőben az úszómedencében körbe úsznak (Gellért, Széchenyi). A Széchenyi fürdőben a medencét két részére osztották egy-egy bójás kötéllel, a kisebb felületű a gyorsabban, a nagyobb felületű rész a lassabban úszó vendégeknek van fenntartva, bár ez inkább tekinthető helyi szokásnak, mint kötelezően előírt szabálynak. A Lukács fürdő és a Dagály két-két úszómedencéjében, valamint a Rudasban oda-vissza, ugyanabban a vonalban szokás úszni. A Rudasban a medence bójás kötéllel el van választva, a kisebb vízfelület a mellúszóknak van fenntartva. Minden gyógyfürdő úszómedencéjében kötelező a fürdősapka használata.

A Lukács gyógyfürdő pezsgőágyai

A Széchenyi és Lukács gyógyfürdők rendelkeznek élménymedencékkel (más megnevezéssel: wellnes-medence). Ezekben a melegvizes (32-34 °C-os víz) medencékben sodrófolyósok, víz alatti pezsegtetés, nyakzuhany, hátmasszírozó vízsugár található. A Lukács fürdőben ezeken kívül pezsgőágyak is találhatók.

Mindegyik budapesti török és műemléki gyógyfürdőben szauna – magyar megnevezéssel hőlégkamra –is működik. A száraz, 60-80 °C-os levegőjű finn szaunák mellett a Széchenyi fürdőben fény- és aromaszauna is található. A szaunázás után a test gyors lehűtésére a merülő medencék mellett egyes fürdőkben jégkása gépek is rendelkezésre állnak. A legnagyobb befogadóképességű szaunák a Széchenyi fürdő alagsorában találhatók, az épület jobb és baloldalán található létesítmények egyenként 40 főt képesek befogadni.

Szintén mindegyik budapesti gyógyfürdő rendelkezik gőzfürdővel (gyakori megnevezése: gőzkamara). A budapesti gőzfürdőkben 40-50 °C-os forró gőzt áramoltatnak, gyakran kamillával illatosítják a vízpárát. [13]

A gyógyfürdők működésének jogi keretei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A BGYH Népfürdői utcai központjának bejárata

Budapest hét gyógyfürdőjét (Gellért, Széchenyi, Lukács, Rudas, Király, Dagály, Dandár), valamint hat strandfürdőjét (Csepeli, Csillaghegyi, Palatinus, Paskál, Pünkösdfürdő, Római) a Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt üzemelteti. A cég székhelye a Népfürdő u. 38-40. alatt található, az egyes gyógyfürdők a társaság telephelyeinek számítanak. A Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt 1996 óta egyszemélyes részvénytársaság, mely jogutódja a korábbi fürdőüzemeltető társaságoknak (1933-1957 Budapest Székesfőváros Gyógyfürdő és Gyógyforrásai, 1957-1996 pedig Fővárosi Fürdőigazgatóság).[14] A Rác fürdő működésnek feltételei 2013 tavaszán még nem tisztázódtak. A Veli bej fürdőt a Budai Irgalmasrendi Kórház üzemelteti.

A budapesti gyógyfürdők épületei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A budapesti gyógyfürdőket az üzemeltető Budapest Gyógyfürdő Zrt. két kategóriába sorolja. Műemléki fürdőnek számít a Gellért gyógyfürdő, a Széchenyi gyógyfürdő, a Szent Lukács gyógyfürdő, törökfürdőként tartják számon a Rudas Gyógyfürdőt és a Király Gyógyfürdőt. A Rác fürdő ebből a szempontból egyszerre tekinthető műemléki és törökfürdőnek. A Veli bej fürdő (melyet az Budai Irgalmasrendi Kórház üzemeltet) e szempontrendszer szerint inkább törökfürdőnek tekinthető.

Törökfürdők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egykori budai törökfürdőkből hat törökfürdőnek vannak régészeti nyomai (Jesil direkli, Kücsük, Veli bég, Horosz kapu, Pasa szeráj, Tojgun pasa), ezekből négyben üzemel mai is gyógyfürdő (Horosz kapu ma Király fürdő, Jesil direkli ma Rudas fürdő, Veli bég ma Veli bej fürdő, Kücsük ma Rác fürdő). A budai törökfürdők műemléki védelem alatt állnak. A törökfürdők kupolájának kialakítása kétféle módon történhetett: a kupolát oszlopok tartották vagy az épület falaira ill. zömök tartópilléreire építették fel a gömbkupolát. Előbbi megoldásra példa a mai Rudas fürdő termálfürdője, míg a második megoldást a mai Király, Veli bej, ill. a Rác fürdőknél alkalmazták. A budai törökfürdőket az 1500-as évek közepétől kezdték el építeni, a század végére már mindegyik fontosabb fürdő elkészült. Két budai törökfürdő létét régészeti feltárások igazolták.[5]

Műemléki fürdők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vízre utaló díszítőmotívum a Széchenyi fürdőben
A Gellért fogadócsarnoka

Budapesten három műemléki fürdő működik: a Lukács, a Gellért és Széchenyi gyógyfürdők. A Lukács fürdő helyén egykor egy négy tornyú malom állt, a fürdő XX. századi felújítása során a kabinsor elbontása után ennek nyomait megtalálták. Ma a fürdő termál részlegén az egyik oldaltorony maradványai láthatók, táblával jelezve, hol állt egykor a malom. 1893-ban épült fel a Lukács gyógyszálló, az egykor impozáns épület ma meglehetősen romos állapotú. A Lukács belső terei az elmúlt száz évben többször átalakultak, mai formáját a fürdő 1921-ben nyerte el. A korábbi mór épületelemek és díszítések teljesen eltűntek a fürdőből. A fürdő udvarán látható Szent Lukács 1760 körül készült szobor, mely az épület sarkába került beépítésre. Műemléki szempontból érdekesek még a fürdő falába beépített „hálatáblák”: a különböző nyelvű (magyar, német, ukrán, török) feliratokon az egykori fürdővendégek fejezték ki hálájukat, utalva gyógyulásukra vagy az itt töltött időre. Korábban sokkal több ilyen hálatábla volt a Lukács fürdőben, nagy részük azonban a II. világháborúban elpusztult. A Gellért gyógyfürdő a magyarországi szecesszió kiemelkedő alkotása. A nagycsarnok tíz díszablakát Róth Miksa készítette, az ablakokon Arany János Buda halál című eposzának jelenetei láthatók. A bejárati csarnok végében Huszár Adolf Vénusz szobra látható. A fürdő női és férfi termál osztályait Zsolnay kerámiák díszítik. A Széchenyi gyógyfürdő stílusát tekintve neoreneszánsz (a korábban épült Czigler-szárny), részben neobarokk (a húszas években épült Francsek-szárny). Művészeti szempontból kiemelkedő alkotás a fürdő kupolacsarnoka. A főkupola négy sarkán Vastagh György, ifj., Bezerédy Gyula, Lányi Dezső és Szentgyörgyi István által készített triton-kompozíció látható, míg középen Markup Béla hattyúi és delfinjei láthatók. A színes üvegablakokat Róth Miksa készítette. A kupolacsarnokba való belépéskor Róna József szobrászművész remekével, a Tritonhalász kentaur szökőkútjával találjuk szemben magunkat. A kupola mozaikképei Vajda Zsigmond alkotásai. Az épület külső és belső díszítésben egyaránt fontos szerepet kapott a vízhez kapcsolódó motívumok alkalmazása. Stilizált vízi szörnyek, kagylók, halak, sellők az épület előtt álló kandelábereken, az épület külső díszein találhatók meg. Ezeket az elemeket a belső díszítésként használt oszlopfőkön, díszedényeken, valamint a csempéken is alkalmazták.

A fürdők, gyógyfürdők személyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Középkori fürdős munka közben

A középkori és kora újkori fürdők személyzetét „fürdősnek” hívták. A fürdősök egyben orvosok is voltak, hasonlóan a korabeli borbélyokhoz és önálló céhekbe tömörültek. A fürdős céhekben is voltak inasok és legények, akik tanulmányaik végén elkészítették a „remeket” azaz a vizsgamunkát. Ez rendszerint valamilyen orvosság vagy tapasz (flastrom) volt. A vizsgamunka mellett patikusok, orvosok és fürdősök előtt kellett számot adniuk tudásukról. A fürdőkben a „fürösztésen” kívül fogat húztak, köpölyöztek, sebeket gyógyítottak.[15] Az 1500-as évekből származó feljegyzések említenek egy Gergely nevű fürdőmestert, aki II. Lajost szolgálta Felhévízen.

A török fürdőben szolgáló fürdőmester, a dellák

A budai török fürdőket szintén fürdős (törökül hammámdzsi, hammámí) vezette, aki gyakorlatilag vállalkozó volt. Feladatai közé tartozott a fürdő tulajdonosa felé elszámolni a bevételekkel és kiadásokkal,[5] adott estben azonban nem ez volt a főfoglalkozása. A budai állami fürdőt pl. a vértkészítők parancsnokhelyettese, később egy budai polgár majd egy gránátos üzemeltette a török uralom idején. A fürdő személyzetéhez tartozott a forró kövezet miatt megemelt papucsban dolgozó dellák. A dellákok a nem muszlim hitű (arab: Dzimma) fiatal fiúk közül kerültek ki, e szakma gyakorlását ugyanis a muszlimhitűek méltóságukon alulinak tekintették. A dellák feladat volt a masszírozás, az iszlám vallás által kötelezően előírt szőrtelenítés elvégzése. A törökfürdőkben fürdőszolga (hádim) is dolgozott, aki a fűtésről és a takarításról gondoskodott.[5]

Az úszómesterek először a XIX. század elején jelennek meg, ekkor ugyanis a Dunára épített uszodák működnek már Pesten. A budapesti gyógyfürdők növekvő népszerűsége miatt a XX. század harmincas éveiben megkezdődött a „fürdősök” képzése. Az első tanfolyam 1935 novemberében kezdődött, 150 hallgatóval. Az elhangzott előadásokból szerkesztették 1941-ben a Fürdősök kézikönyvét, mely a Magyar Fürdők és Úszómesterek Országos Szövetségének gondozásában jelent meg. A könyv tartalmaz orvosi ismereteket, masszázsra, bőrápolásra vonatkozó részeket, az elsősegély nyújtás szabályait, sőt külön kitér a fürdősök öltözködésére is. A képzés időtartama hat hónap volt. 1972-től Szolgáltatási etika tantárggyal bővült a képzés, az ötvenes évektől önálló gyógymasszőr-tanfolyamokat is indítottak Magyarországon. A népjóléti miniszter 1996-as rendelete [16] külön is nevesíti a „fürdős” szakmákat: ezek a fürdővezető, a főmérnök (1500-400 főt befogadó fürdők esetében kötelező), a gépész, az uszodamester, a fürdőorvos, a gyógymasszőr, a masszőr, valamint a fizioterápiás ápoló vagy asszisztens.

Proxy-órás rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A budapesti gyógyfürdőkben ún. proxy-karórás rendszer működik. A proxy-karórában egy chip található, mely bizonyos információk tárolására alkalmas. Ezeket különböző leolvasó-berendezéssel jeleníthetjük meg. A ruhafogas piktogrammal ellátott, a fürdő számos pontján megtalálható berendezéssel például megtudhatjuk mely szekrényben vagy kabinban helyeztük el ruháinkat. Ha például szekrényes belépőt veszünk, akkor a számozott szekrény gombjához nyomva vagy a kabin ajtajához érintve proxy-óránkat azt a szekrényt ill. kabint magunknak lefoglaltuk, melyet ezután csak saját óránkkal tudunk nyitni ill. zárni.

A proxy órák különböző színűek. Egyes fürdőkben (pl. a Széchenyi gyógyfürdőben) feltehetően a nagy vendégforgalom miatt az órák színének nincsen jelentősége. A Szent Lukács Gyógyfürdőben következetesen adják ki a különböző színű órákat: sárga-narancssárga órát kapnak a társadalombiztosítási ellátás keretében a fürdőbe látogató vendégek, a normál belépőhöz és a 15 alkalmas bérlethez kék-zöld színkombinációjú karóra jár, az 50 alkalmas bérlethez piros-narancssárga, az éves és féléves bérlethez szürke-fekete karóra jár.

Tények és érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Martinovics összeesküvés leplezése után az összeesküvésben részt vevők közül többen a Rudasban vetettek véget életüknek. A XIX. században is számos ember követett el öngyilkosságot a Rudasban.
  • A Császár fürdőnek saját kiadású újságja is volt (Fürdői Lapok).
  • A Lukács fürdő a művészek, értelmiségiek találkozóhelye volt a XX. században. Nádas Péter Párhuzamos történetek című művében többször is szerepel a fürdő.
  • A CTV és a Showtimes által Budapesten forgatott Borgiák című angol tv-sorozat első évadának 9. részében látható nápolyi fürdőjelenetet a Rudas fürdőben forgatták. [17]

Idézetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nádas Péter így ír a Lukácsról a „Párhuzamos történetek”-ben: „Itt a Lukácsban szeptember közepén beemelték a nagy üvegablakokat az emeletet hordozó pillérek közé, valamikor május végén pedig kivették. A két úszómedencét a nyitott udvarokban úgy ölelték körül több emelet magasan a fából ácsolt kabinsorok, miként kolostorudvarokat a kerengők. Nyáron akárha méhek kolostorát nézné és hallaná az ember, a fürdővendégek fürtökben zsibongtak a napfényes emeleti kaptárak körül. Mikor aztán hűvösebbek lettek az éjszakák, az emeleti kabinokhoz vezető lépcsőket lezárták; télen hó ült a kerengő korlátain. De most sem volt a látvány kevésbé lenyűgöző. A Szent Lukács forrásaiból különböző hőmérsékletű gyógyvíz bugyog fel, a legmelegebb közel hatvanöt fokos, a leghidegebb átlagosan tizenhét fokos, s ezeket a fürdőmesterek úgy keverik el, hogy az úgynevezett férfi medencébe ne ömöljön huszonegy fokosnál melegebb víz. Aki nem akar úszni, pancsikolhat a női medence melegebb vizében. Ám abban a pillanatban, amikor a levegő hőmérséklete odakinn alacsonyabbra száll, a nyitott medencék párologni, gőzölögni, szabályosan füstölögni kezdenek, borús téli napokon pedig oly sűrű köd ereszkedik a zárt udvarokra, hogy az úszók nem győznek bocsánatot kérni egymástól az örökös ütközésekért.” [18]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Az ÁNTSZ Gyógyhelyi és Gyógyfürdőügyi Főosztály nyilvántartása alapján https://www.antsz.hu/data/cms33332/gyogyfurdol_nyilvantartas_2012_juli_10_pdf.pdf Hozzáférés: 2012. augusztus 2.
  2. * Kaba Melinda: Thermae mairoes legionis II. adiutricis. Budapest: Budapesti történeti múzeum. 1991. ISBN 9637096248  36. oldal
  3. Búza Péter: Fürdőző Budapest. Budapest: Holnap. 2006.   27. oldal
  4. Búza Péter: Fürdőző Budapest. Budapest: Holnap. 2006.   9. oldal
  5. ^ a b c d Sudár Balázs: Török fürdők a hódoltságban, In: Történelmi Szemle, 45 (2003 [2004] 3/4. 213-263. oldal
  6. Haraszti Sándor, Pethő Tibor: Útikalandok a régi Magyarországon. Budapest: Táncsics. 1963.   141 oldal
  7. A mai Rudas fürdő elődjéről van szó
  8. Haraszti Sándor, Pethő Tibor: Útikalandok a régi Magyarországon. Budapest: Táncsics. 1963.   227-227 oldal
  9. * Meskó Csaba: Gyógyfürdők. Budapest: Városháza. 1998.   17 oldal. A csoportosítás eredetileg Balogh Éva vízépítő mérnök nevéhez kapcsolható.
  10. ÁNTSZ Országos Gyógyfürdő és Gyógyhelyi Igazgatóság nyilvántartása alapján, a Budapesti gyógyvizek a 17-36. szám alatt http://efrirb.antsz.hu:7778/ogyfi/gyogyviz.jsp Hozzáférés: 2012. augusztus 2.
  11. http://www.budapestgyogyfurdoi.hu/hu/dagaly/viz_osszetetele Hozzáférés: 2012. augusztus 10.
  12. http://vizterapia.bioenergetikus.hu/#budapfurdo Hozzáférés: 2012. augusztus 10.
  13. Teljes szakaszhoz: http://www.budapestgyogyfurdoi.hu az egyes gyógyfürdők linkjeinél. Hozzáférés: 2012. augusztus 21.
  14. http://www.budapestgyogyfurdoi.hu/hu/tortenet Hozzáférés: 2012. augusztus 2.
  15. Takáts Sándor: Régi magyar fürdősökről 1926, idézi:Meskó Csaba: Gyógyfürdők. (hely nélkül): Városháza. 1998.   11-13 oldal
  16. 37/1996. (X. 18.) NM rendelet a közfürdők létesítésének és üzemeltetésének közegészségügyi feltételeiről Online: http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=99600037.NM Hozzáférés: 2012. augusztus 10.
  17. Képek a forgatásról: http://jeremyirons.net/2011/09/29/the-borgias-behind-the-scenes-season-1/borgias-bts-9-rudas-bath/ Hozzáférés: 2012. augusztus 21.
  18. Nádas Péter: Párhuzamos történetek, I kötet, 112. oldal, Digitális Irodalmi Akadémia, Eredeti kiadás: Jelenkor Kiadó, Pécs, 2005, ISBN 9-636763-73-9 (http://dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?offset=14&origOffset=-1&docId=1096&secId=109376&limit=10&pageSet=1)

Képgaléria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Meskó Csaba: Gyógyfürdők. Budapest: Városháza. 1998. ISBN 9638376783  
  • Meleghy Péter: Budapest fürdői. Budapest: Corvina. 2012. ISBN 9789631360424  
  • Búza Péter: Fürdőző Budapest. Budapest: Holnap. 2006. ISBN 9633467195  
  • Soós Péter, Balogh Éva, Fluck István: Budapest fürdőváros. Budapest: Fővárosi Fürdőigazgatóság. 1996. ISBN 9630299321  
  • Liber Endre: Budapest-fürdőváros kialakulása, különös tekintettel a székesfőváros községi fürdőpolitikájára 1-3. Budapest: Főváros Statisztikai Hivatala. 1934.  
  • Farkas Károly, Frank Miklós, Schulhof Ödön, Székely Miklós: Magyarország gyógyfürdői, gyógyhelyei és üdülőhelyei. Budapest: Medicina. 1962.  

Filmhíradó felvételek Budapest gyógyfürdőiről[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]