Neerwindeni csata (1793)
| Neerwindeni csata | |||
.jpg) | |||
| Johann Nepomuk Geiger festménye a csatáról (1850) | |||
| Konfliktus | első koalíciós háború | ||
| Időpont | 1793. március 18. | ||
| Helyszín | Neerwinden, Osztrák-Németalföld (ma: Belgium) | ||
| Eredmény | császári győzelem | ||
| Szemben álló felek | |||
| |||
| Parancsnokok | |||
| |||
| Szemben álló erők | |||
| |||
| Veszteségek | |||
| |||
| Térkép | |||
 Neerwindeni csata
Pozíció Belgium térképén
| |||
 é. sz. 50° 46′ 00″, k. h. 5° 03′ 00″Koordináták: é. sz. 50° 46′ 00″, k. h. 5° 03′ 00″ | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Neerwindeni csata témájú médiaállományokat. | |||
| Első koalíciós háború (1792–1797) |
|---|
|
Verdun • Valmy • Jemappes • Mainz (1793) • Neerwinden • Famars • Hondschoote • Wattignies • Kaiserslautern • Tourcoing • Tournai • Ushant • Fleurus • Vogézek • Dego (1794) • Luxemburg • Genova • Groix • Hyères-szigetek • Mainz • Montenotte • Millesimo • Dego (1796) • Mondovì • Lodi • Castiglione • Neresheim • Amberg • Würzburg • Bassano • Rovereto • Arcole • Rivoli • Neuwied • Camperdown • Campo Formió-i béke |
A neerwindeni csatára 1793. március 18-án került sor az Osztrák-Németalföldi Neerwinden falu mellett (a mai Belgium területén) a Frigyes Józsiás szász–coburg–saalfeldi herceg vezette osztrák és a Charles-François Dumouriez tábornok irányította francia erők között. Ez az ütközet a flamand hadjárat része volt a francia forradalmi háborúk történetében.
A csata Dumouriez azon kísérletének végét jelentette, hogy az ország határain kívül próbálja elejét venni a szövetségesek inváziójának Franciaország ellen. Az osztrákok Coburg hercege vezetésével Maastrichtból Brüsszel irányába nyomultak előre. Soraikban volt két magyar gyalogos- és egy huszárezred is.[1] A francia hadsereg harcedzettebb részei Tienen (fr: Tirlemont) városánál gyülekeztek 1793. március 15-én, és Neerwinden–Neerlanden között építették ki állásaikat.
Március 18-án kisebb előzetes csatározások után, Coburg hercege csökkentette a távolságot a két sereg között és újrarendezte seregét, és kiterjesztette Racour és Dormael közé a támadás irányát, így visszaverte a Tienenből érkező franciákat. Dumouriez tábornok ezt követően kénytelen volt felvenni a harcot párhuzamosan minden fronton. Bár a falvakban a francia katonák lelkesedésükkel igyekeztek kiegyenlíteni az elégtelen kiképzést és a fegyelmezetlenséget, a nyílt terepen vívott harcokban érvényesült a harcedzett osztrák reguláris seregek ereje. Ilyen körülmények között az esély egy második Jemappes-hoz hasonló győzelemre kicsi volt, a támadás azzal fenyegetett, hogy francia forradalmi hadsereg szinte teljesen összeomlik.
-
Johann Nepomuk Geiger (1805-1880) festménye a csatáról (1850 körül)
A tapasztalatok azt mutatták meg, hogy a 18. századi tömeghadseregek ütközeteiben a katonák rossz képzettsége nem pótolható pusztán lelkesedésükkel. Azok a harci módszerek, amelyekkel majd az ilyen csapatok is győzelmet érhetnek el (az ún. „sans-culotte-csatákban”), csak később alakultak ki. Dumouriez tábornokot a szövetséges haderők később visszaszorították Észak-Franciaországba.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A neerwindeni csata (1793). [2011. szeptember 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. június 10.)
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Battle of Neerwinden (1793) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
