„Vérmező” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Széll |
|||
| 18. sor: | 18. sor: | ||
Nevét [[Martinovics Ignác]] és társai itteni, [[1795]]. [[május 20.|május 20-i]] kivégzéséről kapta; a park [[Széll Kálmán tér]] felőli végén állítottak nekik emlékművet.<ref name=bmk/> |
Nevét [[Martinovics Ignác]] és társai itteni, [[1795]]. [[május 20.|május 20-i]] kivégzéséről kapta; a park [[Széll Kálmán tér]] felőli végén állítottak nekik emlékművet.<ref name=bmk/> |
||
A területet először [[1820]] körül parkosították. Később katonai gyakorlótérnek használták. [[1896]]-ban a millennium alkalmából, majd [[1934]]-ben [[Horthy Miklós]] 15 éves bevonulása alkalmából nagyszabású katonai dísszemlét és népünnepélyt tartottak a mezőn.<ref>{{cite web |url=http://www.bparchiv.hu/magyar/kiadvany/bpn/11/vermezo.html |title=Események a Vérmezőn |accessdate=2008-08-08 |year=1996 |publisher=Budapesti Negyed}}</ref> A két világháború között egyébként lovaspálya működött itt.<ref>{{cite web |url=http://www.fn.hu/hetilap/en_asztalom/20080318/uj_deryne/ |title=Az új Déryné |accessdate=2008-08-08 |author=Görgey Gábor |date=2008-03-20 |publisher=Figyelő }}</ref> Érdekesség, hogy itt tartották a [[1931]]-es biatorbágyi vasúti merénylet áldozatainak gyászszertartását.<ref>{{cite web |url=http://www.filmhiradok.nava.hu |title=http://www.filmhiradok.nava.hu/watch.php?id=3|}}</ref> Az a tény sem közismert, hogy [[1930-as évek]] végén protestáns helyőrségi templomot, pár évvel később pedig egy [[Gömbös Gyula]] szobrot terveztek az északi részre. A háború miatt aztán egyik sem valósult meg.<ref>{{cite web |url=http://www.mti.hu |title=http://archiv1920-1944.mti.hu/Pages/PDFSearch.aspx?Pmd=1 és http://archiv1920-1944.mti.hu/Pages/PDFSearch.aspx?Pmd=1|}}</ref> Budapest [[ |
A területet először [[1820]] körül parkosították. Később katonai gyakorlótérnek használták. [[1896]]-ban a millennium alkalmából, majd [[1934]]-ben [[Horthy Miklós]] 15 éves bevonulása alkalmából nagyszabású katonai dísszemlét és népünnepélyt tartottak a mezőn.<ref>{{cite web |url=http://www.bparchiv.hu/magyar/kiadvany/bpn/11/vermezo.html |title=Események a Vérmezőn |accessdate=2008-08-08 |year=1996 |publisher=Budapesti Negyed}}</ref> A két világháború között egyébként lovaspálya működött itt.<ref>{{cite web |url=http://www.fn.hu/hetilap/en_asztalom/20080318/uj_deryne/ |title=Az új Déryné |accessdate=2008-08-08 |author=Görgey Gábor |date=2008-03-20 |publisher=Figyelő }}</ref> Érdekesség, hogy itt tartották a [[1931]]-es biatorbágyi vasúti merénylet áldozatainak gyászszertartását.<ref>{{cite web |url=http://www.filmhiradok.nava.hu |title=http://www.filmhiradok.nava.hu/watch.php?id=3|}}</ref> Az a tény sem közismert, hogy [[1930-as évek]] végén protestáns helyőrségi templomot, pár évvel később pedig egy [[Gömbös Gyula]] szobrot terveztek az északi részre. A háború miatt aztán egyik sem valósult meg.<ref>{{cite web |url=http://www.mti.hu |title=http://archiv1920-1944.mti.hu/Pages/PDFSearch.aspx?Pmd=1 és http://archiv1920-1944.mti.hu/Pages/PDFSearch.aspx?Pmd=1|}}</ref> Budapest [[második világháború]]s ostroma idején ez volt az utolsó terület, ahol könnyű futár-repülőgépek le tudtak szállni. Ebből kifolyólag a háború befejezésekor szétlőtt repülőgéproncsok tucatja hevert szanaszét a területen. |
||
Jelenlegi formáját a [[ |
Jelenlegi formáját a [[második világháború]] után nyerte el: nyugati feléből a [[Déli pályaudvar]] építése miatt lecsippentettek egy apró darabkát. A korábbi füves teknőt pedig - ahol akkor még csak néhány fa állt itt-ott a mező szélén -, a romba dőlt [[Budai Várnegyed|Várból]] lehordott törmelékkel feltöltötték, majd [[1948]]-ban hozzáfogtak a parkosításához.<ref>{{cite web |url=http://www.holmi.org/2005/09/geher-istvan-a-vermezo-tortenelemes-lelektortenet |title=A Vérmező: történelem és lélektörténet |accessdate=2008-08-08 |author=Géher István |year=2005 |month=szeptember |publisher=HOLMI}}</ref> Faállománya ezért aránylag fiatal, de változatos.<ref name=bmk/> Faültetések mellesleg jelenleg is zajlanak a parkban. |
||
Az eredeti elképzelések szerint egy aprócska tavat is kialakítottak volna a park közepén, de ez végül nem valósult meg. |
Az eredeti elképzelések szerint egy aprócska tavat is kialakítottak volna a park közepén, de ez végül nem valósult meg. |
||
A lap 2012. október 1., 21:04-kori változata
é. sz. 47° 30′ 03″, k. h. 19° 01′ 38″
A Vérmező egy közpark Budapest I. kerületében, a Krisztinavárosban. Itt történt Martinovics Ignác és társainak a lefejezése 1795. május 20-án.
Fekvése
A park a Várhegy nyugati lábánál nyúlik el[1]; az Attila út, a Krisztina körút és a Mikó utca határolja. Alatta folyik végig az Ördög-árok; a Vérmező területe a pleisztocénben jött létre, mint a patak hordalékos lapálya.[2]
Története
A 14. században Logod falu feküdt ezen a helyen, amely a török időkben elpusztult. Miután a törököket kiűzték, a terület úgynevezett glacis, vagyis a védelem részére kilövést biztosító sík terület lett. 1752-ben a várfalaktól egy puskalövésnyire kijelölt katonai védőövezet lett, ezért egészen a 18. század végéig nem engedték beépíteni. 1769-ben a Haditanács engedélye alapján a glacison területeket kaptak azok, akik vállalták rajtuk az építkezést, az épületeket azonban a tulajdonosok felszólításra kötelesek voltak lebontani. Ilyen körülmények között azonban senki sem akart építkezni, így a terület beépítetlen maradt. 1784-ben a Helytartótanács a glacist megszüntette és ingyen telket adott azoknak akik építkezni akartak. Ezekre a házakra a katonai igazgatás már nem vonatkozott.[3] Később a Vérmezőt a várnagy kaszálónak használta, emiatt akkoriban a területet Generális rétnek hívták.[1]
Nevét Martinovics Ignác és társai itteni, 1795. május 20-i kivégzéséről kapta; a park Széll Kálmán tér felőli végén állítottak nekik emlékművet.[1]
A területet először 1820 körül parkosították. Később katonai gyakorlótérnek használták. 1896-ban a millennium alkalmából, majd 1934-ben Horthy Miklós 15 éves bevonulása alkalmából nagyszabású katonai dísszemlét és népünnepélyt tartottak a mezőn.[4] A két világháború között egyébként lovaspálya működött itt.[5] Érdekesség, hogy itt tartották a 1931-es biatorbágyi vasúti merénylet áldozatainak gyászszertartását.[6] Az a tény sem közismert, hogy 1930-as évek végén protestáns helyőrségi templomot, pár évvel később pedig egy Gömbös Gyula szobrot terveztek az északi részre. A háború miatt aztán egyik sem valósult meg.[7] Budapest második világháborús ostroma idején ez volt az utolsó terület, ahol könnyű futár-repülőgépek le tudtak szállni. Ebből kifolyólag a háború befejezésekor szétlőtt repülőgéproncsok tucatja hevert szanaszét a területen.
Jelenlegi formáját a második világháború után nyerte el: nyugati feléből a Déli pályaudvar építése miatt lecsippentettek egy apró darabkát. A korábbi füves teknőt pedig - ahol akkor még csak néhány fa állt itt-ott a mező szélén -, a romba dőlt Várból lehordott törmelékkel feltöltötték, majd 1948-ban hozzáfogtak a parkosításához.[8] Faállománya ezért aránylag fiatal, de változatos.[1] Faültetések mellesleg jelenleg is zajlanak a parkban. Az eredeti elképzelések szerint egy aprócska tavat is kialakítottak volna a park közepén, de ez végül nem valósult meg.
1986-ban a Vérmező északi végén állították fel Varga Imre szobrászművész Kun Béla sokalakos emlékművét. A szoborcsoportot 1991-ben elbontották és a budatétényi szoborparkba szállították.[9]
A park érdekessége a Déli pályaudvarral szemközt felállított régi zöld vasúti vagonból kialakított étterem.
2006-2007-ben az ELMŰ 120/10 kV-os alállomást épített a Vérmezőn, amely a Bugát lépcső alállomást váltotta ki.[10] 2008-ban ide állították fel a költő születésének 125.évfordulójára Budapest első köztéri Babits Mihály szobrát (Marton László alkotása). A költő egyébként élete utolsó 10 évét itt a Vérmező melletti házakban élte le családjával.
Látnivalók
A Mikó utcai játszótérnél található Kiss István 1979-ben készül Szitakötők című kompozíciója.[11] Szabó István 1967-ben készítette el a Budai Önkéntes Ezred emlékművét.
Hivatkozások
Jegyzetek
- ↑ a b c d Vérmező. KORLÁT - Hogyan juthatunk zöldközelbe Budapesten és környékén?. Budapesti Művelődési Központ, 2004. március. (Hozzáférés: 2008. augusztus 8.)
- ↑ Dr. Szablyár Péter: Az Ördög-árok. Élet és Tudomány. Sulinet, 1999. (Hozzáférés: 2008. augusztus 1.)
- ↑ Budapest lexikon II. (L–Z). Főszerk. Berza László. 2., bőv. kiad. Budapest: Akadémiai. 1993. 624–625. o. ISBN 963-05-6411-4
- ↑ Események a Vérmezőn. Budapesti Negyed, 1996. (Hozzáférés: 2008. augusztus 8.)
- ↑ Görgey Gábor: Az új Déryné. Figyelő, 2008. március 20. (Hozzáférés: 2008. augusztus 8.)
- ↑ http://www.filmhiradok.nava.hu/watch.php?id=3
- ↑ http://archiv1920-1944.mti.hu/Pages/PDFSearch.aspx?Pmd=1 és http://archiv1920-1944.mti.hu/Pages/PDFSearch.aspx?Pmd=1
- ↑ Géher István: A Vérmező: történelem és lélektörténet. HOLMI, 2005. szeptember. (Hozzáférés: 2008. augusztus 8.)
- ↑ Boros Géza: A Kun Béla-emlékmű "kálváriája" (1981-1997). Köztéri művészt Magyarországon I - II.. Artpool. (Hozzáférés: 2008. augusztus 8.)
- ↑ Majoross László: Projekt „Vérmező 120/10 kV-os alállomás létesítése”. Magyar Elektrotechnikai Egyesület. (Hozzáférés: 2008. augusztus 8.)
- ↑ Szitakötők szobor. SzoborLap, 2007. április 2. (Hozzáférés: 2008. augusztus 8.)