„A távoli jövő idővonala” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Újabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Új oldal, tartalma: „thumb|300 px|Egy [[fekete lyuk. A legtöbb modell a világegyetemnek a távoli jövőjéről azt állitja hogy végül ezek lesznek az egyetlen m…”
Címke: HTML-sortörés
(Nincs különbség)

A lap 2012. január 6., 00:26-kori változata

Egy fekete lyuk. A legtöbb modell a világegyetemnek a távoli jövőjéről azt állitja hogy végül ezek lesznek az egyetlen megmaradó égitestek.

Amig a jövőre vonatkozó jóslatok soha nem lehetnek teljesen biztosak, ez a jóslatokról szóló lista korabeli tudományos nézetek és modellekből keletkezik. Különböző tudományos terület hozzájárul az ismeretségünkhöz a távoli jövőről, mint például az asztrofizika, ami kiderítette hogyan születnek, viszonyoznak egymáshoz és pusztulnak a bolygók és a csillagok; a részecskefizika, ami megmutatta hogyan viselkedik az anyag a legkisebb méretekben; és a lemeztektonika, ami megmagyarázza hogyan mozognak a kontinensek évezredeken keresztül.

Minden elmélet a Föld jövőjéről, A Naprendszer keletkezése és történetéről és a fejlődő világegyetemről bele kell foglalnia a termodinamikának második törvényét, ami szerint az entropia, vagy a vesztés az energiából amiből munkát lehet csinálni, csak növekszik idővel.[1]

Idővel a csillagok végül elfogyasztják a hidrogénukat és kiégnek; a bolygók egymással és csillagok közeli találkozások miatt a gravitáció hatásá által kilesznek ütve a csillagrendszerükből, a csillagrendszerek pedig galaxisokból. Végül minden anyagot a radioaktivitás foglya befolyásolni, és meg a legstabilabb anyagok is összeomlanak részecskékre. Amig a mostani elméletek szerint a világegyetem nyitott, és ezek szerint nem fog egy bizonyos idő után magaba ömleni,[2] a végtelen jövő megenged lehetségesen több, túlságosan valószinűtlen esémenyeket, mint peldául egy Boltzmann-agy keletkezését.

Több váltakozó jövő esemény ami alul szerepel olyan megoldatlan kérdésekre vannak alapozva, pl. hogy bomlanak-e a protonok, vagy hogy a Föld meglesz-e semmisitve amikor a Nap egy vörös óriásra terjed.

A Föld, a Naprendszer és a világegyetem jövője

Ez az idővonal tartalmaz eseményeket kb. nyolcezer évre mostantól a legtávolibb jövő időkre.

Év múlva Esemény
10.000 Brandon Carter itéletnapi érvelése szerint az emberiségnek a vége. Ez a feltételezés szerint az emberiségnek a fele aki valaha is élni fog már megszületett.[3]$
36.000 Ross 248 3,024 fényévre közeledik a Földhöz, és a Nap legközelebbik csillagja lesz.[4]₤
42.000 Alpha Centauri ismét a legközelebb csillagrendszer lesz a Naphoz.[4]₤
50.000 Burger és Loutre dolgozata szerint,[5] ez időben véget ér a mostani interglaciális. Ezzel vissza lesz küldve a Föld egy eljegesedésbe, feltételezve a globális felmelegedés korlátolt hatásait.

A Niagara-vízesés erodálja a maradandó ~30 km. az Erie-tóhoz, és megszünik létezni.[6]₩

100.000 A hiperóriás csillag VY Canis Majoris valószinüleg felrobban egy hipernóvába.[7]₤
250.000 Lo'ihi, a legfiatalabb tűzhányó a Hawaiian-Emperor tengeri hegy láncba, a tengerszint fölé emelkedik, teremtve egy új vulkánikus szigetet.[8]₩
500.000 Eddigre a Földet valószinüleg megüti egy kb. 1 km nagyságú meteorit.[9]₩
1 millió Becslés szerint a maximum idő amig a vörös szuperóriás csillag Betelgeuse felrobban egy szupernovába. A szupernova várhatóan nappal is könnyen látható lesz.[10] [11]₤
1,4 millió Gliese 710 1,1 fényévre megközelíti a Napot. Feltételezhetően ez megzavarja az Oort-felhőt, egyre inkább megerősitve az esélyt arra hogy egy üstökös beleütközik a belső-Naprendszerbe.[12]₤
10 millió A szélesedő Nagy-hasadékvölgyet elárasztja a Vörös-tenger, ami létre hoz egy új oceáni medencét ami ketté vágja az afrikai kontinenst.[13]₩
11 millió Phobosz összeütközik a Mars felületével.[14]₩
50 millió A kailforniai tengerpart kezd szubdukciózni az Aleut-árokba.[15]

Afrika eddigre összeütközött Eurázsiával, bezárva a Földközi-medencét és megteremtve egy hasonló hegyláncot a Himalájához.[16]₩

100 millió Ennyi időre elvárható hogy a Földbe megütközik egy olyan hasonló nagyságú meteorit mint ami elinditotta a K-T eseményt 65 millió évvel ezelőtt.[17]₩
~240 millió A jelen helyzetéből a Naprendszer megtett volna egy teljes kört a galaxis közép körül.[18]₤
250 millió A Föld összes kontinense megeggyesül egy lehetséges új szuperkontinensbe.[19][20]₩
600 millió Ahogyan a Föld térfeleinek a mállása fokozódik a Nap fényességével, a szén-dioxid tartalmak az atmoszférában fogynak. Erre az időre olyan szintre csökennek hogy C3 fotoszintézis lehetetlenné válik. Minden növény ami C3 fotoszintézist alkalmaz (a növényfajok ~99%-a) elpusztul.[21]₩
~800 millió Szén-dioxid tartalmak olyan szintekre csökennek hogy C4 fotoszintézis lehetetlenné vállik. Minden növényfaj elpusztul. A szabad oxigén végül eltűnik az atmoszférából.[21]₩
1 milliárd A Nap fényessége 10%-al emelkedik, emiatt a Földön az átlag hőmérséklet eléri a 47°C. és az oceánok elfórralnak.[22]₩
1,5 milliárd A Napnak a csillagkörüli lakható övezete kíjebb terjed, és a fokozódó fényessége miatt a Mars atmoszférájában a szén-dioxid szint növekszik, fölemelve a hőmérsékletet rajta hasonlóra az eljegesedett Föld körülményekhez.[23]₩
~2,3 milliárd Körülbelül ennyi időre a Föld külső magja megfagy, ha a belső mag folytatja a jelen arányban nővekvését, ami 1 mm évente.[24][25]₩
3,3 milliárd Eddigre 1% az esély hogy Merkúr pályája annyira megnyújt, hogy összeütközik Vénusszal, káoszba küldetve a belső-Naprendszert. Feltételezhető hogy ütközést szenved a Föld.[26]₤
3,5 milliárd Természeti körülmények a Földön hasonlóak a mai Vénuszhoz.[27]₩
3,6 milliárd Neptunusz holdja Triton átesik a bolygó Roche-határján, a szétesésével lehetségesen egy új gyűrűrendszert keletkezve.[28]₤
5,4 milliárd A Nap egy vörös óríássá vállik.[29] Merkúr, Vénusz, és lehet hogy a Föld is megsemmisülnek.[30]

Ezekben az időkben lehetséges hogy a Szaturnusz holdja Titán elérhet egy olyan felszinti hőmérsékletet ami megfelel az élet fenntartására.[31][32]₤

7 milliárd A Tejútrendszer és az Androméda összeütközik.[33]₤
7,4 milliárd A Nap egy fehér törpévé vállik.[34][35]₤
10 milliárd Becslések szerint ennyi az élettartalma egy gömbhalmaznak mielőtt a csillagjai kivannak dobva belőle gravitációs kölcsönhatások által.[36]₤
20 milliárd A világegyetemnek a vége a Nagy Repedés elméletben.[37] A Chandra űrtávcső megfigyelései a galaxis csomók sebességeikről szerint ez nem fordúl elő.[38]₤
50 milliárd Feltételezve hogy mindketten túlélik a Nap kiterjeszkedését, eddigre a Földnek és a Holdnak a tengely forgásai megkötődnek, és csak egy arcfelületet mutatnak egymásnak.[39][40]₤
100 milliárd A világegyetem fejlődése azt okozza hogy minden bizonyíték az ősrobbanásról eltünyjön a gyakorlatilag obzerválható határon túl, ami a kozmológiának a kutatását lehetetlenné teszi.[41]₤
450 milliárd Medián pont ameddigre a Lokális Galaxiscsoport, a kb. 47 galaxisból álló gyűjtemény amihöz a Tejútrendszer is hozzátartozik,[42] eggyesül egy új nagy galaxisba.[43] ₤
1012 (1 billió) Alacsony becslés szerint eddigre véget ér a csillagkeletkezés a galaxisokba, ahogyan azok elvesztik a gázfelhőket amire szükségük van csillagokat formálni.[43], §IID.₤
2×1012 (2 billió) Minden galaxis a Lokális Szupergalaxiscsoporton kívűl eddigre semmilyen módon se észlelhető, feltételezve hogy a sötét energia folytatja a gyorsítási hatását a világegyetemen.[44]₤
1013 (10 billió) – 2×1013 (20 billió) Élettartalma a leghosszabban élő csillagoknak, az alacsony tömegü vörös törpéknek.[43] §IIA.₤
3 x 1013 (30 billió) Becslések szerint ennyi idő után a fehér törpe Nap és egy másik csillag maradék megközelítik egymást a lokális űri szomszédságban. Akármikór két tárgy egymás közelébe jönnek, a bolygójaiknak a pályájuk meglehetnek zavarva és a bolygók kiütve a csillag körüli pályájukból. Bolygók amiknek a pályájuk közelebb vannak átlagon nehezebben vannak kiütve mert az áthaladó tárgynak közelebbre kell jönnie a bolygónak a csillagjához hogy kiüsse.[45][43], §IIIF, Table I. ₤
1014 (100 billió) Magas becslések szerint ennyi idő után a csillagkeletkezés megszűnik a galaxisokba.[43], §IID. Ez jelzi az átmenetelt a csillagos korszakból az elfajult korszakba;[46] mikor a csillagkeletkezés megszűnik és a legkevésbe masszívabb vörös törpék elfogyasztják az üzemanyagukat, csak olyan csillag-tömegü objektek mint csillag maradványok (pl. fehér törpék, neutroncsillagok és fekete lyukak) maradnak. Barna törpék is megmaradnak.[43] §IIE. ₤
1015 (1 billiárd) Ez időre becslések szerint minden bolygó a Naprendszerbe ki lesz lökve a pályájukról, összetalálkozások más csillagokkal által.[43], §IIIF, Table I.

Eddigre a Nap lehül öt fokra abszolút nulla fölött.[47]₤

1019 – 1020 Becslések szerint ennyi időre a barna törpék és a csillag maradványok ki vannak dobva a galaxisokból. Amikor két tárgy eléggé közel jönnek egymáshoz, a pályájuk cserélnek energiát, és a kevesebb tömegü tárgy általában energiát vesz a másiktól. A kevesebb tömegü tárgy, több ilyen találkozás esetén fölvehet elég energiát hogy kilegyen dobva a galaxisból. Ez a folyamat miatt a galaxis kidobja a legtöbb barna törpéit és csillag maradványait.[43], §IIIA;[48]₤
1020 Becslések szerint a Föld pályája a Nap körül megbomlik gravitációs sugárzás által,[49] ha a Föld elöszőr nincs elnyelve a vörös óriás Nap által mostantól egy pár milliard évre,[50][51] és nincsen még kidobva a pályájáról egy közeli csillagi találkozás által.[49]₤
2×1036 A becsült idő amediggre minden nukleon a megfigyelhető világegyetembe megbomlik, ha a proton-félélet a legkisebb értékét veszi (8.2 x 1033 év).[52][53]€
3×1043 A becsült idő amediggre minden nukleon a megfigyelhető világegyetembe megbomlik, ha a proton-félélet a legnagyobb értékét veszi (1041 év),[43] feltételezve azt hogy az ősrobbanás inflációs volt és ugyanaz a folyamat ami azt okozta hogy a korai világegyetembe a barionok érvényesüljenek az antibarionokon szintén okozza a protonbomlást.[53] Ha a protonok bomlanak, eddigre a fekete lyuk korszak elkezdődött, amiben a fekete lyukak az egyetlen még létező égitestek.[46][43]€
1065 Feltételezve hogy a protonok nem bomlanak, ennyi idő után becslések szerint minden szilárd anyagnak mint a kőzet atomjai és molekulái csoportosulnak kvantumalagútazással. Ebben az időszakban minden anyag folyékony.[49]€
1.7×10106 Feltételezett idő amig egy 20 billió naptömeges szupermasszív fekete lyuk megbomlik a Hawking-sugárzás által[54] Ez jelenti a végét a fekete lyuk korszaknak. Ezidőn túl, ha a protonok tényleg bomlanak, a világegyetem megkezdi a sötét korszakot, amiben minden fizikai anyag összeomlik a részecskéjűkre, lassan haladva a végső energia állapotukra.[46][43]€
101500 Feltételezve hogy nincsen protonbomlás, ennyi az idő amig minden anyag megbomlik vas-56ra.[49]€
Alacsony becslése annak az időnek amire minden anyag fekete lyukakba esik, ha nincs protonbomlás.[49] Későbbi fekete lyuk korszak és átmenetel a sötét korszakba ezen az időskálán azonnali.₤
Megbecsült idő amig egy Boltzmann-agy létre jön a vákuumba egy spontán entropia csökkenés által.[55] €
Caroll és Chen szerint ez az idő amire rendszertelen kvantumhullámzások létrehoznak egy új ősrobbanást.[56]€
Magas becslési idő amire minden anyag összeesik fekete lyukakba, ismét feltételezve hogy nincs protonbomlás.[49]₤
Magas becslési idő hogy a világegyetem eléri a végső energia állapotát.[55] €
Mérték egy becsült Poincaré ismétlődés időnek egy hipotetikus doboz kvantum állapotának ami tartalmaz egy izolált csillagtömegü fekete lyukat.[57] Ez az idő feltételez egy statisztikai modellt ami függ a Poincaré ismétlődéshöz. Egy leegyszerűsített gondolkodásmód erről az időről, amiben a történelem megismétlődik önkényesen sokszór a statisztikus mechanika tulajdonságai miatt, ez az az időhossz ami után először megint valamennyire hasonló lesz a mostani állapotához.$
Mérték egy becsült Poincaré ismétlődés időnek egy hipotetikus doboz kvantum állapotának ami tartalmaz egy fekete lyukat aminek a tömege annyi mint a most látható része a világegyetemnek.[57]$
Mérték egy becsült Poincaré ismétlődés időnek egy hipotetikus doboz kvantum állapotának ami tartalmaz egy fekete lyukat aminek a tömege annyi mint a becsült tömege az egész világegyetemnek, észlelhető vagy nem, feltételezve Linde-nek a káoszos infláció modelljét egy inflatonnal aminek a tömege 10−6 Planck-tömeg.[57]$

Csillagászati események

Előre látható, nagyon ritka, csillagászati eseményeket tartalmazz ez a lista, a Föld szintjéről nézve, kezdve a 11. évezreddel i. sz. (10.000). A dátum szerepel olyan eseteknél ahol pontosan tudjuk hogy mikor fognak megtörténni.

Év múlva/Dátum Esemény
~8.000 A Föld tengelyének a precessziója miatt Deneb lesz a Sarkcsillag.[58]₤
augusztus 20, 10.663 Egy teljes napfogyatkozás és egy Merkúr átvonulás történik.[59]₤
augusztus 25, 11.268 Egy teljes napfogyatkozás és egy Merkúr átvonulás történik.[59]₤
február 28, 11.575 Egy gyűrűs napfogyatkozás és egy Merkúr átvonulás történik.[59]₤
10.000 A Föld tengelyferdesége eléri a minimum 22,5º-ot.[60]

A Gergely-naptár kb. 10 nappal tér el a Napnak a helyzetétől az égboltozaton.[61]₤

szeptember 17, 13.425

Vénusz és Merkúr szinkronnátvonulása történik.[59]₤
13.000 A Föld tengelyes precessziója miatt Vega lesz a Sarkcsillag.[62]₤

április 5, 15.232

Egy teljes napfogyatkozás és egy Vénusz átvonulás történik.[59]₤

április 20, 15.790

Egy gyűrűs napfogyatkozás és egy Merkúr átvonulás történik.[59]₤
20.874 A holdra alapozott Muszlim-naptárnak és a napra alapozott Gergely-naptárnak azonos évük lesz. Ezután, a rövidebb Muszlim naptár lassán elhaladja a Gergelyt.[63]₤
27.000 A Föld pályájának az excentricitása elér egy minimumot, 0,00236 (most 0,01671).[64]₤

március 1, 48.901

A Julián naptár (365,25 nap) és a Gergely naptár (365,2425 nap) egy évvel lesznek elválasztva egymástól.[65]$

július 26, 69.163

Vénusz és Merkúr szinkronnátvonulása történik.[59]₤
100.000 Sajátmozgás miatt a csillagképek elismerhetetlenné válnak.[66]₤

március 27, 224.508

Egyenként, március 27.én és március 28.án, Vénusz és Merkúr átvonulnak.[59]₤
~230 millió Ez időn túl a bolygóknak a pályái lehetetlenek lesznek előrejelezni.[67]$
600 millió Árapály gyorsulás olyan messzire mozdítja a Holdot a Földtől hogy teljes napfogyatkozások lehetetlenné válnak.[68]$
3 milliárd Medián pont amikór árapályos kölcsönhatás a Holddal lehetetlenné teszi azt hogy a Föld tengelyferdesége kiszámitható legyen.[69]₤

Előre látható, nagyon ritka, csillagászati eseményeket tartalmazz ez a lista, látva más helyekből a Naprendszerbe, kezdve a 11. évezreddel i. sz. (10.000).

Dátum Esemény
10.720 Merkúr és Vénusz egyszerre lépik át az ekliptikát.[59]₤
október, 38.172 Uránusznak egy átvonulása látható lesz Neptunuszról. Ez a legritkább a bolygók átvonulásai közül.[70] ₤
67.173 Merkúr és Vénusz egyszerre lépik át az ekliptikát.[59]
571.741 Egyidejű átvonulást csinál Vénusz és a Föld Marsról nézve.[59]₤

Űreszközök és űrkutatás

Mai napig öt űrszonda (Voyager–1 és –2, Pioneer–10 és –11 és a New Horizons) van olyan pályázaton ami kiviszi őket a Naprendszerből és bele a csillagközi űrbe. Kivéve egy valószinűtlen összeütközést, korlátlanig fognak működni a szondák.[71]

Év múlva Esemény
10.000 Pioneer–10 3,8 fényévre megközelíti Barnard-csillagot.[71]₤
25.000 Az Arecibói üzenet, egy rádió adat gyüjtemény ami november 16, 1974. volt közvetítve, eléri a célját, a Messier 13 gömbhalmazat.[72] Ez az egyetlen csillagközti rádió üzenet ami a galaxis ilyen messzi részére lett küldve.₤
40.000 Voyager–1 1,6 fényévre megközelíti AC+79 3888at, egy csillag a Zsiráfba.[73]₤
50.000 A KEO űrbeli időkapszula, ha indítva lesz, visszaesik a Föld atmoszferájába.[74]₤
296.000 Voyager–2 4,3 fényévre megközelíti Szíriuszt, a legfényesebb csillag az esti égboltozaton.[73]₤
300.000 Pioneer–10 kevesebb mint 3 fényévre megközelíti Ross 248at.[75]₤
2 millió Pioneer–10 megközelíti Aldebarant.[76]₤
4 millió Pioneer–11 megközelíti az egyik csillagot a Sasban.[76]₤

Technológia és kultura

Idő Esemény
szeptember 23, 10.759 Lejár a 9.000 éves bér a Guinness sörgyáron, amit Arthur Guinness aláírt 1759-ben.[77][78]
10.000 év múlva Becsült élettartalma a Long Now Alapítvány számos folyamatban levő terveinek, köztük a 10.000 éves óra, a Rosetta projekt, és a Hosszú fogadások projekt.[79]

Lásd még

Források

  1. ↑ Nave, C.R.: Second Law of Thermodynamics. Georgia State Egyetem. (Hozzáférés: 2011. december 3.)
  2. ↑ Will the Universe expand Forever?. NASA, 2011. (Hozzáférés: 2011. október 3.)
  3. ↑ Carter, Brandon (2024. december 20.). „The anthropic principle and its implications for biological evolution”. Philosophical Transactions of the Royal Society of London A310 (1512), 347–363. o. DOI:10.1098/rsta.1983.0096.  
  4. ↑ a b Matthews, R. A. J. (1994. május 1.). „The Close Approach of Stars in the Solar Neighborhood”. The Royal Astronomical Society Quarterly Journal 35 (1), 1. o.  
  5. ↑ Berger A, Loutre MF (2002). „Climate: An exceptionally long interglacial ahead?”. Science 297 (5585), 1287–8. o. DOI:10.1126/science.1076120. PMID 12193773.  
  6. ↑ Niagara Falls Geology Facts & Figures. Niagara Parkok. (Hozzáférés: 2011. április 29.)
  7. ↑ The Hubble Space Telescope (HST). NASA. (Hozzáférés: 2011. június 14.)
  8. ↑ Frequently Asked Questions. Hawai'i Volcanoes National Park, 2011. (Hozzáférés: 2011. október 22.)
  9. ↑ Bostrom, Nick (2002. March). „Existential Risks: Analyzing Human Extinction Scenarios and Related Hazards”. Journal of Evolution and Technology 9.  
  10. ↑ Sharpest views of Betelgeuse reveal how supergiant stars lose mass. Press Releases. European Southern Observatory, 2009. July 29,. (Hozzáférés: 2010. szeptember 6.)
  11. ↑ Nemiroff, Robert (MTU) & Bonnell, Jerry (USRA) (2009. augusztus 5.). „Betelgeuse Resolved”. Today's Astronomy Picture of the Day. (Hozzáférés: 2010. november 17.)  
  12. ↑ Bobylev, Vadim V. (2010. March). „Searching for Stars Closely Encountering with the Solar System”. Astronomy Letters 36 (3), 220–226. o. DOI:10.1134/S1063773710030060.  
  13. ↑ Haddok, Eitan: Birth of an Ocean: The Evolution of Ethiopia's Afar Depression. Scientific American, 2009. (Hozzáférés: 2010. december 27.)
  14. ↑ Sharma, B. K. (2008). „Theoretical Formulation of the Phobos, moon of Mars, rate of altitudinal loss”. eprint arXiv:0805.1454.  
  15. ↑ Garrison, Tom. Essentials of Oceanography, 5, Brooks/Cole, 62. o. (2009) 
  16. ↑ Continents in Collision: Pangea Ultima. NASA, 2000. (Hozzáférés: 2010. december 29.)
  17. ↑ Nelson, Prof. Stephen A.: Meteorites, Impacts, and Mass Extinction. Tulane Egyetem. (Hozzáférés: 2011. január 13.)
  18. ↑ Leong, Stacy: Period of the Sun's Orbit around the Galaxy (Cosmic Year). The Physics Factbook, 2002. (Hozzáférés: 2007. április 2.)
  19. ↑ Scotese, Christopher R.: Pangea Ultima will form 250 million years in the Future. Paleomap Project. (Hozzáférés: 2006. március 13.)
  20. ↑ Williams, Caroline; Nield, Ted. „Pangaea, the comeback”, NewScientist, 2007. október 20. (Hozzáférés: 2009. augusztus 28.) 
  21. ↑ a b Heath, Martin J.; Doyle, Laurance R. (2009). „Circumstellar Habitable Zones to Ecodynamic Domains: A Preliminary Review and Suggested Future Directions [[1]]”.  
  22. ↑ Schröder, K.-P. & Connon Smith, Robert (May 1, 2008), "Distant future of the Sun and Earth revisited", Monthly Notices of the Royal Astronomical Society 386 (1): 155–163, DOI 10.1111/j.1365-2966.2008.13022.x
  23. ↑ Jeffrey Stuart Kargel. Mars: A Warmer, Wetter Planet. Springer, 509. o. (2004). ISBN 1-85233-568-8. Hozzáférés ideje: 2007. október 29. 
  24. ↑ Waszek, Lauren; Irving, Jessica & Deuss, Arwen (February 20, 2011), "Reconciling the Hemispherical Structure of Earth’s Inner Core With its Super-Rotation", Nature Geoscience 4: 264–267, DOI doi:10.1038/ngeo1083
  25. ↑ Structure of the Earth. NASA. (Hozzáférés: 2011. december 20.)
  26. ↑ Study: Earth May Collide With Another Planet. Fox News, 2009. június 11. (Hozzáférés: 2011. szeptember 8.)
  27. ↑ Hecht, Jeff. „Science: Fiery future for planet Earth”, New Scientist, 1994. április 2., 14. oldal (Hozzáférés: 2007. október 29.) 
  28. ↑ Chyba, C. F.; Jankowski, D. G.; Nicholson, P. D. (1989). „Tidal evolution in the Neptune-Triton system”. Astronomy & Astrophysics 219, 23. o.  
  29. ↑ Schroder, K. P. ; Connon Smith, Robert (2008). „Distant future of the Sun and Earth revisited”. Monthly Notices of the Royal Astronomical Society 386 (1), 155–163. o. DOI:10.1111/j.1365-2966.2008.13022.x.  
  30. ↑ Rybicki, K. R.; Denis, C. (2001). „On the Final Destiny of the Earth and the Solar System”. Icarus 151 (1), 130–137. o. DOI:10.1006/icar.2001.6591.  
  31. ↑ Lorenz, Ralph D.; Lunine, Jonathan I.; McKay, Christopher P. (1997). „Titan under a red giant sun: A new kind of "habitable" moon” (PDF). Geophysical Research Letters 24 (22), 2905–8. o. DOI:10.1029/97GL52843. PMID 11542268. (Hozzáférés: 2008. március 21.)  
  32. ↑ Delehanty, Marc: Sun, the solar system's only star. Astronomy Today. (Hozzáférés: 2006. június 23.)
  33. ↑ Cox, J. T.; Loeb, Abraham (2007). „The Collision Between The Milky Way And Andromeda”. Monthly Notices of the Royal Astronomical Society 386 (1), 461. o. DOI:10.1111/j.1365-2966.2008.13048.x.  
  34. ↑ Bruce Balick (Department of Astronomy, University of Washington): Planetary nebulae and the future of the Solar System. Personal web site. (Hozzáférés: 2006. június 23.)
  35. ↑ K. P. Schroder, Robert Connon Smith (2008). „Distant future of the Sun and Earth revisited”. Monthly Notices of the Royal Astronomical Society 386 (1), 155–163. o. DOI:10.1111/j.1365-2966.2008.13022.x.  
  36. ↑ Benacquista, Matthew J. (2006). „Globular cluster structure”. Living Reviews in Relativity. (Hozzáférés: 2006. augusztus 14.)  
  37. ↑ Universe may end in a Big Rip. CERN Courier, 2003. (Hozzáférés: 2011. július 22.)
  38. ↑ Vikhlinin, A.; Kravtsov, A.V.; Burenin, R.A.; et al (2009). „Chandra Cluster Cosmology Project III: Cosmological Parameter Constraints”, Kiadó: Astrophysical Journal. DOI:10.1088/0004-637X/692/2/1060.  
  39. ↑ Murray, C.D. & Dermott, S.F.. Solar System Dynamics. Cambridge University Press, 184. o. (1999). ISBN 0521572959 
  40. ↑ Dickinson, Terence. From the Big Bang to Planet X. Camden East, Ontario: Camden House, 79–81. o. (1993). ISBN 0-921820-71-2 
  41. ↑ Minkel, J.R.: A.D. 100 Billion: Big Bang Goes Bye-Bye. Scientific American, 2007. (Hozzáférés: 2011. július 2.)
  42. ↑ The Local Group of Galaxies. University of Arizona. Students for the Exploration and Development of Space. (Hozzáférés: 2009. október 2.)
  43. ↑ a b c d e f g h i j k Adams, Fred C., Laughlin, Gregory (1997. április 1.). „A dying universe: the long-term fate and evolution of astrophysical objects”. Reviews of Modern Physics 69 (2), 337–372. o. DOI:10.1103/RevModPhys.69.337.   Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke, „dying” nevű forráshivatkozás többször van definiálva eltérő tartalommal
  44. ↑ Krauss, Lawrence M., Starkman, Glenn D. (2000. március 1.). „Life, the Universe, and Nothing: Life and Death in an Ever-expanding Universe”. Astrophysical Journal 531, 22–30. o. DOI:10.1086/308434.  
  45. ↑ Tayler, Roger John. Galaxies, structure and evolution, 2, Cambridge University Press, 92. o. (1993). ISBN 0521367107 
  46. ↑ a b c Adams, Fred and Laughlin, Greg. The Five Ages of the Universe. New York: The Free Press (1999). ISBN 0-684-85422-8 
  47. ↑ John D. Barrow and Frank J. Tipler. The Anthropic Cosmological Principle, foreword by John A. Wheeler, Oxford: Oxford University Press. LC 87-28148 (1988. május 19.). ISBN 9780192821478. Hozzáférés ideje: 2009. december 31. 
  48. ↑ Adams, Fred and Laughlin, Greg. The Five Ages of the Universe. New York: The Free Press, 85–87. o. (1999) 
  49. ↑ a b c d e f Dyson, Freeman J. (1979). „Time Without End: Physics and Biology in an Open Universe”. Reviews of Modern Physics 51 (3), 447. o. DOI:10.1103/RevModPhys.51.447. (Hozzáférés: 2008. július 5.)  
  50. ↑ Schröder, K.-P. (2008). „Distant future of the Sun and Earth revisited”. Monthly Notices of the Royal Astronomical Society 386 (1), 155. o. DOI:10.1111/j.1365-2966.2008.13022.x.  
  51. ↑ Sackmann, I. J.; Boothroyd, A. J.; Kraemer, K. E. (1993). „Our Sun. III. Present and Future”. Astrophysical Journal 418, 457. o. DOI:10.1086/173407.  
  52. ↑ Nishino, H. et al. (Super-K Collaboration) (2009). „Search for Proton Decay via and in a Large Water Cherenkov Detector”. Physical Review Letters 102 (14), 141801. o. DOI:10.1103/PhysRevLett.102.141801.  
  53. ↑ a b Around 264 half-lives. For the worked computation with a different value of the half-life, see Solution, exercise 17, One Universe: At Home in the Cosmos, Tyson, Neil de Grasse; Tsun-Chu Liu, Charles; Irion, Robert; Washington, D.C.: Joseph Henry Press, 2000. ISBN 0-309-06488-0.
  54. ↑ Page, Don N. (1976), "Particle Emission Rates From a Black Hole: Massless Particles From an Uncharged, Nonrotating Hole", Physical Review D (13): 198–206, DOI 10.1103/PhysRevD.13.198..
  55. ↑ a b Linde, Andrei. (2007). „Sinks in the landscape, Boltzmann brains and the cosmological constant problem”. Journal of Cosmology and Astroparticle Physics 2007 (01), 022. o. DOI:10.1088/1475-7516/2007/01/022. (Hozzáférés: 2009. június 26.)  
  56. ↑ Vaas. Rüdiger.szerk.: Vladimir Burdyuzha: Dark Energy and Life's Ultimate Future, The Future of Life and the Future of our Civilization. Springer, 231–247. o. (2006) 
  57. ↑ a b c Page, Don N..szerk.: Fulling, S.A.: Information Loss in Black Holes and/or Conscious Beings?, Heat Kernel Techniques and Quantum Gravity, Discourses in Mathematics and its Applications. Texas A&M University, 461. o.. [[2]] (1995). ISBN 0963072838 
  58. ↑ Daneb. University of Illinois, 2009. (Hozzáférés: 2011. szeptember 5.)
  59. ↑ a b c d e f g h i j k Meeus, J. and Vitagliano, A. (2004). „Simultaneous Transits”. Journal of the British Astronomical Association 114 (3). (Hozzáférés: 2011. szeptember 7.)  
  60. ↑ Glaciers. University of Wisconsin, 1999. (Hozzáférés: 2011. szeptember 5.)
  61. ↑ Borkowski, K.M., (1991) "The tropical calendar and solar year", J. Royal Astronomical Soc. of Canada 85(3) pp. 121–130.
  62. ↑ Why is Polaris the North Star?. NASA. (Hozzáférés: 2011. április 10.)
  63. ↑ Astronomy Answers: Modern Calendars. Utrechti Egyetem, 2010. (Hozzáférés: 2011. szeptember 14.)
  64. ↑ Laskar, J., et al., "Orbital, precessional, and insolation quantities for the Earth from −20 Myr to +10 Myr", Astronomy and Astrophysics 270 (1993) 522–533. Data for 0 to +10 Myr every 1000 years aince J2000 from Astronomical solutions for Earth paleoclimates by Laskar, et al.
  65. ↑ Manually calculated from the fact that the calendars were 10 days apart in 1582 and grew further apart by 3 days every 400 years.
  66. ↑ Tapping, Ken: The Unfixed Stars. National Research Council Canada, 2005. (Hozzáférés: 2010. december 29.)
  67. ↑ Hayes, Wayne B. (2007). „Is the outer Solar System chaotic?”. Nature Physics 3 (10), 689–691. o. DOI:10.1038/nphys728.  
  68. ↑ Questions Frequently Asked by the Public About Eclipses. NASA. (Hozzáférés: 2010. március 7.)
  69. ↑ Neron de Surgey, O. and Laskar, J. (1996). „On the long term evolution of the spin of the Earth”. Astronomie et Systemes Dynamiques, Bureau des Longitudes. (Hozzáférés: 2011. október 11.)  
  70. ↑ Calculated using Aldo Vitagliano's SOLEX software. 2011-09-30.
  71. ↑ a b Hurtling Through the Void. Time (magazin), 1983. (Hozzáférés: 2011. szeptember 5.)
  72. ↑ Cornell News: "It's the 25th anniversary of Earth's first (and only) attempt to phone E.T." Nov. 12, 1999. (Hozzáférés: 2008. március 29.)
  73. ↑ a b Voyager: The Interstellar Mission. NASA. (Hozzáférés: 2011. szeptember 5.)
  74. ↑ Keo's technical feasibility. (Hozzáférés: 2011. október 14.)
  75. ↑ Pioneer 10: The First 7 Billion Miles. NASA. (Hozzáférés: 2011. szeptember 5.)
  76. ↑ a b The Pioneer Missions. NASA. (Hozzáférés: 2011. szeptember 5.)
  77. ↑ Last orders for Guinness?. BBC, 2007. (Hozzáférés: 2011. szeptember 25.)
  78. ↑ Jones-Knowles-Ritchie (2009-09-23). Guinness 250: a remarkable anniversary. Accessed 2011-10-01.
  79. ↑ The Long Now Foundation. The Long Now Foundation, 2011. (Hozzáférés: 2011. szeptember 21.)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=A_távoli_jövő_idővonala&oldid=11008771”