Cink-oxid

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Cink-oxid
Zinc oxide.jpg
Cink-oxid
Zincite-3D-balls.png
Más nevek Horganyfehér

C.I. Pigment White 4
C.I. 77947

Kémiai azonosítók
CAS-szám 1314-13-2
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet ZnO
Moláris tömeg 81,4084 g/mol
Megjelenés Fehér, szilárd
Sűrűség 5,61 g·cm-3 (20 °C)[1]
Olvadáspont 1975 °C[1]
Oldhatóság (vízben) Gyakorlatilag oldhatatlan, 1,6 mg·l (29 °C)-1[1]
Termokémia
Std. képződési
entalpia
ΔfHo298
−348,0 kJ/mol
Standard moláris
entrópia
So298
43,9 J·K−1.mol−1
Veszélyek
EU osztályozás Veszélyes a környezetre (N)[2]
NFPA 704
NFPA 704.svg
0
1
0
 
R mondatok R50/53[2]
S mondatok S60, S61[2]
Rokon vegyületek
Azonos kation Cink-szulfid
Cink-szelenid
Cink-tellurid
Azonos anion Kadmium-oxid
Higany(II)-oxid
Ha másként nem jelöljük, az adatok
az anyag standard állapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)

A cink-oxid (képlete ZnO) a cink oxigénnel alkotott vegyülete, oxidja. Fehér por, kis mértékben sárgás árnyalatú. Hevítés hatására sárga színű lesz, de ha lehűtik, visszanyeri a fehér színét. Vízben gyakorlatilag oldhatatlan, de savakban és erős bázisokban feloldódik, tehát amfoter tulajdonságú. Oldódik nátrium-klorid vizes oldatában is. Nedvszívó hatású, a levegőn szén-dioxidot is elnyel.

Kémiai tulajdonságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ha savakban oldódik, cinksókká alakul.

\mathrm{ZnO + 2 \ HCl \rightarrow ZnCl_2 + H_2O}

Amfoter vegyület, ugyanis erős bázisok is feloldják, velük szemben gyenge savként viselkedik. Ha bázisokkal reagál, vízben oldódó cinkátokká alakul.

Magasabb hőmérsékleten hidrogén, szén és szén-monoxid hatására cinkké redukálódik. Magasabb hőmérsékleten szintén redukálják az alkálifémek, a magnézium és az alumínium, a reakció heves.

Előfordulása a természetben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A természetben a vörös cinkérc vagy cinkit ásványként fordul elő. Ez hatszöges kristályokat alkot. Vörös színét az okozza, hogy mangánt tartalmaz.

Előállítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ha a cinket a levegőn elégetik, finom fehér porként cink-oxid keletkezik.

\mathrm{2 \ Zn + O_2 \rightarrow 2 \ ZnO}

Előállítható cink-szulfátból is, úgy, hogy az oldatához nátrium-karbonátot adnak, és ezzel az oldatból cink-karbonát csapadékot választanak le. A csapadékot kimossák, majd izzítják, hogy cink-oxiddá alakuljon.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A cink-oxidot olajfestékekben használják horganyfehér néven. Jó a fedőképessége. Felhasználják cinksók előállítására is. A cink-oxalát hevítésével előállított cink-oxidot katalizátorként alkalmazzák a szén-monoxidból és hidrogénből kiinduló metanolgyártásnál. Hintőporként használják a kozmetikában. Az orvosi gyakorlatban cinkkenőcsként és ragtapaszként alkalmazzák. A gumiiparban a legtöbb kaucsuk vulkanizálásakor aktivátorként, klórtartalmú kaucsukok vulkanizálásakor (pl. kloroprén-, klórbutilkaucsuk) vulkanizálószerként használják.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret
  • Nyilasi János: Szervetlen kémia

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c A cink-oxid vegyülethez tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. A hozzáférés dátuma: 2011. január 17. (JavaScript szükséges) (németül)
  2. ^ a b c A cink-oxid veszélyei (ESIS)