Zombor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Sombor szócikkből átirányítva)
Ez a szócikk a szerbiai városról szól. Hasonló címmel lásd még: Zombor (egyértelműsítő lap).
Zombor (Сомбор / Sombor)
A régi városháza
A régi városháza
Zombor címere
Zombor címere		 Zombor zászlaja
Zombor zászlaja
Közigazgatás
Ország Szerbia
TartományVajdaság
KörzetNyugat-bácskai
KözségZombor
Rangváros
Alapítás éve12. század
PolgármesterDušanka Golubović (SNS)
Irányítószám25000
Körzethívószám+381 025
RendszámSO
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség51 471 fő (2002)
Népsűrűség524 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság82 m
Terület90,6 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 46′ 48″, k. h. 19° 07′ 12″Koordináták: é. sz. 45° 46′ 48″, k. h. 19° 07′ 12″
Zombor weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Zombor témájú médiaállományokat.

Zombor (korábban Czoborszentmihály, szerbül Сомбор / Sombor, németül Sombor, latinul Somborinum) város és község a Vajdaságban, Szerbia Nyugat-bácskai körzetében.

Fekvése[szerkesztés]

Szabadkától 60 km-re délnyugatra, a Ferenc-csatorna mellett, a magyar határtól mindössze 25 km-re fekvő település.

Zombor község települései[szerkesztés]

Bővebben: Zombor község

Zombor községhez (járáshoz) közigazgatásilag Bácsgyulafalva (régebbi nevén Telecska), Bácskörtés (Hadikfalva), Béreg, Bezdán, Csonoplya, Doroszló, Gádor (Bácskörtéssel), Sári (más néven Babapuszta vagy Hadikkisfalu), Kerény, Küllőd, Monostorszeg, Nemesmilitics, Őrszállás, Regőce és Sztapár falvak tartoznak Zombor mellett.

Nevének eredete[szerkesztés]

Neve a szláv Cibor személynévből ered és első birtokosának, a Czobor családnak a nevét viseli (Czoborszentmihály).

Története[szerkesztés]

A települést 1360-ban Chobor Szent Mihály alakban említették. A Czobor család egykori birtoka volt. 1478-ban a Czoborok a török veszély ellen erődítményt építettek birtokukra. 1541-ben a török elfoglalta a várost, lakosságát elhurcolta. Helyükre szerbek települtek, ők kezdték Sombornak nevezni. A török időkben erőddel, 2000 lakóházzal, 14 muzulmán imahellyel, szőlőskertekkel katonai kerület központja volt.

1687. szeptember 12-én szabadult fel. Még abban az évben 5000 bunyevác betelepülő érkezett a városba, akiket 1690-ben szerb határőrök követtek. Ekkor Zombor tipikus határőrváros lett, élén a kapitánnyal. Határőrei részt vettek az 1691. évi zalánkeméni csatában. 1697. szeptember 11-én a zentai csata alatt török portyázók támadták meg, de a lakosság visszaverte őket. Ennek emlékére a városban 21 órakor harangoznak. Az 1699-es karlócai béke utáni nyugodtabb időszakban a város újra fejlődésnek indult, járási központ, majd 1717-ben katonai határőrvidék központja lett. Ortodox iskoláját még abban az évben, katolikus iskoláját 1722-ben alapították. 1745-ben Bács vármegye része lett és elveszítette kiváltságait. 1748. július elsején aláírták az Alternatíva elnevezésű dokumentumot, mely előfeltétele volt a szabad királyi város státusz elnyerésének. A dokumentumban fektették le a hatalom megosztásának alapelveit a katolikus és az ortodox egyház között. 1749-ben hosszas küzdelem és 150 000 aranyforint befizetése után Mária Terézia szabad királyi várossá emelte.[1] 1759-ben nyílt meg a grammatikai (azaz latin) iskola, amely 1763-ban városi nyelvtani iskolává vált. 1763-ban fejeződött be a Szentháromság-templom építése. 1766. március 3-án alapították meg az elsősegély-szolgálatot. 1802-ben Bács-Bodrog vármegye székhelye lett.

A város a trianoni békeszerződésig Bács-Bodrog vármegye Zombori járásának központja is volt. 1941 és 1944 között Zombor az egész Bácskával együtt ismét Magyarország része lett. Visszaállították az 1920 előtti közigazgatás területi beosztását: Zombor Bács-Bodrog vármegye és a Zombori járás székhelye lett. – A magyarok 1941-es bevonulásakor a magyar katonák 11 ellenálló szerbet lőttek le a városban.

A második világháború alatt a város zsidó lakosságát, akik legtöbbje magyarnak vallotta magát, deportálták. Auschwitzban 964 zombori zsidó vesztette az életét. A zombori temetőben helyezték végső nyugalomra a bori munkatáborból erőltetett menetben Németország felé hajtott, és 1944. október 7-én a cservenkai téglagyárban megölt zsidó foglyokat. A 700 ember sírja fölé a Jugoszláv Zsidó Hitközségek Szövetsége 1964-ben emlékművet állított.

1944 utolsó hónapjaiban és 1945 elején a háborúban „győztes” fél reguláris, fegyveres csoportok megtorlásának 5650 helyi lakos (németek és magyarok) esett áldozatul.

Népesség[szerkesztés]

  • 1910-ben 30 593 lakosából 11 881 szerb, 10 078 magyar, 6234 bunyevác és horvát, 2181 német volt.
  • 2002-ben 51 471 lakosából 32 988 szerb, 3743 magyar, 3197 horvát és 2222 bunyevác volt.
  • 2011-ben 47 623 lakosából 32 180 szerb, 2851 magyar, 2863 horvát, 1629 bunyevác.[2]

A szerbek rendszerint ortodox vallásúak, a zombori magyarok, bunyevácok és horvátok viszont túlnyomó többségükben katolikusok. Van egy kis létszámú református gyülekezet is.

Tanítóképzés[szerkesztés]

A városban az intézményhez kötött szervezett tanítóképzés először 1778-ban a normaiskolában történt. Az iskola vezetője Avram Mrazović volt, aki előbb Bécsben Johann Ignaz Felbiger iskolájában megismerte a Felbiger-módszert és a normaiskolai követelményeknek megfelelően képezte a terület szerb nemzetiségű tanítóit. A normaiskola 1811-ben megszűnt. – 1812-ben Szentendre városban szerb (egyházi) tanítóképzőt (preparandiát) szerveztek. (A preparandia a Blagovesztenszka szerb görögkeleti templom mellett, az 1797-ben épült szerb ortodox iskolában működött. – A közelmúltig a Ferenczy Múzeum volt ott. – Az iskola igazgatója, a szerb oktatásügyben elévülhetetlen érdemeket szerzett Uroš Nestorović (1765–1825) udvari tanácsos volt.) – A tanítóképzőt Szentendréről 1815-ben Zomborba költöztették. – Az 1868. XXXVIII. tc. Archiválva 2012. december 31-i dátummal a Wayback Machine-ben (Eötvös József-féle népoktatási törvény), majd a következő években hozott törvények és rendeletek követelményeinek megfelelően a 2 éves képzési idő előbb 3, majd 4 éves lett, és elkülönült a fiúk illetve a lányok képzése. Georgij Branković(sr) pátriárka bőkezű támogatása alapvetően hozzájárult ahhoz, hogy 1895-ben elkészült a fiú-tanítóképző új épülete. 1920-ban az egyházi tanítóképző Állami Tanítóképzővé alakult. 1973-ban az osztálytanítók főiskolai képzésére szerveződött Pedagógiai Akadémia 1980-ban az Újvidéki Egyetemhez kapcsolódott. Az intézmény 1993-tól mint az egyetem Tanítóképző Kara végzi oktató-képző tevékenységét. – A városban 1896 és 1904 között volt egy, a kalocsai érsekséghez tartozó, római katolikus óvónőképző is.

Híres emberek[szerkesztés]

A Szent György ortodox templom 1759-ben épült
Régi vármegyeháza
Huber Lipót és családjának sírboltja a zombori belvárosi Szent Rókus temetőben

.

Látnivalók[szerkesztés]

Nemzeti színház
Városi múzeum
Zombor vasútállomás makettje a szarvasi Mini Magyarország gyűjteményében
  • Nemzeti színház (Narodno Pozorište) (1882)
  • Városi múzeum. (Gradski Muzej) (1883) Eklektikus stílusban épült, könyvtára is van.
  • Kis Könyvtár (Mala Biblioteka) (1883). – 1944 előtt a Magyar Olvasókör épülete volt.
  • Milan Konjović Galéria (1838)
  • Török ház (Turska Kuća), a 17. században épült.
  • Régi Városháza (Gradska kuća) (1842)
  • Régi Megyeháza (Županija), jelenleg a Zombori Községi Képviselő-testület székhelye (1808)
  • A régi Megyeháza tanácstermében Eisenhut Ferenc Zentai csata c. festménye (1896), mely ma Szerbia legnagyobb olajfestménye.

Testvérvárosai[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ A városház alapkövének letétele: 1749. augusztus 20-án ismét nagy ünnepélyre ébredtek Zombor lakói. Ezen a napon tette le Redl Ferenc a kincstár szerémi és bácskai birtokainak kezelője az új városház alapkövét. A követ, Pavich Imre [ferences] atya, rendtartományi tanácsnok és a budai ferences rendi teológiának tanára az itteni [szerzetes] atyák segédlete mellett áldotta meg. Az ünnepélyt díszes lakoma követte, amelyen megjelent a város előkelősége. (Kaizer Nándor: A zombori ferencrendi zárda, IN: Ferences Közlöny, havi folyóirat; XIX. évfolyam, 1939. évi júniusi szám.) Ebben az időben, Redl székhelye Szeged volt. Redl titulusa „adminisztrátor” – ez olvasható a latinul vagy magyarul írt közokiratokon. Mai értelemben közjegyző volt. Redlt 1749. március 8-án bízták meg a bácskai adminisztrációval.
  2. ↑ TÁJAK ÉS VÁROSOK. eoldal.hu, 2016. január 9. [2017. február 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. január 23.)
  3. ↑ A kamarai intéző háza: 1750. július 24-én [a zombori ferences rendház főnöke és helyi tábori lelkész] Dezsevich [Antal] atya, Abramovich Balázs és Raffay Elek atyák segédlete mellett megáldotta a kamarai intéző házának alapkövét. Az alapkőbe helyeztek egy kis részecskét Krisztus keresztjéből, több szent vértanúnak az ereklyéjét; továbbá egy körmöczi aranyat és két ezüst pénzt. (Kaizer Nándor: A zombori ferencrendi zárda, IN: Ferences Közlöny, havi folyóirat; XIX. évfolyam, 1939. évi júniusi szám.) Redl, 1750. július 3-án kapott engedélyt arra, hogy székhelyét áthelyezze Zomborba. Váratlanul, 1763. november 25-én hunyt el Győrben, útban Pozsony felé.

Források, irodalom[szerkesztés]

Kiegészítő ismeretek[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Zombor&oldid=26703600”