II. Károly román király
Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
II. Károly | |
II. Károly román király | |
Románia királya | |
Uralkodási ideje | |
1930. június 8. – 1940. szeptember 6. | |
Koronázása | nem koronázták meg |
Elődje | I. Mihály |
Utódja | I. Mihály |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Hohenzollern–Sigmaringen-ház |
Született | 1893. október 15. Sinaia; Románia |
Elhunyt | 1953. április 4. (59 évesen) Estoril; Portugália |
Nyughelye | Estoril; Portugália (1953–2004) Curtea de Argeș; Románia (2004–) |
Édesapja | I. Ferdinánd román király |
Édesanyja | Mária román királyné |
Testvére(i) |
|
Házastársa | Ioana Maria Valentina Lambrino Ilona görög és dán királyi hercegnő Magda Lupescu |
Gyermekei | Carol Lambrino Mihály |
A Wikimédia Commons tartalmaz II. Károly témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
II. Károly román király (románul: Carol al II-lea al României; Sinaia, 1893. október 15. – Estoril, 1953. április 4.) Románia királya 1930-tól 1940-ig, ellentmondásos uralkodása egyszemélyi, korporatista diktatúrába torkollott.
Élete
I. Ferdinánd román király legidősebb fia volt, s atyai nagybátyja, I. Károly király halálakor (1914) lett trónörökös. Először rangon alul házasodott, egy katonatiszt lányát, Ioana Maria Valentina Lambrinót vette feleségül, aki 1920. augusztus 8-án fiút szült neki, Carol Lambrino. I. Konstantin görög király lányával, Ilonával, 1921. március 10-én kötött, második házassága boldogtalannak bizonyult annak ellenére, hogy október 25-én megszületett második fia, Mihály. Elhúzódó viszonya Magda Lupescu zsidó kalandornővel pedig akkora megbotránkozást keltett, hogy 1925-ben kénytelen volt lemondani a trónöröklési jogáról, és külföldre távozott. Második feleségétől hivatalosan 1928-ban vált el.
Egy 1926 januárjában elfogadott törvény, valamint apja végakarata kizárta őt a romániai örökösödésből, 1930-ban mégis hazatért, megszüntette a régenstanácsot, amely fia, a kiskorú Mihály helyett kormányzott, s június 8-án letette az uralkodói esküt. Károly szertelen, energikus ember volt, csodálta Benito Mussolini olasz diktátor önkényuralmi módszereit, és fokról fokra aláásta az amúgy is gyenge alapokon álló romániai demokráciát. 1938 februárjában úgy szüntette meg a legfőbb romániai fasiszta csoportosulás, a Vasgárda jelentette fokozódó politikai veszélyt, hogy korporatista királyi diktatúrát vezetett be. Decemberben az akkor feloszlatott pártok helyett létrehozta a társadalmi reformprogramot hirdető Nemzeti Újjászületési Frontot (Frontul Renașterii Naționale), amelynek ő lett a vezetője. Amikor a második világháború alatt a tengelyhatalmak, illetve a Szovjetunió nyomására Románia kénytelen volt lemondani Észak-Erdélyről, Dobrudzsáról, Bukovináról és Besszarábiáról, Károly lemondott trónjáról (1940. szeptember 6.) fia, Mihály javára, és ismét külföldre távozott. Egy időre Mexikóváros Coyoacán nevű kerületében telepedett le,[1] majd 1947. június 3-án Rio de Janeiróban feleségül vette Magda Lupescut.
1953-ban hunyt el Portugáliában, Estorilban temették el, 2004-ben hamvait hazaszállították, és Curtea de Argeșen újratemették.
-
Román 500 lejes bankjegy II. Károly király portréjával, 1936-ból.
Jegyzetek
- ↑ E-Local–INAFED kormányzati oldal – Coyoacán (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2015. április 2.)
Kapcsolódó szócikkek
Előző uralkodó: I. Mihály |
|
Következő uralkodó: I. Mihály |