Ries István

	Ries István
	Magyarország igazságügy-minisztere
	Hivatali idő; 1945. július 21. – 1950. július 17.
Előd	Valentiny Ágoston
Utód	Molnár Erik
Született	1885. november 14.; Küngös
Elhunyt	1950. szeptember 15. (64 évesen); Vác
Párt	Magyarországi Szociáldemokrata Párt; Magyar Dolgozók Pártja;
Foglalkozás	politikus; jogász;
Vallás	zsidó vallás
	A Wikimédia Commons tartalmaz Ries István témájú médiaállományokat.

Ries István (Küngös, 1885. november 14. – Vác, 1950. szeptember 15.) magyar szociáldemokrata politikus, igazságügy-miniszter, sportvezető.

Életpályája[szerkesztés]

Jómódú zsidó családba született. Apja, Bernát földbérlő volt, s még István kicsi korában áttért a római katolikus vallásra; István is katolikus nevelést kapott. Budapesten járt elemibe, majd Székesfehérváron a római katolikus főgimnáziumban érettségizett. Jogi tanulmányait Budapesten végezte. 1912-ben ügyvédi irodát nyitott. Már egyetemi hallgató korában tagja volt a Galilei Körnek.

1914-ben az elsők között hívták be katonának. Az első világháború alatt orosz hadifogságba került, a szovjet forradalmat („nagy októberi szocialista forradalom”) hadifogolyként élte át. 1918 júniusában térhetett haza.

A Magyarországi Tanácsköztársaság idején a közoktatásügyi népbiztosság pártiskolájának az előadója volt, majd a magyar Vörös Hadsereg katonájaként részt vett az északi hadjáratban. A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe emigrált, majd 1921-ben hazatérve újra megnyitotta ügyvédi irodáját. 1924-ben belépett az SZDP-be, amelynek 1933-ban vezetőségi, 1943-ban elnökségi tagja lett. Ügyvédi tevékenysége során többször védte a munkásmozgalom üldözötteit; rendszeresen publikált a Népszava és a Szocializmus hasábjain, ami nevét hamar ismertté tette szociáldemokrata körökben.

Az 1935-ös választásokon a dél-pesti kerületben próbálkozott, de nem járt sikerrel, ahogy (ugyanott) az 1939-es választásokon sem.

Magyarország német megszállása után illegalitásba vonult.

A második világháború után[szerkesztés]

Budapest ostroma után (1945 januárja) visszatért a közéletbe. 1945. április 2-án beválasztották az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe, ahol 1945. július 21-én kinevezték az Ideiglenes Nemzeti Kormány igazságügyi miniszterévé. 1947 szeptemberének elején a belső viták hatására bejelentette lemondását a többi szociáldemokrata miniszterrel együtt, ez azonban az ellentétek elsimulása miatt végül elmaradt; miniszteri tárcáját 1945-ös kinevezésétől kezdve az összes soron következő kormányban megtarthatta, egészen 1950. július 7-ei letartóztatásáig (hivatalosan július 17-én mentették fel tisztségéből). A „minisztersztrájkkal” magára haragította Rákosi Mátyást és Gerő Ernőt is; egyikük sem volt képes megbocsátani neki. Noha elkezdték háttérbe szorítani, az MSZDP és az MKP egyesítéséből született Magyar Dolgozók Pártjának (MDP) alakulásakor mégis a Központi Vezetőség tagja lett.

Még Ries minisztersége idején szavazta meg az Országgyűlés a Népköztársaság Alkotmányát (1949. évi XX. tc.), és ebben az időszakban születtek meg azok az új jogszabályok, amelyek a nagy társadalmi és gazdasági változásokat tükrözték. Ő adta ki törvénytelenül 1946-ban a jugoszláv hatóságoknak az újvidéki vérengzés gyanúsítottjait, de a koncepciós perek kidolgozásában mellőzöttsége folytán már nem vett részt; beleszólása sem nagyon volt, mi több, 1950. július 7-én koholt vádak alapján őt magát, mint hivatalban lévő igazságügyi minisztert letartóztatták, s július 17-ei hatállyal felmentették tisztségéből.

A Szakasits Árpád ellen konstruált perben szándékozták őt elítélni, azonban még a per előtt, a váci börtönben Princz Gyula verőlegényei mára már kideríthetetlen körülmények között agyonverték. Ries megkínzatásáról Faludy György is említést tesz Pokolbéli víg napjaim c. könyvében. Ries kihallgatását többek közt Bauer Miklós végezte, aki írásos jelentése szerint Ries megalázottságát beismerő vallomása előtt leszidással, leköpéssel és néhány pofonnal igyekezett fokozni.^[2] Riest többekkel (pl. Rajk László) együtt a desztalinizáció jegyében 1956-ban rehabilitálták.

A politika mellett Ries több sporttisztséget is betöltött. 1945-ben a Legfelsőbb Ötös Sporttanács tagja, 1947-től a Sport Főtanács és a Barátság Sportközpont elnöke, 1947 és 1950 között a Magyar Labdarúgó-szövetségnek és a Magyar Futballbírák Testületének elnöke volt.

Művei[szerkesztés]

A népbíráskodásról szóló 81/1945. M. E. számú és az ezt kiegészítő 1440/1845 M. E. számú rendelet szövege és magyarázata; magyarázatok Ries István; Politzer, Bp., 1945
A büntetőjog általános elvei. Jegyzet; MEFESZ Jogászkör, Bp., 1949
Az Egyesült Államok igazi arca; Szikra, Bp., 1949 (A Magyar Dolgozók Pártja politikai akadémiája)

Elismerése[szerkesztés]

Kossuth-érdemrend (második osztály) (1948)

Irodalom[szerkesztés]

A munkásmozgalom jeles harcosának emlékére (Népszabadság, 1965. 269. sz.)
Strassenreiter Erzsébet: Ries István 1885–1950, Kossuth, Bp., 1986 (Klny. a Párttörténeti Közleményekből)

Jegyzetek[szerkesztés]

↑ ^a ^b ^c ^d Petőfi Irodalmi Múzeum névtér. (Hozzáférés: 2023. október 2.)
↑ Az áruló nyom Archiválva 2011. június 12-i dátummal a Wayback Machine-ben – Magyar Nemzet, 2000. november 25.

Források[szerkesztés]

Életrajza a Magyar életrajzi lexikonban
Életrajza az 1947-1949-es országgyűlés almanachjában (Budapest, 2005)
Hornyák Lajos: A labdarúgás játékszabályai. Labdarúgó játékvezetők kézikönyve (HOT-FIVE Kft., 2002) ISBN 963-202-807-4
Sportlexikon II. (L–Z). Főszerk. Nádori László. Budapest: Sport. 1986. ISBN 963-253-441-7

[381b19baccdbe82895d106f71e5bdb4587c2003d-1] Petőfi Irodalmi Múzeum névtér. (Hozzáférés: 2023. október 2.)

[2] Az áruló nyom Archiválva 2011. június 12-i dátummal a Wayback Machine-ben – Magyar Nemzet, 2000. november 25.

[1]

[2]

Ries István
Magyarország igazságügy-minisztere
Hivatali idő 1945. július 21. – 1950. július 17.
Előd	Valentiny Ágoston
Utód	Molnár Erik

Született	1885. november 14.^[1] Küngös^[1]
Elhunyt	1950. szeptember 15. (64 évesen)^[1] Vác^[1]
Párt	Magyarországi Szociáldemokrata Párt Magyar Dolgozók Pártja

Foglalkozás	politikus jogász
Vallás	zsidó vallás

A Wikimédia Commons tartalmaz Ries István témájú médiaállományokat.

m v sz Magyarország igazságügy-miniszterei
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt	1848 Deák Ferenc 1848–1849 Országos Honvédelmi Bizottmány 1849 Vukovics Sebő
Az Osztrák–Magyar Monarchiában	1867–1871 Horvát Boldizsár 1871–1872 Bittó István 1872–1875 Pauler Tivadar 1875–1878 Perczel Béla 1878–1886 Pauler Tivadar 1886–1889 Fabiny Teofil 1889–1895 Szilágyi Dezső 1895–1899 Erdély Sándor 1899–1905 Plósz Sándor 1905–1906 Lányi Bertalan 1906 Gegus Gusztáv 1906–1907 Polónyi Géza 1907–1909 Günther Antal 1909–1910 Wekerle Sándor 1910–1913 Székely Ferenc 1913–1917 Balogh Jenő 1917 Vázsonyi Vilmos 1917–1918 Grecsák Károly 1918 Vázsonyi Vilmos Tőry Gusztáv
Az I. Magyar Köztársaság alatt	1918 Buza Barna 1918–1919 Berinkey Dénes 1919 Juhász Nagy Sándor
A II. Magyar Királyság alatt	1919 Szászy Béla Baloghy György Zoltán Béla 1919–1920 Bárczy István 1920 Ferdinandy Gyula 1920–1922 Tomcsányi Vilmos Pál 1922–1923 Daruváry Géza 1923–1924 Nagy Emil 1924 Bethlen István 1924–1929 Pesthy Pál 1929 Bethlen István 1929–1932 Zsitvay Tibor 1932–1938 Lázár Andor 1938 Mikecz Ödön 1938–1939 Nagy András 1939–1944 Radocsay László 1944 Antal István Vladár Gábor 1944–1945 Budinszky László Valentiny Ágoston
A II. Magyar Köztársaság, majd a Népköztársaság alatt	1945–1950 Ries István 1950–1952 Molnár Erik 1952–1953 Décsi Gyula 1953 Kovács Béla 1953–1954 Erdei Ferenc 1954–1956 Molnár Erik 1957–1966 Nezvál Ferenc 1966–1978 Korom Mihály 1978–1988 Markója Imre 1988–1990 Kulcsár Kálmán
A rendszerváltás után (III. Magyar Köztársaság)	1990–1994 Balsai István 1994–1998 Vastagh Pál 1998–2002 Dávid Ibolya 2002–2004 Bárándy Péter 2004–2007 Petrétei József 2007–2008 Takács Albert 2008–2009 Draskovics Tibor 2009–2010 Forgács Imre 2010–2014 Navracsics Tibor 2014–2019 Trócsányi László 2019–2023 Varga Judit 2023– Tuzson Bence

m v sz A Magyar Labdarúgó-szövetség elnökei
1901–1944	1901–1902: Jász Géza 1902: Rákosi Viktor 1903–1906: Banovits Kajetán 1907–1908: Kárpáti Béla 1909–1916: Szacelláry György 1916: Pallavicini György 1917–1919: Füzesséry Zoltán 1919–1922: Oprée Rezső 1922–1923: Friedrich István 1924: Shvoy Kálmán 1925: Csányi József Tibor Lajos 1925–1930: Dréhr Imre 1930–1932: Kray István 1932–1939: Usetty Béla 1939–1944: Gidófalvy Pál
1945–1999	1945–1947: Becskó József 1947–1950: Ries István 1950–1963: Barcs Sándor 1964–1970: Hegyi Gyula 1970–1973: Terpitkó András 1974–1978: Kutas István 1979–1986: Szepesi György 1986–1988: Somogyi Jenő 1988–1989: Tisza László, Vadászi Tibor, Varga Miklós 1989–1994: Laczkó Mihály 1994–1996: Benkő László 1996–1998: Laczkó Mihály 1998–1999: Kovács Attila
1999–	1999–2006: Bozóky Imre 2006–2010: Kisteleki István 2010–: Csányi Sándor