Ekecs

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Taz (vitalap | szerkesztései) 2020. november 21., 14:05-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎Jegyzetek: 1859)
Ekecs (Okoč)
Az ekecsi katolikus templom
Az ekecsi katolikus templom
Ekecs címere
Ekecs címere
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNagyszombati
JárásDunaszerdahelyi
Rangközség
PolgármesterPolák László
Irányítószám930 28
Körzethívószám031
Forgalmi rendszámDS
Népesség
Teljes népesség3704 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség58 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság112 m
Terület63,43 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 53′ 26″, k. h. 17° 48′ 35″Koordináták: é. sz. 47° 53′ 26″, k. h. 17° 48′ 35″
Ekecs weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Ekecs témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Ekecs (szlovákul Okoč) község Szlovákiában, a Nagyszombati kerületben, a Dunaszerdahelyi járásban. Közigazgatási területe 63,43 km². A mai község 1976-ban jött létre Ekecs és Apácaszakállas egyesítésével.

Élővilága

A faluban a volt TSz területén van gólyafészek.[2]

Fekvése

Ekecs Nagymegyertől 5 km-re északkeletre, Gútától 20 km-re délnyugatra fekszik a Csallóköz közepén. Határában kavicsgödrökben kialakult tavak találhatóak.

Ekecs keletről Gútával, Lakszakállassal és Szilassal, délről Nagymegyerrel, nyugatról Alistállal és Nyárasddal, északról Alsóhatárral határos. Keleti határa egyben (1996 óta) a Nagyszombati és a Nyitrai kerület határa, nyugati határában pedig a Határ-kanális egykor Komárom és Pozsony vármegye határa volt. Északon a Kis-Dunáig terjed közigazgatási területe.

Ekecsen áthalad a Nagymegyert (5 km) Nyárasddal (10 km) összekötő 561-es út. Mellékutak kötik össze Alistállal (9 km), Szilassal (4 km), valamint Bogyaréten (9 km) keresztül Gútával (21 km). Vasúti megállóhely a Komárom-Pozsony vonalon.

Ekecs a Dunaszerdahelyi járás legnagyobb területű községe, és a legnagyobb területű olyan község, mely teljes egészében a Csallóköz területén fekszik.

Ekecs két kataszteri területből (Ekecs, Apácaszakállas) és három településrészből (Ekecs, Béle, Apácaszakállas) áll. Ekecs katasztere 37,42 km², Apácaszakállasé pedig 26,01 km².[3]

Gólyás (Nový Goľáš), Túzokpuszta (Dropie), Aszódpuszta (Asód), Béle (Jánošíkovo na Ostrove), Viharos (Viharoš) és Nagyszegmajor (Veľký Sek) tartozik hozzá.

Története

Az ekecsi református templom

1268-ban Ekech néven említik először, a komáromi vár tartozéka volt. Ugyanebben az évben Bolár nevű faluról is említés történik, később azonban már nem. Lakói ősidőktől fogva különböző kiváltságokat élveztek és mint a komáromi vár népei, semmilyen egyéb szolgálattal nem tartoztak. Főként halászatból éltek. 1349-ben Eketh néven említi oklevél, melyben az esztergomi érsekség itteni birtokáról történik említés. 1460-ban a Nyulak-szigeti apáckolostornak is volt itt birtoka, mely később birtokvita tárgyát is képezte a birtok későbbi tulajdonosai: a nagyszombati apácák és a község között. 1550-ben I. Ferdinánd király megerősítette kiváltságaiban a községet. Ezután a Zichy család birtoka, akik a korábban nemességet kapott község lakóitól úrbér fizetését követelték, melyet sokan megtagadtak. 1822 augusztusában majdnem az egész falu leégett, a hajléktalanná vált ekecsieket az apácaszakállasiak fogadták be. 1828-ban 124 házában 887 lakos élt. Lakói a század végéig nagyrészt a Dunán és a Kis-Dunán folytatott halászatból éltek.

Fényes Elek Komárom vármegye leírása című munkájában (1848) így ír Ekecsről: Ekecs , magyar f. fekszik a pozsoni országúiban, komaromhoz 3 3/4 mfdnyire; határos Béllé pozsonmegyei pusztával s Nyárasddal; halára lábbal a kis Dunára dűl. Határa 7034 5/8 hold, mellyből 65 1/8 hold belső telek; 2274 h. szántóföld; 1909 hold kaszáló, 1 4/8 h. erdő; 251 1/8 h. nádas és mocsáros térség; 2463 6/8 legelő; 70 1/8 haszonvehetlen. E területből a jobbágyság 106 4/8 telke után bir 2001 5/8 h. szántóföldet, 1526 h. kaszálót. Földe porhanyós fekete agyag, s mind szántófölde, mind rété elsőosztálybeli. — Búza, árpa, zab, tengeri, burgonya, és len leginkább vedelik. A jobbágyok a szarvasmarha- és ló tenyésztést meglehetős kiterjedésben űzik, de ügyetlenül. Az uraság pedig 1500 darab finom birkát tenyészt. Népessége 922 lélek, kik közt 520 r, kath., 402 református, 57 nemes családfő. Mind a katholikusok, mind a reformátusok saját templommal bírnak. Mesterember csak 8 van, u. m. 1 kovács, legényével; 3 takács, 2 szabó, 2 csizmadia. Földesura gr. Zichy István. Hajdan a komáromi vár urodalmához tartozott.[4]

1848-ban a császáriak és a honvédek közötti ütközet zajlott itt le. 1891-ben Ekecsnek vasútállomása, postahivatala és postatakarékpénztára is volt. 1904-ben tűzvész pusztított. 1907-ben a Borovszky-féle vármegyemonográfia a csicsói uradalomhoz tartozónak említi. A trianoni békeszerződésig Komárom vármegye Csallóközi járásához tartozott (Béle kivételével, mely Pozsony vármegye része volt), majd Csehszlovákia része lett.

1938 és 1945 között ismét Magyarországhoz tartozott. Főként katolikus vallású lakói átvészelték a háború utáni kitelepítéseket, az etnikai szerkezet nem változott meg számottevően. Mai formájában 1976-ban jött létre, amikor Apácaszakállast és Ekecset egyesítették. Ennek előzménye a két falu szövetkezetének egyesítése volt 1973-ban.

Népessége

1910-ben 544, túlnyomórészt magyar lakosa volt.

1970-ben 3995, túlnyomórészt magyar lakosa volt.

1980-ban 3757, túlnyomórészt magyar lakosa volt.

1991-ben 3597, túlnyomórészt magyar lakosa volt.

2001-ben 3804 lakosából 2306-an Ekecsen, 1117-en Apácaszakállason, s további kb. 370-en az ide tartozó pusztákon, majorságokban éltek.[5]

2011-ben 3677 lakosából 3366 magyar és 276 szlovák volt.

Gazdaság

A rendszerváltás előtt fontos szövetkezeti község volt, az akkor 6300 hektáron gazdálkodó szövetkezet 2007-ben mintegy 3000 hektáron gazdálkodott. Az állattenyésztés főként Gólyáson van jelen.

Oktatás, kultúra

Szent Flórián szobra

Az 1960-ban létesített Arany János Alapiskolát (magyar nyelvű) 2007-ben 120 gyermek látogatta, itt működik a községi könyvtár is. Itt működik az ország egyetlen magyar nyelvű mentálisan sérülteknek fenntartott szakmunkásképzője (alapiskolával). A falunak két zenekara, moderntánc- és gyermektáncegyüttese (Pimpimpálé) van. Az egyesült községben két művelődési ház (az apácaszakállasi 1938-ban, az ekecsi az 1950-es években épült) található.

Neves személyek

Nevezetességei

  • Szent Vendel tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1790-ben épült barokk-klasszicista stílusban. Főoltára, melyet Szent Vendelt ábrázoló festmény díszít, szintén a 18. század végén készült. Az eredetileg egyhajós épületet a 20. század elején két oldalán hozzáépítésekkel nagyobbították meg. Az 1950-es években a korábban zsindelyes tetőt bádoglapokkal helyettesítették. 2005 nyarán teljes belső rekonstrukciót végeztek a templomban.
  • Református temploma 1822-ben épült, valószínűleg egy 1788-ban épített korábbi (nádfedeles vályogépület) imaház helyén. 1901-ben megújították (ekkor épült a tornya is), de 1904-ben egy nagy tűzeset következtében súlyosan megrongálódott. 1954-ben építették újjá a templomhajót.
  • A faluban több szakrális kisemlék található:
    • Szent Vendel-kápolna – 18-19. századi;
    • Szent Flórián szobra – a Laki és a Fő utca sarkán áll, az 1822-es tűzvész után emelték. 1880-ban Ferenczy István templomgondnok, 2006-ban pedig a községi önkormányzat újította fel;
    • Szeplőtelen Szűz Mária szobra – a katolikus templom udvarán áll, Klimó Tamás és neje, Köles Mária emeltette 1863-ban;
    • A Laki utca végénél álló keresztet Kiss Mihály és Bitter Katalin emeltették 1893-ban, a Kereszt és a Vasút utca sarkán álló keresztet Németh János Krisztus halálának 1900. évfordulójára.
  • A falu első említésének 730. évfordulójára 1998-ban állított emlékoszlop alkotója Lipcsey György.
  • Ekecsen és Apácaszakállason egyaránt található világháborús emlékmű.
  • A régi ekecsi községháza 1928-ban épült, az 1980-as évekig a helyi nemzeti bizottság, majd a községi könyvtár és a nyugdíjasklub használta. Jelenleg (2008.) bankfiókként hasznosítják.

Apácaszakállas

Az apácaszakállasi református templom és emlékmű
  • Református templomát 1784. november 28-án szentelték fel, klasszicista stílusban épült, ötszintes tornyát 1804-ben építették hozzá. Kisebbik harangját 1887-ben öntötték, az első világháború során beolvasztott nagyobbik harang helyett 1923-ban Brünnben újat öntettek. Belsejét művészi faragású karzat és a helybeli asszonyok által 1818-ban készített szószék, valamint vörös márványból faragott úrasztal (1870.) díszíti. A templom mellett álló parókia 1957-58-ban épült a régi helyén.
  • Késő klasszicista kastélya (jelenleg szociális otthon, sérült gyermekek intézete) a 19. század végén épült, értékes védett park tartozik hozzá. Az egykori úrilakot Loránd Leó, budapesti kereskedő építtette, akitől Behle Rozália vásárolta meg, az ő neve után hívják a helybeliek Rózsika-kastélynak.
  • A templom előtti téren álló emlékoszlopot Lipcsey György készítette a község első említésének évfordulójára.
  • Az apácaszakállasi Speciális Iskola épülete az 1900-as évek elején épült dohányszárítónak. Később lakóépületként szolgált – a tulajdonos neve alapján Čapka-féle kastélynak nevezték. Az 1960-as évekig a környék első nyolcéves magyar tannyelvű iskolájának adott otthont.

Külterületek

Gólyás - majorsági épület 1913-ból

Aszód

Aszódpuszta (szlovákul Asód) a Kis-Duna déli partjának közelében, Ekecstől 10 km-re északkeletre fekszik. 1268-ban említik először Ozu néven, 1460-ban már vámos hely és Alsó-Azolcz néven szerepel, majd 1595-ben komáromi várbirtokként említik. Fényes Elek szerint: Aszód, puszta, határos Ekecs, Apácza-Szakálas és Gutta helységekkel; határa egész a kis Dunáig terjed. Áll 1097 4/8 holdból, melly közt 11 2/8 h. belső telek, 121 5/8 h. szántóföld, 808 6/8 h. kaszáló, 86 1/8 h. erdő, 44 1/8 h. mocsár, 26 h. haszonvehetlen. Földe porhanyós fekete agyag, s termékenységre nézve első osztálybeli; bőven terem búzát, árpát, zabot, burgonyát és repczét. A rétek e vidéken a legjobbminőségi szénát gazdagon termik. Van 18 magyar lakosa. Földesura gróf Zichy István, ki itt szép majorságot, és 1500 finom juhot tart. A kis Dunában jó halászat esik. Hajdan a komáromi vár urodalmához tartozott. Az 1920-as években 7 szlovák kolonista családot telepítettek le Aszódpusztán.[7]

Béle

Béle (más néven Nagybélle, szlovákul Jánošíkovo na Ostrove, korábban Malá Belá) Ekecstől 5 km-re nyugatra, az Alistálra vezető mellékút mentén fekszik, a Határ-kanálistól nyugatra. A puszta a második világháború előtt a Nyáry-grófok birtoka volt, majd 1945 után 35 terhelyi szlovák családot telepítettek ide, akik családonként 14 hektár földet kaptak. 1948-ban a nagymegyeri állami gazdaság része lett, ekkor a telepesek nagy része elköltözött. Béle központi majornak számított, 700 hektár föld tartozott hozzá, gabonát, kukoricát, cukorrépát és takarmányféléket termesztettek, szarvasmarhát és lovakat tartottak. A gazdaságot az 1990-es évek elején széthordták, a műemlékjellegű magtár és a gazdasági épületek sem maradtak fenn, csak a lakóépületek.[8]

Túzokpuszta

Túzokpuszta (vagy Túzok, szlovákul Dropie) a faluközponttól 5 km-re északnyugatra fekszik, a Nyárasdra vezető út közelében, a Határ-kanális bal partján. 2008-ban 10 család élt itt. Határában állt egykor Búcsúháza település (ma dűlő, a szlovák térképeken Rozlúčka néven szerepel). 1927-ben kilenc szlovák telepes család érkezett ide, akik Kálnoky Sándor birtokából jutottak 328 ha nagyságú területhez.[9]

Képtár

Ekecs

Apácaszakállas

Egyéb

Testvértelepülés

Lásd még

Jegyzetek

  1. The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. bociany.sk
  3. http://www.webcitation.org/query?url=http://www.geodesy.gov.sk/sgn/kusr09-2007.xls&date=2010-01-18+17:54:13
  4. Archivált másolat. [2008. június 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. május 21.)
  5. http://www.okoc.sk/?page=kozsegi_adatok&lang=hu
  6. Tóth László (szerk.): Szlovákiai magyar írók arcképcsarnoka, SZMIT, 2009
  7. Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között, 241.p.
  8. http://www.ujszo.com/clanok.asp?vyd=20080521&cl=218671[halott link]
  9. Simon Attila:Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között, 247.p.
  10. http://www.level.hu/index.php?modul=menupontok&kod=128

További információk