Proxima Centauri

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Proxima Centauri
Position from Proxima Centauri.png
a Proxima Centauri elhelyezkedése

Más jelölések Alfa Centauri C, CCDM J14396-6050C, GCTP 3278.00, GJ 551, HIP 70890, LFT 1110, LHS 49, LPM 526, LTT 5721, NLTT 37460, V645 Centauri
Megfigyelési adatok
Csillagkép Kentaur
Rektaszcenzió 14 h 29 m 42,9487 s[1]
Deklináció −62° 40′ 46,141″[1]
Látszólagos fényesség 11,05[1]
Abszolút fényesség 15,49[2]
Színkép típusa M5,5 Ve[1]
Változócsillag típusa Flercsillag
Pályaadatok
Távolság a Tejútrendszer magjától 4,243 ± 0,002 fényév
(1,3009 ± 0,0005 pc)
Parallaxis 768,7 ± 0,3 mas[4]
Radiális sebesség −21,7 ± 1,8 km/s[3]
Sajátmozgás Re.: −3775,4 mas/év[1]
Dek.: 769,33 mas/év[1]
Fizikai adatok
Sugár 0,145 ± 0,011[5] R
Tömeg 0,123 ± 0,006[5] M
Felszíni gravitáció 5,20 ± 0,23[5]
Hőmérséklet
Felszín 3 ,042 ± 117[5] K
Luminozitás 0,0017[6] L
Kor 4,85 × 109 év[7]
Forgási adatok
Forgási periódus 83,5 nap[8]

A Proxima Centauri (latin proxima: legközelebbi) vörös törpe a Kentaur csillagképben. A Földtől 4,22 fényév (4×1013 km) távolságra helyezkedik el. 1915-ben fedezte fel Robert Innes, a dél-afrikai Union Obszervatórium igazgatója. A Proxima Centauri a Naphoz legközelebbi csillag.[7] Az Alfa Centauri kettőscsillagtól 0,21 fényév, (15 000 ± 700 CsE) távolságra helyezkedik el.[9]

Közelsége miatt a csillag szögátmérője közvetlenül mérhető, a Nap átmérőjének mintegy hetedét teszi ki.[7] Tömege a Nap tömegének nyolcada, átlagos sűrűsége pedig annak 40-szerese.[m 1] Habár luminozitása nagyon alacsony, a Proxima Centauri flercsillag, mágneses tevékenysége folytán véletlenszerűen növekedik a fényessége.[10] A csillag mágneses mezeje áramlásokat hoz létre a csillag belsejében, ami flereket idéz elő; ennek eredménye pedig sugárzása lefedi a teljes röntgentartományt.[11] A Proxima Centauri fősorozatbeli csillag; figyelembe véve a relatív alacsony energiatermelési ütemét, valamint a hidrogén áramlását a magjában, még négy billió évig az is marad.[12] Ez az univerzum jelenlegi életkoránál 300-szor hosszabb idő.[13]

A Proxima Centauri körül keringő égitestek létezésére irányuló kutatások sikertelenek maradtak, kizárva a barna törpék és a szupernehéz bolygók jelenlétét.[14][15] Precíz radiális sebességmérések szuperföldek jelenlétét is kizárták a csillag lakható övezetén belül.[16][m 2] Kisebb objektumok észlelése olyan új eszközöket igényel, mint a tervezett SIM PlanetQuest űrtávcső.[17] Miután a Proxima Centauri egy vörös törpe és egyben változócsillag, vitatott, hogy egy körülötte keringő bolygón lehetséges-e az élet.[18][19] A csillag – közelsége miatt – egy jövőbeni csillagközi utazás lehetséges célpontja. [20]

Megfigyelése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Robert Innes a dél-afrikai Johannesburgban található Union Obszervatórium igazgatója, 1915-ben felfedezte, hogy a Proxima Centaurinak az Alfa Centaurival megegyező sajátmozgása van.[21] Nevéhez fűződik a Proxima Centauri név javaslata is.[22] 1917-ben Joan Voûte holland csillagász a Jóreménység fokán épült Királyi Obszervatóriumban (ma Dél-afrikai Asztronómiai Obszervatóruim, SAAO), megmérte a csillag trigonometrikus parallaxisát, és megállapította, hogy valóban azonos távolságra van, mint az Alfa Centauri. Abban az időben a Proxima Centauri számított a legkisebb luminozitású ismert csillagnak.[23] 1951-ben Harlow Shapley amerikai csillagász bejelentette, hogy a Proxima Centauri változócsillag. A korábban készült fényképek vizsgálata azt mutatta, hogy a képek 8%-án mérhetően nagyobb a csillag fényessége, így a legaktívabb akkoriban ismert változócsillag.[24]

A csillag közelsége lehetővé teszi flertevékenységének részletes megfigyelését. 1980-ban az Einstein Obszervatórium aprólékosan kidolgozott röntgensugárzási görbét készített a Proxima Centauri flerjeiről. További megfigyeléseket végzett az EXOSAT és ROSAT műhold, majd 1995-ben a japán ASCA műhold, amely kisebb (a Napéhoz hasonló) flerek által kibocsátott röntgensugárzást észlelt.[25] A legtöbb röntgenobszervatórium, beleértve az XMM-Newtont és a Chandrát, azóta is tanulmányozza a Proxima Centaurit.[26]

A csillag déli deklinációjának köszönhetően a Proxima Centauri csak a 27. északi szélességi körtől délre látható az égbolton.[m 3] A Proxima Centaurihoz hasonló vörös törpék fénye túl halvány ahhoz, hogy szabad szemmel láthatóak legyenek; még a Proxima Centauri A-ról és B-ről is csak akkor látszódna a csillag, ha fényessége elérné az 5 magnitúdót.[27][28] A csillag látszólagos fényessége 11 magnitúdó, megfigyeléséhez még felhőtlen égbolt esetén is legalább 8 cm objektívátmérőjű távcső szükséges.[29] Ahhoz, hogy valóban vizsgálni lehessen, a Proxima Centaurinak magasan a horizont felett kell járnia az éjszakai égbolton.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Balról jobbra: a Nap, az α Centauri A, az α Centauri B és a Proxima Centauri méretarányos összehasonlítása

A Proxima Centauri vörös törpeként lett osztályozva, mert a Hertzsprung–Russell-diagram alapján a fősorozatban jár, színképosztálya M5,5. További besorolása „késői M-törpe csillag”, amely arra utal, hogy M5,5-ös értéknél tömege közelebb esik az M-osztály alsó határához.[7] A csillag abszolút fényessége (vagyis látszólagos fényessége 10 parszek távolból nézve) 15,49.[2] Luminozitása a teljes hullámhossztartományban a Nap 0,17%-a;[6] az emberi szem számára látható fény tartományában azonban csupán a Nap 0,0056%-a.[30] A kisugárzott energiájának 85%-a az infravörös tartományba esik.[31]

2002-ben a VLT-vel optikai interferenciamérésekkel meghatározták a Proxima Centauri szögátmérőjét, amely 1,02±0,08 milliívmásodpercnek (mas) adódott. Mivel a távolság ismert, kiszámítható a valódi átmérője is, amely a Nap átmérőjének hetede, vagy másképpen a Jupiter átmérőjének a másfélszerese.[21] A csillag becsült tömege a naptömeg 12,3%-a, vagyis 129 szerese a Jupiter tömegének.[7] A fősorozati csillagok átlagos sűrűsége a tömegükkel fordítottan arányos.[32] Ez alól a Proxima Centauri sem kivétel, átlagos sűrűsége 56 800 kg/m³. Összehasonlításképpen a Nap átlagos sűrűsége 1409 kg/m³.[m 1]

A kis tömege miatt a csillag belseje teljes egészében konvektív, ennek eredményeképpen a kisugárzott energia nagyobbrészt a plazma áramlásának következménye, és nem a sugárzási folyamatoké. Ez az áramlás azt jelenti, hogy a hidrogén termonukleáris fúziójából visszamaradt hélium nem halmozódik fel a magban, hanem a csillag belsejében cirkulál. A Nappal ellentétben, amely hidrogénkészletének mintegy 10%-át fogja csak elhasználni a fősorozat elhagyása előtt, a Proxima Centauri ennél jóval nagyobb mennyiséget fog felhasználni, mielőtt a hidrogénfúzió leáll.[12]

Ezek az áramlások a mágneses mező jelenlétéhez köthetők. A mágneses energia a flernek nevezett folyamat során szabadul fel a mezőből, rövid időre megnövelve a csillag fényességét. A flerek a csillaggal megegyező méretre nőhetnek, és hőmérsékletük elérheti a 27 millió kelvint is.[26] Ez a hőmérséklet elegendően forró röntgensugárzás kibocsátásához [33] A csillag fényessége a röntgentartományban „nyugalmi” állapotban 4–16×1019 watt között mozog; ami hozzávetőleg megegyezik a Nap fényességével. Nagyobb flerek esetén azonban elérheti a 1021 wattot is.[26]

A csillag kromoszférája aktív, és spektrumában erősen látszódnak az egyszeresen negatív magnéziumion 280 nm hullámhosszúságú emissziós vonalai.[34] A Proxima Centauri felszínének kb. 88%-a nagy valószínűséggel aktív; ez a Naphoz viszonyítva lényegesen magasabb érték, még a napciklus maximumához képest is. Ez az aktivitás még azokban a „nyugodt” időszakokban is 3,5 millió kelvin körüli hőmérsékletre fűti a koronát, amikor alig, vagy egyáltalán nincsenek flerek. Összehasonlításképpen a Nap koronájának hőmérséklete 2 millió kelvin.[35] Más M-törpékkel összevetve aktivitása alacsony,[11] ami a csillag becsült életkorával magyarázható. Az évmilliók során a csillag tengely körüli forgása lassul, ezzel együtt az aktivitási szintje is csökken.[36] Az aktivitási szint periodikus változásokat mutat, egy ilyen periódus 442 napig tart; így rövidebb a 11 éves napciklusnál.[37]

A Proxima Centauri csillagszele viszonylag gyenge, az így vesztett tömeg alig éri el a Nap napszél okozta tömegvesztési rátájának 20%-át. A csillag azonban lényegesen kisebb a Napnál, így az egységnyi felületre jutó tömegvesztesége nyolcszorosa a Napénak.[38]

Egy a Proxima Centaurival megegyező tömegű vörös törpe négybillió évig a fősorozatban marad. Ahogy a hidrogénfúzió eredményeképpen nő a hélium mennyisége, a csillag egyre kisebb és forróbb lesz, fokozatosan változva át vörösből kékké. A folyamat végéhez közeledve a Proxima Centauri jelentősen fényesebbé válik majd, elérve a Nap fényességének 2,5%-át, és néhány milliárd évre felmelegít minden körülötte keringő égitestet. A hidrogén kimerülésével a vörös óriás fázist kihagyva fehér törpévé fog átalakulni, fokozatosan veszítve el a megmaradt hőenergiát.[12]

Távolsága és mozgása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Hipparcos által mért 772,3±2,4 milliívmásodperces és a precízebb Hubble, illetve a Fine Guidance Sensor általi 768,7±0,3 milliívmásodperces[4] parallaxis alapján a Proxima Centauri hozzávetőleg 4,2 fényévnyire található. Ez a távolság 270 000 csillagászati egység. A Földről nézve a Proximát 2,18° választja el az Alfa Centauritól,[39] ez a telihold szögátmérőjének négyszerese.[40] A Proxima Centauri ugyanakkor gyors sajátmozgással rendelkezik; évente 3,85 ívmásodpercet halad az égbolton.[41] Radiális sebessége –21,7 km/s; a csillag közelít a Naphoz.[1]

Az ismert csillagok között az elmúlt 32 000 évben a Proxima Centauri volt a Naphoz legközelebbi csillag, és a következő 33 000 évben az is marad; ekkorra a Ross 248 válik a legközelebbi csillagá.[42] A Proxima Centauri körülbelül 26 700 év múlva éri el legnagyobb közelségét, ekkor 3,11 fényévnyire lesz majd.[3] A Proxima Centauri a Tejútrendszerben kering a galaktikus mag körül. Távolsága a galaktikus magtól 8,3 és 9,5 kpc között változik. Pályájának excentritása 0,07.[43]

Felfedezése óta gyanítják, hogy a Proxima Centauri az Alfa Centauri kettőscsillag rendszer harmadik tagja. Ebben az esetben az Alfa Centauritól mindössze 0,21 fényév (15 000 ± 700 CsE)[9] távolságban keringő csillag keringési ideje 500 000 év lenne. Ennek okán sokszor hivatkoznak rá α Centauri C-ként is. A modern számítások szerint – figyelembe véve a csillagok közti kis távolságot és viszonyított sebességüket – a véletlenszerű egybeesés valószínűsége egy a millióhoz.[44] A Hipparcos adatait földi megfigyelésekkel egybevetve megalapozottnak látszik a hipotézis, miszerint a három csillag valóban egy rendszert alkot. Ha ez így van, akkor a Proxima Centauri közel jár az apasztronhoz, pályájának legtávolabbi pontjához. A feltételezés bizonyításához pontosabb radiálissebesség-mérések szükségesek.[9]

Amennyiben a Proxima Centauri kialakulása idején az Alfa Centauri rendszer része volt, a csillagok elemi összetétele feltehetőleg azonos. Lehetséges, hogy éppen a Proxima gravitációs hatása felelős az Alfa Centauri protoplanetáris korongjának felkavarásáért. Ez elősegíthette az alacsony forráspontú anyagok (pl. víz) eljutását a száraz belső régiókba. Egy Föld-típusú bolygó feltehetőleg nagy mennyiségben tartalmaz ilyen anyagokat.[9]

Az Alfa Centauri rendszeren kívül még hat csillag, két kettőscsillag rendszer és egy hármascsillag rendelkezik a Proxima Centaurihoz hasonló térbeli mozgással. E csillagok mindegyikének sebessége a Proxima Centauri sebességének közelében van (±10 km/s). Ezek a csillagok feltehetőleg egy mozgási csoportot alkotnak, ami közös kiindulópontra utal,[45] például egy csillaghalmazra. Ha bebizonyosodik, hogy Proxima Centauri nem az Alfa Centauri rendszer tagja, akkor egy mozgási csoport magyarázhatja a csillagok relatív közelségét.[46]

Bár a Proxima Centauri a legközelebbi valódi csillag, elképzelhető, hogy eddig felfedezetlen barna törpék közelebb találhatóak.[47]

Lehetséges kísérők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Searchtool right.svg Lásd még: Lakható övezet
Kísérők tömegének felső határai[16]
(Radiális sebességből származtatva)
Keringési
idő

(nap)
Távolság
(CsE)
Maximális
tömeg[m 2]
(× földtömeg)
3,6–13,8 0,022–0,054 2–3
<100 <0,21 8,5
<1000 <1 16

Ha egy nagy tömegű égitest a Proxima Centauri körül keringene, akkor ennek az égitestnek a gravitációja elmozdulásokat idézne elő a csillag helyzetében (a pálya síkjában). Vagyis, ha ezeknek az égitesteknek a pályasíkjai nem merőlegesek a látóirányra, akkor a csillag radiális sebességében periodikus változásokat lehetne észlelni. A különböző mérések eddig nem mutattak ki ehhez hasonló változásokat, így lecsökkent a lehetséges kísérők maximális tömege.[4][14] Sajnálatos módon a csillag aktivitása miatt a radiális sebesség pontos mérése nem lehetséges, ez behatárolja a módszer jövőbeni kilátásait esetleges kísérők felfedezését illetően.[48]

A Proxima Centauri 1998-as vizsgálata során, amit a Hubble űrteleszkópon található Faint Object Spectrograph-fal végeztek, bizonyítékot találtak egy 0,5 CsE távolságban keringő kísérő létezésére.[49] A Wide Field and Planetary Camera 2-val végzett későbbi keresések azonban nem tudtak lokalizálni egyetlen kísérőt sem.[15] A Proxima Centauri, az Alfa Centauri A-val és B-vel együtt a NASA tervezett Űr-Interferometriai Küldetésének (SIM) elsődleges célcsillagai közé (Tier 1) tartozik. Az űreszközzel elméletileg lehetségessé válik kis tömegű (3 földtömeg) égitestek észlelése 2 CsE távolságban a szóban forgó csillagok körül.[17]

Művészi ábrázolás egy vörös törpéről (NASA-illusztráció)

Nagyon valószínűtlen, hogy 2–3 földtömegnél nehezebb bolygók keringenek a lakható övezeten belül.[50] Az Idegen Világok dokumentumfilm-sorozat feltételezte, hogy egy élet számára alkalmas bolygó létezhet a Proxima Centauri, vagy más vörös törpék körül. Egy ilyen bolygó a lakható övezeten belül, 0,023–0,054 CsE közti távolságban keringene a csillag körül, és keringési ideje 3,6–14 nap lenne.[51] Egy, a csillagtól ilyen távolságban keringő bolygón kötött tengelyforgás lenne tapasztalható, vagyis a Proxima Centauri egyáltalán nem, vagy csak alig mozogna a bolygó egén. Ebből adódóan a felszínének túlnyomó részén örök nappal, illetve éjszaka uralkodna. Mindazonáltal egy jelenlévő légkör képes lehet arra, hogy a napenergia egy részét a túloldalra is eljuttassa.[18]

A Proxima Centauri flercsillag, a csillagból származó flerek zavart okozhatnak bármely, a lakható övezeten belül keringő bolygó légkörében. Azonban a dokumentumfilm tudósai szerint ez az akadály is legyőzhető. Gibor Basri, a Kaliforniai Egyetem munkatársa egyenesen azt állítja, eddig senki sem talált olyan tényt, ami kétségbe vonná a lakhatóságot. Például, az egyik elmélet szerint a flerekből származó töltött részecskék özöne lefejheti egy közeli bolygó légkörét. Ha azonban a bolygónak van mágneses mezeje, akkor a mező eltérítené a töltött részecskéket, így védve meg a légkört. Még egy M-törpe kötött tengelyforgású bolygójának lassú forgása – egyszer fordul meg a saját tengelye körül, azalatt míg megkerüli a csillagját – is elegendő egy mágneses mező generálásához, mindaddig, amíg a mag olvadt marad.[52]

Más tudósok, különösen a Ritka Föld elmélet támogatói vitatják,[53] hogy egy M-törpe csillag fenn tudja-e tartani az életet. A kötött tengelyforgású bolygó rendkívül gyenge mágneses momentummal rendelkezne, ez pedig a légkör erős eróziójához vezetne, amit a Proxima Centauri koronakidobódásai okoznának.[19] Néhány szerző továbbá úgy véli, hogy a földi típusú élet valószínűtlen.[50]

Csillagközi utazás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Nap, ahogy az Alfa Centauri rendszerből látszik (Celestia)

A Proxima Centauri javasolt úti célja az első csillagközi utazásnak.[20] Alternatív megoldás, egy az Alfa Centauri rendszerben végrehajtott hintamanővert magában foglaló utazás, mivel így nincs szükség lassítási fázisra. A nukleáris impulzusmeghajtás több olyan technológiát fog össze, amelyek a jövőben lehetővé tehetik a csillagközi utazást. Egy ilyen út a következő évszázadban kezdődhetne, és hozzávetőleg egy évszázadig is tartana. Az utazásnak ennek a módja inspirálta a Daedalus tervet, az Orion tervet és a Longshot tervet.[54]

A Voyager-program űrszondái az első olyan ember alkotta mesterséges tárgyak, amelyek eljutnak a csillagközi űrbe; ám a szondák relatíve lassan mozognak, mindössze 17 km/s-os sebességgel, így számukra jóval több mint 10 000 évig tart egyetlen fényév megtétele is.[55] Összehasonlításképpen a Proxima jelenleg 21,7 km/s-mal közeledik;[1] igaz, csak 3,11 fényévre fogja megközelíti a Napot, és 26 700 év múlva már távolodni fog.[3] Tehát egy alacsony sebességű űrszondának már csak néhány tízezer év áll rendelkezésre, hogy akkor érje a Proximát, mikor az a legközelebb található; ám a siker nem garantált, hiszen egy ilyen út könnyen végződhet azzal, hogy a szonda már csak a távolodó csillagot lesz képes megfigyelni. Az ionhajtómű előtérbe kerülésével lehetőség nyílt a Voyager szondáknál gyorsabb csillagközi űrhajók készítésére, ilyen a tervezett Innovative Interstellar Explorer. Ennek ellenére az ionhajtású űrhajókat még mindig túl lassúnak tartják egy működő próbaúthoz.[54]

A Proxima Centauriról nézve a Nap fényessége 0,4 magnitúdó lenne, és a Kassziopeia csillagképben látszódna.[m 4] A jelenlegi hagyományos meghajtás használatával, egy több ezer éves úthoz olyan méretű űrhajóra lenne szükség, amely képes elegendő embert szállítani egy bolygó kolonizálásához.[56]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megjegyzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b A sűrűség (ρ) kiszámolható úgy, hogy a test tömegét elosztjuk a térfogatával. A Napot alapul véve:
    \rho = \begin{smallmatrix}\frac{M}{M_{\odot}} \cdot \left( \frac{R}{R_{\odot}} \right)^{-3} \cdot \rho_{\odot}\end{smallmatrix}
    = 0,123 · 0,145-3 · 1,41 × 10³ kg/m³
    = 40,3 · 1,41 × 10³ kg/m³
    = 5,68 × 10³ kg/m³

    ahol \begin{smallmatrix}\rho_{\odot}\end{smallmatrix} a Nap átlagos sűrűsége. Forrás:

    • Sun: Facts & Figures. Solar System Exploration. NASA, 2008. június 11
    • Bergman, Marcel W.; Clark, T. Alan; Wilson, William J. F.. Observing Projects Using Starry Night Enthusiast, 8, Macmillan, 220–221. o (2007). ISBN 142920074X 
  2. ^ a b Ez valójában az m sin i kifejezés felső határa, ahol i a pályasíkra való rálátás szöge (a földi megfigyelő szemszögéből). A radiális sebességmérésekkel akár nagy tömegű égitestek is észrevétlenek maradhatnak, hogyha a pályasíkjukra való rálátási szög közel 90°.
  3. Egy, a déli égbolton látszódó csillag zenittel bezárt szögét úgy kaphatjuk meg, hogy a szélességi fokból kivonjuk a deklinációt. A csillag akkor válik észrevehetetlenné a megfigyelő számára, ha a zenittel bezárt szöge nagyobb, vagy egyenlő mint 90°. A Proxima Centauri esetében:
    Legmagasabb szélesség, ahonnan látható = 90° + (−62,68°) = 27,32°.
    Forrás: William Wallace Campbell. The Elements of Practical Astronomy. London: Macmillan (1899) 
  4. A Nap koordinátái a Proxima koordinátáinak (α=02h 29m 42,9487s, δ=+62° 40′ 46,141″) ellentétei. A Nap abszolút fényessége (Mv) 4,83 magnitúdó, a 0,77199 parallaxissal (π) számolva a látszólagos fényessége (m):
    4,83 - 5(log10(0,77199) + 1) = 0,40
    Forrás: Tayler, Roger John. The Stars: Their Structure and Evolution. Cambridge University Press, 16. o (1994). ISBN 0521458854 

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f g h SIMBAD query result: V* V645 Cen - Flare Star Centre de Données astronomiques de Strasbourg - néhány adat a "Measurements" alatt található
  2. ^ a b Kamper, K. W.; Wesselink, A. J. (1978) Alpha and Proxima Centauri Astronomical Journal 83: 1653–1659.
  3. ^ a b c García-Sánchez, J.; Weissman, P. R.; Preston, R. A.; Jones, D. L.; Lestrade, J.-F.; Latham, D. W.; Stefanik, R. P.; Paredes, J. M. (2001) Stellar encounters with the solar system Astronomy and Astrophysics 379: 634–659.
  4. ^ a b c Benedict, G. Fritz et al. (1999) Interferometric Astrometry of Proxima Centauri and Barnard's Star Using HUBBLE SPACE TELESCOPE Fine Guidance Sensor 3: Detection Limits for Substellar Companions The Astronomical Journal 118 (2): 1086–1100.
  5. ^ a b c d Ségransan, D.; Kervella, P.; Forveille, T.; Queloz, D. (2003) First radius measurements of very low mass stars with the VLTI Astronomy and Astrophysics 397: L5–L8.
  6. ^ a b Doyle, J. G.; Butler, C. J. (1990) Optical and infrared photometry of dwarf M and K stars Astronomy and Astrophysics 235: 335–339. (1. táblázat), és Peebles, P. J. E.. Principles of Physical Cosmology. Princeton, New Jersey: Princeton University Press (1993). ISBN 0691019339  57.o.
  7. ^ a b c d e Kervella, Pierre; Thevenin, Frederic (2003) A Family Portrait of the Alpha Centauri System ESO
  8. Benedict, G. Fritz (1998) Photometry of Proxima Centauri and Barnard's Star Using Hubble Space Telescope Fine Guidance Sensor 3: A Search for Periodic Variations The Astronomical Journal 116 (1): 429–439.
  9. ^ a b c d Wertheimer, Jeremy G.; Laughlin, Gregory (2006) Are Proxima and α Centauri Gravitationally Bound? The Astronomical Journal 132 (5): 1995–1997.
  10. Christian, D. J.; Mathioudakis, M.; Bloomfield, D. S.; Dupuis, J.; Keenan, F. P. (2004) A Detailed Study of Opacity in the Upper Atmosphere of Proxima Centauri The Astrophysical Journal 612 (2): 1140–1146.
  11. ^ a b Wood, B. E.; Linsky, J. L.; Müller, H.-R.; Zank, G. P. (2001) Observational Estimates for the Mass-Loss Rates of α Centauri and Proxima Centauri Using Hubble Space Telescope Lyα Spectra The Astrophysical Journal 547 (1): L49–L52.
  12. ^ a b c Adams, Fred C.; Laughlin, Gregory; Graves, Genevieve J. M. Red Dwarfs and the End of the Main Sequence Gravitational Collapse: From Massive Stars to Planets. Revista Mexicana de Astronomía y Astrofísica
  13. Dunkley, J. Five-Year Wilkinson Microwave Anisotropy Probe (WMAP) Observations: Likelihoods and Parameters from the WMAP data NASA
  14. ^ a b M. Kürster (1999) Precise Radial velocities of Proxima Centauri Astronomy & Astrophysics Letters 344: L5–L8
  15. ^ a b Schroeder, Daniel J.; Golimowski, David A.; Brukardt, Ryan A.; Burrows, Christopher J.; Caldwell, John J.; Fastie, William G.; Ford, Holland C.; Hesman, Brigette; Kletskin, Ilona; Krist, John E.; Royle, Patricia; Zubrowski, Richard. A. (2000) A Search for Faint Companions to Nearby Stars Using the Wide Field Planetary Camera 2 The Astronomical Journal 119 (2): 906–922.
  16. ^ a b Endl, M. and Kürster, M. (2008). Toward detection of terrestrial planets in the habitable zone of our closest neighbor: proxima Centauri. Astronomy and Astrophysics 488 (3): 1149–1153.
  17. ^ a b Watanabe, Susan (2006 okt. 18) Planet-Finding by Numbers NASA
  18. ^ a b Tarter, Jill C. (2007) A Reappraisal of The Habitability of Planets around M Dwarf Stars Astrobiology 7 (1): 30–65.
  19. ^ a b Khodachenko, Maxim L. (2007) Coronal Mass Ejection (CME) Activity of Low Mass M Stars as An Important Factor for The Habitability of Terrestrial Exoplanets. I. CME Impact on Expected Magnetospheres of Earth-Like Exoplanets in Close-In Habitable Zones Astrobiology 7 (1): 167–184.
  20. ^ a b Gilster, Paul. Centauri Dreams: Imagining and Planning. Springer. (2004). ISBN 038700436X 
  21. ^ a b Queloz, Didier (2002) How Small are Small Stars Really? ESO
  22. Alden, Harold L. (1928) Alpha, and Proxima Centauri Astronomical Journal 39 (913): 20–23.
  23. Voûte, J. (1917) A 13th magnitude star in Centaurus with the same parallax as α Centauri Monthly Notices of the Royal Astronomical Society 77: 650–651.
  24. Shapley, Harlow (1951) Proxima Centauri as a flare star Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America 37 (1): 15–18.
  25. Haisch, Bernhard; Antunes, A.; Schmitt, J. H. M. M. (1995) Solar-Like M-Class X-ray Flares on Proxima Centauri Observed by the ASCA Satellite Science 268 (5215): 1327–1329.
  26. ^ a b c Guedel, M.; Audard, M.; Reale, F.; Skinner, S. L.; Linsky, J. L. (2004) Flares from small to large: X-ray spectroscopy of Proxima Centauri with XMM-Newton Astronomy and Astrophysics 416: 713–732.
  27. Proxima Centauri UV Flux Distribution ESA/Laboratory for Space Astrophysics and Theoretical Physics
  28. Kaler, Jim Rigil Kentauros University of Illinois (Hozzáférés: 2010. január 13.)
  29. Sherrod, P. Clay; Koed, Thomas L.; Aleichem, Thomas L. Sholem. A Complete Manual of Amateur Astronomy: Tools and Techniques for Astronomical Observations. Courier Dover Publications (2003). ISBN 0486428206 
  30. Binney, James; Scott Tremaine. Galactic Dynamics. Princeton, New Jersey: Princeton University Press (1987). ISBN 0691084459  8.o.
  31. Leggett, S. K. (1992) Infrared colors of low-mass stars Astrophysical Journal Supplement Series 82 (1): 351–394 357.o.
  32. Zombeck, Martin V.. Handbook of Space Astronomy and Astrophysics, 3., Cambridge, UK: Cambridge University Press (2007). ISBN 0521782422 
  33. Proxima Centauri: The Nearest Star to the Sun Harvard-Smithsonian Center for Astrophysics
  34. E. F., Guinan; Morgan, N. D. (1996) Proxima Centauri: Rotation, Chromosperic Activity, and Flares Bulletin of the American Astronomical Society 28: 942.
  35. Wargelin, Bradford J.; Drake, Jeremy J. (2002) Stringent X-Ray Constraints on Mass Loss from Proxima Centauri The Astrophysical Journal 578: 503–514.
  36. Stauffer, J. R.; Hartmann, L. W. (1986) Chromospheric activity, kinematics, and metallicities of nearby M dwarfs Astrophysical Journal Supplement Series 61 (2): 531–568.
  37. Cincunegui, C.; Díaz, R. F.; Mauas, P. J. D. (2007) A possible activity cycle in Proxima Centauri Astronomy and Astrophysics 461 (3): 1107–1113.
  38. Wood, B. E.; Linsky, J. L.; Muller, H.-R.; Zank, G. P. (2000) Heliospheric, Astrospheric, and Interstellar Lyα Absorption toward 36 Ophiuchi Astrophysical Journal 537 (2): L49–L52.
  39. Kirkpatrick, J. Davy (1999) Brown Dwarf Companions to G-Type Stars. I. Gliese 417B and Gliese 584C The Astronomical Journal 121: 3235–3253.
  40. Williams, D. R. (2006-02-10) Moon Fact Sheet NASA
  41. Benedict, G. F. Astrometric Stability and Precision of Fine Guidance Sensor #3: The Parallax and Proper Motion of Proxima Centauri(PDF)
  42. Matthews, R. A. J. (1994) The Close Approach of Stars in the Solar Neighborhood Quarterly Journal of the Royal Astronomical Society 35: 1–9.
  43. Allen, C.; Herrera, M. A. (1998) The Galactic Orbits of Nearby UV Ceti Stars Revista Mexicana de Astronomia y Astrofisica 34: 37–46.
  44. Matthews, Robert; Gilmore, Gerard (1993) Is Proxima really in orbit about Alpha CEN A/B MNRAS 261: L5
  45. Johnston, Kathryn V. (1995) Fossil Signatures of Ancient Accretion Events in the Halo Bulletin of the American Astronomical Society 27: 1370.
  46. Anosova, J.; Orlov, V. V.; Pavlova, N. A. (1994) Dynamics of nearby multiple stars. The alpha Centauri system Astronomy and Astrophysics 292 (1): 115–118.
  47. WISE Satellite Set to Map the Infrared Universe Scientific American (2009)
  48. Saar, Steven H.; Donahue, Robert A. (1997) Activity-Related Radial Velocity Variation in Cool Stars Astrophysical Journal 485: 319–326.
  49. Schultz, A. B.; Hart, H. M.; Hershey, J. L.; Hamilton, F. C.; Kochte, M.; Bruhweiler, F. C.; Benedict, G. F.; Caldwell, John; Cunningham, C.; Wu, Nailong; Franz, O. G.; Keyes, C. D.; Brandt, J. C. (1998) A possible companion to Proxima Centauri Astronomical Journal 115: 345–350.
  50. ^ a b Alpha Centauri 3
  51. Endl, M.; Kuerster, M.; Rouesnel, F.; Els, S.; Hatzes, A. P.; Cochran, W. D. (2002 június 18-21.) Extrasolar Terrestrial Planets: Can We Detect Them Already? Konferencia eredmények: "Scientific Frontiers in Research on Extrasolar Planets". Washington DC. 75–79.
  52. Alpert, Mark (2005 november) Red Star Rising Scientific American.
  53. Ward, Peter D.; Brownlee, Donald. Rare Earth: Why Complex Life is Uncommon in the Universe. Springer (2000). ISBN 0387987010 
  54. ^ a b Beals, K. A.; Beaulieu, M.; Dembia, F. J.; Kerstiens, J.; Kramer, D. L.; West, J. R.; Zito, J. A. (1988) Project Longshot, an Unmanned Probe to Alpha Centauri NASA-CR-184718. U. S. Naval Academy.
  55. Mallove, Eugene F.; Gregory L. Matloff. The starflight handbook: a pioneer's guide to interstellar travel (1989). ISBN 0471619124  A Voyager-1 sebessége 3,5 CsE/év, a Voyager-2 sebessége pedig 3,4 CsE/év.
  56. Crawford, I. A. (1990. szeptember) Interstellar Travel: A Review for Astronomers Quarterly Journal of the Royal Astronomical Society 31: 377–400.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Proxima Centauri című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Proxima Centauri: a DSS2, az SDSS Data Release 1, 3, 4, 5, 6 és az IRAS képein, Hidrogén α, Röntgen- és ultraibolya tartományban, Asztrofotókon és Csillagtérképen. További cikkek és képek az objektumról WikiSky-on.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]