Európai Déli Obszervatórium

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(European Southern Observatory szócikkből átirányítva)

Az European Southern Observatory (rövidítve ESO, magyarul Európai Déli Obszervatórium; teljes nevén European Organization for Astronomical Research in the Southern Hemisphere, magyarul Európai Szervezet a Déli Félteke Csillagászati Kutatására) nemzetközi csillagászati szervezet, melynek fő célja, hogy a Föld déli féltekéjén csillagvizsgálókat üzemeltetve a déli égbolt objektumait észlelhetővé tegye az európai csillagászok számára. Az 1962-ben alapított szervezet jelenleg 15 tagállammal rendelkezik, az általa üzemeltetett mindhárom csillagvizsgáló Chilében, az Atacama-sivatagban van. Az ESO több távcsövét a világ legnagyobb és legkorszerűbb csillagászati műszerei között tartják számon: a négy VLT-távcsövet, az NTT-távcsövet, emellett az ESO részese az épülő ALMA mikrohullámú távcsőrendszernek. A megvalósítás kezdeti stádiumában lévő E-ELT óriástávcső megépültekor a világ legnagyobb csillagászati távcsöve lesz.

Az ESO műszereihez számos jelentős csillagászati felfedezés kapcsolódik, többek között az első közvetlen bizonyíték a Tejútrendszer középpontjában lévő szupermasszív fekete lyukról, valamint az első exobolygó közvetlen észlelése. A VLT-n üzemelő HARPS spektrográf segítségével számos exobolygót fedeztek fel.

Az ESO, mint szervezet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tagországok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ESO-t az 1962. október 5-én kötött formális megállapodás szerint az alábbi öt ország alakította meg:

Ezt követően az alábbi országok csatlakoztak a szervezethez:

Az alapító okiratból[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A szervezet döntéshozó testülete a Tanács, amelyben minden tagországot 2-2 fő képvisel; a két személy közül az egyik csillagász. Döntést kétharmados többséggel hoznak.
  • Minden információt, döntést (anyagi, technikai, tudományos) nyilvánosságra kell hozni.
  • Minden tagország meghatározott éves tagdíjat fizet. Az újonnan csatlakozóknak – az addigi befektetések kompenzálására - a tanács által meghatározott egyszeri belépési díjat kell fizetniük.
  • A déli obszervatóriumban egy 3 m körüli távcső, egy 1,2 m-es Schmidt-teleszkóp és legfeljebb három kisebb (max. 1 m-es) távcső legyen.

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1953-ban a hollandiai leideni csillagvizsgáló egy konferenciát szervezett, amelynek előkészítése keretében Jan Oort meghívta az Egyesült Államokban dolgozó Walter Baade-t, és a kettejük által elképzelt, a legnagyobb amerikai teleszkópokkal egyenrangú közös európai obszervatórium tervét júniusban körvonalazta a jelenlévő csillagászoknak. Ugyanezen év őszén, a groningeni konferencián tovább alakult az elképzelés, így 1954. január 26-án a későbbi öt alapító ország és Anglia vezető csillagászai nyilatkozatot tettek közzé a déli félgömbön létesítendő közös európai obszervatórium létrehozásáról.

Helyszínkeresés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Abban kezdettől fogva egyetértés volt, hogy a leendő obszervatóriumot a déli félgömbön kell létesíteni, mivel a kor nagy műszerei mind az északi féltekén üzemeltek, holott a legérdekesebb, legfontosabb objektumokat – a Tejútrendszer középpontja és a legfényesebb kísérő galaxisok - délen lehet hatékonyabban megfigyelni. Már 1955-ben megkezdődött a megfelelő helyszín keresése Dél-Afrikában, ám az 1963-ig tartó munka tapasztalatait az amerikai csillagászok Dél-amerikai hasonló kutatási eredményeivel összevetve az európaiak is csatlakoztak hozzájuk, ténylegesen részt vettek egyes expedíciókban. Mivel a chilei égboltminőség-felmérések sokkal jobbak voltak a dél-afrikainál, az ESO vezetése 1963 novemberében a chilei helyszín mellett döntött. A chilei kormánnyal történt megegyezés után megkezdődhetett a helyszín, azaz a konkrét hegycsúcs kiválasztása. Ez azért nem volt nehéz, mivel a térség minden hegyén lényegében azonos volt az asztroklíma. A választás a 2400 méter magas La Silla hegycsúcsra esett; a döntést 1964. május 26-án jelentette be az ESO Tanácsa. A kiválasztott hely az Atacama-sivatagban, Chile fővárosától, Santiagótól 600 km-re északra, a Csendes-óceántól 60 km-rel keletre fekszik.

Publikáció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ESO közreműködésével több európai csillagászati folyóirat egyesülésével 1968 decemberétől jelenik meg az Astronomy and Astrophysics (A&A) szakmai lap, amely a tudományos eredményeket ismerteti.

Az ESO munkáját és általános történéseit a nagyközönség számára a negyedévenként megjelenő, ingyenesen bárki számára elérhető ESO Messenger közli.

Obszervatóriumai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A parlamenti ratifikáció még nem történt meg.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

„Meteor”, Budapest XLII. (7-8), 12-15. o, Kiadó: MCSE. ISSN 0133-249X.  

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Európai Déli Obszervatórium témájú médiaállományokat.