Vauchamps-i csata
| Vauchamps-i csata | |||
| Napóleoni háborúk | |||
 | |||
| Dátum | 1814. február 14. | ||
| Helyszín | Vauchamps, Franciaország | ||
| Eredmény | francia győzelem | ||
| Harcoló felek | |||
| |||
| Parancsnokok | |||
| |||
| Haderők | |||
| |||
| Veszteségek | |||
| |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Vauchamps-i csata témájú médiaállományokat. | |||
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.jpg)
| Hatodik koalíciós háború (1812–1815) |
|---|
|
Lützen • Bautzen • Großbeeren • Katzbach • Drezda • Kulm • Dennewitz • Lipcse • Hanau • Sehested • Brienne • La Rothière • Mincio • Hatnapos hadjárat (Champaubert – Montmirail – Château-Thierry – Vauchamps) • Mormant • Montereau – Bar-sur-Aube – Craonne – Laon • Reims • Arcis-sur-Aube • La Fère-Champenoise • Montmartre • Párizs • Párizsi béke (1814) |
A vauchamps-i csata volt a francia császár hatnapos hadjáratának utolsó, legfőbb ütközete. 1814. február 14-én Napóleon 18 000 ezer emberével megfutamított egy 30 000 főből álló szövetséges (orosz–porosz) haderőt.
Előzmények[szerkesztés]
A Blücher tábornagy irányította sziléziai porosz hadsereg négy hadosztálya Párizs irányába tartott. A francia császár több csatában megpróbálta szétzúzni őket vagy megakadályozni előrejutásukat Champaubert-nél, Montmirail-nál, Château-Thierry-nél. Két hadosztály, személyesen Blücher parancsnoksága alatt február 9. óta nem vett részt a harcokban Vertus-ben állomásozott 13-ig, a montmirail-i csatáig. Kleist és Kapcevics 30 000 emberével szemben Marmont őrizte a Châlons-tól Étoges-ig vezető utat egy gyalogsági hadosztállyal és Grouchy lovasságával.
A csata[szerkesztés]
Blücher két részre osztotta seregét, a bal szárnyat Kapcevics orosz tábornok, a jobb szárnyat Kleist porosz marsall vezette.
Marmont indította el a támadást Vauchamps irányába a poroszok ellen, akik megkerülték Grouchyt. Rendetlenül hátráltak, de Lafferrière[1] tábornok kisegítette őket váratlan támadásával. Blücher folytatta a hátrálást, mint a sakktáblán lépegetett hátra embereivel. De Grouchy megelőzte a visszavonulását Étoges alatt, azzal hogy átvágott az erdőn a Doumerc, Bordesoulle és Saint-Germain hadosztállyal és megvárta őket a champaubert-i út előtt. Blücher azt remélte, hogy az éjszaka leple alatt menedéket talál a seregének Étoges-ban és megerősítheti erőit az orosz és porosz lovassággal, de Raguza hercege (Marmont) feltűzette a szuronyokat még az éjszaka leszállta előtt és katonái számos hadifoglyot ejtettek a poroszok közül.
Következmények[szerkesztés]
A porosz–orosz sereg 9000 embert veszített, ötezren estek hadifogságba, húsz ágyújukat zsákmányolták el, a franciák nyolcszáz főnyi veszteségével szemben. Az orosz gyalogságot Kapcevics tábornok a poroszokat Kleist tábornok vezette. A francia lovasság Grouchy vezetésével gázolta nagy részüket.
Napóleon nem tudott stratégiai jellegű győzelmet aratni, hiszen a Schwarzenberg herceg parancsnoksága alatt álló, sokkal nagyobb számú orosz haderő érintetlen maradt és továbbra is Párizs felé nyomult előre, amely március végén esett el.
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Edward Cust, Annals of the wars of the nineteenth century, 1863, p.194–196
- F.Müffling, Passages from My Life: Together with Memoirs of the Campaign of 1813 and 1814, pub. in 1853, p.128
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Bataille de Vauchamps című francia Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
