M101 tarack

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
M101A1 tarack
Vierville-sur-Mer d-day museum 2008 PD 19.JPG
Gyártási adatok
Típus tarack
Ország  Amerikai Egyesült Államok
Gyártó Rock Island Arsenal
Alkalmazás
Használó ország lásd alkalmazók
Háborús alkalmazás második világháború
koreai háború
indokínai háború
vietnami háború
Műszaki adatok
Űrméret 105 mm
Lőszer 105×372 R
Tömeg 2,26 t
Fegyver hossza 5940 mm
Csőhossz 2310 mm
Csőtorkolati sebesség 472 m/s
Max. lőtávolság 11 270 m
Oldalirányzás 46°
Magassági irányzás mínusz 5° plusz 66°

A 105 mm M2A1 (M101A1) tarack volt az Amerikai Egyesült Államok szabványos könnyű tábori tarackja a második világháború alatt, melyet az európai és csendes-óceáni hadszíntéren is bevetettek. Gyártását 1941-ben kezdték, majd gyorsan bevetették a Japán Császári Hadsereg ellen a Csendes-óceánon, ahol hírnevét pontosságáról és nagy rombolóerejéről szerezte. Az M101 105 mm-es nagy robbanóerejű (HE) lövedéket tüzelt 11 200 méteres távolságig, így alkalmas volt a gyalogság támogatására.

Széleskörű alkalmazás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mivel a tarackot nagy mennyiségben gyártották, sok ország rendszeresítette a háború után. Lövedéktípusa több külföldi ország szabványos típusa lett. 1962-ben megváltozott a tüzérség jelölőrendszere, így a 105 mm-es M2A1 tarack új jelölése az M101A1 lett. A löveget bevetették a koreai és a vietnami háborúkban is. A harctéren megjelent egy hasonló típus, az M102 tarack, amelynek feladatköre megegyezett az M101 tarackéval, azonban soha nem szorította ki a hadrendből. Manapság az M101A1 tarackokat már kivonták az amerikai hadseregből, azonban több ország továbbra is alkalmazza a típust.

A kanadai haderő C1 Howitzer jelöléssel egészen 1997-ig használta az M2A1 tarackokat, mikoris egy modernizáción estek át, hogy meghosszabbítsák szolgálati idejüket. Az így létrehozott tarackok jelölése a C3 lett. A továbbfejlesztések között szerepelt a hosszabb lövegcső, a csőszájfék, a megerősített lövegtalpak és a lövegpajzs felső részének eltávolítása. A löveg megmaradt a Kanadai Hadsereg tartalékos egységeinek alap könnyű tarackja. A C3 tarackot Brit Columbiában a Glacier Nemzeti Parkban lavinaindításra használják. Az Amerikai Egyesült Államokban a United States Forest Service is alkalmazza a tarackokat lavinaindításra.

Franciaország és a Vietnami Állam is bevetette a tarackot az első indokínai háborúban.

M2/M101 tarackokat használtak Jugoszláviában is, melyekből nagyjából 50 darabot zsákmányolt Horvátország, ezek közül pedig négyet használnak kiképzési célra.

M2 tarackokat kis mennyiségben az Ausztrál Hadsereg tartalékos ereje is használ, de ezeket 81 mm-es aknavetőkkel váltanak le. A hadsereg kötelékében a 105 mm-es L119 Hamel ágyúk és a 155 mm-es M198 tarackok vették át a helyüket.

Tengerészgyalogosok egy 105 mm-es M101A1 tarackkal tüzelnek.

Változatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Löveg változatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kanadai 1. és 3. Field Regiment katonái 105 mm-es nagy robbanóerejű lövedéket tüzelnek egy C3 tarackkal az Exercies Maritime Raider 09 hadgyakorlat alkalmából, 2009 március 3.
  • M1920 – prototípus.
  • M1925E – prototípus.
  • T2, melyet M1 jelöléssel rendszeresítettek.
  • M2 (1934) – a lövedékkamrát kisebb mértékben átalakították az egyesített lőszer használatához.
  • M2A1 (1940)
  • M3 – könnyűsúlyú tarack, melynek lövegcsövét 27 hüvelykel rövidítették meg.
  • T8, melyet M4 jelöléssel rendszeresítettek – járműbe szerelt változat módosított závárzattal és hengeres hátrasikló felülettel.
  • M101 – háború utáni jelölése az M2A1 futóműre szerelt M2A1 taracknak.
  • M101A1 – háború utáni jelölése az M2A2 futóműre szerelt M2A1 taracknak.
  • C3 – kanadai C1 (M2A1) hosszabb, 33 űrmérethosszúságú lövegcsővel.

Futómű változatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • M1920E – prototípus, szétterpeszthető lövegtalpakkal.
  • M1921E – prototípus, szekrényes kialakítású lövegtalppal.
  • M1921E – prototípus, szekrényes kialakítású lövegtalppal.
  • T2, melyet M1 jelöléssel rendszeresítettek – szétterpeszthető lövegtalpak, faküllős kerekek.
  • M1A1 – M1 futómű új kerekekkel, fékekkel és egyéb alkatrészekkel.
  • T3 – prototípus.
  • T4 – prototípus.
  • T5, melyet M2 (1940) jelöléssel rendszeresítettek – szétterpeszthető lövegtalpak, acél kerekek felfújható gumiabroncsokkal.
  • M2A1 – az elektromos fékek eltávolításra kerültek.
  • M2A2 – módosított lövegpajzs.

Önjáró változatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lőszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lőszer felkészítése egy M7 Priest önjáró löveghez, Anzio, 1944 január

A löveg M14 jelű 105 mm-es töltényhüvellyel ellátott egyesített lőszert tüzelt. A hajtótöltet egy alap töltetből és hat résztöltetből állt. A 105 mm-es M3 tarackhoz készített M1 nagy robbanóerejű lövedékek (ugyanaz a lövedék, de különböző hajtótöltet) használata engedélyezett volt.[2]

Az M67 jelű kumultatív (HEAT) lövedéket eredetileg egyesített lövedéknek tervezték az M14 type II töltényhüvellyel. Később fél-egyesített típusra cserélték a szabványos lőszert, de nem állítható hajtótöltettel. A gyakorlólőszer a rövidebb M15 jelű töltényhüvellyel és fekete lőporral került alkalmazásra.

Elérhető lőszertípusok[1][2][3]
típus modell súly, kg (lövedék/hajtótöltet) töltet csőtorkolati sebesség, m/s lőtávolság, m
nagy robbanóerejű (HE) HE M1 lövedék 19,08 / 14,97 TNT or 50/50 amatol, 2,18 kg 472 11 160
kumultatív (HEAT-T) HEAT M67 lövedék 16,71 / 13,25 pentolit, 1,33 kg 381 7854
füst HC BE M84 lövedék 19,02 / 14,91 cink-klorid 472 11 160
füst, színes BE M84 lövedék 17,86-18,04 / füst-keverék
füst WP M60 lövedék 19,85 / 15,56 fehér foszfor, 1,84 kg 472 11 110
füst FS M60 lövedék 20,09 / kén-trioxid klór-kénsavban, 2,09 kg
vegyi H M60 lövedék 19,43 / mustárgáz, 1,44 kg
gyakorló üres M1 lövedék 472 11 160
kiképző Drill Cartridge M14 - -
vaklőszer - -
Páncélátütés, mm[1]
lőszer \ távolság (m) 0 457 914 1828
HEAT M67 lövedék (0°-os becsapódási szög) 102
Beton átütés, mm[1]
HE M1 lövedék (0°-os becsapódási szög) 457 427 396 335
A különböző országokban, különböző időszakban eltérő mérési módszereket alkalmaztak. Emiatt a közvetlen összehasonlítás gyakran lehetetlen.

Alkalmazók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d Hunnicutt - Half-Track: A History of American Semi-Tracked Vehicles
  2. ^ a b Technical Manual TM 9-1901, Artillery Ammunition, p 167-178.
  3. Technical Manual TM 9-1904, Ammunition Inspection Guide, p 471-484.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hogg, Ian V.. Allied Artillery of World War Two. Crowood Press, Ramsbury (1998). ISBN 1-86126-165-9 
  • Hunnicutt, R. P.. Pershing: A History of the Medium Tank T20 Series. Feist Publications (1971) 
  • Hunnicutt, R. P.. Stuart: A History of the American Light Tank. Presidio Press (1992). ISBN 0-89141-462-2 
  • Hunnicutt, R. P.. Sherman: A History of the American Medium Tank. Presidio Press (1994). ISBN 0-89141-080-5 
  • Hunnicutt, R. P.. Half-Track: A History of American Semi-Tracked Vehicles. Presidio Press (2001). ISBN 0-89141-742-7 
  • Technical Manual TM 9-1325, 105mm Howitzers M2 and M2A1; Carriages M2A1 and M2A2; and Combat Vehicle Mounts M3 and M4. War Department, 1944 
  • Technical Manual TM 9-1901, Artillery Ammunition. War Department, 1944 
  • Technical Manual TM 9-1904, Ammunition Inspection Guide. War Department, 1944 
  • Technical Manual TM 9-2005 volume 3, Infantry and Cavalry Accompanying Weapons. War Department, 1942 

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a M101 howitzer című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz M101 tarack témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • L118 Light Gun – az 1970-es években tervezett 105 mm-es könnyű tarack.
  • LG1 – modern könnyűsúlyú 105 mm-es tarack.
  • G7 tarack – modern 105 mm-es tarack.