Cink-klorid

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Cink-klorid
Zinc chloride.jpg
Cink-klorid hidrát
Kristallstruktur Zinkchlorid.png
IUPAC-név Cink-klorid
Más nevek Cink(II)-klorid,
cink-diklorid,
cinkvaj
Kémiai azonosítók
CAS-szám 7646-85-7
RTECS szám ZH1400000
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet ZnCl2
Moláris tömeg 136,315 g/mol
Megjelenés Fehér, kristályos, szilárd.
Sűrűség 2,91 g·cm−3 (25 °C), szilárd [1]
Olvadáspont 318 °C[1]
Forráspont 732 °C[1]
Oldhatóság (vízben) Nagyon jól oldódik: 4300 g·l−1[1]
Oldhatóság (más oldószerek) jól oldódik alkoholban
Veszélyek
MSDS Külső MSDS
EU osztályozás Maró (C)
Veszélyes a környezetre (N)[2]
R mondatok R22, R34, R50/53[2]
S mondatok (S1/2), S26, S36/37/39, S45, S60, S61[2]
LD50 350 mg/kg (patkány, szájon át)[1]
Rokon vegyületek
Azonos kation Cink-fluorid,
Cink-bromid,
Cink-jodid
Azonos anion Réz(II)-klorid,
kadmium-klorid,
Higany(II)-klorid
Ha másként nem jelöljük, az adatok
az anyag standard állapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)

A cink-klorid (régi magyar nevén horganyhalvag) a cink klórral alkotott vegyülete, kloridja. Képlete ZnCl2. Fehér színű por, erősen higroszkópos. Levegőn hamar sűrű folyadékká, tömény oldattá alakul. Igen jól oldódik vízben, 100 g vízben 20 °C-on 367 g, 100 °C-on 614 g oldódik. Oldható alkoholban, glicerinben és éterben is. A vizes cink-klorid oldatnak maró, fémes íze van. Az oldat hidrolizál, emiatt erősen savas kémhatású. Többféle hidrátja létezik, ezek egy, másfél, kettő vagy három molekula kristályvizet tartalmaznak.

Kémiai tulajdonságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ha a cink-klorid vizes oldatát hevítik, hidrogén-klorid gáz fejlődik, és bázisos cink-klorid (Zn2OCl2) marad vissza. Emiatt a cink-klorid oldata csak akkor párolható szárazra, ha feleslegben van jelen sósav. A kereskedelmi-cink klorid gyakran tartalmaz kis mennyiségű bázisos sót. Az ilyen cink-klorid oldata vízben oldáskor zavaros lesz, az oldat kevés sósav hozzáadásakor megtisztul. Ha oxigén jelenlétében hevítik, cink-oxid képződik belőle és klórgáz fejlődik. Magnéziummal összeolvasztva cinkké redukálódik.

Élettani hatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mérgező. Izgatja a bőrt és a nyálkahártyákat. Maró hatású. A tömény cink-klorid oldat fekélyeket okozhat a bőrön. A vegyület gőzei belélegezve károsíthatják a tüdőt és a légutakat.

Előállítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cink-oxid, vagy ritkábban cink-karbonát sósavban való feloldásával állítják elő.

\mathrm{ZnO + 2 \ HCl \rightarrow ZnCl_2 + H_2O}

Hogy elkerüljék a hidrolízist, a vegyület oldatát sósav jelenlétében párolják szárazra.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A cink-klorid tömény oldatát maratószerként használják. Mivel erősen higroszkópos, emiatt vízkilépéssel járó szerves kémiai reakciók elősegítésére alkalmazzák. Felhasználják az oldatát fák tartósítására is, mert egyrészt baktérium- és gombaölő hatású, másrészt átalakítja a cellulózrostokat, összefüggő réteggel veszi körül őket, ezzel megvédi a fát a légköri hatásoktól. A fogorvosok vérzéscsillapításra használják.

Lágyforrasztásnál folyatószernek használják. Érdekes felhasználás, amikor a bádogosok, a cinklemezt sósavval kezelik forrasztás előtt, és a cink-klorid helyben alakul ki.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e A cink-klorid vegyülethez tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. A hozzáférés dátuma: 2010. október 22. (JavaScript szükséges) (németül)
  2. ^ a b c A cink-klorid (ESIS)