Betelgeuse

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Betelgeuse fénygörbéje

A Betelgeuse (kiejtve: betelgeuze [1]) vagy (α Orionis) 430-640 fényév távolságban lévő félszabályos változócsillag (a távolságérték bizonytalan)[2] Az Orion csillagkép második legfényesebb csillaga és az éjszakai égbolt kilencedik legfényesebb csillaga a Szíriusz, a Canopus, az Arcturus, az Alfa Centauri, a Vega, a Rigel, a Procyon és az Achernar után. Bár a Bayer-féle jelölés szerint az Orion csillagkép alfája, nincs olyan fényes, mint a Rigel (β Orionis). A Téli Hatszög egyik jellegzetes csillaga. Neve arab eredetű, a Yad al-Jauzā (Orion keze) elírásából keletkezett (ezért lett B betűs).

A Betelgeuse M2Iabh típusú vörös szuperóriás, az egyik legnagyobb fizikai méretű ismert csillag, átmérője a Napénak kb 950–1200-szorosa, tömege különböző becslések szerint 7,7–20 Naptömeg.[3] Az utóbbi 15 évben, 1993-tól azonban fokozatos összehúzódáson ment keresztül, átmérője 15%-kal lett kevesebb, mint az interferométeres mérések kezdetén, ami nem zárja ki, hogy a nem túl távoli jövőben szupernóva váljon belőle.[4][5] A csillag gyorsan veszít anyagot, a csillag átmérőjénél hatszor nagyobb anyagcsóva nyúlik ki belőle, emellett felszínén valószínűleg igen nagy méretű konvekciós cellák vannak.[6] Mindez életkorához képest (amely mindössze kb. 8-9 millió év) rendkívül gyors csillagfejlődést mutat.

A Betelgeuse azon kevés csillag egyike, melyről sikerült nem pontszerű, hanem a csillag kiterjedését mutató felvételt készíteni a Hubble űrtávcsővel.

Megfigyelésének története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Már az ókori görögök is ismerték a csillagot, akik jellegzetes vöröses fénye alapján könnyen beazonosították. Kínai csillagászok néhány ezer évvel ezelőtt még sárgás-vöröses színben figyelték meg, amely a csillagfejlődés egy akkori állapotát mutathatja. Az újkorban először Sir John Herschel volt az, aki kimutatta, hogy a Betelgeuse fényessége ingadozó értékeket mutat, időszakonként vissza-visszatérő mértékben.

Tulajdonságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az északi félgömbön könnyűszerrel felismerhető vöröses fényéről. Januártól a keleti égbolton kel fel, közvetlenül naplemente után, szeptember közepétől március közepéig gyakorlatilag a Föld minden lakott területén látható. Májustól július közepéig nem látható, mert ilyenkor nappal van az égen. Fényessége alapján a nyolcadik legfényesebb csillag, viszont mivel változócsillag, néha a Procyon fényerejénél is erősebb, ilyenkor tehát ez a hetedik legfényesebb látható csillag. Hatalmas méretű csillag, képzeletben a Nap helyére helyezve egészen a külső bolygók pályájáig elérne. Vörös színe alacsony felszíni hőmérsékletének is köszönhető. Mivel nincs ismert kísérője, ezért tömegét csak megbecsülni tudjuk, de annyi bizonyosnak látszik, hogy sűrűsége, különösen a külső rétegekben, meglehetősen alacsony. Anyagának egy részét elvesztette, és ez kitörések formájában a mai napig, visszatérően jelentkezik.

Hogy mi lesz a Betelgeuse sorsa, azt pontosan nem tudjuk, mert nincs adatunk arra nézve, mekkora volt a kezdeti tömege. A legvalószínűbb az, hogy csillagászati időskálán mérve hamarosan szupernóvává alakul, és egy neutroncsillag marad utána. Ez néhány tízezer éven belül bekövetkezhet, amint a magjában a szén, a neon, az oxigén és a szilícium is elkezdenek égni. Ha ez bekövetkezik, körülbelül két hétig hatalmas erővel fog világítani, mely olyan erejű lesz, hogy túlragyogja éjszaka a Holdat is és fényes nappal is látható lesz. Ezután a csillag fokozatosan elhalványul. Mivel a forgástengelye nem a Föld felé mutat, így nem kell attól tartanunk, hogy a földi életre veszélyes gammasugárzás érne minket.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Betelgeuse témájú médiaállományokat.

Betelgeuse: a DSS2, az SDSS Data Release 1, 3, 4, 5, 6 és az IRAS képein, Hidrogén α, Röntgen- és ultraibolya tartományban, Asztrofotókon és Csillagtérképen. További cikkek és képek az objektumról WikiSky-on.

Lábjegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Válas Péter: Betelgeuse - hogyan ejtsük? Csillagászat.hu 2004. április 22. (Hozzáférés: 2013. november 8.)
  2. SIMBAD query result
  3. Mohamed, S.; Mackey, J.; Langer, N. (2012.). „3D Simulations of Betelgeuse's Bow Shock”. Astronomy & Astrophysics 541, id.A1, A1. o. DOI:10.1051/0004-6361/201118002.  
  4. Kereszturi, Ákos: Robbanás előtt állhat a Világegyetem legnagyobb csillaga, a Betelgeuse. [Origo] Világűr, 2009. június 15. (Hozzáférés: 2009. június 15.)
  5. http://www.berkeley.edu/news/media/releases/2009/06/09_betelim.shtml Red giant star Betelgeuse mysteriously shrinking - press release By Robert Sanders, Media Relations, 09 June 2009
  6. Kereszturi, Ákos: Naprendszernyi anyagot veszít az Univerzum legnagyobb csillaga - kép. [Origo] Világűr, 2009. július 30. (Hozzáférés: 2009. július 30.)