Ross 248

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ross 248

Más jelölések HH Andromedae, HH And, GCTP 5736.00, GJ 905, Gl 171-010,LHS 549, 2MASS J23415498+4410407[1]
Megfigyelési adatok
Csillagkép Androméda
Rektaszcenzió 23h 41m 54,99 s[2]
Deklináció +44° 10′ 40,8″[2]
Távolság 10,3 ± 0,04 ,
3,16 ± 0,01 pc
Látszólagos fényesség 12,29[1]
Abszolút fényesség 14,79[3]
Színkép típusa M6e[4]
Változócsillag típusa Flercsillag
Pályaadatok
Parallaxis 316,80 ± 1.10 mas[6]
Radiális sebesség −81 km/s[5]
Sajátmozgás Re.: 111 mas/év[7]
Dek.: -1584 mas/év[7]
Fizikai adatok
Sugár 0,16[9] R
Tömeg 0,12[8] M
Felszíni gravitáció 5,12[4]
Hőmérséklet
Felszín 2 799[4] K
Luminozitás 0.0018[10] L
Forgási adatok
Forgási periódus v sin i < 3 km/s[11]

A Ross 248 (más néven HH Andromedae) egy vörös törpe az Androméda csillagképben. A Földtől 10,3 fényév (3,2 pc) távolságra található. Elsőként Frank Elmore Ross katalogizálta 1926-ban.[12]

A csillag tömege a naptömeg 12%-a, sugara a Nap sugarának 16%-a. Fényessége azonban a Napénak csupán töredéke, mindössze 0,2%-a. A Ross 248 flercsillag, flerjei rendszeres időközönként megnövelik a fényességét.[13] Nagy valószínűséggel hosszú idejű változócsillag, mert fényességváltozása 4,2 éves periódust mutat. Ez a változás 12,23 és 12,34 közti látszólagos fényesség változást jelent.[14] 1950-ben az első csillag volt, amelyen csekély fényességváltozást figyeltek meg. Akkoriban ezt még a fotoszféra napfoltjaival magyarázták.[15]

A Sproul Obszervatórium hosszútávú megfigyelése során a csillag mozgása nem mutatott kitéréseket, amelyek egy számunkra észlelhetetlen kísérő jelenlétét bizonyították volna.[15] A csillag sajátmozgását is vizsgálták, nagy távolságban (100-1400 CsE) keringő barna törpék, vagy csillagok után kutatva; ám egyet sem találtak.[16] A Hubble űrtávcső tartozéka, a Wide Field Planetary Camera nem talált kisebb kísérőre utaló jeleket sem.[3] A közel infravörös fénnyel végzett interferometriai vizsgálatok is sikertelenek maradtak.[17] Ennek ellenére egyik vizsgálat sem zárta ki az érzékelési minimum alatti kísérők létezését.

A Ross 248 sebességösszetevői a következők: U = –32,9 ± 0,7, V = –74,3 ± 1,3 és W = 0,0 ± 1,4 km/s.[6] Ezen adatok alapján megállapítható, hogy a csillag közelít a Naprendszerhez. Hozzávetőleg 31 000 év múlva válik a Naphoz legközelebbi csillaggá, és 36 000 év múlva éri majd el maximális közelségét; mely mindössze 0,927 parszek távolságot jelent. Ezután távolodni fog, míg végül 42 000 év múlva a Proxima Centauri ismét a Naphoz legközelebbi csillag lesz.[18]

A Voyager–2 űrszonda útvonala durván a Ross 248 irányába esik, a számítások szerint 40 176 éven belül 1,76 fényévre közelíti majd meg.[19] Egy olyan űrhajónak, amely 25,4 km/s-el hagyja el a Naprendszert, 37 000 év kellene, hogy akkor érje el a Ross 248-at, amikor az a Naphoz legközelebb található. Összehasonlításképpen a Voyager–1 16,6 km/s-s sebességgel halad.[20]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b V* HH And – Flare Star. SIMBAD. Centre de Données astronomiques de Strasbourg. (Hozzáférés: 2009. szeptember 6.)
  2. ^ a b Cutri, R. M. et al. 2MASS All Sky Catalog of point sources. NASA/IPAC (2003. June) 
  3. ^ a b Schroeder, Daniel J. (2000.). „A Search for Faint Companions to Nearby Stars Using the Wide Field Planetary Camera 2”. The Astronomical Journal 119, 906–922. o. DOI:10.1086/301227.  
  4. ^ a b c Cenarro, A. J.. „Medium-resolution Isaac Newton Telescope Library of Empirical Spectra – II. The Stellar Atmospheric Parameters”. Monthly Notices of the Royal Astronomical Society 374 (2), 664–690. o. DOI:10.1111/j.1365-2966.2006.11196.x.  
  5. Wilson, Ralph Elmer. General Catalogue of Stellar Radial Velocities. Washington: Carnegie Institution of Washington (1953) 
  6. ^ a b Leggett, S. K. (1992. September). „Infrared colors of low-mass stars”. Astrophysical Journal Supplement Series 82 (1), 351–394. o. DOI:10.1086/191720.  
  7. ^ a b Lépine, Sébastien; Shara, Michael M (2005. March). „A Catalog of Northern Stars with Annual Proper Motions Larger than 0.15" (LSPM-NORTH Catalog)”. The Astronomical Journal 129 (3), 1483–1522. o. DOI:10.1086/427854.  
  8. The One Hundred Nearest Star Systems. Research Consortium on Nearby Stars, 2009. január 1. (Hozzáférés: 2009. szeptember 6.)
  9. Johnson, H. M.; Wright, C. D. (1983. November). „Predicted infrared brightness of stars within 25 parsecs of the sun”. Astrophysical Journal Supplement Series 53, 643–711. o. DOI:10.1086/190905.   Lásd 705.o.
  10. West, Frederick R. (1999. June). „Monitoring Nearby Stars for Transits by Extrasolar Jovial Planets, II: Transits of M-Type (Red) Dwarf Stars by Close Extrasolar Giant (Jovian) Planets”. The Journal of the American Association of Variable Star Observers 27 (1), 77–78. o.  
  11. Reiners, A.; Basri, G. (2007. February). „The First Direct Measurements of Surface Magnetic Fields on Very Low Mass Stars”. The Astrophysical Journal 656 (2), 1121–1135. o. DOI:10.1086/510304.  
  12. Ross, Frank E. (1926. February). „New proper-motion stars, (second list)”. Astronomical Journal 36 (856), 124-128. o. DOI:10.1086/104699.  
  13. Poveda, Arcadio; Allen, Christine; Herrera, Miguel Angel (1996). „Chromospheric Activity, Stellar Winds and Red Stragglers”. Workshop on Colliding Winds in Binary Stars to Honor Jorge Sahade 5: 16-20, Universidad Nacional Autonoma de Mexico. 
  14. Weis, Edward W. (1994. March). „Long term variability in dwarf M stars”. Astronomical Journal 107 (3), 1135-1140. o. DOI:10.1086/116925.  
  15. ^ a b Lippincott, S. L. (1978. July). „Astrometric search for unseen stellar and sub-stellar companions to nearby stars and the possibility of their detection”. Space Science Reviews 22, 153-189. o. DOI:10.1007/BF00212072.  
  16. Hinz, Joannah L. et al (2002. February). „A Near-Infrared, Wide-Field, Proper-Motion Search for Brown Dwarfs”. The Astronomical Journal 123 (4), 2027–2032. o. DOI:10.1086/339555.  
  17. Leinert, C.; Henry, T.; Glindemann, A.; McCarthy, D. W., Jr. (1997. September). „A search for companions to nearby southern M dwarfs with near-infrared speckle interferometry”. Astronomy and Astrophysics 325, 159-166. o.  
  18. Matthews, R. A. J. (1994. szeptember 15.). „The Close Approach of Stars in the Solar Neighborhood” 35 (1), 1. o.  
  19. Littmann, Mark. Planets Beyond: Discovering the Outer Solar System. Courier Dover Publications (2004). ISBN 0486436020 
  20. West, F. R. (1985. March). „A Suggested Future Space Mission to the Low-Luminosity Star Ross 248=Gliese 905”. Bulletin of the American Astronomical Society 17, 552. o.  

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Ross 248 című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]