A távoli jövő idővonala

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gtk-dialog-info.svg

Ezzel a szócikkel kapcsolatban felmerült kifogás(ok):
Egy fekete lyuk. A legtöbb modell a világegyetemnek a távoli jövőjéről azt állítja hogy végül ezek lesznek az egyetlen megmaradó égitestek.

Bár a jövőre vonatkozó jóslatok soha nem lehetnek teljesen pontosak, az alábbi listán közöltek levezethetőek mai tudományos nézetekből és modellekből. Több tudományág is hozzájárul ismereteinkhez a távoli jövőről, köztük az asztrofizika – amely kiderítette, hogyan születnek, viszonyulnak egymáshoz és pusztulnak el a bolygók és a csillagok –, a részecskefizika – amely megmutatta, hogyan viselkedik az anyag a legkisebb méretekben –, és a lemeztektonika – amely megmagyarázza, hogyan mozognak a kontinensek évezredeken keresztül.

A Föld jövőjéről, a Naprendszer keletkezéséről és történetéről és a fejlődő világegyetemről szóló minden elméletbe bele kell foglalni a a termodinamika második főtételét, amely szerint az entrópia – azaz a munkavégzéshez szükséges energia elvesztése – idővel növekszik.[1] A csillagok idővel felélik hidrogénkészletüket és kiégnek, a közeli találkozások miatt a gravitáció kilendíti pályájukról a naprendszerek bolygóit és a galaxisok naprendszereit. Végül maga az anyag is áldozatul esik a radioaktív bomlásnak, és a legstabilabb anyagok is részecskéikre bomlanak. Mivel a jelenlegi elméletek szerint a világegyetem nyitott, vagyis nem fog egy bizonyos idő után magába omlani,[2] elméletben a jövő végtelen, így elméletben rendkívül kevéssé valószínű események – például a Boltzmann-agy létrejötte – is bekövetkezhetnek. Felsorolunk több más lehetséges jövőbeli eseményt is, amelyek bekövetkezése még megválaszolatlan kérdésektől függhet, például attól, bomlanak-e a protonok, illetve hogy létezni fog-e még a Föld, amikor a Nap vörös óriássá válik.

Tartalomjegyzék

A Föld, a Naprendszer és a világegyetem jövője [szerkesztés]

Az eseményre vonatkozó előrejelzés alapját szolgáltató elmélet melyik tudomány része?
₤
Csillagászat és asztrofizika		 $
Matematika		 ₩
Geológia és planetológia		 €
Részecskefizika
Hány év múlva Esemény
10 000 Brandon Carter ítéletnapi érvelése szerint az emberiség vége.[3]$
36 000 A Ross 248 3,024 fényévre megközelíti a Földet, és a Naphoz legközelebbi csillag lesz.[4]₤
42 000 Az Alpha Centauri ismét a Naphoz legközelebbi csillagrendszer lesz.[4]₤
50 000 Burger és Loutre elmélete szerint[5] ebben az időben véget ér a mostani interglaciális. A Földön újra jégkorszak köszönt be, feltéve, hogy a globális felmelegedés hatása korlátolt marad. A Niagara-vízesés erodálja a vízesést az Erie-tótól elválasztó maradék 30 km-t is, és megszűnik létezni.[6]₩
100 000 A VY Canis Majoris hiperóriás csillag valószínűleg felrobban egy hipernóvában.[7]₤
500 000 Erre az időre a Földet valószínűleg eltalálja egy kb. 1 km átmérőjű meteorit.[8]₩
1 millió Ez a legtávolabbi időpont, ameddig a Betelgeuse vörös szuperóriás csillag szupernovaként felrobban. A szupernóva várhatóan nappal is könnyen látható lesz.[9][10]₤
1,4 millió A Gliese 710 1,1 fényévre megközelíti a Napot, és feltételezhetően megzavarja az Oort-felhőt, és növeli az esélyt arra hogy egy üstökös bejut a Naprendszer belsejébe.[11]₤
10 millió A szélesedő kelet-afrikai nagy-hasadékvölgyet elárasztja a Vörös-tenger, létrehozva egy új óceáni medencét, ami kettévágja az afrikai kontinenst.[12]₩
11 millió A Phobosz összeütközik a Mars felületével.[13]₩
50 millió A kaliforniai tengerpart kezd becsúszni az Aleut-árokba.[14]

Afrika eddigre összeütközött Eurázsiával, bezárva a Földközi-medencét és megteremtve egy, a Himalájához hasonló hegyláncot.[15]₩
100 millió Eddigre a Földbe valószínűleg beleütközik egy hasonló nagyságú meteorit, mint amilyen 65 millió évvel ezelőtt elindította a kréta–tercier kihalási eseményt.[16]₩
~240 millió A jelen helyzetéhez képest a Naprendszer megtett egy teljes kört a galaxisközép körül.[17]₤
250 millió A Föld összes kontinense egyesül egy lehetséges új szuperkontinensben (Novopangaea, Amázsia, Pangaea Ultima).[18][19]₩
1 milliárd A Nap fényessége 10%-kal emelkedik, emiatt a Földön az átlag hőmérséklet eléri a 47°C-ot, az óceánok elpárolognak.[20]₩
1,5 milliárd A fokozódó fényesség miatt a Napnak a csillagkörüli lakható övezete kijjebb húzódik. A fényesség miatt a Mars atmoszférájában növekszik a széndioxid-szint, és a bolygó hőmérséklete a Föld jégkorszakbeli hőmérsékletéhez válik hasonlóvá.[21]₩
~2,3 milliárd Körülbelül erre az időre a Föld külső magja megfagy, ha a belső mag a jelen arányban növekszik tovább, ami 1 mm évente.[22][23]₩
3,5 milliárd A természeti körülmények a Földön hasonlóvá válnak a mai Vénuszéhoz.[24]₩
3,6 milliárd A Neptunusz egyik holdja, a Triton átesik a bolygó Roche-határán, és szétesésével esetleg egy új gyűrűrendszer keletkezik.[25]₤
5,4 milliárd A Nap vörös óriássá válik.[26] A Merkúr, a Vénusz, esetleg a Föld is megsemmisül.[27]

Erre az időre lehetséges, hogy a Szaturnusz egy holdja, a Titán eléri azt a felszíni hőmérsékletet, ami lehetővé teszi az élet fennmaradását.[28][29]₤
7 milliárd A Tejútrendszer és az Androméda összeütközik.[30]₤
7,4 milliárd A Nap szén-oxigén fehér törpévé válik, tömege a maiénak a fele.[31][32]₤
10 milliárd Becslések szerint ennyi az élettartalma egy gömbhalmaznak, mielőtt a csillagjai gravitációs kölcsönhatások által kidobódnak belőle.[33]₤
14,4 milliárd A Napból, miután mostani fényességének a hárombilliomodát sem éri el, fekete törpe lesz, hőmérséklete 2239 K, az emberi szem számára láthatatlanná válik.₤
20 milliárd A világegyetem vége a Nagy Repedés elmélet szerint.[34] A Chandra űrtávcsőnek a galaxiscsomók sebességéről tett megfigyelései alapján ez nem következik be.[35]₤
100 milliárd A világegyetem tágulása miatt eddigre az ősrobbanás minden bizonyítéka eltűnik, ami lehetetlenné teszi a kozmológia kutatását.[36]₤
450 milliárd A mediánpont, ameddigre a Lokális Galaxiscsoport – a kb. 47 galaxisból álló csoport, amelyhez a Tejútrendszer is tartozik –[37] új nagy galaxisba egyesül.[38] ₤
1012 (1 billió) A legkorábbi időpont, ameddigre véget ér a galaxisokban a csillagkeletkezés, mert elfogynak az ehhez szükséges gázfelhők.[38], §IID.₤
2×1012 (2 billió) A Lokális Szupergalaxis-csoporton kívüli galaxisok már semmilyen módon nem észlelhetőek, feltételezve, hogy a sötét energia miatt a világegyetem tágulása egyre gyorsabban zajlik.[39]₤
1013 (10 billió) – 2×1013 (20 billió) A legtovább élő csillagok, az alacsony tömegű vörös törpék élettartama.[38] §IIA.₤
3×1013 (30 billió) Becslések szerint ekkor a fehér törpe Nap és egy másik csillagmaradék megközelítik egymást a lokális űri szomszédságban. Ha két objektum egymás közelébe kerül, az megzavarhatja bolygóik pályáját és kitérítheti ezeket a bolygókat a csillag körüli pályájukból. A csillagokhoz közelebbi bolygókat nehezebb kitéríteni, mert az áthaladó objektumnak jobban meg kell közelítenie ehhez a bolygó csillagját.[38][40], §IIIF, Table I. ₤
1014 (100 billió) A legkésőbbi időpont, ameddigre a csillagkeletkezés megszűnik a galaxisokban.[38], §IID. Ez jelzi az átmenetelt a csillagos korszakból az elfajult korszakba;[41] mikor a csillagkeletkezés megszűnik és a legkevésbé masszív vörös törpék elfogyasztják az üzemanyagukat. Az egyedüli megmaradó csillagtömegű objektumok a csillagmaradványok (pl. fehér törpék, neutroncsillagok és fekete lyukak) maradnak. (A barna törpék is megmaradnak.)[38] §IIE. ₤
1015 (1 billiárd) Erre az időre becslések szerint a Naprendszer minden bolygóját már kitérítették pályájáról a találkozások más csillagokkal.[38], §IIIF, Table I.

Eddigre a Nap annyira lehűl, hogy hőmérséklete öt fokkal van abszolút nulla fok fölött.[42]₤
1019 – 1020 Becslések szerint erre az időre a barna törpék és a csillagmaradványok kilökődtek a galaxisokból. Amikor két objektum közel kerül egymáshoz, a pályájuk energiát cserél, és a kisebb tömegű objektum általában energiát vesz fel a másiktól; több ilyen találkozás alatt fölvehet elég energiát ahhoz, hogy kilökődjön a galaxisból. Így a galaxisokból a legtöbb csillagmaradvány és barna törpe kilökődik.[38], §IIIA;[43]₤
2×1036 A becslések szerint eddigre a megfigyelhető világegyetem minden nukleonja megbomlik, ha a proton felezési idejének a legkisebb becsült értékét vesszük (8.2 × 1033 év).[44][45]€
3×1043 A becslések szerint eddigre a megfigyelhető világegyetem minden nukleonja megbomlik, ha a proton felezési idejének a legmagasabb becsült értékét vesszük (1041 év),[38] feltételezve, hogy az ősrobbanás inflációs volt és hogy ugyanaz a folyamat okozza a protonbomlást, aminek köszönhetően a világegyetem létezésének korai szakaszában a barionok érvényesültek az antibarionokkal szemben.[45] Ha a protonok bomlanak, eddigre elkezdődött a fekete lyuk korszak, amelyben a fekete lyukak az egyetlen még létező égitestek.[38][41]€
1065 Feltételezve, hogy a protonok nem bomlanak, a becslések szerint erre az időre minden szilárd anyagnak – például a kőzeteknek – kvantumalagút révén átcsoportosulnak az atomjai és molekulái. Ebben az időben minden anyag folyékony.[46]€
1.7×10106 A becslések szerint erre az időre bomlik fel egy 20 billió naptömeges szupermasszív fekete lyuk a Hawking-sugárzásnak köszönhetően.[47] Ez jelenti a feketelyuk-korszak végét. Ekkor, ha a protonok tényleg bomlanak, a világegyetem megkezdi a sötét korszakot, amelyben minden fizikai anyag szubatomi részecskékre bomlik, és fokozatosan halad végső energiaállapota felé.[38][41]€
101500 Feltételezve, hogy nincsen protonbomlás, erre az időre bomlik le minden anyag vas-56-ra.[46]€
10^{10^{26}} A legkorábbi becsült időpont, ameddigre minden anyag összeesik fekete lyukká, ha nincs protonbomlás.[46] Ezen az időskálán azonnal bekövetkezik a feketelyuk-korszak és az átmenetel a sötét korszakba.₤
10^{10^{50}} A becsült idő, amikor a spontán entrópiacsökkenés nyomán létrejön a vákuumban egy Boltzmann-agy.[48] €
10^{10^{56}} Caroll és Chen szerint erre az időre a véletlenszerű kvantumhullámzások létrehoznak egy új ősrobbanást.[49]€
10^{10^{76}} A legtávolabbi becsült időpont, ameddigre minden anyag összeesik fekete lyukká, feltételezve, hogy nincs protonbomlás.[46]₤
10^{10^{120}} A legtávolabbi becsült időpont, ameddig a világegyetem eléri végső energiaállapotát.[48] €
10^{10^{10^{76.66}}} Egy izolált csillagtömegű fekete lyukat tartalmazó hipotetikus doboz kvantumállapota Poincaré ismétlődési idejének becsült mértéke.[50] Ez az idő olyan statisztikai modellt feltételez, ami függ a Poincaré-ismétlődéstől. Egyszerűbben úgy lehet elképzelni ezt az időt, hogy egy olyan modellben, amelyben a történelem folyamatosan ismétli önmagát a statisztikus mechanika tulajdonságainak köszönhetően, ez az az időhossz, ami után először lesz megint valamennyire hasonló a jelenlegi állapotához.$
10^{10^{10^{10^{2.08}}}} Egy, a világegyetem ma látható részével megegyező tömegű fekete lyukat tartalmazó hipotetikus doboz kvantumállapota Poincaré-ismétlődésének becsült ideje.[50]$
10^{10^{10^{10^{10^{1.1}}}}} Egy, a teljes világegyetem becsült tömegével megegyező tömegű fekete lyukat tartalmazó hipotetikus doboz kvantumállapota Poincaré-ismétlődésének becsült ideje (feltételezve Linde káoszos inflációmodelljét olyan inflatonnal, amelynek tömege 10−6 Planck-tömeg.[50]$

Csillagászati események [szerkesztés]

Itt előre látható, nagyon ritka csillagászati eseményeket sorolunk fel, melyek a Földről nézve lesznek láthatóak i. sz. 10 000 után. Ahol pontosan ismert az esemény bekövetkeztének ideje, a dátum is szerepel.

Ennyi év múlva/Dátum Esemény
~8 000 A Föld tengelyének a precessziója miatt a Deneb lesz a Sarkcsillag.[51]₤
10 000 A Föld tengelyferdesége eléri a 22,5º-ot.[52]

A Gergely-naptár kb. 10 nappal tér el a Nap helyzetétől az égboltozaton.[53]₤
13 000 A Föld tengelyes precessziója miatt a Vega lesz a Sarkcsillag.[54]₤
27 000 A Föld pályájának az excentricitása eléri a minimumot, a 0,00236-et (most 0,01671).[55]₤
~230 millió Ez időn túl a bolygóknak pályáit lehetetlen előrejelezni.[56]$
600 millió Az árapálygyorsulás olyan messzire mozdítja a Holdat a Földtől, hogy nem lesz több teljes napfogyatkozás.[57]$
3 milliárd A mediánpont, amikorra az árapálykölcsönhatás a Holddal lehetetlenné teszi, hogy a Föld tengelyferdesége kiszámítható legyen.[58]₤

Űreszközök és űrkutatás [szerkesztés]

Jelenleg öt űrszonda (Voyager–1 és –2, Pioneer–10 és –11 és a New Horizons) halad olyan pályán, ami kiviszi őket a Naprendszerből a csillagközi térbe. A nem túl valószínű ütközés lehetőségét leszámítva korlátlan ideig működhetnek.[59]

Év múlva Esemény
10 000 A Pioneer–10 3,8 fényévre megközelíti Barnard-csillagot.[59]₤
25 000 Az arecibói üzenet – egy 1974. november 16-án elküldött rádióüzenet – eléri célját, a Messier 13 gömbhalmazt.[60] Ez az egyetlen csillagközi rádióüzenet, amelyet a galaxis ilyen messzi részére küldtek.₤
40 000 A Voyager–1 1,6 fényévre megközelíti az AC+79 3888at, a Zsiráf csillagkép egy csillagát.[61]₤
50 000 A KEO űrbeli időkapszula – ha kilövik – ekkor esik vissza a Föld atmoszférájába.[62]₤
296 000 A Voyager–2 4,3 fényévre megközelíti a Szíriuszt, a legfényesebb csillagot az esti égboltozaton.[61]₤
300 000 A Pioneer–10 kevesebb mint 3 fényévre megközelíti a Ross 248-at.[63]₤
2 millió A Pioneer–10 megközelíti az Aldebarant.[64]₤
4 millió A Pioneer–11 megközelíti az egyik csillagot a Sas csillagképben.[64]₤

Technológia és kultúra [szerkesztés]

Idő Esemény
10 000 év Becsült élettartalma a Long Now Alapítvány számos folyamatban levő projektjének, köztük a következőknek: 10 000 éves óra, a Rosetta projekt, és a Hosszú fogadások projekt.[65]

Lásd még [szerkesztés]

Források [szerkesztés]

  1. ↑ Nave, C.R.: Second Law of Thermodynamics. Georgia State Egyetem. (Hozzáférés: 2011. december 3.)
  2. ↑ Will the Universe expand Forever. NASA, 2011. (Hozzáférés: 2011. október 3.)
  3. ↑ Carter, Brandon (2013. december 20.). „The anthropic principle and its implications for biological evolution”. Philosophical Transactions of the Royal Society of London A310 (1512), 347–363. o. DOI:10.1098/rsta.1983.0096.  
  4. ^ a b Matthews, R. A. J. (1994. május 20.). „The Close Approach of Stars in the Solar Neighborhood”. The Royal Astronomical Society Quarterly Journal 35 (1), 1. o.  
  5. ↑ Berger A, Loutre MF (2002.). „Climate: An exceptionally long interglacial ahead?”. Science 297 (5585), 1287–8. o. DOI:10.1126/science.1076120. PMID 12193773.  
  6. ↑ Niagara Falls Geology Facts & Figures. Niagara Parkok. (Hozzáférés: 2011. április 29.)
  7. ↑ The Hubble Space Telescope (HST). NASA. (Hozzáférés: 2011. június 14.)
  8. ↑ Bostrom, Nick (2002. March). „Existential Risks: Analyzing Human Extinction Scenarios and Related Hazards”. Journal of Evolution and Technology 9.  
  9. ↑ Sharpest views of Betelgeuse reveal how supergiant stars lose mass. Press Releases. European Southern Observatory, 2009. July 29,. (Hozzáférés: 2010. szeptember 6.)
  10. ↑ Nemiroff, Robert (MTU) & Bonnell, Jerry (USRA) (2009. augusztus 5.). „Betelgeuse Resolved”. Today's Astronomy Picture of the Day. Hozzáférés ideje: 2010. november 17.  
  11. ↑ Bobylev, Vadim V. (2010. March). „Searching for Stars Closely Encountering with the Solar System”. Astronomy Letters 36 (3), 220–226. o. DOI:10.1134/S1063773710030060.  
  12. ↑ Haddok, Eitan: Birth of an Ocean: The Evolution of Ethiopia's Afar Depression. Scientific American, 2009. (Hozzáférés: 2010. december 27.)
  13. ↑ Sharma, B. K. (2008.). „Theoretical Formulation of the Phobos, moon of Mars, rate of altitudinal loss”. eprint arXiv:0805.1454.  
  14. ↑ Garrison, Tom. Essentials of Oceanography, 5, Brooks/Cole (2009) 
  15. ↑ Continents in Collision: Pangea Ultima. NASA, 2000. (Hozzáférés: 2010. december 29.)
  16. ↑ Nelson, Prof. Stephen A.: Meteorites, Impacts, and Mass Extinction. Tulane Egyetem. (Hozzáférés: 2011. január 13.)
  17. ↑ Leong, Stacy: Period of the Sun's Orbit around the Galaxy (Cosmic Year). The Physics Factbook, 2002. (Hozzáférés: 2007. április 2.)
  18. ↑ Scotese, Christopher R.: Pangea Ultima will form 250 million years in the Future. Paleomap Project. (Hozzáférés: 2006. március 13.)
  19. ↑ Williams, Caroline; Nield, Ted. „Pangaea, the comeback”, NewScientist, 2007. október 20. (Hozzáférés ideje: 2009. augusztus 28.) 
  20. ↑ Schröder, K.-P. & Connon Smith, Robert (May 1, 2008), "Distant future of the Sun and Earth revisited", Monthly Notices of the Royal Astronomical Society 386 (1): 155–163, DOI 10.1111/j.1365-2966.2008.13022.x
  21. ↑ Jeffrey Stuart Kargel. Mars: A Warmer, Wetter Planet. Springer (2004). ISBN 1-85233-568-8. Hozzáférés ideje: 2007. október 29. 
  22. ↑ Waszek, Lauren; Irving, Jessica & Deuss, Arwen (February 20, 2011), "Reconciling the Hemispherical Structure of Earth’s Inner Core With its Super-Rotation", Nature Geoscience 4: 264–267, DOI doi:10.1038/ngeo1083
  23. ↑ Structure of the Earth. NASA. (Hozzáférés: 2011. december 20.)
  24. ↑ Hecht, Jeff. „Science: Fiery future for planet Earth”, New Scientist, 1994. április 2., 14. oldal (Hozzáférés ideje: 2007. október 29.) 
  25. ↑ Chyba, C. F.; Jankowski, D. G.; Nicholson, P. D. (1989.). „Tidal evolution in the Neptune-Triton system”. Astronomy & Astrophysics 219, 23. o.  
  26. ↑ Schroder, K. P. ; Connon Smith, Robert (2008.). „Distant future of the Sun and Earth revisited”. Monthly Notices of the Royal Astronomical Society 386 (1), 155–163. o. DOI:10.1111/j.1365-2966.2008.13022.x.  
  27. ↑ Rybicki, K. R.; Denis, C. (2001.). „On the Final Destiny of the Earth and the Solar System”. Icarus 151 (1), 130–137. o. DOI:10.1006/icar.2001.6591.  
  28. ↑ Lorenz, Ralph D.; Lunine, Jonathan I.; McKay, Christopher P. (1997.). „Titan under a red giant sun: A new kind of "habitable" moon” (PDF). Geophysical Research Letters 24 (22), 2905–8. o. DOI:10.1029/97GL52843. PMID 11542268. Hozzáférés ideje: 2008. március 21.  
  29. ↑ Delehanty, Marc: Sun, the solar system's only star. Astronomy Today. (Hozzáférés: 2006. június 23.)
  30. ↑ Cox, J. T.; Loeb, Abraham (2007.). „The Collision Between The Milky Way And Andromeda”. Monthly Notices of the Royal Astronomical Society 386 (1), 461. o. DOI:10.1111/j.1365-2966.2008.13048.x.  
  31. ↑ Bruce Balick (Department of Astronomy, University of Washington): Planetary nebulae and the future of the Solar System. Personal web site. (Hozzáférés: 2006. június 23.)
  32. ↑ K. P. Schroder, Robert Connon Smith (2008.). „Distant future of the Sun and Earth revisited”. Monthly Notices of the Royal Astronomical Society 386 (1), 155–163. o. DOI:10.1111/j.1365-2966.2008.13022.x.  
  33. ↑ Benacquista, Matthew J. (2006.). „Globular cluster structure”. Living Reviews in Relativity. Hozzáférés ideje: 2006. augusztus 14.  
  34. ↑ Universe may end in a Big Rip. CERN Courier, 2003. (Hozzáférés: 2011. július 22.)
  35. ↑ Vikhlinin, A.; Kravtsov, A.V.; Burenin, R.A.; et al (2009.). „Chandra Cluster Cosmology Project III: Cosmological Parameter Constraints”, Kiadó: Astrophysical Journal. DOI:10.1088/0004-637X/692/2/1060.  
  36. ↑ Minkel, J.R.: A.D. 100 Billion: Big Bang Goes Bye-Bye. Scientific American, 2007. (Hozzáférés: 2011. július 2.)
  37. ↑ The Local Group of Galaxies. University of Arizona. Students for the Exploration and Development of Space. (Hozzáférés: 2009. október 2.)
  38. ^ a b c d e f g h i j k Adams, Fred C., Laughlin, Gregory (1997. április 1.). „A dying universe: the long-term fate and evolution of astrophysical objects”. Reviews of Modern Physics 69 (2), 337–372. o. DOI:10.1103/RevModPhys.69.337.  
  39. ↑ Krauss, Lawrence M., Starkman, Glenn D. (2000. március 1.). „Life, the Universe, and Nothing: Life and Death in an Ever-expanding Universe”. Astrophysical Journal 531, 22–30. o. DOI:10.1086/308434.  
  40. ↑ Tayler, Roger John. Galaxies, structure and evolution, 2, Cambridge University Press (1993). ISBN 0521367107 
  41. ^ a b c Adams, Fred and Laughlin, Greg. The Five Ages of the Universe. New York: The Free Press (1999). ISBN 0-684-85422-8 
  42. ↑ John D. Barrow and Frank J. Tipler. The Anthropic Cosmological Principle, foreword by John A. Wheeler, Oxford: Oxford University Press. LC 87-28148 (1988. május 19.). ISBN 9780192821478. Hozzáférés ideje: 2009. december 31. 
  43. ↑ Adams, Fred and Laughlin, Greg. The Five Ages of the Universe. New York: The Free Press, 85–87. o (1999) 
  44. ↑ Nishino, H. et al. (Super-K Collaboration) (2009.). „Search for Proton Decay via p^+ \rightarrow e^+ \pi^0 and p^+ \rightarrow \mu^+ \pi^0 in a Large Water Cherenkov Detector”. Physical Review Letters 102 (14), 141801. o. DOI:10.1103/PhysRevLett.102.141801.  
  45. ^ a b Around 264 half-lives. For the worked computation with a different value of the half-life, see Solution, exercise 17, One Universe: At Home in the Cosmos, Tyson, Neil de Grasse; Tsun-Chu Liu, Charles; Irion, Robert; Washington, D.C.: Joseph Henry Press, 2000. ISBN 0-309-06488-0.
  46. ^ a b c d Dyson, Freeman J. (1979.). „Time Without End: Physics and Biology in an Open Universe”. Reviews of Modern Physics 51 (3), 447. o. DOI:10.1103/RevModPhys.51.447. Hozzáférés ideje: 2008. július 5.  
  47. ↑ Page, Don N. (1976), "Particle Emission Rates From a Black Hole: Massless Particles From an Uncharged, Nonrotating Hole", Physical Review D (13): 198–206, DOI 10.1103/PhysRevD.13.198..
  48. ^ a b Linde, Andrei. (2007.). „Sinks in the landscape, Boltzmann brains and the cosmological constant problem”. Journal of Cosmology and Astroparticle Physics 2007 (01), 022. o. DOI:10.1088/1475-7516/2007/01/022. Hozzáférés ideje: 2009. június 26.  
  49. ↑ Vaas. Rüdiger.szerk.: Vladimir Burdyuzha: Dark Energy and Life’s Ultimate Future, The Future of Life and the Future of our Civilization. Springer, 231–247. o (2006) 
  50. ^ a b c Page, Don N..szerk.: Fulling, S.A.: Information Loss in Black Holes and/or Conscious Beings?, Heat Kernel Techniques and Quantum Gravity, Discourses in Mathematics and its Applications. Texas A&M University. [1] (1995). ISBN 0963072838 
  51. ↑ Daneb. University of Illinois, 2009. (Hozzáférés: 2011. szeptember 5.)
  52. ↑ Glaciers. University of Wisconsin, 1999. (Hozzáférés: 2011. szeptember 5.)
  53. ↑ Borkowski, K.M., (1991) "The tropical calendar and solar year", J. Royal Astronomical Soc. of Canada 85(3) pp. 121–130.
  54. ↑ Why is Polaris the North Star?. NASA. (Hozzáférés: 2011. április 10.)
  55. ↑ Laskar, J., et al., "Orbital, precessional, and insolation quantities for the Earth from −20 Myr to +10 Myr", Astronomy and Astrophysics 270 (1993) 522–533. Data for 0 to +10 Myr every 1000 years aince J2000 from Astronomical solutions for Earth paleoclimates by Laskar, et al.
  56. ↑ Hayes, Wayne B. (2007.). „Is the outer Solar System chaotic?”. Nature Physics 3 (10), 689–691. o. DOI:10.1038/nphys728.  
  57. ↑ Questions Frequently Asked by the Public About Eclipses. NASA. (Hozzáférés: 2010. március 7.)
  58. ↑ Neron de Surgey, O. and Laskar, J. (1996.). „On the long term evolution of the spin of the Earth”. Astronomie et Systemes Dynamiques, Bureau des Longitudes. Hozzáférés ideje: 2011. október 11.  
  59. ^ a b Hurtling Through the Void. Time (magazin), 1983. (Hozzáférés: 2011. szeptember 5.)
  60. ↑ Cornell News: "It's the 25th anniversary of Earth's first (and only) attempt to phone E.T." Nov. 12, 1999. (Hozzáférés: 2008. március 29.)
  61. ^ a b Voyager: The Interstellar Mission. NASA. (Hozzáférés: 2011. szeptember 5.)
  62. ↑ Keo's technical feasibility. (Hozzáférés: 2011. október 14.)
  63. ↑ Pioneer 10: The First 7 Billion Miles. NASA. (Hozzáférés: 2011. szeptember 5.)
  64. ^ a b The Pioneer Missions. NASA. (Hozzáférés: 2011. szeptember 5.)
  65. ↑ The Long Now Foundation. The Long Now Foundation, 2011. (Hozzáférés: 2011. szeptember 21.)
A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=A_távoli_jövő_idővonala&oldid=13313063”