A távoli jövő idővonala

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Egy fekete lyuk. A legtöbb modell a világegyetemnek a távoli jövőjéről azt állítja hogy végül ezek lesznek az egyetlen megmaradó égitestek.

Bár a jövőre vonatkozó jóslatok soha nem lehetnek teljesen pontosak, az alábbi listán közöltek levezethetőek mai tudományos nézetekből és modellekből. Több tudományág is hozzájárul ismereteinkhez a távoli jövőről, köztük az asztrofizika – amely kiderítette, hogyan születnek, viszonyulnak egymáshoz és pusztulnak el a bolygók és a csillagok –, a részecskefizika – amely megmutatta, hogyan viselkedik az anyag a legkisebb méretekben –, és a lemeztektonika – amely megmagyarázza, hogyan mozognak a kontinensek évezredeken keresztül.

A Föld jövőjéről, a Naprendszer keletkezéséről és történetéről és a fejlődő világegyetemről szóló minden elméletbe bele kell foglalni a a termodinamika második főtételét, amely szerint az entrópia – azaz a munkavégzéshez szükséges energia elvesztése – idővel növekszik.[1] A csillagok idővel felélik hidrogénkészletüket és kiégnek, a közeli találkozások miatt a gravitáció kilendíti pályájukról a naprendszerek bolygóit és a galaxisok naprendszereit. Végül maga az anyag is áldozatul esik a radioaktív bomlásnak, és a legstabilabb anyagok is részecskéikre bomlanak. Mivel a jelenlegi elméletek szerint a világegyetem nyitott, vagyis nem fog egy bizonyos idő után magába omlani,[2] elméletben a jövő végtelen, így elméletben rendkívül kevéssé valószínű események – például a Boltzmann-agy létrejötte – is bekövetkezhetnek. Felsorolunk több más lehetséges jövőbeli eseményt is, amelyek bekövetkezése még megválaszolatlan kérdésektől függhet, például attól, bomlanak-e a protonok, illetve hogy létezni fog-e még a Föld, amikor a Nap vörös óriássá válik.

A Föld, a Naprendszer és a világegyetem jövője[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az eseményre vonatkozó előrejelzés alapját szolgáltató elmélet melyik tudomány része?

Csillagászat és asztrofizika
$
Matematika

Geológia és planetológia

Részecskefizika
Hány év múlva Esemény
10 000 Brandon Carter ítéletnapi érvelése szerint az emberiség vége.[3]$
36 000 A Ross 248 3,024 fényévre megközelíti a Földet, és a Naphoz legközelebbi csillag lesz.[4]
42 000 Az Alpha Centauri ismét a Naphoz legközelebbi csillagrendszer lesz.[4]
50 000 Burger és Loutre elmélete szerint[5] ebben az időben véget ér a mostani interglaciális. A Földön újra jégkorszak köszönt be, feltéve, hogy a globális felmelegedés hatása korlátolt marad. A Niagara-vízesés erodálja a vízesést az Erie-tótól elválasztó maradék 30 km-t is, és megszűnik létezni.[6]
100 000 A VY Canis Majoris hiperóriás csillag valószínűleg felrobban egy hipernóvában.[7]
500 000 Erre az időre a Földet valószínűleg eltalálja egy kb. 1 km átmérőjű meteorit.[8]
1 millió Ez a legtávolabbi időpont, ameddig a Betelgeuse vörös szuperóriás csillag szupernóvaként felrobban. A szupernóva várhatóan nappal is könnyen látható lesz.[9][10]
1,4 millió A Gliese 710 1,1 fényévre megközelíti a Napot, és feltételezhetően megzavarja az Oort-felhőt, és növeli az esélyt arra hogy egy üstökös bejut a Naprendszer belsejébe.[11]
10 millió A szélesedő kelet-afrikai Nagy-hasadékvölgyet elárasztja a Vörös-tenger, létrehozva egy új óceáni medencét, ami kettévágja az afrikai kontinenst.[12]
11 millió A Phobosz összeütközik a Mars felületével.[13]
50 millió A kaliforniai tengerpart kezd becsúszni az Aleut-árokba.[14]

Afrika eddigre összeütközött Eurázsiával, bezárva a Földközi-medencét és megteremtve egy, a Himalájához hasonló hegyláncot.[15]

100 millió Eddigre a Földbe valószínűleg beleütközik egy hasonló nagyságú meteorit, mint amilyen 65 millió évvel ezelőtt elindította a kréta–tercier kihalási eseményt.[16]
~240 millió A jelen helyzetéhez képest a Naprendszer megtett egy teljes kört a galaxisközép körül.[17]
250 millió A Föld összes kontinense egyesül egy lehetséges új szuperkontinensben (Novopangaea, Amázsia, Pangaea Ultima).[18][19]
1 milliárd A Nap fényessége 10%-kal emelkedik, emiatt a Földön az átlag hőmérséklet eléri a 47°C-ot, az óceánok elpárolognak.[20]
1,5 milliárd A fokozódó fényesség miatt a Napnak a csillagkörüli lakható övezete kijjebb húzódik. A fényesség miatt a Mars atmoszférájában növekszik a széndioxid-szint, és a bolygó hőmérséklete a Föld jégkorszakbeli hőmérsékletéhez válik hasonlóvá.[21]
~2,3 milliárd Körülbelül erre az időre a Föld külső magja megfagy, ha a belső mag a jelen arányban növekszik tovább, ami 1 mm évente.[22][23]
3,5 milliárd A természeti körülmények a Földön hasonlóvá válnak a mai Vénuszéhoz.[24]
3,6 milliárd A Neptunusz egyik holdja, a Triton átesik a bolygó Roche-határán, és szétesésével esetleg egy új gyűrűrendszer keletkezik.[25]
5,4 milliárd A Nap vörös óriássá válik.[26] A Merkúr, a Vénusz, esetleg a Föld is megsemmisül.[27]

Erre az időre lehetséges, hogy a Szaturnusz egy holdja, a Titán eléri azt a felszíni hőmérsékletet, ami lehetővé teszi az élet fennmaradását.[28][29]

7 milliárd A Tejútrendszer és az Androméda összeütközik.[30]
7,4 milliárd A Nap szén-oxigén fehér törpévé válik, tömege a maiénak a fele.[31][32]
10 milliárd Becslések szerint ennyi az élettartalma egy gömbhalmaznak, mielőtt a csillagjai gravitációs kölcsönhatások által kidobódnak belőle.[33]
14,4 milliárd A Napból, miután mostani fényességének a hárombilliomodát sem éri el, fekete törpe lesz, hőmérséklete 2239 K, az emberi szem számára láthatatlanná válik.
20 milliárd A világegyetem vége a Nagy Repedés elmélet szerint.[34] A Chandra űrtávcsőnek a galaxiscsomók sebességéről tett megfigyelései alapján ez nem következik be.[35]
100 milliárd A világegyetem tágulása miatt eddigre az ősrobbanás minden bizonyítéka eltűnik, ami lehetetlenné teszi a kozmológia kutatását.[36]
450 milliárd A mediánpont, ameddigre a Lokális Galaxiscsoport – a kb. 47 galaxisból álló csoport, amelyhez a Tejútrendszer is tartozik –[37] új nagy galaxisba egyesül.[38]
1012 (1 billió) A legkorábbi időpont, ameddigre véget ér a galaxisokban a csillagkeletkezés, mert elfogynak az ehhez szükséges gázfelhők.[38], §IID.
2×1012 (2 billió) A Lokális Szupergalaxis-csoporton kívüli galaxisok már semmilyen módon nem észlelhetőek, feltételezve, hogy a sötét energia miatt a világegyetem tágulása egyre gyorsabban zajlik.[39]
1013 (10 billió) – 2×1013 (20 billió) A legtovább élő csillagok, az alacsony tömegű vörös törpék élettartama.[38] §IIA.
3×1013 (30 billió) Becslések szerint ekkor a fehér törpe Nap és egy másik csillagmaradék megközelítik egymást a lokális űri szomszédságban. Ha két objektum egymás közelébe kerül, az megzavarhatja bolygóik pályáját és kitérítheti ezeket a bolygókat a csillag körüli pályájukból. A csillagokhoz közelebbi bolygókat nehezebb kitéríteni, mert az áthaladó objektumnak jobban meg kell közelítenie ehhez a bolygó csillagját.[38][40], §IIIF, Table I.
1014 (100 billió) A legkésőbbi időpont, ameddigre a csillagkeletkezés megszűnik a galaxisokban.[38], §IID. Ez jelzi az átmenetelt a csillagos korszakból az elfajult korszakba;[41] mikor a csillagkeletkezés megszűnik és a legkevésbé masszív vörös törpék elfogyasztják az üzemanyagukat. Az egyedüli megmaradó csillagtömegű objektumok a csillagmaradványok (pl. fehér törpék, neutroncsillagok és fekete lyukak) maradnak. (A barna törpék is megmaradnak.)[38] §IIE.
1015 (1 billiárd) Erre az időre becslések szerint a Naprendszer minden bolygóját már kitérítették pályájáról a találkozások más csillagokkal.[38], §IIIF, Table I.

Eddigre a Nap annyira lehűl, hogy hőmérséklete öt fokkal van abszolút nulla fok fölött.[42]

1019 – 1020 Becslések szerint erre az időre a barna törpék és a csillagmaradványok kilökődtek a galaxisokból. Amikor két objektum közel kerül egymáshoz, a pályájuk energiát cserél, és a kisebb tömegű objektum általában energiát vesz fel a másiktól; több ilyen találkozás alatt fölvehet elég energiát ahhoz, hogy kilökődjön a galaxisból. Így a galaxisokból a legtöbb csillagmaradvány és barna törpe kilökődik.[38], §IIIA;[43]
2×1036 A becslések szerint eddigre a megfigyelhető világegyetem minden nukleonja megbomlik, ha a proton felezési idejének a legkisebb becsült értékét vesszük (8.2 × 1033 év).[44][45]
3×1043 A becslések szerint eddigre a megfigyelhető világegyetem minden nukleonja megbomlik, ha a proton felezési idejének a legmagasabb becsült értékét vesszük (1041 év),[38] feltételezve, hogy az ősrobbanás inflációs volt és hogy ugyanaz a folyamat okozza a protonbomlást, aminek köszönhetően a világegyetem létezésének korai szakaszában a barionok érvényesültek az antibarionokkal szemben.[45] Ha a protonok bomlanak, eddigre elkezdődött a fekete lyuk korszak, amelyben a fekete lyukak az egyetlen még létező égitestek.[38][41]
1065 Feltételezve, hogy a protonok nem bomlanak, a becslések szerint erre az időre minden szilárd anyagnak – például a kőzeteknekkvantumalagút révén átcsoportosulnak az atomjai és molekulái. Ebben az időben minden anyag folyékony.[46]
1.7×10106 A becslések szerint erre az időre bomlik fel egy 20 billió naptömeges szupermasszív fekete lyuk a Hawking-sugárzásnak köszönhetően.[47] Ez jelenti a feketelyuk-korszak végét. Ekkor, ha a protonok tényleg bomlanak, a világegyetem megkezdi a sötét korszakot, amelyben minden fizikai anyag szubatomi részecskékre bomlik, és fokozatosan halad végső energiaállapota felé.[38][41]
101500 Feltételezve, hogy nincsen protonbomlás, erre az időre bomlik le minden anyag vas-56-ra.[46]
10^{10^{26}} A legkorábbi becsült időpont, ameddigre minden anyag összeesik fekete lyukká, ha nincs protonbomlás.[46] Ezen az időskálán azonnal bekövetkezik a feketelyuk-korszak és az átmenetel a sötét korszakba.
10^{10^{50}} A becsült idő, amikor a spontán entrópiacsökkenés nyomán létrejön a vákuumban egy Boltzmann-agy.[48]
10^{10^{56}} Caroll és Chen szerint erre az időre a véletlenszerű kvantumhullámzások létrehoznak egy új ősrobbanást.[49]
10^{10^{76}} A legtávolabbi becsült időpont, ameddigre minden anyag összeesik fekete lyukká, feltételezve, hogy nincs protonbomlás.[46]
10^{10^{120}} A legtávolabbi becsült időpont, ameddig a világegyetem eléri végső energiaállapotát.[48]
10^{10^{10^{76.66}}} Egy izolált csillagtömegű fekete lyukat tartalmazó hipotetikus doboz kvantumállapota Poincaré ismétlődési idejének becsült mértéke.[50] Ez az idő olyan statisztikai modellt feltételez, ami függ a Poincaré-ismétlődéstől. Egyszerűbben úgy lehet elképzelni ezt az időt, hogy egy olyan modellben, amelyben a történelem folyamatosan ismétli önmagát a statisztikus mechanika tulajdonságainak köszönhetően, ez az az időhossz, ami után először lesz megint valamennyire hasonló a jelenlegi állapotához.$
10^{10^{10^{10^{2.08}}}} Egy, a világegyetem ma látható részével megegyező tömegű fekete lyukat tartalmazó hipotetikus doboz kvantumállapota Poincaré-ismétlődésének becsült ideje.[50]$
10^{10^{10^{10^{10^{1.1}}}}} Egy, a teljes világegyetem becsült tömegével megegyező tömegű fekete lyukat tartalmazó hipotetikus doboz kvantumállapota Poincaré-ismétlődésének becsült ideje (feltételezve Linde káoszos inflációmodelljét olyan inflatonnal, amelynek tömege 10−6 Planck-tömeg.[50]$)

Csillagászati események[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Itt előre látható, nagyon ritka csillagászati eseményeket sorolunk fel, melyek a Földről nézve lesznek láthatóak i. sz. 10 000 után. Ahol pontosan ismert az esemény bekövetkeztének ideje, a dátum is szerepel.

Ennyi év múlva/Dátum Esemény
~8 000 A Föld tengelyének a precessziója miatt a Deneb lesz a Sarkcsillag.[51]
10 000 A Föld tengelyferdesége eléri a 22,5º-ot.[52]

A Gergely-naptár kb. 10 nappal tér el a Nap helyzetétől az égboltozaton.[53]

13 000 A Föld tengelyes precessziója miatt a Vega lesz a Sarkcsillag.[54]
27 000 A Föld pályájának az excentricitása eléri a minimumot, a 0,00236-et (most 0,01671).[55]
~230 millió Ez időn túl a bolygóknak pályáit lehetetlen előrejelezni.[56]$
600 millió Az árapálygyorsulás olyan messzire mozdítja a Holdat a Földtől, hogy nem lesz több teljes napfogyatkozás.[57]$
3 milliárd A mediánpont, amikorra az árapálykölcsönhatás a Holddal lehetetlenné teszi, hogy a Föld tengelyferdesége kiszámítható legyen.[58]

Űreszközök és űrkutatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelenleg öt űrszonda (Voyager–1 és –2, Pioneer–10 és –11 és a New Horizons) halad olyan pályán, ami kiviszi őket a Naprendszerből a csillagközi térbe. A nem túl valószínű ütközés lehetőségét leszámítva korlátlan ideig működhetnek.[59]

Év múlva Esemény
10 000 A Pioneer–10 3,8 fényévre megközelíti Barnard-csillagot.[59]
25 000 Az arecibói üzenet – egy 1974. november 16-án elküldött rádióüzenet – eléri célját, a Messier 13 gömbhalmazt.[60] Ez az egyetlen csillagközi rádióüzenet, amelyet a galaxis ilyen messzi részére küldtek.
40 000 A Voyager–1 1,6 fényévre megközelíti az AC+79 3888at, a Zsiráf csillagkép egy csillagát.[61]
50 000 A KEO űrbeli időkapszula – ha kilövik – ekkor esik vissza a Föld atmoszférájába.[62]
296 000 A Voyager–2 4,3 fényévre megközelíti a Szíriuszt, a legfényesebb csillagot az esti égboltozaton.[61]
300 000 A Pioneer–10 kevesebb mint 3 fényévre megközelíti a Ross 248-at.[63]
2 millió A Pioneer–10 megközelíti az Aldebarant.[64]
4 millió A Pioneer–11 megközelíti az egyik csillagot a Sas csillagképben.[64]

Technológia és kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Idő Esemény
10 000 év Becsült élettartalma a Long Now Alapítvány számos folyamatban levő projektjének, köztük a következőknek: 10 000 éves óra, a Rosetta projekt, és a Hosszú fogadások projekt.[65]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Nave, C.R.: Second Law of Thermodynamics. Georgia State Egyetem. (Hozzáférés: 2011. december 3.)
  2. Will the Universe expand Forever. NASA, 2011. (Hozzáférés: 2011. október 3.)
  3. Carter, Brandon (2014. december 20.). „The anthropic principle and its implications for biological evolution”. Philosophical Transactions of the Royal Society of London A310 (1512), 347–363. o. DOI:10.1098/rsta.1983.0096.  
  4. ^ a b Matthews, R. A. J. (1994. szeptember 15.). „The Close Approach of Stars in the Solar Neighborhood”. The Royal Astronomical Society Quarterly Journal 35 (1), 1. o.  
  5. Berger A, Loutre MF (2002.). „Climate: An exceptionally long interglacial ahead?”. Science 297 (5585), 1287–8. o. DOI:10.1126/science.1076120. PMID 12193773.  
  6. Niagara Falls Geology Facts & Figures. Niagara Parkok. (Hozzáférés: 2011. április 29.)
  7. The Hubble Space Telescope (HST). NASA. (Hozzáférés: 2011. június 14.)
  8. Bostrom, Nick (2002. March). „Existential Risks: Analyzing Human Extinction Scenarios and Related Hazards”. Journal of Evolution and Technology 9.  
  9. Sharpest views of Betelgeuse reveal how supergiant stars lose mass. Press Releases. European Southern Observatory, 2009. July 29,. (Hozzáférés: 2010. szeptember 6.)
  10. Nemiroff, Robert (MTU) & Bonnell, Jerry (USRA) (2009. augusztus 5.). „Betelgeuse Resolved”. Today's Astronomy Picture of the Day. Hozzáférés ideje: 2010. november 17.  
  11. Bobylev, Vadim V. (2010. March). „Searching for Stars Closely Encountering with the Solar System”. Astronomy Letters 36 (3), 220–226. o. DOI:10.1134/S1063773710030060.  
  12. Haddok, Eitan: Birth of an Ocean: The Evolution of Ethiopia's Afar Depression. Scientific American, 2009. (Hozzáférés: 2010. december 27.)
  13. Sharma, B. K. (2008.). „Theoretical Formulation of the Phobos, moon of Mars, rate of altitudinal loss”. eprint arXiv:0805.1454.  
  14. Garrison, Tom. Essentials of Oceanography, 5, Brooks/Cole (2009) 
  15. Continents in Collision: Pangea Ultima. NASA, 2000. (Hozzáférés: 2010. december 29.)
  16. Nelson, Prof. Stephen A.: Meteorites, Impacts, and Mass Extinction. Tulane Egyetem. (Hozzáférés: 2011. január 13.)
  17. Leong, Stacy: Period of the Sun's Orbit around the Galaxy (Cosmic Year). The Physics Factbook, 2002. (Hozzáférés: 2007. április 2.)
  18. Scotese, Christopher R.: Pangea Ultima will form 250 million years in the Future. Paleomap Project. (Hozzáférés: 2006. március 13.)
  19. Williams, Caroline; Nield, Ted. „Pangaea, the comeback”, NewScientist, 2007. október 20. (Hozzáférés ideje: 2009. augusztus 28.) 
  20. Schröder, K.-P. & Connon Smith, Robert (May 1, 2008), "Distant future of the Sun and Earth revisited", Monthly Notices of the Royal Astronomical Society 386 (1): 155–163, DOI 10.1111/j.1365-2966.2008.13022.x
  21. Jeffrey Stuart Kargel. Mars: A Warmer, Wetter Planet. Springer (2004). ISBN 1-85233-568-8. Hozzáférés ideje: 2007. október 29. 
  22. Waszek, Lauren; Irving, Jessica & Deuss, Arwen (February 20, 2011), "Reconciling the Hemispherical Structure of Earth’s Inner Core With its Super-Rotation", Nature Geoscience 4: 264–267, DOI doi:10.1038/ngeo1083
  23. Structure of the Earth. NASA. (Hozzáférés: 2011. december 20.)
  24. Hecht, Jeff. „Science: Fiery future for planet Earth”, New Scientist, 1994. április 2., 14. oldal (Hozzáférés ideje: 2007. október 29.) 
  25. Chyba, C. F.; Jankowski, D. G.; Nicholson, P. D. (1989.). „Tidal evolution in the Neptune-Triton system”. Astronomy & Astrophysics 219, 23. o.  
  26. Schroder, K. P. ; Connon Smith, Robert (2008.). „Distant future of the Sun and Earth revisited”. Monthly Notices of the Royal Astronomical Society 386 (1), 155–163. o. DOI:10.1111/j.1365-2966.2008.13022.x.  
  27. Rybicki, K. R.; Denis, C. (2001.). „On the Final Destiny of the Earth and the Solar System”. Icarus 151 (1), 130–137. o. DOI:10.1006/icar.2001.6591.  
  28. Lorenz, Ralph D.; Lunine, Jonathan I.; McKay, Christopher P. (1997.). „Titan under a red giant sun: A new kind of "habitable" moon” (PDF). Geophysical Research Letters 24 (22), 2905–8. o. DOI:10.1029/97GL52843. PMID 11542268. Hozzáférés ideje: 2008. március 21.  
  29. Delehanty, Marc: Sun, the solar system's only star. Astronomy Today. (Hozzáférés: 2006. június 23.)
  30. Cox, J. T.; Loeb, Abraham (2007.). „The Collision Between The Milky Way And Andromeda”. Monthly Notices of the Royal Astronomical Society 386 (1), 461. o. DOI:10.1111/j.1365-2966.2008.13048.x.  
  31. Bruce Balick (Department of Astronomy, University of Washington): Planetary nebulae and the future of the Solar System. Personal web site. (Hozzáférés: 2006. június 23.)
  32. K. P. Schroder, Robert Connon Smith (2008.). „Distant future of the Sun and Earth revisited”. Monthly Notices of the Royal Astronomical Society 386 (1), 155–163. o. DOI:10.1111/j.1365-2966.2008.13022.x.  
  33. Benacquista, Matthew J. (2006.). „Globular cluster structure”. Living Reviews in Relativity. Hozzáférés ideje: 2006. augusztus 14.  
  34. Universe may end in a Big Rip. CERN Courier, 2003. (Hozzáférés: 2011. július 22.)
  35. Vikhlinin, A.; Kravtsov, A.V.; Burenin, R.A.; et al (2009.). „Chandra Cluster Cosmology Project III: Cosmological Parameter Constraints”, Kiadó: Astrophysical Journal. DOI:10.1088/0004-637X/692/2/1060.  
  36. Minkel, J.R.: A.D. 100 Billion: Big Bang Goes Bye-Bye. Scientific American, 2007. (Hozzáférés: 2011. július 2.)
  37. The Local Group of Galaxies. University of Arizona. Students for the Exploration and Development of Space. [1996. december 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 2.)
  38. ^ a b c d e f g h i j k Adams, Fred C., Laughlin, Gregory (1997. április 1.). „A dying universe: the long-term fate and evolution of astrophysical objects”. Reviews of Modern Physics 69 (2), 337–372. o. DOI:10.1103/RevModPhys.69.337.  
  39. Krauss, Lawrence M., Starkman, Glenn D. (2000. március 1.). „Life, the Universe, and Nothing: Life and Death in an Ever-expanding Universe”. Astrophysical Journal 531, 22–30. o. DOI:10.1086/308434.  
  40. Tayler, Roger John. Galaxies, structure and evolution, 2, Cambridge University Press (1993). ISBN 0521367107 
  41. ^ a b c Adams, Fred and Laughlin, Greg. The Five Ages of the Universe. New York: The Free Press (1999). ISBN 0-684-85422-8 
  42. John D. Barrow and Frank J. Tipler. The Anthropic Cosmological Principle, foreword by John A. Wheeler, Oxford: Oxford University Press. LC 87-28148 (1988. május 19.). ISBN 9780192821478. Hozzáférés ideje: 2009. december 31. 
  43. Adams, Fred and Laughlin, Greg. The Five Ages of the Universe. New York: The Free Press, 85–87. o (1999) 
  44. Nishino, H. et al. (Super-K Collaboration) (2009.). „Search for Proton Decay via  p^+ \rightarrow e^+ \pi^0 and  p^+ \rightarrow \mu^+ \pi^0 in a Large Water Cherenkov Detector”. Physical Review Letters 102 (14), 141801. o. DOI:10.1103/PhysRevLett.102.141801.  
  45. ^ a b Around 264 half-lives. For the worked computation with a different value of the half-life, see Solution, exercise 17, One Universe: At Home in the Cosmos, Tyson, Neil de Grasse; Tsun-Chu Liu, Charles; Irion, Robert; Washington, D.C.: Joseph Henry Press, 2000. ISBN 0-309-06488-0.
  46. ^ a b c d Dyson, Freeman J. (1979.). „Time Without End: Physics and Biology in an Open Universe”. Reviews of Modern Physics 51 (3), 447. o. DOI:10.1103/RevModPhys.51.447. Hozzáférés ideje: 2008. július 5.  
  47. Page, Don N. (1976), "Particle Emission Rates From a Black Hole: Massless Particles From an Uncharged, Nonrotating Hole", Physical Review D (13): 198–206, DOI 10.1103/PhysRevD.13.198..
  48. ^ a b Linde, Andrei. (2007.). „Sinks in the landscape, Boltzmann brains and the cosmological constant problem”. Journal of Cosmology and Astroparticle Physics 2007 (01), 022. o. DOI:10.1088/1475-7516/2007/01/022. Hozzáférés ideje: 2009. június 26.  
  49. Vaas. Rüdiger.szerk.: Vladimir Burdyuzha: Dark Energy and Life’s Ultimate Future, The Future of Life and the Future of our Civilization. Springer, 231–247. o (2006) 
  50. ^ a b c Page, Don N..szerk.: Fulling, S.A.: Information Loss in Black Holes and/or Conscious Beings?, Heat Kernel Techniques and Quantum Gravity, Discourses in Mathematics and its Applications. Texas A&M University. [1] (1995). ISBN 0963072838 
  51. Daneb. University of Illinois, 2009. (Hozzáférés: 2011. szeptember 5.)
  52. Glaciers. University of Wisconsin, 1999. (Hozzáférés: 2011. szeptember 5.)
  53. Borkowski, K.M., (1991) "The tropical calendar and solar year", J. Royal Astronomical Soc. of Canada 85(3) pp. 121–130.
  54. Why is Polaris the North Star?. NASA. (Hozzáférés: 2011. április 10.)
  55. Laskar, J., et al., "Orbital, precessional, and insolation quantities for the Earth from −20 Myr to +10 Myr", Astronomy and Astrophysics 270 (1993) 522–533. Data for 0 to +10 Myr every 1000 years aince J2000 from Astronomical solutions for Earth paleoclimates by Laskar, et al.
  56. Hayes, Wayne B. (2007.). „Is the outer Solar System chaotic?”. Nature Physics 3 (10), 689–691. o. DOI:10.1038/nphys728.  
  57. Questions Frequently Asked by the Public About Eclipses. NASA. (Hozzáférés: 2010. március 7.)
  58. Neron de Surgey, O. and Laskar, J. (1996.). „On the long term evolution of the spin of the Earth”. Astronomie et Systemes Dynamiques, Bureau des Longitudes. Hozzáférés ideje: 2011. október 11.  
  59. ^ a b Hurtling Through the Void. Time (magazin), 1983. (Hozzáférés: 2011. szeptember 5.)
  60. Cornell News: "It's the 25th anniversary of Earth's first (and only) attempt to phone E.T." Nov. 12, 1999. (Hozzáférés: 2008. március 29.)
  61. ^ a b Voyager: The Interstellar Mission. NASA. (Hozzáférés: 2011. szeptember 5.)
  62. Keo's technical feasibility. (Hozzáférés: 2011. október 14.)
  63. Pioneer 10: The First 7 Billion Miles. NASA. (Hozzáférés: 2011. szeptember 5.)
  64. ^ a b The Pioneer Missions. NASA. (Hozzáférés: 2011. szeptember 5.)
  65. The Long Now Foundation. The Long Now Foundation, 2011. (Hozzáférés: 2011. szeptember 21.)