MER-B Opportunity

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
MER-B Opportunity
NASA Mars Rover.jpg

Ország  Amerikai Egyesült Államok
Űrügynökség NASA
Küldetés típusa rover
NSSDC ID 2003-032A
Küldetés
Célégitest Mars
Indítás dátuma 2003. július 7.
Indítás helye Az USAF Cape Canaveral légibázisának 17-es indítóállása
Hordozórakéta Delta–2
Megérkezés 2004. január 25.
Az űrszonda
Tömeg 185 kg
Leszállás helye Meridiani Planum
Mars transparent.png354,47°K 1,94° D
Fékezés módja ejtőernyő
légzsák
Hivatalos weboldal

Az Opportunity (MER-B) az amerikai Mars Exploration Rover program második robotja. A Spirit (MER-A) marsjárótól 10 500 km-re szállt le, a Mars másik felén, a Meridiani Planumnak nevezett egyenlítői területen. A két robot tudományos célja a vörös bolygó talajának kémiai, fizikai vizsgálata. Mindkét leszállóhelyet úgy választották ki, hogy az addigi felvételek alapján ezeken a területeken látszódott a hajdani felszíni víz nyoma.

Mindkét szonda bizonyítékokat talált a víz valamikori jelenlétére a Marson.

A két marsjárót hivatalosan 90 napos élettartamra tervezték, mivel a kutatók eredeti feltételezése szerint ennyi idő alatt a napelem-táblákra ülepedő por miatt nem juthatnak több energiához. Nem számoltak azonban a Mars légköri aktivitásával, ami folyamatosan megtisztítja a napelemtáblákat és aminek hatására 2014. január 24-én – pontosan tíz évvel a leszállás után - az Opportunity még működőképes volt és továbbra is szolgáltatta az adatokat, ami példátlan sikernek számít.[1] Az Opportunity tette meg eddig a leghosszabb távot idegen égitesten az ember által épített eszközök közül: a 10. évfordulóig 38,73 kilométert tett meg a Marson.[2]

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első színes panoráma a landolási hely környezetéről

Az Opportunity 2004. január 25-én közép-európai idő szerint 5:05-kor szállt le a Mars felszínére, pontosan három héttel azután, hogy "ikertestvére", a Spirit is sikeres leszállást hajtott végre. A leszállóhely 10 500 km-re, a Mars másik oldalán, a Meridiani síkságon volt. Néhány órával a landolás után megérkeztek az Opportunity által készített első látványos felvételek a pasadenai irányítóközpontba. A felvételek a Marsnak teljesen új arcát mutatták az addig ismertekhez képest. Az egyik képen a marsjáró robot leszálló szerkezete látszik, a háttérben a marsbéli tájjal. Néhány képen világos sziklák voltak kivehetők. Ezeket a sziklákat később alaposan megvizsgálták.

2004. január 27-én a szonda kinyitotta fő antennáját, és így már közvetlenül is kommunikálni tudott a földi irányítóközponttal. Az adatok továbbítására már nem kellett megvárni, hogy a két amerikai marsi műhold – a Mars Global Surveyor és a Mars Odyssey – valamelyike a leszállóhely fölé érkezzen, és vegye, illetve továbbítsa a Földre az Opportunity UHF-antennájának segítségével küldött jeleket.

Az első métereket a Mars felszínén 2004. február 5-én tette meg az Opportunity. Először haladt előre a felszínen azóta, hogy néhány nappal korábban legördült a leszállóegység platformjáról a bolygó poros talajára. Február 5-én mintegy 3,3 métert tett meg, másnapra még 1,5-et terveztek.

2004. március 2-án a NASA tudósai beszámoltak az Opportunity fontos felfedezéséről: a robot egy általa vizsgált szikladarabban olyan ásványi anyagokat talált, amelyek kizárólag víz jelenlétében alakulnak ki.

2005. május 2-án az Opportunity elakadt egy homokdűnében, de sikerült kiszabadulnia.[3]

2008. szeptember 1-jére[4] (Sol 1634) sikerült kijutnia a 800 méter átmérőjű és 70 m-es mélységű Victoria-kráterből, ahova 2007. szeptember 11-én ereszkedett le.[5]

2011. augusztus elején elérte következő nagy célpontját, a 22 kilométer átmérőjű Endeavour-krátert [6].

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz MER-B Opportunity témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]