Whig Párt (USA)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A Whig Párt egy politikai párt volt az Amerikai Egyesült Államokban 1833 és 1856^[1] között. A pártot eredetileg Andrew Jackson elnök és a Demokrata Párt politikája ellen hozták létre. Alapvető irányelveik voltak a kongresszus hatalmának biztosítása az elnöki hatalom felett, a modernizáció és a gazdasági protekcionizmus.

Tartalomjegyzék 1 Története 2 Fordítás 3 Hivatkozások 4 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Története

A párt nevét az 1776-ban a Függetlenségi Háborúban a britek befolyása ellen harcoló tizenhárom Észak-amerikai gyarmat katonáiról kapta, akik Whigeknek nevezték magukat, illetve ez a név akkoriban általánosan elterjedt volt az autokratikus vezetés ellen harcoló személyek körében. A párt vezére a Kentucky-i Henry Clay. Az Illinois-i Abraham Lincoln állami pártvezér volt, de mire őt 1861-ben elnökké választották az már a Republikánus párt szineiben történt, hiszen a Whig párt akkor már nem létezett.

A Whig párt két alkalommal állíthatott elnököt az ország élére, 1841-ben William Henry Harrison, 1849-ben pedig Zachary Taylor személyében. Mindketten meghaltak még ciklusuk befejezése előtt, így alelnökük, Harrison után John Tyler, Taylor után pedig Millard Fillmore kormányzott.

A párt széthullását a rabszolgasággal kapcsolatos nézeteltérések okozták. A rabsolgaságellenes tábor sikeresen meggátolta az akkori elnök Millard Fillmore ismételt jelölését az 1952-es választásokra. Helyette Winfield Scott tábornokot jelölte a párt, de őt ellenfelei legyőzték a választáson. A vereség után a Whigek vezetése széthullott és etűnt a politikai életből. Szavazóbázisuk átpártolt a Republikánus és a Demokrata párthoz, valamint kisebb koalíciós pártokhoz.

[szerkesztés] Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Whig Party (United States) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul.

[szerkesztés] Hivatkozások

[szerkesztés] Külső hivatkozások