Amerikai Konföderációs Államok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Amerikai Konföderációs Államok
Confederate States of America
1861. február 8. – 1865. május 5.
Confederate National Flag since Mar 4 1865.svg Seal of the Confederate States of America.png
Confederacy.png
Mottó: Isten a mi védelmezőnk. (With God our vindicator.)
Általános adatok
Fővárosa Montgomery (1861. február 8.–1861. május 29.)
Richmond (1861. május 29.–1865. május 5.)
Terület 1 995 392 km²
Népesség 9 103 032 fő (1860)
Hivatalos nyelvek angol (de facto)
Pénznem Konföderációs dollár
Kormányzat
Államforma konföderáció
Államfő Az Amerikai Konföderációs Államok elnöke
Jefferson Davis (1861. február 18.–1865. május 5.)
Államfő-helyettes Az Amerikai Konföderációs Államok alelnöke
Alexander Stephens (1861. február 11.–1865. május 11.)
Törvényhozás A Konföderációs Államok Kongresszusa
Elődállam
Utódállam
 Amerikai Egyesült Államok
Amerikai Egyesült Államok 
A Konföderáció második zászlaja
A Konföderáció címere

Az Amerikai Konföderációs Államok, röviden Konföderáció vagy Konföderációs Államok, az Egyesült Államok tizenegy déli állama által létrehozott, 1861 és 1865 között fennállt államszövetség volt.

Abraham Lincoln elnöki eskütétele előtt hét állam bejelentette elszakadását az Amerikai Egyesült Államoktól; négy további az amerikai polgárháború kezdete, a Sumter-erőd ostroma után tett így. Az Egyesült Államok (az Unió) a kilépést törvényellenesnek kiáltotta ki és nem ismerte el a Konföderációt. Bár brit és francia kereskedelmi érdekeltségek hadihajókat és nyersanyagokat adtak el a déli államoknak, egy európai ország sem ismerte el hivatalosan a Konföderációt.

A Konföderáció végleg akkor omlott össze, amikor Robert E. Lee és Joseph E. Johnston feladták seregeiket 1865 áprilisában. Az államszövetség kormány utoljára májusban ülésezett Georgia államban. Csaknem az összes konföderciós haderő június végéig megadta magát. Az 1877-ig tartó polgárháború utáni újjáépítés polgári jogokat és általános választójogot adott a felszabadított rabszolgáknak és a volt déli vezetőknek, illetve újra elismerte a déli államok képviseltetését a Kongresszusban.

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az elszakadás okai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Négy az elszakadó államok közül (Dél-Karolina,[1] Mississippi,[2] Georgia[3] és Texas[4]) kiadtak egy hivatalos nyilatkozatot kilépésük okairól. Minden állam indokai között szerepelt a rabszolgatartók fenyegetése és a rabszolgaság tervezett eltörlése, ezenkívül Georgia azt a szövetségi törvényt is sérelmezte, amely az északi gazdasági érdekeltségeket előnyben részesítette a déliekkel szemben. Alexander Stephens egyik 1861-es beszédében az új kormányzati forma sarokkövének azt nevezte, hogy az „azon a nagy igazságon nyugszik, hogy a négerek nem egyenlőek a fehér emberekkel; hogy a rabszolgaság – alárendelés a feljebbvaló fajnak – a természetes és általános életformájuk”.[5]

Jefferson Davis, az államszövetség elnöke beiktatási beszédében nem tett kitérőt a rabszolgaságra, az elszakadás okának inkább az államok jogainak hangsúlyozását tartotta.[6]

Néhány déli vallási vezető büszkén hirdette az elszakadás okait. Benjamin M. Palmer New Orleans-i presbiteriánus lelkész hangoztatta elkötelezettségét a kilépés mellett egy 1860-as hálaadási szertartáson. Szerinte a fehér délieknek joguk és kötelességük volt fenntartani a rabszolgaságot, hogy ezzel a „gyengéd és hűséges” de „tehetetlen” négerek védelmezői legyenek, megvédjék a világgazdasági érdekeket és a hitet az ateista felszabadítás elől.

Szakadár államok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Amerikai Konföderációs Államok térképe

Hét állam 1861 februárjáig lépett ki az Egyesült Államokból:

Miután Lincoln elnök csapatokat kért dél ellen, négy további állam szakadt el:

Két további államnak volt szakadár kormánya (ezeket később mind elűzték). A Konföderáció igényt tartott rájuk, de sosem irányította őket:

Mindkét állam engedélyezte a rabszolgaságot és rendelkezett unionista és konföderációs megyékkel. Az unionisták között rabszolgatartók is voltak. A Konföderációhoz tartozott a mai Oklahoma, Arizona és Új-Mexikó állam területeinek egy része is. Missouri államban az 1850-es évek alatt kemény csatározások folytak rabszolgaság-ellenes illetve párti banditák között. Az effajta összecsapások pusztították a vidéki lakosságot és a földeket, majd mikor a polgárháború kitört a helyzet még jobban elmérgesedett a felek között. Missouriban valóságos kis polgárháború zajlott a különböző pártállású megyék között, amelyek köré a banditák tömörültek. A sorozatos vérontások és a lakosság elűzése nyomán (amelyben reguláris konföderációs és unionista erők is közreműködtek) megyék tucatjai néptelenedtek el. Az öldöklések a háború után is folytatódtak, mert a bandák eredeti szakmájukat folytatva, de már politikai ok nélkül raboltak és gyilkoltak.

A Konföderáció felemelkedése és bukása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az amerikai polgárháború 1861-ben tört ki, miután a Konföderáció seregei megostromolták a Sumter-erődöt a dél-karolinai Charlestonnál. Az Egyesült Államok szövetségi csapatai visszavonultak az erődbe és nem sokkal később Dél-Karolina bejelentette elszakadását. Az amerikai elnök, James Buchanan megkísérelte újra ellátni Sumtert a Star of the West nevű hajóval, de a Konföderáció tűzereje a hajót visszavonulásra kényszerítette. Abraham Lincolnnak is voltak tervei az erőd újraellátására. Lincoln elnök értesítette Francis W. Pickenst, Dél-Karolina kormányzóját, hogy „végre lesz hajtva egy kísérlet a Sumter-erőd újra ellátására kizárólag élelmiszerekkel, és ha ez a szándék nem ütközik ellenállásba, akkor nem lesz erőfeszítés katonák, fegyverek vagy lőszer bejuttatására Sumterbe figyelmeztetés nélkül, kivéve egy erőd elleni támadás esetén”. Bár a Konföderáció arra számított hogy nem lesz ilyen törekvés, Montgomeryben mégis az erőd elfoglalás mellett döntöttek.

1861. április 12-én a déli csapatok Davis elnök és háborús titkárainak parancsára tüzet nyitottak a Sumter-erődre, ezzel megadásra kényszerítve azt.

A Sumter-erőd ostroma után Lincoln katonákat kért az Unió fennmaradó államaitól,[20] hogy azokkal visszafoglalja Sumtert valamint több más Konföderáció által irányított erődöt és vámházat délen. Az elnök ekkor még csak három hónapos szolgálatra hívott önkénteseket.[20] Ezt a kijelentést még azelőtt tette, hogy a Kongresszus megtárgyalhatta volna az ügyet. Abraham Lincoln kérése négy további államot késztetett a kilépésre. Virginia, Arkansas, Tennessee és Észak-Karolina belépett a Konföderációba és ezzel tizenegy tagállamúra bővült az új államszövetség. Miután Virginia belépett a Konföderációs Államok sorába, a fővárost az alabamai Montgomeryből áthelyezték a virginiai Richmondba.

Alexander Stephens álláspontja szerint Lincoln szándéka a Sumter-erőd újraellátására provokálta ki a háborút.[21]

A Konföderáció a kezdeti sikerek után vereséget vereségre halmozott, mert nemzetközi elszigeteltségét nem tudta áttörni. Az Unió flottája szoros blokádot vont a tengerpart köré, így tengeren nem tudott utánpótláshoz jutni a hajókkal nem rendelkező déli hadsereg, ahol több ízben fellépett a lőszerhiány. Mexikót francia csapatok szállták meg, s az országban beköszöntő politikai zavarok miatt onnan sem várhatott a Konföderáció segítséget akár a mexikóiaktól, akár azt megszálló hatalmaktól.

A polgárháború után még sokáig szívósan élt a konföderáció eszméje és még évekig sor került zavargásokra a déli államokban. Napjainkban is vannak akik a konföderáció rég bukott ügyével szimpatizálnak, ez különösen a rasszizmusáról hírhedt Ku Klux Klant jellemzi.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Confederate States of America - Declaration of the Immediate Causes Which Induce and Justify the Secession of South Carolina from the Federal Union (angol nyelven). The Avalon Project, 1996. (Hozzáférés: 2007. december 28.)
  2. Confederate States of America - Mississippi Secession (angol nyelven). The Avalon Project, 1996. (Hozzáférés: 2007. december 28.)
  3. Confederate States of America - Georgia Secession (angol nyelven). The Avalon Project, 1996. (Hozzáférés: 2007. december 28.)
  4. Confederate States of America - A Declaration of the Causes which Impel the State of Texas to Secede from the Federal Union (angol nyelven). The Avalon Project, 1996. (Hozzáférés: 2007. december 28.)
  5. Cornerstone Speech (angol nyelven). TeachingAmericanHistory.org. (Hozzáférés: 2007. december 28.)
  6. Jefferson Davis' Inaugural Address (angol nyelven). Wikisource, 2004. (Hozzáférés: 2007. december 28.)
  7. South Carolina (angol nyelven). Lamar County. (Hozzáférés: 2007. december 28.)
  8. Mississippi (angol nyelven). Lamar County. (Hozzáférés: 2007. december 28.)
  9. Florida (angol nyelven). Lamar County. (Hozzáférés: 2007. december 28.)
  10. Alabama (angol nyelven). Lamar County. (Hozzáférés: 2007. december 28.)
  11. Georgia (angol nyelven). Lamar County. (Hozzáférés: 2007. december 28.)
  12. Louisiana (angol nyelven). Lamar County. (Hozzáférés: 2007. december 28.)
  13. Texas (angol nyelven). Lamar County. (Hozzáférés: 2007. december 28.)
  14. Virginia (angol nyelven). Lamar County. (Hozzáférés: 2007. december 28.)
  15. Arkansas (angol nyelven). Lamar County. (Hozzáférés: 2007. december 28.)
  16. North Carolina (angol nyelven). Lamar County. (Hozzáférés: 2007. december 28.)
  17. Tennessee (angol nyelven). Lamar County. (Hozzáférés: 2007. december 28.)
  18. Missouri (angol nyelven). Lamar County. (Hozzáférés: 2007. december 28.)
  19. Kentucky (angol nyelven). Lamar County. (Hozzáférés: 2007. december 28.)
  20. ^ a b Lincoln's Call For Troops (angol nyelven). Official Records of the War of the Rebellion, 2005. november 3. (Hozzáférés: 2007. december 28.)
  21. Alexander H. Stephens: A Constitutional View of the Late War Between the States, 2. könyv, 36. oldal: „I maintain that it was inaugurated and begun, though no blow had been struck, when the hostile fleet, styled the "Relief Squadron," with eleven ships, carrying two hundred and eighty-five guns and two thousand four hundred men, was sent out from New York and Norfolk, with orders from the authorities at Washington, to reinforce Fort Sumter peaceably, if permitted "but forcibly if they must.” (angol nyelven). US Archive, 1870. (Hozzáférés: 2007. december 28.)