Kulmi csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kulmi csata
Armoiries-Empire.jpgNapóleoni háborúk
A kulmi csata
A kulmi csata
Dátum 1813. augusztus 29.30.
Helyszín Kulm, Csehország
Eredmény szövetséges győzelem
Harcoló felek
Flag of France.svg FranciaországRussian Empire 1914 17.svg Orosz Birodalom
Flag of Prussia (1892-1918).svg Porosz Királyság
Flag of the Habsburg Monarchy.svg Osztrák Császárság
Parancsnokok
Général Dominique Joseph René Vandamme (4).jpg
Flag of France.svg D. Vandamme,
Flag of France.svg Saint-Cyr
Barclay1829.jpg
Russian Empire 1914 17.svg Barclay de Tolly
Russian Empire 1914 17.svg Peter Wittgenstein,
Russian Empire 1914 17.svg Osztermann-Tolsztoj
Flag of the Kingdom of Prussia (1803-1892).svg Friedrich von Kleist
Haderők
32 00014 000–16 000 (augusztus 29.),
50–60 000 (aug. 30.)
Veszteségek
~5000 halott vagy eltűnt, 7000–13 000 hadifogoly~11 000
A Wikimédia Commons tartalmaz Kulmi csata témájú médiaállományokat.

A kulmi csata 1813. augusztus 2930-án zajlott le Csehország északi részén, a mai Chlumec és Přestanov falvak között. A franciák 32 000 katonája támadta meg Vandamme tábornok vezetésével a korábbi drezdai csatában meghátrálásra kényszerült, ekkor Barclay de Tolly parancsnoksága alatt álló szövetséges (osztrák–porosz–orosz), 54 000 főt számláló erőket. Ebben a csatában a franciák vereséget szenvedtek, de mindkét hadviselő fél egyaránt súlyos veszteségeket szenvedett.

Előzmények[szerkesztés]

A drezdai csatát követően Vandamme francia tábornok üldözőbe vette a szövetséges erőket. Napóleon utánuk küldte Gouvion-Saint-Cyr és Marmont tábornokok csapatait, hogy csatlakozzanak hozzá. Vandamme haladt elővédként, a másik két tábornok utóvédként. Vandamme rajtaütött Osztermann-Tolsztoj csapatain Kulm városánál, nyolc kilométerre Aussig-nál (ma: Ústí nad Labem).

A csata[szerkesztés]

Augusztus 29-én Vandamme (32–34 000 katonával, 84 ágyúval) megtámadta az Osztermann-Tolsztoj parancsnoksága alatt álló orosz erőket (13–14 000 katonát). A helyzet roppant veszélyes volt a szövetségesek számára, mert ha Vandamme győzelmet arat, akkor a franciák átjuthatnak a hegyekhez, és a hátráló szövetségesek Napóleon csapdájába kerülhetnek. De Vandamme vereséget szenvedett és ezzel a lehetőség elveszett.

Augusztus 30-án a helyzet megváltozott: Friedrich von Kleist porosz csapatai támadást intéztek Vandamme hátvédje ellen. A porosz támadás támogatására megindultak Osztermann-Tolsztoj orosz–osztrák csapatai is. Erre az „elölről–hátulról” egyszerre érkező támadásra válaszul Vandamme „négyszög-formát” parancsolt csapatainak, de a tapasztalatlan franciák képtelenek voltak ellenállni a szövetségesek rohamának, és nagy veszteségekkel vonultak vissza a csatatérről.

A franciák 5000 embert veszítettek, 7–13 000 katonájuk esett hadifogságba, 80 ágyújuk esett az ellenség zsákmányául. A szövetségesek 11 000 katonája halt meg, vagy tűnt el a csatában.

Vandamme hadseregében két lengyel ulánus hadosztály is szolgált Corbineau francia marsall parancsnoksága alatt, a lovasság kötelekében. Ezekkel akarta Vandamme az ellenséges lovasság támadását feltartóztatni. Egyik ezredét Jan Maksymilian Fredro (Aleksander Fredro drámaíró fivére) parancsnoksága alatt a visszavonulás közben beszorítottak egy szakadékba, ahol megadták magukat. A másik ulánus ezred Tomasz Łubieński gróf parancsnoksága alatt sikeresen visszavonult.

Egy francia anekdota szerint a csata után I. Sándor orosz cár azzal vádolta meg Vandamme tábornokot, hogy az bandita és rabló. A francia tábornok így vágott vissza: „Nem vagyok sem bandita, sem rabló, de mindenesetre sem kortársaim, sem a történelem nem vethetik szememre, hogy kezeimet apám vére szennyezné!” (Ezzel azokra véres eseményekre célzott, amelyeknek Sándor trónra lépését köszönhette).

Következmények[szerkesztés]

Napóleon császár nem adta fel Berlin elfoglalásának tervét, de egy másik marsallját, Neyt bízta meg ezzel a feladattal, ez vezetett a dennewitzi csatához.

Ezért a csatáért léptették elő Simonyi József alezredest tábornokká,[1](Simonyi óbestert), ekkor tűnt fel Radetzky[2] és ekkor kapta meg az orosz cártól a Szent Anna-érdemrendet. A brabanti herceg, a későbbi I. Lipót belga király is ebben a csatában tűnt ki vitézségével, saját dragonyosezredet vezetve a harcban.[3]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Archivált másolat. [2008. május 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. január 17.)
  2. http://epa.oszk.hu/00000/00030/00205/datum05587/cim205588.htm
  3. http://www.heraldica.org/topics/britain/prince_highness_docs.htm#1816 Royal Styles and Titles – 1818 Order-in-Council

Források[szerkesztés]

Commons:Category:Battle of Kulm
A Wikimédia Commons tartalmaz Kulmi csata témájú médiaállományokat.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Battle of Kulm című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

A csata főszereplői[szerkesztés]