„Száz nap” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
|||
24. sor: | 24. sor: | ||
'''Száz nap''' vagy '''száznapos uralom''' ([[francia nyelv|franciául]] ''Cent-Jours'') a francia történelemben az [[1815]]. [[március 20.]] és [[július 8.]] közötti időszakot jelöli. [[I. Napóleon francia császár|Napóleon]] [[március 20.|március 20]]-án érkezett [[Párizs]]ba, miután megszökött [[Elba (sziget)|elbai]] száműzetéséből és [[XVIII. Lajos francia király|XVIII. Lajos király]] [[július 8.|július 8]]-án tért vissza Párizsba. A kifejezést először Seine megye prefektusa, Gilbert de Chabral de Volvic gróf használta a királyt üdvözlő beszédében. |
'''Száz nap''' vagy '''száznapos uralom''' ([[francia nyelv|franciául]] ''Cent-Jours'') a francia történelemben az [[1815]]. [[március 20.]] és [[július 8.]] közötti időszakot jelöli. [[I. Napóleon francia császár|Napóleon]] [[március 20.|március 20]]-án érkezett [[Párizs]]ba, miután megszökött [[Elba (sziget)|elbai]] száműzetéséből és [[XVIII. Lajos francia király|XVIII. Lajos király]] [[július 8.|július 8]]-án tért vissza Párizsba. A kifejezést először Seine megye prefektusa, Gilbert de Chabral de Volvic gróf használta a királyt üdvözlő beszédében. |
||
[[File:Strategic Situation of Western Europe 1815.jpg|thumb|A hetedik kolaíció háborújában |
[[File:Strategic Situation of Western Europe 1815.jpg|thumb|A hetedik kolaíció háborújában Napóleon 250 000 katonájával szemben a szövetségesek 850 000 emberrel rendelkeztek.]] |
||
Napóleon és a vezetése alatt álló 1500 ember [[március 1.|március 1]]-jén szállt partra [[Cannes]] közelében, és azonnal elindultak Párizs irányába. Útközben sorra állt át Napóleon oldalára a katonaság és a lakosság, [[Franciaország]] vér nélkül hódolt meg a császárnak. XVIII. Lajos [[március 13.|március 13]]-án [[Gent]]be menekült, Napóleon pedig egy héttel később érkezett Párizsba. [[Habsburg Birodalom|Ausztria]], [[Egyesült Királyság|Nagy-Britannia]], [[Porosz Királyság|Poroszország]] és [[Orosz Birodalom|Oroszország]] [[március 25.|március 25]]-én Napóleon ellen szövetséget kötött, létrehozva ezzel a '''hetedik koalíció'''t. [[Joachim Murat]] [[Nápoly]]ban harcba kezdett az osztrákok ellen , de a [[Tolentinói csata|tolentinói csatában]] döntő vereséget szenvedett. A [[Belgium]]ban felvonuló szövetségesek ellen [[június]]ban kezdődtek meg a hadműveletek. Napóleon 1815. június 16-án a [[Lignyi csata|lignyi csatában]] vereséget mért a [[Gebhard Leberecht von Blücher]] parancsnoksága alatt álló porosz csapatokra, majd az [[Arthur Wellesley|Arthur Wellesley, Wellington hercege]] vezette angol hadsereg ellen fordult. |
Napóleon és a vezetése alatt álló 1500 ember [[március 1.|március 1]]-jén szállt partra [[Cannes]] közelében, és azonnal elindultak Párizs irányába. Útközben sorra állt át Napóleon oldalára a katonaság és a lakosság, [[Franciaország]] vér nélkül hódolt meg a császárnak. XVIII. Lajos [[március 13.|március 13]]-án [[Gent]]be menekült, Napóleon pedig egy héttel később érkezett Párizsba. [[Habsburg Birodalom|Ausztria]], [[Egyesült Királyság|Nagy-Britannia]], [[Porosz Királyság|Poroszország]] és [[Orosz Birodalom|Oroszország]] [[március 25.|március 25]]-én Napóleon ellen szövetséget kötött, létrehozva ezzel a '''hetedik koalíció'''t. [[Joachim Murat]] [[Nápoly]]ban harcba kezdett az osztrákok ellen , de a [[Tolentinói csata|tolentinói csatában]] döntő vereséget szenvedett. A [[Belgium]]ban felvonuló szövetségesek ellen [[június]]ban kezdődtek meg a hadműveletek. Napóleon 1815. június 16-án a [[Lignyi csata|lignyi csatában]] vereséget mért a [[Gebhard Leberecht von Blücher]] parancsnoksága alatt álló porosz csapatokra, majd az [[Arthur Wellesley|Arthur Wellesley, Wellington hercege]] vezette angol hadsereg ellen fordult. |
||
[[I. Napóleon francia császár|A császár]] végül a [[Waterlooi csata|waterlooi csatában]] ([[1815]]. [[június 18.]]) vereséget szenvedett. A csatát a poroszok beérkezése döntötte el – a [[Gebhard Leberecht von Blücher|Blücher]] üldözésére küldött francia csapatok [[Emmanuel de Grouchy]] marsall vezetésével nem a csata irányába haladtak, hanem tévesen egy kisebb porosz hadtestet üldöztek. |
[[I. Napóleon francia császár|A császár]] végül a [[Waterlooi csata|waterlooi csatában]] ([[1815]]. [[június 18.]]) vereséget szenvedett. A csatát a poroszok beérkezése döntötte el – a [[Gebhard Leberecht von Blücher|Blücher]] üldözésére küldött francia csapatok [[Emmanuel de Grouchy]] marsall vezetésével nem a csata irányába haladtak, hanem tévesen egy kisebb porosz hadtestet üldöztek. |
A lap 2019. augusztus 16., 10:36-kori változata
Száz nap Háború a 7. koalíció ellen | |||
Napóleoni háborúk | |||
A waterlooi csata | |||
Dátum | 1815 | ||
Helyszín | Európa | ||
Eredmény | I. Napóleon császár bukása, a párizsi béke megkötése | ||
Terület- változások | francia területi veszteségek | ||
Harcoló felek | |||
| |||
Parancsnokok | |||
| |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Száz nap témájú médiaállományokat. |
Száz nap |
---|
Tolentino • Quatre Bras • Ligny • Waterloo • Wavre • Párizsi béke |
Száz nap vagy száznapos uralom (franciául Cent-Jours) a francia történelemben az 1815. március 20. és július 8. közötti időszakot jelöli. Napóleon március 20-án érkezett Párizsba, miután megszökött elbai száműzetéséből és XVIII. Lajos király július 8-án tért vissza Párizsba. A kifejezést először Seine megye prefektusa, Gilbert de Chabral de Volvic gróf használta a királyt üdvözlő beszédében.
Napóleon és a vezetése alatt álló 1500 ember március 1-jén szállt partra Cannes közelében, és azonnal elindultak Párizs irányába. Útközben sorra állt át Napóleon oldalára a katonaság és a lakosság, Franciaország vér nélkül hódolt meg a császárnak. XVIII. Lajos március 13-án Gentbe menekült, Napóleon pedig egy héttel később érkezett Párizsba. Ausztria, Nagy-Britannia, Poroszország és Oroszország március 25-én Napóleon ellen szövetséget kötött, létrehozva ezzel a hetedik koalíciót. Joachim Murat Nápolyban harcba kezdett az osztrákok ellen , de a tolentinói csatában döntő vereséget szenvedett. A Belgiumban felvonuló szövetségesek ellen júniusban kezdődtek meg a hadműveletek. Napóleon 1815. június 16-án a lignyi csatában vereséget mért a Gebhard Leberecht von Blücher parancsnoksága alatt álló porosz csapatokra, majd az Arthur Wellesley, Wellington hercege vezette angol hadsereg ellen fordult. A császár végül a waterlooi csatában (1815. június 18.) vereséget szenvedett. A csatát a poroszok beérkezése döntötte el – a Blücher üldözésére küldött francia csapatok Emmanuel de Grouchy marsall vezetésével nem a csata irányába haladtak, hanem tévesen egy kisebb porosz hadtestet üldöztek.
A császár június 22-én másodszor is lemondott, és Párizsba másodszor is bevonultak a szövetségesek. Napóleon 1815. július 15-én – lényegében fogolyként – szállt fel a HMS Bellerophon brit hadihajó fedélzetére. Pontosan három hónap múlva tették partra Szent Ilona szigetén. Közben 1815. július 8-án XVIII. Lajos visszatért Párizsba.
A háború befejeződése után a győztesek megkötötték Franciaországgal az újabb párizsi békét, amelyben az 1790-es határokat állították vissza, valamint a bécsi kongresszuson a saját érdekeiknek megfelelően formálták át az európai országok területi és politikai viszonyait.
A háborúba hivatalosan Svédország is bekapcsolódott, bár a kirendelt kisebb svéd csapatok csak apróbb harci cselekményekben vettek mindössze részt. Ez volt Svédország „utolsó háború”-ja, azóta az ország teljes semlegességi politikát követ.
Források
- Weiszhár Attila – Weiszhár Balázs: Háborúk lexikona (Atheneaum, 2004)
- Herbert Attila, Maros Ida, Moss László, Tisza László: Történelem. 1789-től 1914-ig. (Reáltanoda Alapítvány, 1993) ISBN 963-04-6874-3