Harlow Shapley

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Harlow Shapley
HarlowShapely-crop.jpeg
Életrajzi adatok
Született 1885. november 2.
Nashville, Missouri, USA
Elhunyt 1972. október 2. (86 évesen)
Boulder, Colorado, USA
Ismeretes mint meghatározta a Naprendszer helyzetét a Tejútrendszeren belül
Állampolgárság amerikai
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
University of Missouri, Princetoni Egyetem
Pályafutása
Szakterület csillagászat
Szakmai kitüntetések
Henry Draper Medal (1926)
Gold Medal of the Royal Astronomical Society (1934)
Bruce Medal (1939)

Harlow Shapley (1885. november 2. – 1972. október 20.) amerikai csillagász.

Harlow Shapley úttörőnek számító 1918-as munkájában, amit a Cefeidákkal végzett, meghatározta a Tejútrendszer méretét és azon belül a Naprendszer helyzetét.[1] Jelentős az 1953-as munkája, ami egy csillag körüli lakhatósági zóna néven vált ismertté (a Shapley által adott neve: „Liquid Water Belt”, azaz „a folyékony víz övezete”[2]

Karrier[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Willis Shapley és Sarah Stowell gyermekeként született egy farmon Missouri államban.[3]

1907-ben újságírást akart tanulni a Missouri Egyetemen, de amikor kiderült, hogy a tanítást egy évvel elhalasztják, csillagászat szakra iratkozott be.

Végzés után ösztöndíjat kapott a Princetoni Egyetemtől, ahol Henry Norris Russell tanítványa volt. A változócsillagok periódus-fényesség összefüggését felhasználva, amit Henrietta Swan Leavitt fedezett fel, meghatározta a gömbhalmazok távolságát.

Elsőként ismerte fel, hogy a Tejútrendszer sokkal nagyobb, mint korábban gondolták, és hogy benne a Naprendszer nem a Galaxis középpontjában helyezkedik el, hanem attól 50 000 fényévre.

Shapley (jobb oldalon az első álló alak) egy 1941-es tudományos ülésen

Shapley részt vett a később Shapley–Curtis-vita néven ismertté vált eseményen (Heber D. Curtis ellenében), ami a csillagködök és egyéb galaxisok méretéről, illetve arról szólt, hogy azok részei-e galaxisunknak, vagy sem. Shapley úgy gondolta, hogy igen (ez az elképzelése később tévesnek bizonyult). A vita 1920-ban zajlott le, és az extragalaktikus csillagászat kezdetének tekinthető.[4] Michael Hoskin történész szerint Shapley motivációja a vitában az volt, hogy jó benyomást tegyen a Harvardról megjelent küldöttség előtt, akik igazgatójelöltnek tekintették a Harvard College Observatory élére.[5] A vitát Curtis nyerte meg.

Ebben az időben Shapley a Mount Wilson Observatory-ban dolgozott, ahová George Ellery Hale vette fel. Nem sokkal később átkerült a Harvard College Observatory élére igazgatónak, az akkoriban elhunyt Edward Charles Pickering helyére.

Shapley élesen kritizálta Edwin Hubble megfigyeléseit arról, hogy az univerzumban a Tejútrendszeren kívül számtalan galaxis létezik. Shapley azonban tévedett; Hubble felfedezése alapvetően átformálta az univerzumról alkotott tudományos világképet.[6]

1921-1952 között a Harvard College Observatory igazgatója volt. Nála dolgozott Cecilia Payne-Gaposchkin, aki 1925-ben az első olyan személy volt, aki a Radcliffe College-ban doktorátust szerzett az obszervatóriumban végzett munkája alapján. Shapley érdemének tartják, hogy az intézményt vezető tudományos központtá emelte az Egyesült Államokban. Shapley segítette a Németországból menekült zsidó tudósok elhelyezkedését is.

Az 1940-es években olyan, államilag támogatott tudományos szervezeteket segített, mint a National Science Foundation. Az ő érdeme, hogy az UNESCO (United Nations Educational, Scientific and Cultural Organization) nevébe belekerült az „S” betű (a „tudományos” angol szó első betűje után).

1947-ben az American Association for the Advancement of Science („a tudomány haladásának amerikai szövetsége”) elnöke lett.

Shapley több globális fenyegetésre mutatott rá: drogok, amik elnyomják a szexuális vágyat; unalom; tömegpusztító fegyverekkel vívott világháború; világjárvány.[7]

1950-ben Shapley kampányt szervezett az akadémián egy akkoriban bestseller, az orosz emigráns pszichiáter, Immanuel Velikovszkij Worlds in Collision című könyve ellen, amit sokan áltudományosnak tartottak.

A csillagászat mellett a mirmekológia is érdekelte (mirmekológia: hangyákkal foglalkozó tudományág).

Időnként kritizálták, mert szorgalmazta a Szovjetunióval való tudományos adatcserét és együttműködést. Késői éveit utazással és előadásokkal töltötte, amiket csillagászati és filozófiai témákban tartott.

Tagságok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1935-1971 között bizottsági tagja volt a tudományos ismeretterjesztéssel foglalkozó Science Service szervezetnek (mai neve: „Society for Science & the Public”).

1941-ben a ciklusok tanulmányozásával foglalkozó alapítvány („Foundation for the Study of Cycles”) állandó bizottságának tagja lett.

Könyvei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Shapley számos könyvet írt csillagászati témákban, illetve általában a tudományról. Ezek között van a Source Book in Astronomy (New York: McGraw-Hill, 1929, társszerző: Helen E. Howarth, aki szintén az obszervatóriumban dolgozott). A kiadó tudománytörténeti sorozatának ez volt az első könyve.

1953-ban írta a Liquid Water Belt („a folyékony víz övezete”) című tanulmányát, ami tudományosan alátámasztotta Hubertus Strughold elméletét az ökoszféráról.[8]

1957-es könyvében, az Of Stars and Men-ben („csillagokról és emberekről”) javasolta a „metagalaktika” elnevezést arra a fogalomra, amit ma szuperhalmaz néven ismerünk.

Népszerű könyve a Through Rugged Ways to the Stars.

Díjak, elismerések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Családi élet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1914-ben megházasodott, felesége Martha Betz. Martha segítette férjét a csillagászati kutatásokban a Mount Wilson-on és a Harvard Observatory-ban is. Több cikket írt csillagfedésekkel kapcsolatban és más csillagászati témákban. Egy lányuk és négy fiuk volt, akik közül az egyik, Lloyd Shapley matematikus és közgazdász 2012-ben közgazdasági Nobel-díjat kapott.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Bart J. Bok. Harlow Shapely 1885-1972 A Biographical Memoir. National Academy of Sciences
  2. Richard J. Hugget, Geoecology: an evolutionary approach. pg 10
  3. Hockey, Thomas. The Biographical Encyclopedia of Astronomers. Springer Publishing (2009). ISBN 978-0-387-31022-0. Hozzáférés ideje: 2012. augusztus 22. 
  4. "The Scale of the Universe" Shapley, H. and Curtis, H. D., Bulletin of the National Research Council, 2, 169, p. 171-217 (1921)
  5. "The 'Great Debate': What Really Happened" Hoskin, M., Journal for the History of Astronomy, 7, 169 (1976)
  6. ^ Marcia Bartusiak (2010). The Day We Found the Universe. Random House Digital, Inc. pp. x-xi.
  7. People: Inside Dopester”, 1947. január 6. 
  8. James F. Kasting, How to find a habitable planet. pg 127
  9. Henry Draper Medal. National Academy of Sciences. (Hozzáférés: 2011. február 19.)
  10. Past Recipients of the Rumford Prize. American Academy of Arts and Sciences. (Hozzáférés: 2011. február 19.)
  11. Winners of the Gold Medal of the Royal Astronomical Society. Royal Astronomical Society. (Hozzáférés: 2011. február 19.)
  12. Past Winners of the Catherine Wolfe Bruce Gold Medal. Astronomical Society of the Pacific. (Hozzáférés: 2011. február 19.)
  13. Grants, Prizes and Awards. American Astronomical Society. [2010. december 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 19.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Glenn D. Considine (főszerk.): Van Nostrand's Scientific Encyclopedia, 2008, John Wiley & Sons, Inc., ISBN 978-0-471-74338-5, p. 4759.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Harlow Shapley című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.