Mikes Kelemen

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mikes Kelemen
Mikes.jpg
Élete
Született 1690 augusztusa
Zágon
Elhunyt 1761. október 2. (71 évesen)
 Törökország, Rodostó
Nemzetiség magyar
Pályafutása
Jellemző műfajok levél
Fontosabb művei Törökországi levelek

Zágoni Mikes Kelemen (Zágon, 1690 augusztusa – Rodostó, Törökország, 1761. október 2.) II. Rákóczi Ferenc íródeákja, kamarása.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mikes Pál és Torma Éva fia. Apja Thököly Imre pártján levő erdélyi úr volt, akit mint bujdosót hűtlensége miatt a havasalföldi vajda kiadott Heisternek, aki Fogarason 1700 körül kivégeztette. Mikes szülei reformátusok voltak, de nevelőapja, Boér Ferenc hatására már gyermekkorában a katolikus hitre tért át, amelynek élete végéig buzgó híve volt. A jezsuiták kolozsvári konviktusában tanult. 1707-ben már II. Rákóczi Ferenc „belső inasa” (apródja) lett, aki két év múlva „bejáróvá” léptette elő.

1711-ben, a szabadságharc bukása után Rákóczi elhagyta az országot, és Mikes puszta szeretetből és hűségből elkísérte urát bujdosása útjára. Vele volt Lengyelországban, együtt tette meg vele a tengeri utat Franciaországba, ahol 1713. január 13-ától 1717. szeptember 15-éig időztek, amikor III. Ahmed szultán meghívására Törökországba utaztak. A Párizsban töltött idő elég alkalmat nyújtott neki, hogy megismerkedjék a francia kultúrával és irodalommal. Törökország partján, Gallipoliban október 10-én kötöttek ki, s ettől fogva a szultán birodalmában várták az európai események alakulásától, a török háborútól, a francia szövetségtől, hogy mint szabadítók visszatérhessenek a hazába. Meg is jelentek a szultán drinápolyi táborában, de a háború kedvezőtlenül folyt a törökökre nézve, s az 1718 nyarán 24 évre kötött passzarovici béke meghozta nekik az első kiábrándulást. Augusztus 24-étől szeptember 21-éig Bujukderében, azután pedig Jenikőben szállott meg Rákóczi híveivel, ahonnét ellátogattak Konstantinápolyba; sátoroztak az ázsiai parton is Bekhorban. Végül 1720 tavaszán a porta Rodostót tűzte ki, a Márvány-tenger partján bujdosóink végleges szállásául, ahová április 24-én érkeztek meg.

Mikes Kelemen szobra a zágoni Mikes–Szentkereszty-kúria kertjében, Bocskai Vince alkotása

Itt teltek el Mikes hátralevő évei, 42 esztendő, örök honvágy között. Leveleiben így ír erről: „Én úgy szeretem már Rodostót, hogy soha el nem felejthetem Zágont!” Anyja a 20-as évek elején mindent elkövetett, hogy kieszközölje fia hazatérését; Mikesnek csak folyamodnia kellett volna amnesztiáért, de nem akarta elhagyni az öregedő fejedelmet. Később, mikor Rákóczi már nem élt, III. Károly király halála után folyamodott az új uralkodóhoz, Mária Teréziához hazatérési engedélyért, de sikertelenül. A hontalanság eleinte tűrhetőbb volt; a kolostori rendtartás mellett is, melyet a fejedelem a magyar telepen megkövetelt, hangosabb volt az élet, míg többen voltak. Némi társas életről is lehetett szó, míg asszonyok is voltak a száműzöttek közt, néhány előkelőbb bujdosó felesége.

Ekkor szövődött Mikes életének is idillikus regénye Kőszegi Zsuzsi iránt. Vonzalmuk kölcsönös volt, de Bercsényiné halála után (1723) Zsuzsi Bercsényinek nyújtotta kezét, s mikor Bercsényi után özvegyen maradt, 1726-ban Lengyelországba költözött. Vele Mikes életének legderűsebb sugara tűnt el. A bujdosók is egyre gyérültek, és mikor Rákóczi 1735-ben meghalt, Mikes szeretetének a legfőbb tárgyát is elvesztette. Rákóczi József 1738. évi expedíciójában félkedvvel vett részt. Még örült is, hogy a töröknek nem sikerült benyomulnia Magyarországra, hogy a magyarok és erdélyiek nem siettek zászlójuk alá. Mikes 1739. június 5-én hagyta el Csernavodát, és Bukarestbe utazott, ahol a vajda nagy kitüntetéssel fogadta. Útját Zay Zsigmonddal Foksánig folytatta, majd szeptember 4-én az oroszok közeledtére visszafelé indult, és 17-én ismét Bukarestbe érkezett. Itt lázzal küzdve betegeskedte át a telet. Majd beleunva a Porta a bujdosókkal való tüntetésbe, visszarendelte őket Rodostóba, ahova 1740. május 26-án elindulva Zayjal, június 21-én érkeztek meg.

A Mikes Kelemen-emlékszoba a zágoni Mikes–Szentkereszty-kúriában. Ebben a szobában tartották Mikes Kelemen keresztelőjét

Mikor az 1741. évi hazakéredzkedés nem járt sikerrel, Mikes hívő ember beletörődésével tűrte sorsát. Az unalmát könyvírással, francia vallási és szépirodalmi művek átdolgozásával űzte el. Egymásután temette el bujdosó társait, míg 1758. október 22-étől, Zay Zsigmond báró halála után egyedül maradt. E végső években (175961) engedélyt kapott, hogy levelet válthasson a családtagjaival, Huszár József báróval, s könyveiből is küldött haza. 1761. október 2-án Rodostóban halt meg, pestisben.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A levelek 1794-es kiadásának címlapja

Legismertebb műve a Törökországi levelek, amely egy levelekből felépített regény; két főszereplője a leveleket író rodostói száműzött (aki teljesen nem azonosítható Mikes életrajzi alakjával), valamint a teljesen fiktív címzett, a Konstantinápoly mellett lakó P. E. grófné. Igen sok történelmi, kortörténeti érdekesség is van e levelekben, II. Rákóczi Ferencről, Bercsényiről, a száműzött kurucok kolóniájáról, a török diplomáciáról. A mű 207 levélből álló sorozat, az első levél 1717. október 10-én, az utolsó 1758. december 20-án kelt.

Az egybekötött 207 fiktív levél a magyar széppróza első alkotása. Mikes Törökországi leveleit II. Rákóczi Ferencnek egy Horváth István nevű szolgája őrizte, és tőle került a bécsi magyar irodalmi társaság egyik tagjához, Görög Demeterhez. Görög Demeter pedig tovább adományozta a leveleket Kultsár Istvánnak, s ő adta ki 1794-ben elsőnek a P. E. grófnőhöz címzett Mikes-féle leveleket. Kultsár örököseitől Toldy Ferenc vásárolta meg 1858-ban. Bartakovics Béla érsek 1867-ben „szerezte” meg az eladósodott Toldy Ferenctől a bujdosó székely leveleit, a főpap pedig az egri főegyházmegyei könyvtárra hagyta.

Mikes mellszobra a vajai Vay Ádám Múzeum parkjában

Fordításai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Charles Gobinet: Az Iffiaknak kalauzza az Isten uttyában (1724); 1751-ben újra lefordítja Az Ifjak Kalauza a Keresztényi aitatosságban címmel
  • Épistoláknak és az Evangéliumoknak Magyarázattya (1741); ismeretlen eredetiből
  • Francois Aimé Pouget: Catechizmus formájára való közönséges Oktatások (1744)
  • Madame de Gómez, Madeleine-Angélique Poisson: Mulatságos napok (1745); a nyolckötetes regényciklusból egy kötetnyi novella átdolgozása
  • Benoit Van Haeften: A Keresztnek királyi úttya (1747)
  • Étienne-Francois Vernage: Keresztényi Gondolatok (1747); a kéziratos kötet függelékében megtalálható a Salve Regina és az Ave Maria Stella magyar nyelvű szövege
  • Nicolas Le Tourneux: A Kristus Jésus Életének Históriája (1748)
  • Nicolas de Mélicques: A Valóságos Keresztényeknek Tükre (1749)
  • Claude Fléury: Az Izraéliták Szokásáról (1750)
  • Claude Fléury: A Keresztényeknek Szokásiról való beszélgetés (1750)
  • Antoine Courtin: Az idő Jóll el Töltésének Módgya Mindenféle Rendben (1751)
  • Augustin Calmet: A Sidok és az Ujj Testámentumnak Históriája (1754)

Róla elnevezett iskolák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Író a száműzetésben: Mikes Kelemen, szerk. Tüskés Gábor, munkatársak Csörsz Rumen István, Hegedüs Béla, Lengyel Réka, Budapest, Universitas, 2012 (Historia Litteraria, 28)
  • Literaturtransfer und Interkulturalität im Exil. Das Werk von Kelemen Mikes im Kontext der europäischen Aufklärung / Transmission of Literature and Intercultural Discourse in Exile The Work of Kelemen Mikes in the Context of European Enlightenment / Transmission de la littérature et interculturalité en exil L’œuvre de Kelemen Mikes dans le contexte des Lumières européennes, Gábor Tüskés (Hrsg./ed./éd.) unter Mitarbeit von / in collaboration with / en coopération avec: Bernard Adams, Thierry Fouilleul & Klaus Haberkamm, Peter Lang, Bern-Berlin-Bruxelles- Frankfurt am Main-New York-Oxford-Wien, 2012.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]