Takáts Gyula

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Takáts Gyula
A Szép versek antológiában megjelent portréinak egyike Csigó László felvétele
A Szép versek antológiában megjelent portréinak egyike
Csigó László felvétele
Született1911. február 4.
Tab
Elhunyt2008. november 20. (97 évesen)
Kaposvár
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásaköltő, író, műfordító, kritikus, tanár
IskoláiPécsi Tudományegyetem (1929-1934)
Grazi Egyetem (1931-1932)
KitüntetéseiKaposvár díszpolgára (1973)
Baumgarten-díj (1941)
József Attila-díj (1960, 1975)
Déry Tibor-díj (1985)
Kossuth-díj (1991)
Takáts Gyula aláírása
Takáts Gyula aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Takáts Gyula témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Ez a szócikk a költőről, íróról szól. Hasonló címmel lásd még: Takács Gyula (egyértelműsítő lap).

Takáts Gyula (Tab, 1911. február 4. – Kaposvár, 2008. november 20.) Kossuth-díjas magyar költő, író, műfordító, kritikus, tanár, múzeumigazgató.

Élete[szerkesztés]

Takáts Gyula a Nyugat úgynevezett harmadik nemzedékének jeles képviselője.

1911. február 4-én született a Somogy vármegyei Tabon. Polgári családból származott, élete során mindvégig Kaposváron élt. Egyetemi tanulmányait a pécsi Erzsébet Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végezte földrajz, geológia, filozófia szakon. 1934-ben tanári és bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1931–32-ben a Grazi Egyetem hallgatója volt.

1937-ben csatlakozott a Márciusi Fronthoz. Ugyancsak ez évben tett tanulmányutat Finnországban. 1939–1940 között Munkácson, 1940–1947 között Kaposváron középiskolai tanár. 1948-ban a Római Magyar Intézet ösztöndíjasa. 1949–1971 között a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum igazgatója, majd a Somogy megyei múzeumigazgatóság vezetője lett 1971-es nyugalomba vonulásáig. 1957-től a Magyar PEN Club tagja és 1994-től alelnöke. 1976-tól a Somogy szerkesztőbizottságának tagja, majd főmunkatársa lett. 1985-től a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság elnöke, 1992-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja. 1994–2003 között a Kossuth- és Széchenyi-díj Bizottság tagja.

A Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.

Munkássága[szerkesztés]

Munkássága, noha a líra középponti szerepét, dominanciáját nem lehet kétségbe vonni, mind művészileg, mind tudományosan igen sokirányú volt.

Múzeumigazgatóként elévülhetetlen érdemeket szerzett a somogyi népművészet elismertetésében. Pótolhatatlan értékű néprajzi tanulmányaiban a somogyi Nagyberek és pásztorvilág avatott ismerőjét tisztelhetjük benne. Művészetpolitikai munkásságát is e „szűkebb haza” kultúrtörténeti örökségének feltárása, megőrzése motiválta. Nem csupán e témában írt esszéi és tanulmányai jelentősek (pl. Csokonai Vitéz Mihállyal, Berzsenyi Dániellel, Rippl-Rónai Józseffel foglalkozó írásai), hanem gyakorlati tettei, szerepvállalása is a keszthelyi Helikon-ünnepségek, a badacsonyi Egry Múzeum, a niklai Berzsenyi Kúria, a szennai Falumúzeum, a kaposvári Rippl-Rónai Emlékmúzeum elindulásában.

Költőként 1935-ben jelentkezett „Kút” c. kötetével. A pályakezdő költőre szinte azonnal felfigyeltek. Babits Mihály kérésre Radnóti Miklós írt róla kritikát, hosszú időre megalapozva Takáts Gyula „pannon derűjű idilli tájfestő” besorolását. Holott Takáts Gyulánál a természet festőisége, idillje mindinkább egyetemes rendezőelvként, bölcseleti kategóriaként jelent meg. Versalkotó módszerei fokról fokra változtak. A versek tömörebbé, több síkúvá váltak. A látvány, a valóság, a történelem és egy ősi mitikus világ adta ennek a lírának a szövedékét. Takáts Gyula számára a versírás ekkor már a rejtett összefüggések megragadása volt, kísérlet a „lét költőiségének megélésére”, a világalkotásra. Utolsó alkotói periódusában megteremtette költői-filozófusi hasonmását, a Drangalagban élő Csu Fut, akivel drámai párbeszédet folytatott létről, térről, időről, költői feladatról és az elmúlásról.

Harmincas éveiben indult összetéveszthetetlen hangú prózaírói munkássága. Regényei, elbeszélései Somogy határain belül játszódnak. A megváltozott életformák, az átalakuló-formálódó társadalmi berendezkedés, értékvesztések szorításában boldogulni akaró kisemberek világát jelenítette meg morális tisztasággal, ironikus vagy éppen bensőséges témakezeléssel, lélektanilag árnyalt karakterformálással, érzékletes nyelvezettel. A „Színház az Ezüst Kancsóban” c. regényéből nagy sikerű rádiófeldolgozás is készült. Jelentősek életrajzi elemekkel gazdagon átszőtt ifjúsági regényei is.

Műfordításai közül Janus Pannonius-, Quintus Horatius Flaccus- és Petrarca-tolmácsolásai, Carmina Burana (versgyűjtemény)-fordításai emelhetők ki.

Túl a kilencvenen még publikált. Egy jelentős esszégyűjtemény mellett két levelezéskötetet és életrajzi naplójának első kötetét is kiadatta. Legutolsó verseskötete „Hol is a volt” címmel 2007-ben jelent meg.

2005-ben megalapította somogyi elkötelezettségű fiatal írók, költők, irodalmárok támogatására, elindítására a Takáts Gyula Irodalmi Alapítványt.

2008. november 20-án hunyt el.

Művei[szerkesztés]

Versek[szerkesztés]

  • Kút (1935)
  • Kakuk a dombon (1937)
  • Május (1939)
  • Családfa helyett (1941)
  • Hold és hárs (1943)
  • Se ég, se föld (1947)
  • Egry József–Takáts Gyula: Vízitükör. Rajzok és versek; Dunántúli Magvető, Pécs, 1955
  • Az emberekhez. Válogatott és új versek; Szépirodalmi, Bp., 1955
  • Mézöntő (1958)
  • Rózsává lett róka (gyermekversek, 1958)
  • Virágok virága (1961)
  • Évek, madarak. Válogatott versek; Szépirodalmi, Bp., 1965
  • Villámok mértana (1968)
  • A tündérhal és a háló. Balatoni halászrege; ill. Bartha László, Móra, Bp., 1968
  • Egy kertre emlékezve. Művek és mesterek között; Szépirodalmi, Bp., 1971
  • Sós forrás (1973)
  • Dorombol a hold (gyermekversek, 1973)
  • Száz nap a hegyen (1975)
  • Fogadj be, világ (1976)
  • Hódolat Berzsenyi szellemének. Versek és tanulmányok; Somogy Megyei Levéltár, Kaposvár, 1976 (Somogyi almanach)
  • Vulkánok, fügefák (1978)
  • A semmi árnyéka (1980)
  • Százhúsz vers (1980)
  • Kimondani (1981)
  • Helyettük szóljál (1982)
  • A rejtett egész (1984)
  • Felhők Árkádiából (összegyűjtött versek 1930-1967, 1986)
  • Más távlat (összegyűjtött versek 1967-1983, 1987)
  • Kövül az idő. Új versek; Szépirodalmi, Bp., 1989
  • Szonettek a Styxen túlra (1990)
  • Versek Drangalagból (1991)
  • Az innen és a túl. A szerző válogatása életművéből; Trikolor–Intermix, Bp.–Ungvár, 1994 (Örökségünk)
  • Csu és Drangalag. Új versek; rajz Egry József, Würtz Ádám; Pannónia, Pécs, 1996 (Pannónia könyvek)
  • Rajz és líra. Takáts Gyula kiállítása. Vaszary Képtár, Kaposvár, 1998. január 23–február 14.; Vaszary Képtár, Kaposvár, 1998
  • Már Drangalag viszi. Új versek; Nap, Bp., 2001
  • Emlékek életrajza. Esszék, visszaemlékezések; Berzsenyi, Kaposvár, 2002
  • Öt esztendő Drangalagban, 1981–1985. Naplójegyzetek; Pro Pannonia, Pécs, 2005 (Pannónia könyvek)
  • Bacchus könyve. Becehegyi emlékek; Berzsenyi, Kaposvár, 2006
  • Hol is a Volt. Új versek; Pro Pannonia, Pécs, 2007 (Pannónia könyvek)
  • Csorba Győző és Takáts Gyula levelezése, 1941-1991; sajtó alá rend., utószó, jegyz. Pintér László; Pro Pannonia, Pécs, 2008 (Pannónia könyvek)
  • Takáts Gyula válogatott versei; vál. Oláh János; Magyar Napló, Bp., 2010 (A magyar irodalom zsebkönyvtára)
  • A hóhatárról / Lumirajalta; finnre ford. Lassi Mäkinen; Takáts Gyula Irodalmi Alapítvány, Kaposvár, 2011
  • A hasznos szép. Versek a népművészetről és a néphagyományról; vál., bev. Pomogáts Bél; Berzsenyi, Kaposvár, 2011
  • Szőlőgyöngy. Ifjúkori művek; vál., szerk., utószó Stamler Ábel, előszó Pomogáts Béla; Sopianae Kulturális Egyesület, Pécs, 2015
  • Újabb évek Drangalagban, 1985-1988. Naplójegyzetek; Pro Pannonia, Pécs, 2016 (Pannónia könyvek)
  • Becei agenda, 1967–1995. Pincenapló jegyzetek és rajzok; Pro Pannonia, Pécs, 2018 (Pannónia könyvek)

Próza[szerkesztés]

  • A somogyi Nagyberek (1934)
  • Vágják a berket. Kisregény; Egyetemi Nyomda, Bp., 1942 (Diárium könyvtár)
  • Polgárjelöltek. Regény; Magyar Élet, Bp., 1945
  • Színház az Ezüst Kancsóban; Magvető, Bp., 1957
  • Képek és versek útjain (esszék, műfordítások, 1961)
  • László Gyula–Martyn Ferenc–Takáts Gyula: Rippl-Rónai emléknapok Kaposváron. 1961; Múzeumok Központi Propaganda Irodája, Bp., 1962
  • Kinek könnyebb? (elbeszélések, 1963)
  • Draveczky Balázs–Sági Károly–Takáts Gyula: A Somogy megyei múzeumok régészeti adattára; Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága, Kaposvár, 1964 (Somogyi múzeum füzetei)
  • Egy flóbertpuska története (ifjúsági regény, 1967)
  • Vitorlás a berken (ifjúsági regény, 1971)
  • Egy kertre emlékezve (tanulmányok, 1971)
  • Hódolat Berzsenyi szellemének (versek, esszék, 1976)
  • A harmónia keresése (esszék, 1979)
  • Helyét kereső nemzedék. Költők levelei 1934-1949 (1984)
  • Tükrök szava – betűk arca. Jegyzetek, válaszok, vallomások; Szépirodalmi, Bp., 1985
  • Somogyi pásztorvilág (tanulmány, 1986)
  • Csokonai Somogyban (1993)
  • Az igazi poézis keresése. Írások Berzsenyi Dánielről (1994)
  • Emlékek életrajza (2002)
  • Öt esztendő Drangalagban 1981-1985 (2006)
  • Bacchus-könyv (2006)
  • Fodor András és Takáts Gyula levelezése, 1948–1997; jegyz., szerk. Pintér László, előszó Tüskés Tibor; Pro Pannonia, Pécs, 2007 (Pannónia könyvek)
  • Csorba Győző és Takáts Gyula levelezése, 1941–1991; sajtó alá rend., utószó, jegyz. Pintér László; Pro Pannonia, Pécs, 2008 (Pannónia könyvek)
  • Takáts Gyula és Tüskés Tibor levelezése, 1959–2008; sajtó alá rend.Fehér Zoltán József; Pro Pannonia, Pécs, 2021 (Pannónia könyvek)

Tisztségek[szerkesztés]

1971-től Tab Nagyközség, 1973-tól Kaposvár, 2002-től Balatongyörök díszpolgára. 1985-től a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság elnöke. 1994-től a Magyar P.E.N. Club alelnöke. 1992-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja.

Díjak[szerkesztés]

  • Baumgarten-díj (1941)
  • József Attila-díj (1960, 1975)
  • A Munka Érdemrend arany fokozata (1971)
  • Kaposvár díszpolgára (1973)
  • Somogy megye Tanács Művészeti Díja (1977)
  • Szocialista Hazáért Érdemérem (1981)
  • Szocialista Magyarországért Érdemrend (1981)
  • A Művészeti Alap Nagydíja (1983)
  • Déry Tibor-díj (1985)
  • A Magyar Népköztársaság aranykoszorúval díszített Csillagrendje (1986)
  • A Magyar Köztársaság babérkoszorúval díszített Zászlórendje (1991)
  • Kossuth-díj (1991)

Emlékezete[szerkesztés]

Kaposvári otthonát, több ezer kötetes könyvtárát, értékes képeit és példátlan kincseket rejtő kézirattárát a városra hagyományozta. A régi családi házban működik ma a Takáts Gyula Emlékház és talán rövidesen megnyílhat a kutatók előtt a kézirattár is.

2012-ben róla nevezték el a Kaposváron található városi és megyei könyvtárat is[1] (mai neve: Takáts Gyula Vármegyei Hatókörű Városi Könyvtár), később pedig teret neveztek el róla a városban. Itt avatták fel 2020-ban a költő mellszobrát.[2]

2017-ben avatták fel egész alakos szobrát Tabon.[3]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ A Takáts Gyula Megyei és Városi Könyvtár honlapja. (Hozzáférés: 2016. január 25.)
  2. ↑ Megújult a Takáts Gyula tér, felavatták a költő szobrát. Kaposvár Most, 2020. szeptember 14. (Hozzáférés: 2020. szeptember 14.)
  3. ↑ Tamás, Pál: Takáts Gyula (magyar nyelven). www.kozterkep.hu. (Hozzáférés: 2021. július 30.)

Források[szerkesztés]

  • Takáts Gyula. Bibliográfia; összeáll. Magyar Józsefné, ill. Takáts Gyula; Togliatti Megyei Könyvtár, Kaposvár, 1981 (Somogyi bibliográfiák)
  • Takáts Gyula 70 éves; szerk. Laczkó András; Kaposvári Miniatűr Könyvgyűjtő Klub, Kaposvár, 1981
  • Pomogáts Béla: Otthon a világban. Írások Takáts Gyuláról; Somogy megyei Levéltár, Kaposvár, 1986 (Somogyi almanach)
  • Csányi László: Takáts Gyula világa. Tanulmányok; Somogy Megyei Könyvtár, Kaposvár, 1991
  • Takáts Gyula bibliográfia, 1981-1991; összeáll. Magyar Józsefné; Megyei és Városi Könyvtár, Kaposvár, 1992 (Somogyi bibliográfiák)
  • Laczkó András: Keressük a Heszperidák kertjét! Pályaképvázlat Takáts Gyuláról; Kaposvár megyei jogú város Önkormányzata, Kaposvár, 1996
  • Tüskés Tibor: A hasznos szép költője. Írások Takáts Gyuláról; Megyei és Városi Könyvtár, Kaposvár, 1996
  • Takáts Gyula bibliográfia, 1992-2002; összeáll. Köpflerné Szeles Judit, ill. Takáts Gyula; Megyei és Városi Könyvtár, Kaposvár 2003 (Somogyi bibliográfiák)
  • Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató könyvek ISBN 963-8607-10-6
  • Ki kicsoda a magyar irodalomban? Könyvkuckó kiadó, Budapest, 1999 ISBN 9-638157-91-7
  • Hermann Péter: Ki kicsoda 2002 CD-ROM, Biográf kiadó ISBN 963-8477-64-4
  • MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283  
  • Laczkó András: Takáts Gyula Akadémiai Kiadó, 1976 ISBN 963-0509-86-5
  • Pomogáts Béla: Otthon a világban (1986)
  • Csányi László: Takáts Gyula világa (1991)
  • Martyn Ferenc: Levelek Takáts Gyulának (1999)

További információk[szerkesztés]

Commons:Category:Gyula Takáts
A Wikimédia Commons tartalmaz Takáts Gyula témájú médiaállományokat.
  • Takáts Gyula Fonyódja Fonyód Takáts Gyulája | Takáts Gyula Fonyódja Fonyód Takáts Gyulája
  • Takáts Gyula profilja a Digitális Irodalmi Akadémia honlapján (írta Bengi László). A teljes életmű olvasható a DIA-n.
  • Kortárs magyar írók
  • A költő mosolya – Bertha Bulcsu kortárs írása Takáts Gyuláról. In: Bertha Bulcsu: Willendorfi Vénusz. Magvető, 1988. 172. o.
  • Pomogáts Béla: A valóság poézise. Írások Takáts Gyuláról; Littera Nova, Bp., 2006 (Magister könyvek)
  • Varga István: "Mintha több oldalról kapnám a fényt...". A prózaíró Takáts Gyula; Berzsenyi, Kaposvár, 2007
  • Csűrös Miklós: "A teljes részei". Írások Takáts Gyuláról; Pro Pannonia, Pécs, 2009 (Pannónia könyvek)
  • Parill Orsolya: Takáts Gyula, 1911-2008. Társak, múzsák, mesterek. Évek, művek, színterek. Egy élet metszéspontjai 30 képben; Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság, Kaposvár, 2011
  • Fehér Zoltán József: Dedikált könyvek Takáts Gyula könyvtárában; Pro Pannonia, Pécs, 2020 (Pannónia könyvek)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Takáts_Gyula&oldid=27061098”