Sligovica

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Különböző sligovicák

A sligovica egy délszláv szilvapárlat magyar elnevezése.[1] Eredetileg feketeszilvából főzték, de napjainkban más szilvafajtákat is felhasználnak készítéséhez. Hasonlít a magyar szilvapálinkára.

Elnevezése a délszláv Šljiva szóból ered, más nyelveken: (bolgárul: сливовица slivovica, szerbhorvátul: šljivovica, csehül slivovice, németül Sliwowitz, románul: şliboviţă, szlovákul: slivovica, szlovénül slivovka). Egyes változatait érlelik, erre a célra tölgy-, fehérakác- ill. eperfahordókat használnak.

Szerbiában nemzeti ital a šljivovica, ahol az éves szilvatermés mintegy 70%-át, kb. 424 300 tonna szilvát dolgoznak fel šljivovicának. A "šumadija-tea" šljivovicával a szerbek „forralt bora”, amely cukor hozzáadásával és forralással készül. Alkoholtartalma legalább 37,5%, a šljivovica esetén 47%.

A jugoszláv utódállamokban „rakija” (gyümölcspárlat) rendelése esetén legtöbbször slivovicát kapunk. Szaunákban is felhasználják illatosításra.

Európai uniós szabályozása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A slivovitz a tiszta szilvapárlat megnevezésére használható.
  • A slivovice olyan cseh szeszes italokat jelöl, melyek gyártásakor a szilvapárlathoz az utolsó lepárlása előtt legfeljebb 30%-nyi finomszeszt is hozzá lehet adni. A slivovice név azonban nem védett; más országok italain megkötések nélkül használható mint fantázianév.
  • A bošácka slivovica (bosáci slivovica) eredetvédett szlovák szilvapárlat.
  • Az olasz sliwovitz öt különböző helyi változatban eredetvédett szilvapárlat: Sliwovitz del Veneto, Sliwovitz del Friuli-Venezia Giulia, Sliwovitz del Trentino-Alto Adige és Sliwovitz del Trentino.[2]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]