Brumaire 18–19-i államcsíny

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Napóleon az Ötszázak Tanácsában

A brumaire 18–19-i államcsíny (1799. november 910.) Bonaparte Napóleon tábornok sikeres államcsínye, amellyel Franciaországban megdöntötte a direktóriumi kormányzási rendszert és a saját egyeduralmát biztosító konzulátusi rendszert állította helyébe. Ezt az eseményt a francia forradalom tulajdonképpeni lezárásának szokták tekinteni.

Bonaparte tábornok segítségével végrehajtandó államcsíny tervét a Direktórium működésének utolsó napjaiban Sieyès abbé és Talleyrand dogozták ki. Bonaparte tábornok a balsikerű egyiptomi hadjáratból érkezett vissza Franciaországba, ahol mégis győztesként fogadták és ünnepelték.

Párizsban VIII. év brumair 18-án (1799. november 9.) a törvényhozó Vének Tanácsában Sieyès abbé elérte, hogy a testület az Ötszázak Tanácsával együtt másnap a Saint-Cloud-i palotában tartson együttes ülést, látszólag azért, hogy biztonságban érezhessék magukat a hírek szerint Párizsban készülődő „jakobinus összeesküvéssel” szemben. Az igazi összeesküvők valódi célja az volt, hogy a két Tanácsot eltávolítsák a fővárosból egy nekik megfelelő helyszínre, ahol Bonaparte tábornok csapatai sarokba szoríthatják őket, kikényszerítve a neki kedvező döntést.

Másnap, brumaire 19-én (1799. november 10.), amikor a két tanács összeült Saint-Cloud-ban, Bonaparte ügyetlen, zavaros beszédet rögtönzött a Vének Tanácsában. A tábornokot később viharos ellenszenv-tüntetéssel fogadták az Ötszázak Tanácsának tagjai, akik már hallották a híreszteléseket, és látták az összegyűlt katonaságot, ennek alapján kezdték felfogni, hogy valójában összeesküvésről van szó.

Bonaparte tábornokot katonái menekítették ki a feldühödött Ötszázak Tanácsából. A helyzetet Sieyès abbé, Lucien Bonaparte és Joachim Murat mentették meg azzal, hogy az odavezényelt gránátosokkal szétkergették az Ötszázak Tanácsát. A Vének Tanácsát arra kényszerítették, mondja ki a Direktórium és önmaga feloszlását, és fogadja el a Bonaparte tábornok által vezetett konzuli kormányzati rendszer létrehozását. (A három fős Konzulátus másik két tagja Sieyès abbé és Roger Ducos konzul volt). 1799. november 14-én Bonaparte Napóleont, a Francia Köztársaság Első Konzulját a párizsi Luxembourg-palotában beiktatták új hivatalába.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]