Republikánus Párt (USA)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Republikánus Párt

RepublicanLogo.jpg
Adatok
Elnök Michael Steele
Frakcióvezető Mitch McConnell (Szenátus)
John Boehner (Képviselőház)

Alapítva 1854
Székház 310 First Street NE,
Washington, 20001
Tagok száma 55 millió[1] (2004)

Ideológia konzervativizmus, laissez-faire, gazdasági liberalizmus
Politikai elhelyezkedés jobbközép
Nemzetközi szövetségek Nemzetközi Demokrata Unió
Hivatalos színei piros (nem hivatalos)
Weboldala

A Republikánus Párt (gyakran GOP, azaz „Grand Old Party” – régi nagy párt – néven is említik) az Amerikai Egyesült Államok két vezető politikai pártjának egyike (a másik a Demokrata Párt). A Republikánus Párt 1854-ben alakult 3 korábbi párt (a Whig Párt, az Északi Demokraták és a Szabad Föld Párt) koalíciójából, akik ellenezték, hogy a rabszolgaság tovább terjedjen, és modernizálni akarták az Uniót. A párt bázisa eleinte az északkeleti és a középnyugati országrész volt, de az utóbbi időben nyugatra és délre is kiterjedt. A Republikánus Párt a modern politikai korban a két vezető párt közül a társadalmilag konzervatívabb és a gazdaságilag liberálisabb.

2007 és 2011 között kisebbségben voltak a képviselőházban és a szenátusban. Azóta a képviselőházban többséget, a szenátusban kisebbséget alkotnak. Jelképük az elefánt, színük – nem hivatalosan – a vörös.

A párt alapítása óta megválasztott 29 amerikai elnökből 18 volt republikánus. Az 50 államból jelenleg harmincnak van republikánus kormányzója.[2]

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pártot a Kansas-Nebraska szerződést ellenzők hozták létre, ami a rabszolgaság növekedését akarta elérni. A párt első hivatalos taggyűlése a Michigan állambeli Jackson városban volt. Itt a tagok egyeztették elképzeléseiket, miszerint ellenzik a rabszolgaságot, és rengeteg tervük van az Egyesült Államok modernizálása érdekében (fejlettebb oktatás, utak építése, ipari fejlesztés és városok alapítása). Így gazdasági felfogásaik nagyrészt egyeztek az őket megelőző Whig Párt elméleteivel. Emiatt a Republikánus Párt főleg az Egyesült Államok északkeleti, és középnyugati részén vált népszerűvé. A párt az 1860-as elnökválasztásra Abraham Lincolnt jelölte, aki miatt később 13 rabszolgatartás-párti állam kivált az Unióból és létrehozta a Konföderációt, ez pedig később polgárháborúhoz vezetett, amit az Unió nyert. Az 1864-es elnökválasztások előtt a republikánusok egyesültek különböző demokratákkal, és elérték, hogy a Nemzeti Egység Párt Abraham Lincolnt jelölje elnöknek.

Abraham Lincoln volt az első republikánus elnök

A párt nagy sikerei az 1870-es években belháborúhoz vezetett. Azok, akik nem fogadták el Ulysses S. Grant személyét elnökjelöltnek, Horace Greeley-t támogatták. A Republikánus Párt ezután a nagyvállalatokat támogatta, a pénz erősségét fontosnak tartotta, nagy adókat vezetett be, és hatalmas nyugdíjakat szánt a háborús veteránoknak, illetve Hawaii elfoglalását kezdeményezte. A protestáns vallásúakat jobban képviselték, mert ők elfogadták az alkohol tilalmat. Ahogy idővel az Egyesült Államok északi része robbanásszerűen kezdett fejlődni, a nehéz- és könnyű-ipar kezdett növekedni, bányák nyíltak, utak épültek, városok fejlődtek, a republikánusok hiteleket adtak az északiaknak, hogy irányítani tudják a régiót. Azonban az 1890-es évek során olyan adótörvényeket szavaztak meg, amelyek túlságosan sújtották a déli mezőgazdaságból élőket, ezért a Demokrata Párt népszerűbbé vált náluk.

Grover Cleveland 8 évig tartó elnöksége után, 1896-ban újra a Republikánus Párt kezébe került a hatalom. Ekkor csökkentették az adókat, és kevésbé sújtották a déli lakosokat. 1912-ben újabb szakadás következett a pártban, amikor Theodore Roosevelt nem lett elnökjelölt, az őt támogató körök kiléptek a pártból, és a Haladás Párt-ba tömörültek, és őt jelölték elnöknek.

A republikánusok azonban megőrizték hatalmukat egészen az 1920-as évek végéig, a nagyvállalatok érdekeit képviselve, és folyamatosan ellenezték a Népszövetség működését. Azonban a nagy válság idején a Republikánusok elvesztették népszerűségüket, majdnem három évtizedig a Demokrata Párt volt hatalmon.

Ebben az időben az fekete szavazók is kezdtek inkább a Demokrata Pártra szavazni. Az 1934-es időközi választásokon a Szenátusban csak 25 republikánus szenátor maradt, míg demokrata színekben 71 került be. A Képviselők Házában is hasonlóan osztódtak el a mandátumok. Az úgynevezett New Deal intézkedés, amit a demokraták vezettek be a gazdaság helyreállítása érdekében, keményen kritizálva volt a republikánusok által, szerintük közel állt a szocialista államok gazdasági terveihez. A második világháború után azonban újra a Republikánus Párt vált népszerűvé, és az 1960-as évek során rengeteg konzervatív gondolkodású volt Demokrata Párt-tag csatlakozott a Republikánusokhoz.

A 20. század második felében négy republikánus elnök is volt, ezek Dwight D. Eisenhower, Richard Nixon, Ronald Reagan, George H. W. Bush és fia, George W. Bush. 1994-ben a Képviselők Házában és a Kongresszusban is többséget szereztek.

Clark S. Judge, Ronald Reagan és George Bush beszédírója

Ez a népszerűségük 2006-ig tartott, amikor újra a Demokrata Párt jelöltjei kerültek többségbe a Kongresszusban. A 21. század kezdetén a republikánus párt egy szociális-konzervatív erő, akik kemény külpolitikát folytatnak , mindenképp szeretnék megnyerni a terrorizmus ellen indított háborút.

A 2008-as amerikai elnökválasztáson a republikánusok az arizonai John McCaint jelöltették, míg a Demokrata Párt a Barack Obama személyét jelölte, és az utóbbi nyert, ezáltal ő lett az Amerikai Egyesült Államok első színes bőrű elnöke.

A párt ideológiája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A republikánusok társadalmi kérdésekben konzervatívabbak, gazdasági téren liberálisabbak, mint a Demokrata Párt. Hisznek az egyén felelősségében, a kisebb kormányzatban és a magánvállalkozásokban. Szoros szálak fűzik őket mind a nagyvállalatokhoz ("Wall Street"), mind a helyi, kis cégek tulajdonosaihoz ("Main Street"). Az 1981-es elnöki beiktatási beszédében Ronald Reagan így foglalta össze nézeteit a kisebb kormányzatról: "A jelenlegi válságban nem a kormány a megoldás a problémákra; maga a kormány a probléma." [3]

A republikánus jelöltek nagy része ellenzi az abortuszt, az azonos neműek házasságát és a kisebbségi kvótákat. Támogatják a szabad iskolaválasztást. Gazdasági téren a szabadabb versenyt, a kisebb szabályozást és az adók csökkentését támogatják. Ellenzik a kockázatvállaláson alapuló egészségbiztosítási rendszert, helyette az egyéni biztosítási számlát támogatják, kiegészítve rászorulók megsegítésével. Támogatják a fegyvertartást és az illegális bevándorlókkal szembeni keményebb fellépést.

Nemzetközi kérdésekben neokonzervatív politikát folytatnak a terror elleni harc és az afganisztáni és iraki katonai műveletek tekintetében. A Közel-Keleten és máshol a világban a demokráciát próbálják elterjeszteni. Küzdenek az ENSZ megreformálásáért, a korrupció visszaszorításáért. A párt nem ért egyet a Kiotói jegyzőkönyvben foglaltakkal, mert azokat nem tartják hatásosnak a globális felmelegedés megállításában.

A párt szavazóbázisa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdaságilag: a republikánusokra hagyományosan a kereskedelemben dolgozó, és abból megélő emberek szavaznak. Ez alatt értjük a nagyvállalatoktól a kis kereskedelmekig az összes egységet.

Nemek terén: 1980 óta a nők többsége inkább a Demokrata Pártra, míg a férfiak a republikánusokra adják inkább voksukat. 2006-ban a nők 43%-a szavazott a republikánusokra, míg a férfiak 47%-a döntött így.

Rasszok szempontjából: Az 1960-as évektől kezdődően, a fekete szavazók inkább a demokratákra szavaznak, annak ellenére, hogy a republikánusok is jelöltettek már több államban fekete bőrszínű kormányzót, de nem sok sikerrel. Azonban az utóbbi két évtizedben (eltekintve a 2008-as választástól) a Republikánusok sikeresen kampányoltak az Egyesült Államok területén élő hispániai származású szavazóknak. (2000-ben a hispániaiak 35%, 2004-ben pedig 44%-a szavazott George W. Bush republikánus jelöltre). A párt kemény anti-kommunista elméletei miatt pedig népszerű a kommunista országokból bevándorlóak körében is (pl. Kuba és Vietnam területéről az Egyesült Államokba települők körében). A 2006-os képviselőválasztásokkor a fehérek 51%-a, az ázsiaiak 37%-a, a hispániaiak 30%-a, és a feketék 10%-a szavazott a republikánus jelöltekre.

Családi szempontból: A republikánusokra szavazó fehérek nagy része családos, és van legalább egy gyereke. A meg nem házasodottak, illetve az elvált nők jellegzetesen demokrata-szavazók.

Megélhetési szempontból: A szegény réteg hagyományosan a demokratákra szavaz. A republikánusokra hagyományosan a középréteg, és a felsőréteg többsége szavaz, a szegény rétegek közt csak kevés republikánus van.

Katonaság: A fegyveres erők többsége republikánus-szavazó. A katonák 57%-a, míg a tisztek 66%-a a Republikánus Pártra szokott szavazni.

Szexuális téren: Az utolsó három amerikai választásokkor végzett közvélemény kutatások szerint a homoszexuális és leszbikus állampolgárok 25%-a szavaz a republikánusokra, a többség a Demokrata Pártra voksol. Nemrégiben azonban előretörtek a pártban a konzervatív erők, és a Republikánus Párt kezdte támadni az azonos neműek közötti házasság jogát, emiatt jelentősen csökken népszerűségük a homoszexuálisok körében.

Életkor: A fiatalok körében a Demokrata Párt hagyományosan népszerűbb, a Republikánus Pártra pedig főleg a középkorúak, és az idősek adják voksukat. 2006-ban a pártra a 18-29 év közöttiek 38%-a szavazott.

Vallás: A vallás nagyon sokáig fontos szerepet játszott mindkét párt életében. Az 1960-as évekig a déli katolikusak, zsidók és protestánsak a Demokrata Pártra szavaztak, míg a republikánusokra az északon élő evangélikusak adták voksukat. Azonban ez a 20. század második felében sokat változott: 2004-ben George W. Bushra a minden héten templomba járók 61%-a, a néha templomba járók 47%-a, míg a soha templomba nem járók 36%-a szavazott. A protestánsok 59%-a szavazott Bushra, együtt a katolikusok 52%-ával (annak ellenére, hogy a demokrata jelölt is katolikus vallású volt). A zsidó vallásúak 70-80%-a hagyományosan Demokrata Pártra adja szavazatát. A mormon vallásúak 90%-a is Republikánus Pártra szokott szavazni.

Hely: Az 1980-as évektől kezdve a republikánusok államai (a piros államok) a déli államok (Texas, Alabama, Mississippi stb.) illetve a nyugati hegységi államok (Arizona, Új-Mexikó, Nevada, Utah stb.) és a Középnyugaton (Illinois, Indiana, Ohio). A párt hagyományosan a vidéki és kisvárosi környékeken népszerű, míg a nagyvárosokban a liberálisabb Demokrata Pártra szokás szavazni.

A Republikánus Párt legtöbbet a Nagy-préri területén fekvő államokban kampányol, ugyanis ezen államok lakossága fehér többségű, kevés liberális nagyvárossal (ahol nehezen tudnak népszerűvé válni) (ilyen államok pl. Oklahoma, Kansas, Nebraska, Észak-Dakota, Dél-Dakota, Utah stb).

Konzervatívak és moderáltak: A republikánus szavazóbázis több tucat részre bontható, de a két legnagyobb a konzervatív és a moderált. A konzervatívak hagyományosan az Egyesült Államok déli részén élnek, vallásosak, míg a moderáltak Új-Anglia területén élnek, és liberálisabbak.

Név és jelképek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A párt nevét a tagot az 1850-es években választották, ezáltal is kifejezve hűségüket Thomas Jefferson iránt. Jelenleg a második legrégibb, jelenleg is működő amerikai párt.

A párt beceneve, a G.O.P. Nagy Öreg Párt-ot jelent, és ez a név elterjedt rövidítés, sok fele használják. Ezt a rövidítést 1876-ban vezették be, de később a média nem használta, mert könnyen tévedéseket okozott. A G.O.P. betűkombinációt úgy is értelmezték, mint "God's own party", azaz "Isten saját pártja", ez is magába foglalta a Republikánusok hűségét az evangéliumi kereszténységhez.

A párt hagyományos jele az elefánt. Azonban a 20. század során a hagyományosan republikánus államokban, mint például Ohio, vagy Indiana, a pártnak elterjedt jele volt a sólyom is (ez is szemben állva a Demokrata Párt jelével, a kakassal).

A 2000-es választások után a piros szín összetartozik a Republikánus Párttal, bár hivatalosan nem fogadták el a párt színét soha.

Jelenlegi felépítés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Napjainkban a Republikánus Nemzeti Tanács a felelős a Republikánus Párt kampánytevékenységéért, illetve ők hozzák meg a párt fejlesztésével, és választási stratégiáival kapcsolatos döntéseket. Ennek a tanácsnak jelenleg Reince Priebus a vezetője. A tanács elnökét az államelnök választja ki, ha az republikánus jelölt volt, vagy az republikánusok állami küldöttgyűlése. A Republikánus Nemzeti Tanácsot az államelnök jelölt és kampánystábja irányítja, hoz létre alapokat, és koordinálja a választási stratégiákat. Helyi szinten is hasonlóan van felépítve a párt: a legtöbb nagyvárosban, megyében és választási körzetben vannak tagszervezetek.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]