Pap Gábor (művészettörténész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pap Gábor
Született 1939. május 7. (75 éves)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása művészettörténész,
pedagógus

Pap Gábor (Budapest, 1939. május 7.) művészettörténész. Édesapja Pap László református lelkész, testvére Pap László szintén lelkész.

Életútja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyetemre az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar–művészettörténet szakára járt.

19621963 között a Képzőművészeti Alapnál lebonyolítási előadó, majd 19631973 között az MTV képzőművészeti rovatvezetője, szerkesztő, riporter, forgatókönyvíró, filmrendező, műsorvezető, dramaturg. 1973–1979 között a Művészet főszerkesztő-helyettese, 1979–1981-ben a Postánál hírlapkihordó. 19821984 között a Kiskunhalasi Városi-Járási Könyvtár igazgatója, majd a városi tanács művelődési osztályának munkatársa, 1984–1987 között külső munkatársa, 1984–1985-ben a budapesti Széchenyi Művelődési Központ kiadói részlegvezetője, 1987–1988-ban a gödöllői Helytörténeti Gyűjtemény igazgató-helyettese, 1989-től a kecskeméti Nemzetközi Zománcművészeti Alkotóműhely művészettörténeti főmunkatársa. 19731977 között nyaranta a zebegényi Szőnyi István Szabadiskola tanára, 1974-től tanít a Kossuth Lajos Tudományegyetemen, a Debreceni Orvostudományi Egyetemen, a debreceni Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskolán, Pécsett, Szombathelyen, Zalaegerszegen, Kaposvárott, Győrött. 1984-től a Budapesti Műszaki Egyetem Rózsa Ferenc Kollégiumában, a Bercsényi Klubban. 1994–1995 a Képzőművészeti Főiskolán, 1994-től a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen, 1995-től a Miskolci Bölcsész Egyesület Nagy Lajos Király Magánegyetemnek meghívott és közkedvelt előadója. 1993-tól a Csuvas Nemzeti Akadémia tagja.

Főbb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nagy István, 1965
  • Nagy István–Nagy Balogh–Tornyai, 1965
  • Csak tiszta forrásból. Adalékok Bartók Cantata profanájának értelmezéséhez, 1990
  • A Napút festője, Csontváry Kosztka Tivadar, 1992
  • Jó pásztorok hagyatéka. Magyar népművészet, 1993
  • Jött éve csodáknak. A magyar csillagmítoszi hagyomány élő Atillája, 1993
  • Csodakút (szerkesztő), 1994
  • A képíró bölcs, Tóth Menyhért [Turai G. Kamillal], 1995
  • Hazatalálás, 1996
  • Angyali korona, szent csillag, 1996
  • János vitéz és a Tarot (Lőrincz Ibolyával), 1998
  • Az ember tragédiája a nagy és kis Nap-évben (Szabó Gyulával), 1999
  • Asztrálmítoszi keretek - mai sorsok, 1999
  • Nefelejts, 2000
  • Dunaisten keresztfia (Makoldi Sándorral), 2002
  • Csillag esik, föld reng... Atilla-színművek, 2002
  • A Táltos és a Szűz-Bobály Attila szobrászművészről, 2003
  • Mag hó alatt-Télúton, 2003
  • "Nézz egy kicsit a fejembe" A hagyományörökítés útjai a szkítautód népeknél, 2003
  • Fejezetek a Szent Korona és a koronakutatás történetéből, 2004
  • "Sors, nyiss nekem tért..." Misztériumdráma 1848-49 emlékére, 2004
  • "A fénytől élünk s a fény vagyunk..." Turi Endre, 2006
  • Száll az Isten házadra, 2007
  • "A bölcsesség házat épít magának" (Kovács Józseffel), 2008
  • Fényre éledő üdvtörténet. Ünnepváró elmélkedés középkori finnországi templomokban, 2009
  • Emberséget járunk tanulni. Mesék tanulságokkal, 2009
  • Az Atilla-kincs vallomása. Szemelvények a nagyszentmiklósi aranyedények képírásba foglalt üzeneteiből, 2010.
  • Nem múló szent összhang - Tóth Menyhértről magunk közt, 2010.
  • Atilla ébresztése, 2010.
  • Bánk Bán a világdráma színpadán, 2010.
  • Lúdas Matyi avagy a magyar nemes megigazulása
  • A fehér ló és a fekete bárány fiai. Kis és dekanátusi rend a magyar népmesék egy csoportjában, (É.n.)

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Videók – előadások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]