Phobosz (hold)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Phobos
Phobos moon (large).jpg
A Mars Reconnaissance Orbiter képe a Phoboszról 2008. március 23-án
Felfedezése
Felfedező: Asaph Hall
Felfedezés ideje: 1877. augusztus 18.
Pályaadatok
Epocha: J2000
Fél nagytengely: 9377,2 km[1]
Pálya excentricitása: 0,0151
Orbitális periódus: 0,31891023 nap
(7 óra 39,2 perc)
Átl. pályamenti sebesség: 2,138 km/s
Inklináció: 1,093° (a marsi egyenlítőhöz)
26,04° (az ekliptikához)
Központi égitest: Mars
Fizikai tulajdonságok
Méret: 26,8 × 22,4 × 18,4 km[2]
Átlagos sugár: 11,1 km[3]
(0.002 1 földnyi)
Felszín területe: ~6100 km²
Térfogat: 5680 km³[4]
Tömeg: 1,072·1016 kg[5]
Átlagos sűrűség: 1,887 g/cm³[4]
Felszíni gravitáció: 0,0084–0,0019 m/s²
(8,4-1,9 mm/s²)
(860-190 µg)
Szökési sebesség: 11,13 m/s (40 km/h)[5]
Forgási periódus: szinkron
Forgási sebesség: 11,0 km/h
Tengelydőlés:
Albedó: 0,071[3]
Felszíni hőm.: ~233 K

A Mars felszíne és egyik holdja, a Phobosz közötti távolság mindössze 5760 km. Összehasonlításképpen: bolygónk és a Hold között 378 000 km ez a távolság. A Phobosz méretei: 27,0×21,6×18,8 km, tömege 1,08×1016 kg, közepes sűrűsége 1,9 g/cm3. Mars körüli ellipszis alakú pályájának excentricitása 0,0210, fél nagytengelye 9382 km. A pályasíkja csaknem egybeesik a bolygó keringési síkjával. A Phobosz gyorsabban kering, mint ahogy a Mars egyszer megfordul a tengelye körül. A Marsot 7 h 39 m alatt kerüli meg, vagyis naponta háromszor, eközben kétszer kel fel a nyugati és kétszer nyugszik le a keleti égbolton.

Az árapály-erők hatására a hold keringése kötött, vagyis a Phobosz mindig ugyanazt az oldalát fordítja a bolygó felé (ahogy a Föld Holdja is). Ugyanezek az erők állandóan fékezik a Phobosz mozgását, így a Marstól való távolsága egyre csökken. Mintegy százmillió év múlva a hold a bolygó felszínére zuhan, ám előtte darabokra törik, ami a Mars körül egy gyűrűt fog létrehozni.

A holdat vastag porréteg borítja, amit regolitnak nevezünk. Ennek sötétszürke színe élesen elüt a Mars vörös színű felszínétől. A hold a rá vetődő fény 6%-át veri vissza. Felszínét különböző méretű becsapódásos kráterek tarkítják. Az ütközések erejét jól jellemzi az, hogy felszíndarabok váltak le róla. A Phobosz felületén megfigyelhető néhány kilométer hosszú, 100–200 méter széles, 20 méter mély barázdákat az egymilliárd évvel ezelőtti becsapódás hozta létre. Így keletkezett a hold legnagyobb krátere, a Stickney-kráter. A becsapódáskor felszabaduló megolvasztotta a felszín alatti kőzeteket, amelyek így részben kitöltötték a mélyedéseket.

Napfogyatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Phobosz időről időre árnyékot vet a Marsra, részleges napfogyatkozást okozva. Mivel az égitest látszólagos mérete a Napéhoz viszonyítva túl kicsi, sosem lehet teljes a napfogyatkozás. A holdak pályája gyakorlatilag egybeesik bolygójuk, a Mars keringési síkjával (mindösszesen 1,08°-os eltérés van). Így jóval gyakrabban kerül a Nap és Mars közé valamelyik hold, ellentétben a Föld-Hold rendszerrel, ahol jóval nagyobb, 6,687° az eltérés.

A Phobosz tranzitja az Opportunity szemszögéből
A Phobosz árnyéka a Mars felszínén, melyet a Mars Global Surveyor műhold örökített meg

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. NASA Celestia
  2. Mars: Moons: Phobos. NASA Solar System Exploration, 2003. szeptember 30. (Hozzáférés: 2008. augusztus 18.)
  3. ^ a b Planetary Satellite Physical Parameters. JPL (Solar System Dynamics), 2006. július 13. (Hozzáférés: 2008. január 29.)
  4. ^ a b Mars Express closes in on the origin of Mars' larger moon. DLR, 2008. október 16. (Hozzáférés: 2008. október 16.)
  5. ^ a b use a spherical radius of 11.1 km; volume of a sphere * density of 1.877 g/cm³ yields a mass (m=d*v) of 1.07·1016 kg and an escape velocity (sqrt((2*g*m)/r)) of 11.3 m/s (40 km/h)