A Föld helye a Világegyetemben

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A teleszkópoknak köszönhetően ismereteink a Föld helyéről már 400 éve formálódnak, és ez a tudás radikális mértékben bővült a 20. század óta. A tudományos megfigyelések előtt az emberek a Földet hitték a Világegyetem központjának, csak azokkal az égitestekkel és távoli állócsillagokkal melyek szabad szemmel láthatóak. Miután a Heliocentrikus világkép elfogadottá vált a 17. században, William Herschel és mások megfigyelése megmutatta, hogy a Nap egy hatalmas, csillagok által alkotott korong alakú csillagrendszerben helyezkedik el; később kiderült, hogy ezek a csillagok olyanok mint a mi Napunk. A 20. századra a spirálgalaxisok megfigyelése felfedte, hogy a mi galaxisunk csak egy a több milliárd galaxis között a folyamatosan táguló Világegyetemben - különböző méretű galaxishalmazokba tömörülve. A 21. századra a látható világegyetem átfogó szerkezetének megértése tisztább lett, ahogy a galaxishalmazok egy hatalmas hálót alkotnak a galaktikus rostokkal és a közöttük elhelyezkedő üregekkel. Mindezek mellett további különféle elméletek felvetik, hogy Világegyetemünk csak egy a több milliárd univerzumot összekötő multiverzumban.

Naprendszerünk helyzete a Lokális Szuperhalmazban
A Föld helye a Világegyetemben
Objektum Méret/Távolság Megjegyzés Forrás
Föld átmérő: 12 700 km A bolygónk.
[1]
Világűr 63 000 km a Nap felőli oldalról;
6 300 000 km az ellentétes oldalon
A földi mágneses mező által kialakított tér.
[2]
A Hold 770 000 km keresztül A Hold átlagos átmérője a Földhöz relatív viszonyítva.
[3]
A Föld keringési pályája 300 millió km keresztül
CsE[m 1]
A Föld átlagos átmérője a Naphoz relatív viszonyítva.
Ide tartozik a Nap, Merkúr és Vénusz.
[4]
Belső Naprendszer 6,6 CsE keresztül Ide tartozik a Nap, a belső bolygók (Merkúr, Vénusz, Föld, Mars) és a kisbolygóöv.
[5]
Külső Naprendszer 60 CsE keresztül Körbeöleli a Naprendszert; ide tartoznak a külső bolygók (Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz).
[6]
Kuiper-öv 96 CsE keresztül Átfedésben van a Külső Naprendszerrel.
[7]
Szórt korong 200 CsE keresztül Körbeveszi a Kuiper-övet.
[8]
Helioszféra 280 CsE keresztül
(80 CsE a csillagközi anyag ellenszelében
200 CsE szélirányában)
A Napszél és a bolygóközi anyag maximális kiterjedése.
[9]
Hills-felhő[m 2] 20 000 CsE keresztül
0.316 fényév[m 3]
Az Oort-felhő belső területe.
[10]
Oort-felhő[m 4] 2 fényév keresztül Több trilló üstökös által alkotott gömb alakú burok. Tartalmazza a Hills-felhőt.
[11]
Naprendszer 4 fényév keresztül A bolygórendszerünk. Ezen a ponton a Nap gravitációja elgyengül az őt körülvevő többi csillag között.
[12]
Lokális Csillagköd 30 fényév keresztül Különböző gázokat tartalmazó csillagköd, melyben jelenleg a Nap és számos egyéb csillag utazik.[m 5]
[13]
Lokális Buborék 210-815 fényév keresztül Üreg a csillagközi anyagban, melyben jelenleg a Nap és számos egyéb csillag utazik. Egy szupernóva robbanása okozta.
[14][15]
Gould-öv 3 000 fényév keresztül Fiatal csillagok gyűrűje, jelenleg a Napunk ezen keresztül utazik.
[16]
Orion-kar 10 000 fényév hosszú A Tejútrendszer spirálkarja, Napunk jelenleg ezen keresztül utazik.
[17]
A Naprendszer keringése 56 000 fényév keresztül A Naprendszer keringésének átlagos átmérője a galaxis központjához relatív viszonyítva. A Napunk keringési sugara nagyjából 28 000 fényév, vagy kevéssel túl mint a fele távolság a galaxis széléhez számítva. Naprendszerünk egy teljes keringési időtartama körülbelül 225-250 millió évig tart.
[18][19]
Tejútrendszer 100 000 fényév keresztül A saját galaxisunk: a csillagközi anyag tölti ki a teret és fog össze 200-400 milliárd csillagot.
[20][21]
A Tejútrendszer alcsoportja 1,64 millió fényév keresztül
0,5 megaparszek[m 6]
A Tejútrendszer és a hozzá gravitációsan vonzódó hold-galaxisok; például a Sagittarius elliptikus törpegalaxis, az Ursa Minor-törpegalaxis és a Canis Major-törpegalaxis. Az alcsoport idézett távolsága a Leo I-törpegalaxis galaxis keringési átmérője; ez a legtávolabbi galaxis a Tejútrendszer alcsoportjában.
[22][23]
Lokális Galaxiscsoport 3 megaparszek keresztül Legalább 47 galaxisból álló csoport. Uralkodó elemei az Androméda (ez a legnagyobb), a Tejútrendszer és a Triangulum; a többi kisebb törpegalaxis.
[24]
Lokális Galaxis Szuperhalmaz 33 megaparszek keresztül Azon szuperhalmaz, melynek a Lokális Galaxiscsoportunk tagja; durván 100 csoportból áll.
[25][26]
Pisces-Cetus Szuperhalmaz Komplexum 307 megaparszek keresztül Azon galaktikus rostok, melyeknek része a mi Lokális Szuperhalmazunk.
[27]
Megfigyelhető Világegyetem 28 000 megaparszek keresztül A Világegyetem kiterjedt alakja egy habszerű szuperszerkezetet alkotva több mint 100 milliárd galaxist tartalmaz, több millió szuperhalmazba, galaktikus rostokba, üregekbe tömörítve.
[28][29]
Világegyetem Legalább 28 000 megaparszek, valószínűleg végtelen Minden.[m 7]

Megjegyzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. CsE vagy Csillagászati Egység a Föld és Nap közötti távolsága, körülbelül 150 millió km. A Föld keringési átmérője a keringési sugár duplája, vagy 2 CsE.
  2. Létezése egyelőre nem bizonyított.
  3. Egy fényév az a távolság amit a fény egy év alatt tesz meg; körülbelül 9.5 trillió km vagy 63,240 CsE.
  4. Létezése egyelőre nem bizonyított.
  5. A galaxison belül a Nap nincsen gravitációs viszonyban más nagyobb szerkezettel. Ezek a területek egyszerűen a jelenlegi helyzetüket jelölik a Galaktikus központ körüli keringésben.
  6. Egy megaparszek egyenlő egy millió parszekkel vagy 3,26 millió fényévvel. Egy parszek az a távolság, amelyből egy csillag parallaxisa (merőleges rálátás esetén, a Földről nézve) egy ívmásodpercnek látszik.
  7. Vitatott, lásd Multiverzum és/vagy Omniverzum.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Various.szerk.: David R. Lide: Handbook of Chemistry and Physics, 81st, CRC (2000). ISBN 0849304814 
  2. Amara Graps: The Earth's Magnetosphere. Max Planck Institute, 2000. (Hozzáférés: 2009. október 2.)
  3. NASA Moon factsheet and NASA Solar System Exploration Moon Factsheet NASA Retrieved on 2008-11-17
  4. NASA Earth factsheet and NASA Solar System Exploration Factsheet NASA Retrieved on 2008-11-17
  5. Petit, J.-M.; Morbidelli, A.; Chambers, J. (2001.). „The Primordial Excitation and Clearing of the Asteroid Belt” (PDF). Icarus 153, 338–347. o. DOI:10.1006/icar.2001.6702. Hozzáférés ideje: 2007. március 22.  
  6. NASA Neptune factsheet and NASA Solar System Exploration Neptune Factsheet NASA Retrieved on 2008-11-17
  7. M. C. De Sanctis, M. T. Capria, and A. Coradini (2001.). „Thermal Evolution and Differentiation of Edgeworth-Kuiper Belt Objects”. The Astronomical Journal 121, 2792–2799. o. DOI:10.1086/320385. Hozzáférés ideje: 2008. augusztus 28.  
  8. JPL Small-Body Database Browser: 136199 Eris (2003 UB313), 2008. október 4. (Hozzáférés: 2009. január 21.) (Aphelion of Eris, the farthest known scattered disk object)
  9. Fahr, H. J.; Kausch, T.; Scherer, H. (2000.). „A 5-fluid hydrodynamic approach to model the Solar System-interstellar medium interaction” (PDF). Astronomy & Astrophysics 357, 268. o.   See Figures 1 and 2.
  10. HAROLD F. LEVISON, LUKE DONES AND MARTIN J. DUNCAN (2001. április 1.). „THE ORIGIN OF HALLEY-TYPE COMETS: PROBING THE INNER OORT CLOUD”. THE ASTRONOMICAL JOURNAL (121), 2253-2267. o. Hozzáférés ideje: 2009. október 2.  
  11. Alessandro Morbidelli: Origin and dynamical evolution of comets and their reservoirs (PDF). arxiv, 2008. február 3. (Hozzáférés: 2007. május 26.)
  12. Littmann, Mark. Planets Beyond: Discovering the Outer Solar System. Courier Dover Publications, 162–163. o (2004). ISBN 9780486436029 
  13. Mark Anderson, "Don't stop till you get to the Fluff", New Scientist no. 2585, 6 January 2007, pp. 26-30
  14. DM Seifr et al (1999.). „Mapping the Countours of the Local Bubble”. Astronomy and Astrophysics 346, 785-797. o. Hozzáférés ideje: 2009. október 2.  
  15. Local Chimney and Superbubbles, Solstation.com
  16. S. B. Popov, M. Colpi, M. E. Prokhorov, A. Treves and R. Turolla (2003doi=10.1051/0004-6361:20030680.). „Young isolated neutron stars from the Gould Belt”. Astronomy and Astrophysics 406, 111-117. o. Hozzáférés ideje: 2009. október 2.  
  17. Harold Spencer Jones, T. H. Huxley, Proceedings of the Royal Institution of Great Britain, Royal Institution of Great Britain, v. 38-39
  18. Eisenhauer, F., et al. (2003.). „A Geometric Determination of the Distance to the Galactic Center”. Astrophysical Journal 597 (2), L121–L124. o. DOI:10.1086/380188.  
  19. Leong, Stacy: Period of the Sun's Orbit around the Galaxy (Cosmic Year). The Physics Factbook, 2002
  20. Christian, Eric: How large is the Milky Way?. (Hozzáférés: 2007. november 28.)
  21. Frommert, H.; Kronberg, C.: The Milky Way Galaxy. SEDS, 2005. augusztus 25. (Hozzáférés: 2007. május 9.)
  22. I. D. Karachentsev, V. E. Karachentseva, W. K. Hutchmeier, D. I. Makarov (2004.). „A Catalog of Neighboring Galaxies”. Astronomical Journal 127, 2031–2068. o. DOI:10.1086/382905.  
  23. Andreas Brunthaler, Mark J. Reid, et. al. (2005. március 4.). „The Geometric Distance and Proper Motion of the Triangulum Galaxy (M33)”. Science 307, 1440 - 1443doi=10.1126/science.1108342. o.  
  24. The Local Group of Galaxies. University of Arizona. Students for the Exploration and Development of Space. [1996. december 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 2.)
  25. cfa.harvard.edu, The Geometry of the Local Supercluster, John P. Huchra, 2007 (accessed 12-12-2008)
  26. Stars, Galaxies and Cosmology. Department of Mathematics, University of Auckland. (Hozzáférés: 2009. október 3.)
  27. John noble Wilford: Massive Clusters of Galaxies Defy Concepts of the Universe. New York Times, 1987. (Hozzáférés: 2009. november 1.)
  28. Mackie, Glen: To see the Universe in a Grain of Taranaki Sand. Swinburne University, 2002. február 1. (Hozzáférés: 2006. december 20.)
  29. Lineweaver, Charles; Tamara M. Davis: Misconceptions about the Big Bang. Scientific American, 2005. (Hozzáférés: 2008. november 6.)

Ez a szócikk részben vagy egészben az Earth's location in the universe című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.