Gyóni Géza

Gyóni Géza-portré

Gyóni Géza (Áchim Géza) (Gyón, 1884. június 25. – Krasznojarszk, Oroszország, 1917. június 25.) evangélikus teológus hallgató, magyar költő.

Élete

Gyóni Géza alapfokú tanulmányait Szarvason és Békéscsabán végezte. Középiskolába szintén Békéscsabán, a Rudolf Főgimnáziumba járt. 1902-ben felvételt nyert a pozsonyi evangélikus teológiára, azonban tanulmányait megszakította, és 1903-tól a Nyugat-magyarországi Híradó című lap munkatársa lett. 1904-ben, öngyilkossági kísérlete után Gyónon nyert állást mint jegyzőgyakornok. 1906 és 1908 között Budapesten közigazgatási tanfolyamot végzett, sikeres vizsgái után azonban ismét visszatért az újságíráshoz. Közben 1907-ben mint póttartalékos katona Boszniában szolgált. 1910-től először a Soproni Napló, majd a szabadkai Bácskai Hírlap munkatársa volt. 1914-ben bevonult katonának. Przemyślnél orosz fogságba esett, s a krasznojarszki hadifogolytáborban halt meg. Przemyśl orosz ostroma alatt írta leghíresebb versét, a „Csak egy éjszakára” kezdetű költeményt.

A krasznojarszki hadifogolytáborban készített emléklap, amelyre Gyóni Géza saját kezűleg írta versét

Gyóni Géza 1996-ban, a soproni Deák téren felállított szobra. Nagy Benedek szobrász alkotása.

Költészete

Lírája először a háborút dicsőítette, azonban később eljutott annak teljes tagadásáig. A hadifogság "kálváriáját" rajzolja meg az otthon emlékképei és a fogság valóságának kontrasztjára építve a Levelek a Kálváriáról és más költemények, (1916) költemény-ciklusban.

Versei

CSAK EGY ÉJSZAKÁRA…

részletek

Csak egy éjszakára küldjétek el őket;

A pártoskodókat, a vitézkedőket.

Csak egy éjszakára:

Akik fent hirdetik, hogy – mi nem felejtünk,

Mikor a halálgép muzsikál felettünk;

Mikor láthatatlan magja kél a ködnek,

S gyilkos ólom-fecskék szanaszét röpködnek,

* * * * * * * * * * * * * *

Küldjétek el őket csak egy éjszakára,

Hogy emlékezzenek az anyjuk kinjára.

Csak egy éjszakára:

Hogy bujnának össze megrémülve, fázva;

Hogy fetrengne mind-mind, hogy meakulpázna;

Hogy tépné az ingét, hogy verné a mellét,

Hogy kiáltná bőgve: Krisztusom, mi kell még!

Krisztusom, mi kell még! Véreim, mit adjak

Árjáért a vérnek, csak én megmaradjak!

Hogy esküdne mind-mind,

S hitetlen gőgjében, akit sosem ismert,

Hogy hivná a Krisztust, hogy hivná az Istent:

Magyar vérem ellen soha-soha többet!

– Csak egy éjszakára küldjétek el őket.

(Przemyśl, november.)

És egy vers a békéből:

Memento

Kit megálmodtál egyszer magadnak,
Hajad selymével kösd le a párod!
Források mentén nimfák kacagnak -
Hinár karokkal rája tapadnak…
S ha soká késel, majd nem találod.

Tárd ki karod, míg hófehér, hamvas,
Bontsd le hajad, míg hullámos ében.
Irígy vénekre csak sose hallgass!
Majd jön a bánat, a rút, unalmas,
Majd jön a bánat még idejében.

A szerelemben nincsenek évek,
A szerelemben csak csókok vannak.
A szerelemben jaj a fösvénynek!
A szerelemben csak azok élnek,
Kik szerelemből mindent odadnak.

Munkái

Gyóni Géza emléktáblája egykori lakhelyén, a Damjanich utca 28/a szám alatt

• Versek (Pozsony, 1904)
• Szomorú szemmel (Budapest, 1909)
• Lengyel mezőkön, tábortűz mellett (Przemyśl, 1914)
• Lengyel mezőkön, tábortűz mellett (Budapest, 1915. március)
• Levelek a kálváriáról (Budapest, 1916)
• Az élet szeretője (Budapest, 1917)
• Rabságban (Budapest, 1919)
• Versek (Budapest, 1926)
• Összes versei (Budapest, 1941)
• "Repülj már, levelem…" (levelei a fogságból) (Budapest, 1942)
• Az Élet szeretője (Budapest, 1984) Szépirodalmi Könyvkiadó

Irodalom, források

• Magyar irodalmi lexikon I. (A–K). Főszerk. Benedek Marcell. Budapest: Akadémiai. 1963. 415. o.
• Balogh István: Gyóni Géza Szibériai önéletrajza (Budapest, 1927)
• Magyar Elektronikus Könyvtár
• http://mek.oszk.hu/00600/00664/00664.htm#2
• A magyar irodalom arcképcsarnoka
• Murányi Gábor: Élve- és halvaboncolás, hvg, 2010. május 22.