Mariner–9

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Mariner–9 az amerikai Mariner-program kilencedik űrszondája, Mars-szonda. Az első űreszköz, amelyik egy másik bolygó műholdjává vált.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A NASA 1971-ben ugyanabban az indítási ablakban állította pályára a Marshoz a Mariner–8-at és a Mariner–9-et. Cél a Mars alaposabb kutatásának elősegítése, felszíni és légköri mérésekkel, jövőbeni kutatási irányok kialakítása. Program szerint Mars körüli pályára állva felületének 70%-át lefényképezte.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Mariner űrszondákat a NASA Jet Propulsion Laboratoryumában fejlesztették, irányításával építették. Üzemeltette a NASA és a Office Space Science and Applications (OSSA) .

Megnevezései: Mariner–9; Mariner 71J; COSPAR: 1971-051A. Kódszáma: 5261.

1971. május 30-án Floridából, a Cape Canaveral (KSC) Kennedy Űrközpontból, a LC–36B (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról egy Atlas Centaur (SLV- 3C) hordozórakétával emelkedett a magasba. Az Atlasz rakétafokozat kiégése után a Centaur fokozat gyorsította fel az űrszondát a második kozmikus sebességre, hogy a Mars közelébe kerülhessen. A fokozat kiégését követően levált az űreszköz, kinyíltak a napelem táblák. Június 5-én a hidrazin gázfúvókák segítségével pályakorrekciót hajtottak végre.

Mars körüli induló orbitális pályája 754,02 perces, 64,4 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 1398 kilométer, az apogeuma 17 915 kilométer volt.

Mars körüli első szolgálati orbitális pályája 718,23 perces, 64,4 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 1387 kilométer, az apogeuma 17 094 kilométer volt.

Mars körüli második szolgálati orbitális pályája 719,47 perces, 64,4 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 1650 kilométer, az apogeuma 16 860 kilométer volt.

Felépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Három tengelyesen, giroszkóppokkal forgás-stabilizált űreszköz. A szonda vonatkozási pontjai a Nap, a Föld és a Canopus csillag volt. Alakja nyolcszögletű hasáb, átmérője 1,384, magassága 457, kibontott állapotú magassága 3,35 méter. Magnézium-ötvözetből készült a ház és a műszerek többsége. Rendelkezett kőrsugárzó rúdantennával (2,23 méter) és parabola antennával, melynek átmérője 1 méter. Energia biztosítása érdekében a hasáb oldalaihoz (tetejére) 4 napelemtáblát (4x215 x 90 centiméter; 14 742 napelem; 7,7 négyzetméter) szereltek. A napelemek fesztávja 6,89 méter. Éjszakai (földárnyék) energia ellátását nikkel-kadmium akkumulátorok biztosították. Az űregység teljes tömeg 997,9, pályára álló tömeg 439,1 és a műszercsomag súlya 63,1 kilogramm. Pályamódosításhoz nitrogén gázfúvókák álltak rendelkezésre. A programellenőrző számítógép szabályozható. Telemetria egysége modernizált.

Programja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Mariner–8 sikertelensége miatt a programokat összevonták. Műhold pályán a megadott területekről 5 naponta, kisebb régiókból 17 naponta küldött képeket, mérési adatokat. November 14-én, 176 napos repülés után egy 1398 kilométere Mars körüli pályára állt, majd magasságát növelve 1650 kilométeren végezte szolgálatát. Adatokat gyűjtött a légköri összetételéről (sűrűség, nyomás és hőmérséklet), valamint a Mars felületéről (felületi anyag összetétele, hőmérséklete, gravitáció, valamint topográfia). Összesen 54 milliárd bit tudományos adatok kerültek a Földre, köztük7329 kép.

1972. október 27-én az űreszközt kikapcsolták. Várhatóan 50 évig fog a Mars körül keringeni.

Műszerezettsége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A műszerrekesz forgatható egységként volt megépítve.

  • Kettő televíziós kamera. Több színben (piros, zöld, kék, sárga) közepes, valamint nagy felbontású képeket készítettek.
  • spektrométer (technikai okok miat nem működött), sugárzásmérő, ultraibolya spektrométer,
  • egy inerciális referencia egység, valamint egy gyorsulásmérő.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elődje:
Mariner–8

Mariner-program
1962–1973

Utódja:
Mariner–10