2012-es amerikai elnökválasztás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
57. elnökválasztás az Egyesült Államokban
2008 2012. november 6. 2016
Párt Demokrata Párt Republikánus Párt
Barack Obama
Mitt Romney
Elnökjelölt Barack Obama Mitt Romney
Tisztség az USA elnöke volt kormányzó
Joe Biden Paul Ryan
Alelnökjelölt Joe Biden Paul Ryan
Szlogen Forward
(Előre!)
Believe in America
(Higgy Amerikában!)
A 2012-es amerikai elnökválasztás végeredményének térképe az USA tagállamai szerint

Az elnökválasztó elektorok száma
az USA tagállamai szerint


A végeredmény:

Obama: 332
Romney: 206

Az Amerikai Egyesült Államok alkotmányának[1] előírása szerint 2012. november 6-án, kedden az országban elnökválasztást tartottak. Az előírások szerint aznap az egyes államok és egyéb területek lakói megválasztották az elektori kollégium tagjait. A hivatalban lévő elnök, Barack Obama 332 elektori mandátumot szerzett, míg vetélytársa, Mitt Romney 206-ot, így 2012. december 17-én az elektorok Obamát újraválasztották elnökké, Joe Bident pedig alelnökké. Őket aztán 2012. január 20-án iktatták be a hivatalukba (Obamát washingtoni idő szerint délben, Bident pedig reggel nyolckor).[1][2]

A választhatóság feltételei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alkotmány a választhatóság feltételéül a legalább harmincöt éves életkort írja elő, valamint azt, hogy a jelölt születése óta amerikai állampolgár legyen, továbbá követelmény az is, hogy a jelölt 14 éve állandó lakhellyel rendelkezzen az USA-ban. Emellett a huszonkettedik alkotmánymódosítás értelmében nem lehet elnökké választani azt, akit már kétszer elnökké választottak, és mint bármely más szövetségi tisztviselő, az elnök sem lehet a törvényhozás tagja.[1]

Jelöltek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az elnöki posztra hagyományosan csak a két legnagyobb párt jelöltjének van igazi esélye.

Demokrata Párt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 50 éves Barack Obama, a hivatalban lévő elnök 2011. április 4-én jelentette be, hogy a várakozásoknak megfelelően indulni kíván az újraválasztásért.[3] Az elnöknek nem volt komoly ellenfele pártján belül, és a charlotte-i országos konvención (jelölőgyűlésen) simán elnökjelöltté választották 2012. szeptember 6-án.[4][5] Az alelnökjelölt ismét Joe Biden lett.

Republikánus Párt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mitt Romney (jobbra) és Paul Ryan egy kampányrendezvényen 2012 augusztusában

A republikánus jelölt személyéről fél évig tartó előválasztási folyamat során döntöttek. 7 jelölt közül végül a 64 éves mormon Mitt Romney, Massachusetts korábbi kormányzója diadalmaskodott. Hivatalosan a floridai Tampában tartott republikánus konvención választották meg a párt jelöltjévé 2012. augusztus 29-én.[6] Romney Paul Ryant, a képviselőház költségvetési bizottságának elnökét, wisconsini képviselőt választotta alelnökjelöltnek. A határozott, erősen konzervatív gazdasági nézeteket valló képviselőtől azt várták, hogy markáns jelleget adjon a véleményét korábban gyakran változtató, ezért nem túl átütő elnökjelölt kampányának, és mozgósítsa a hagyományos konzervatív szavazókat.[7]

Egyéb[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A többi jelöltnek minden államban külön aláírásokat kell gyűjtenie, hogy felkerüljenek a szavazólapra. A legnagyobb támogatottsággal a következő három jelölt rendelkezik:[8]

Gary Johnson
Jill Stein
Virgil Goode
Gary Johnson Jill Stein Virgil Goode
Gary Johnson 58 éves, Új-Mexikó korábbi kormányzója, libertariánus, a Libertárius Párt jelöltje.   Jill Stein 62 éves Massachusetts-i orvos, a Zöld Párt jelöltje.   Virgil Goode 66 éves, korábbi virginiai kongresszusi képviselő, az Alkotmány Párt jelöltje.

Johnson a szavazatok 1%-át kapta, Stein 0,4%-ot, Goode pedig 0,09%-ot. Számos kis párt jelöltjére is lehet szavazni néhány államban.[9]

Közvélemény-kutatások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közvéleménykutatási eredmények az egyes tagállamokban. A számok az elnyerhető elektorok számát jelentik. A csíkozott területű államok adatai szerint az vezető politikus előnye a hibahatáron belül van, ezek a billegő államok.

██ Mitt Romney vezet a friss közvélemény-kutatásokban

██ Mitt Romney vezet régebbi közvélemény-kutatásokban (friss nem érhető el)

██ Barack Obama vezet a friss közvélemény-kutatásokban

██ Barack Obama vezet régebbi közvélemény-kutatásokban (friss nem érhető el)

██ Nincs elérhető adat

Mivel az USA-ban közvetett elnökválasztás van, az eredmény az egyes államokban megszerzett elektorok összmennyiségétől függ. Megkülönböztethetünk olyan államokat, ahol hagyományosan egyik vagy másik nagy párt jelöltje győz, és billegő államokat, ahol kétesélyes a kimenetel.[10] Utóbbiak körülbelül egy tucatnyian vannak, ezekben dől el a választás. (Persze ritkán hagyományosan elkötelezett államban is lehet fordítani.) A demokraták többnyire a keleti és nyugati parti államokat nyerik, a konzervatívok pedig a délieket és a középnyugatiakat. Emellett figyelembe kell venni, hogy az egyes államokban különböző számú elektort lehet nyerni az állam népességének függvényében, így jobban megéri nagy népességű billegő államokban kampányolni, mint kicsikben.

Billegő államok 2012-ben (zárójelben a megnyerhető elektorok száma):

A kampányok irányítói különféle szimulációkkal próbálják a választás szempontjából fontos helyszíneket meghatározni.[11]

Augusztusban országosan azonos népszerűségű volt a két párt jelöltje.[12] Az elemzők szerint azonban a közvetett választási rendszer miatt Obama elnök mégis jelentős előnnyel indult, mert már a választások előtt elkönyvelhetett 221 szinte biztos elektori szavazatot, míg Romneynak csak 191 volt. (A győzelemhez 270 kell.)

Októberben, az első televíziós vita után Romney népszerűsége megnőtt. Egy hónappal a választás előtt 47:44 arányban vezetett országosan.[13] A választás előtt teljesen fej-fej mellett haladt a két elnökjelölt népszerűsége.

Kampány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A munkanélküliség alakulása az USA-ban 2009 januárja és 2012 szeptembere között

Kampánytémák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gazdaság állapota volt a kampány legfontosabb kérdése. A jelöltek beszédeikben a munkahelyteremtésre helyezték a hangsúlyt. Olyan témák, mint a fegyvertartás, a klímaváltozás és a homoszexuálisok házassága, ezúttal nem kaptak nagy hangsúly.

A demokraták először azért támadták Romneyt, mert túlságosan gyakran változtatta a véleményét a korábbi években fontos kérdésekben. Majd azt követelték, hogy hozza nyilvánosságra az adóbevallását, mert szerintük túlságosan kevés adót fizet a milliomos republikánus elnökjelölt.[14] Szeptember közepén kiszivárgott egy videofelvétel, amin Romney egy zárt körű májusi kampányrendezvényen azt mondja, hogy az amerikaiak 47 százaléka Obamára fog szavazni, „bármi történjen is”, mert ezek az emberek a kormány segítségétől függenek. „Áldozatnak hiszik magukat, és azt gondolják, hogy a kormánynak kell gondoskodnia róluk (...), azt hiszik, hogy jogosultak az egészségügyi ellátásra, az élelemre és a lakhatásra. (...) Sohasem fogom meggyőzni őket arról, hogy vállalják a személyes felelősséget, és törődjenek a saját életükkel”, és ehelyett az 5-10 százaléknyi gondolkodó függetlent kívánja megcélozni a politikai centrumban.[15]

Romney visszavonta állításait: „Egy kampány során, ahol beszédek százait, ha nem ezreit kell elmondani, majd kérdések és válaszok következnek, időközönként mond az ember olyat, ami nem jól veszi ki magát, (...) ebben az esetben mondtam valamit, ami teljes tévedés volt” – mondta a Fox News-nak.[16]

2012. szeptember 11-én az épp egy Mohamed prófétát gúnyoló amerikai videofilm okán kirobbant tüntetések miatt forrongó Líbiában iszlamista terroristák megtámadták az amerikai követséget Bengáziban.[17][18] A támadásban Christopher Stevens amerikai nagykövet és 3 másik amerikai személy meghalt.[19] Ezután arról folyt polémia, hogy megfelelő-e az amerikai követségek védelme és hogy ki a felelős az áldozatokért.

Az elnök elsősorban az általa bevezetett egészségügyi reformmal (a kötelező egészségbiztosítás kiterjesztésével), Oszáma bin Láden likvidálásával, a tőzsdén bevezetett reformokkal és az autóipar megmentésével kampányolt.

Az október végén az Észak-Amerika keleti partjára épp New Yorknál lecsapó Sandy hurrikán miatt néhány napra felfüggesztették a kampányt, de a vihar által okozott felfordulás alkalmat adott Obamának, hogy felelős és hatékony vezetőnek mutatkozzon pár nappal a választás előtt.[20] A demokraták ezután azért is támadták Romneyt, mert korábban gúnyolódott a klímaváltozást fontos problémaként említő Obamán.

Televíziós viták[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az októberi első tévévitán Obama túlságosan passzívnak bizonyult a határozott és könnyed ellenfelével szemben. Romneynak jelentősen nőtt népszerűsége, több billegő államban átvette a vezetést, és országosan először előzte meg Obamát.[21] Az első vitát kb. 50 millió amerikai követte figyelemmel. Majd az alelnökjelölti vita következett, ahol inkább a demokrata Joe Biden alelnök volt a meggyőző. A második elnökjelölti tévévitán már keményebb, harciasabb volt Obama.[22] A vita után politikailag megoszlottak a vélemények, hogy ki volt a nyertes.[23] A második vitát kb. 70 millióan nézték meg. A harmadik, külpolitikai kérdésekről szóló vitát egyértelműen Obama nyerte.[24]

Kampányfinanszírozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2010-től az addig átlátható kampányfinanszírozás terén új szabályok léptek életbe. A törvények szerint egy személy közvetlenül legfeljebb 2500 dollárral járulhat hozzá egy jelölt kampányához. Az ún. „politikai akcióbizottságok” (PAC) azonban korlátlan összegű támogatást fogadhatnak el cégektől vagy magánszemélyektől abban az esetben, ha nem egyeztetnek közvetlenül a támogatott jelölttel, párttal vagy kampányszervezettel. Az új szabályozást mindkét nagy párt elfogadta.

A létrejött rendszerben a tőkés csoportok reklámok segítségével egyszerűen tudják befolyásolni a választásokat. Ezt számos civil szervezet és személy, például Stephen Colbert amerikai humorista bírálta.[25]

A kampány 6 milliárd dollárba került, ami kétszerese a 2000-es kampányösszegnek,[26] és ez 2:1 arányban oszlott meg a republikánus jelölt javára.[27] 2008-hoz képest kétszer több tévéreklám került adásba.

Eredmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelölt Párt Szavazatok Elnyert elektorok
száma aránya száma aránya
Barack Obama Demokrata Párt 65 600 425 51,0% 332 61,7%
Mitt Romney Republikánus Párt 60 861 683 47,3% 206 38,3%
Gary Johnson Libertárius Párt 1 274 163 1,0% 0 0%
Jill Stein Zöld Párt 467 011 0,4% 0 0%
Egyéb 534 671 0,4% 0 0%
Összesen 128 737 953 100% 538 100%

Térképek, diagramok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az elnökválasztás eredménye államonként


Az elnökválasztás eredménye megyénként


Az elnökválasztás eredménye kartogramon. Egy kocka egy elektornak felel meg


Változás megyénként 2008-hoz képest. Kék: demokraták felé tolódás; piros: republikánusok felé tolódás


Változás 2008-hoz képest. A legtöbb államban a republikánusok növelték befolyásukat, de nem eléggé ahhoz, hogy fordítsanak
A leadott szavazatok megoszlása államonként és megyénként. Kék: demokrata többség, piros: republikánus többség


Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c Az Amerikai Egyesült Államok alkotmánya. (Hozzáférés: 2011. június 7.)
  2. Nakamura, David; Robert Barnes: Obama officially begins his second term (angol nyelven). Washington Post, 2013. január 20. (Hozzáférés: 2013. január 21.)
  3. Obama declares himself candidate for re-election. Reuters. (Hozzáférés: 2011. június 14.)
  4. Why No Democrat Will Challenge Obama in 2012. Newsweek. (Hozzáférés: 2011. június 14.)
  5. Hivatalosan is újra elnökjelölt lett Barack ObamaNépszabadság, 2012. szeptember 6.
  6. Mitt Romney hivatalosan is elnökjelölt – Index, 2012. augusztus 29.
  7. Romney bedobta alelnökjelöltjét, Paul Ryant – Index, 2012. augusztus 11.
  8. Fűpárti elnökjelöltek Obamáék ellen – Index, 2012. október 25.
  9. Ilyen sokszínű igazából az amerikai politika – Index, 2012. október 29.
  10. Ahol megütköznek Amerika seregeiOrigo, 2012. szeptember 11.
  11. Romneynak van honnan feljönnie – Index, 2012. szeptember 3.
  12. Fej fej mellett Romney és ObamaMagyar Nemzet, 2012. augusztus 22.
  13. Romney növelte előnyét Obamával szemben – Hvg.hu, 2012. október 11.
  14. 2011-ben 420 millió forintnyi adót fizetett Mitt Romney – 2012. szeptember 21.
  15. Támadhatóan beszélt a segélyre szorulókról és a latinokról RomneyHeti Válasz, 2012. szeptember 18.
  16. Romney beismerte: "teljes tévedés", amit a kiszivárgott videón mondott – ATV.hu, 2012. október 5.
  17. Megölték a líbiai USA-nagykövetet – Index, 2012. szeptember 12.
  18. Szervezett támadás volt a nagykövet megölése – Index, 2012. szeptember 29.
  19. Amerikai kommandósok is meghaltak Bengáziban – Hvg.hu, 2012. szeptember 14.
  20. Politikai hurrikán: Sandy inkább Obamát segítette – Hvg.hu, 2012. november 1.
  21. A héten eldőlhet, ki költözik a Fehér Házba – Magyar Nemzet, 2012. október 14.
  22. Obama keményen támadta Romney-t – Index, 2012. október 17.
  23. Fox News: Romney jobb volt a gazdaság és Líbia kérdésben – ATV.hu, 2012. október 17.
  24. Darabokra szedtük az utolsó Obama-Romney vitát – Kitekintő.hu, 2012. október 24.
  25. „Azt csinálunk, amit akarunk”Népszabadság, 2011. november 5.
  26. A "csatatérállamokban" dőlhet el az amerikai választási kampányInfoRádió, 2012. november 5.
  27. Romney kétszer többet költ Obamánál – Index, 2012. november 3.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz 2012-es amerikai elnökválasztás témájú médiaállományokat.